Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-11-30 / 47. szám

(2) 47. szám. SZINÉR VÁR A LJA 1909. November 30. leti kényelmességü. selymes puhaság, mely körül­veszi, néki nem nyújt élvezetet, mert igy hatvá­nyozottan érzi azok fájdalmát, keservét, kik mind­ezt a földi kellemetességeket sajnosán nélkülözni kényszerülnek. S különös. A barátságos, meleg szobákban csak nagyon keveseknek dobban meg szivük ily érzelmektől áthatva, ha a kályha-kürtőn keresztül valami félelmetes sivitással dudol be a szél, csak kevesen érzik át teljes nemességében a szegény, szerencsétlen nélkülözők sorsát, csak kevesen tudják méltányolni a téli jótékonyság hatványo­zott szükségességének fontosságát. A kávéházak, a külön helyiségek összejövő társaságaiban ilyenkor szokták megvitatni azokat a jótékonyczélu dáridók, czéczók tervezetét, me­lyek végczéljukban mindenkor tényleg valamelyes humanitárius czélját szolgálják, de végeredmé­nyükben mindenkor csak igen csekély hányadát juttatják a jótékony czélra áldozok adományaiból a tényleg arra rászorultaknak. Ezzel nem akarjuk hűtlenséggel megvádolni a télen oly unos-untig rendezett jótékonyczélu mulatságok rendezőit. Isten ments! Távol áll ez tőlünk. Mi csak esetleg azt kárhoztatjuk, hogy a jótékony czélra alakult vigasságok budgetjének legnagyobb részét oly kiadások emésztik fel, a melyek azután úgyszólván teljesen megsemmisítik még a kilátást is annak, hogy a jótékonyságra szorultak tényleg a kellő segítséget megkapják. Láttunk mi már olyan elszámolásokat, tény­leg teljesen korrekt elszámolásokat, hol a mu­