Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-11-30 / 47. szám
Szinér váralj a, 1909. November 30. 47. szám. Hatodik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Közgazdasági törekvések.* Szívesen foglalkozom Magyarországgal. Érdekel az a szívós kitartás, amelylyel láncra kötött jogait érvényesíteni törekszik; de nekünk, a külföldön, néha úgy tetszik, mintha a puskapor füstje eltakarná a küzdőteret. Sokakat nem érdekel, de én mindig szívesen megkérdezem ilyenkor: Hungária, qou vadis? Most is tudok róla. Ismerem a célt, ismerem a hadjárat fegyvereit és féltő rokonszenvvel várom a küzdelem kimenetelét. Nem feladatom azonban e helyen, hogy bírálatot mondjak a fegyverekről; egy nemzet hazaíiui törekvéseit megérteni és méltányolni még a rokonszenv sem tudja kellőképen. Ehhez a haza hű fiának, a nemzet művelt tagjának kell lenni. Én tehát csak arról kívánok szólni néhány szót, milyen hatással vannak a magyarországi politikai zavarok a külföldre, közgazdasági szempontból. Két szóval felelhetek erre: rósz hatással. A tőke általában a csendes, zavartalan küzdőteret kívánja, ahol rendezett viszonyok között gyarapodhat. Magyarországról pedig házastársa: Ausztria azt igyekszik elhitetni a külfölddel, hogy a forradalmi törekvések állandók határai *E cikket Jules Barré, a kiváló francia közgazda- sági iró irta a »Magyar Jövendő* részére. Aktualitásánál és érdekességénél fogva leközöljük. között. Érthető tehát, hogy a külföldi tőke nem szívesen építkezik a puskaporos hordó körül. Szerencséje azonban Magyarországnak, hogy vagyunk már elegen a külföldön, akik tisztán látják a helyzetet. Akik jól tudjuk, hogy épen Ausztria érdeke az, hogy a külföldi tőkét lehetőleg távol tartsa Magyarországtól, hogy igy azt egyedüli piacként tarthassa meg a maga részére. Ez az oka annak, hogy a nagytőke, mely közvetve és közvetlenül kinyújtja csápjait a világ minden tája felé, nem ignorálja teljesen Magyarországot. Egy fejlődő iparú és iparfejlesztésre még erősen rászoruló országnak azonban nem csupán a nagytőkére van szüksége, hanem a kisebb kereskedő-, bánya- és gyárvállalatok iránt érdeklődő közép- és kistőkére is. Ezeknek összessége ad gazdasági erőt az iparos és kereskedő államoknak és ennek a tőkének vállalkozó kedve adna fellendülést Magyarország közgazdaságának is. Kétségtelen ugyanis, hogy a több szemmel vigyázott, egymástól független és különböző esélyektől függő kis tőkéket közgazdasági szempontból stabilisabbnak tekintenünk, mint az ugyanilyen összegű, egy vállalkozásba fektetett és egy esélytől függő nagytőkét. Ez a kis- és középtőke pedig itt a külföldön, mely szívesen vállalkozna kevésbé kihasznált ipari- és kereskedelmi piacon, igen óvatos és érzékeny, mint a legfinomabb légsulymérő. Ennek a tőkének részére tehát Magyarország jelenlegi helyzete nem megfelelő, legalább is e tőkék tulajdonosai erről vannak meggyőződve. Mit kellene tehát tenni Magyarországnak? Ha a közgazdaság megerősödését a külföldi tőkék segítségével óhajtja keresztül vinni, úgy először is meg kellene kísérelnie, hogy a politikai kérdéseket — melyek fejlődésére zavarólag hatnak — rendbe hozza. A másik feladat Magyarország részére: a maga erejéből igyekezni gazdasági megerősödésre. Jól tudom, hogy ez sem könnyű feladat. De kis kövekből készült a hatalmas gúla és futó homokból képződött sok magas hegy. Az legyen tehát Magyarország törekvése, hogy minden apróságot megragadjon gazdasági életének fejlesztésére. Hozzon a törvényhozás olyan rendelkezéseket, melyek a polgári kötelességek teljesítésénél kedvezményben részesítik főkép az ipari téren jeles eredménynyel működőket és ezekkel valósággal csábítsa polgárait az ipari élet fejlesztésére. Téli jótékonyság. (F. É.) Künt zug a szél. A zuzmarás ablakok mögül dideregve tekint kifelé az érzékeny szivü altruista. Néki fáj a dermesztő hideg, a ruhátlan szegénység. Az ő tagjain sivit keresztül az északi szél fagyasztó lehelete. A barátságos meleg, a keA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A czigányprimás. Vegő Laczi reggel még lépelődve forgatta a revolvert kezében, de aztán, hogy aznap egy kis pénzmagra tett szert, este már ott pezsgőzött barátaival a megye székhelyén, a nagy vendéglő kertjében a fák alatt. Az ősi kastély, a négyes fogat, meg a birtok is még az övé volt névleg. De hogy a hitelezők mikor rántják ki alóla a gyékényt, az már csak rövid idő kérdése lehetett. Szerette mindenki, ö is sokat szeretett életében. És épen ez a nagy szeretet okozta vesztét. Nagyon zajos volt már a hangulat ezen a gyöngy virágos májusi éjjelen. A mulatság elérte azt a stádiumot, amikor Végő Laczi kivette a prímás kezéből a hegedűt és odaállt a banda elé. A délczeg, fekete magyar úgy odaillett a czigá- nyok közé, mintha csakugyan hozzájuk tartozott volna. Sirt a száraz fa a kezében. Hipnotizálta az egész környezetet. A cigányokat szinte ihlet szállotta meg. Művészileg játszottak ők is vele. A banda prímása visszafojtott lélegzettel leste a hegedű minden egyes hangját s majd elnyelte szemeivel azt a kezet, mely az ő hegedűjéből olyan csodás hangokat tudott elővarázsolni. A társaságban pedig mámoros lett, aki eddig józan volt és kijózanodott a becsipett ember a Végő Laczi játékának hatása alatt. Aztán letette a hegedűt és szótlanul nyúlt a pezsgős pohár után. A társaság egészen elcsöndesedett volt. Csak most lélegzett föl mindenki, mialatt összeütötték a poharakat Az alispánná megindultan szólt az est hőséhez: — Nagy művész maga, Laczi. Végő keserű mosollyal vont vállat: — Mi hasznom belőle ? — Magának művészi körútra kellene mennie. A reálisabb gondolkozásu alispán sietett közbeszólni: — Ejh! bolondság az egész. Neked meg kellene házasodnod. Egy jó parthie kirántana minden bajból. — Ugyan ki jönne egy ilyen eladósodott vén legényhez, mint én vagyok? Igyunk! — Ne várja, hogy bókoljak, Laczi. Fele sem tréfa ám annak, amit az uram mond. Majd beszélünk még erről a témáról máskor. Mindenki szívesen segített volna ezen a szeretetreméltó léha emberen, aki annyira föl tudta melegíteni azt a kis kört, amelyben élt. Éjfél közeledett, amikor automobil állt meg a szálloda kapuja előtt. Laci épen másodszor vette kezébe a vonót, mire az idegen társaság megjelent a vendéglő kertjében. Négyen voltak: Egy szürke selyemköpenyes, vöröshaju asszony, bársonyos fekete szemekkel. Olyan, mint egy Makart-festmény. Ajkai élveteg pirosak s karcsú idomai asszonyosan teltek. Egy fehérbajuszu, jóképű bácsi, egy monoklis ifjú és egy bizonytalan korú lenszőke hajadon egészítették ki a társaságot. A szomszéd asztalhoz telepedtek le és komoly tárgyalásba bocsátkoztak a korcsmárossal. A Végő Laczi társasága érdeklődéssel nézte a jövevényeket. Vájjon kik lehetnek? Laczi háttal állt hozzájuk. Meg sem fordult, hanem tovább játszott a banda élén. Hedery Iván, a főjegyző, alig várta, hogy a korcsmárost elfoghassa, kivallatni. Mielőtt azonban ez megtörtént volna, az alispánné kitalálta a nagy titkot. Meghallotta ugyanis, hogy a vöröshaju asszony azt kérdezte a korcsmárostól, hogy milyen távolságra esik innen Bolzavár? Tehát ez a Bolzaváry-birtok uj tulajdonosnője ! Szép kis birtok. Testvérek közt megér két millió koronát. Eddig bérben volt. De hogy az öreg Bolzaváry gróf Bécsben meghalt, örököse : Bolzaváry Judith (akinek a válópöréről annak idején annyit írtak a lapok) fölmondott a bérlőnek és maga jött le gazdálkodni. Ha fáj a feje, Beretvás-pasztillát, mely 10 perc alatt a legmakacsabb migraint es fejfájást elmulasztja. — Ara 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvás Tamás, gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
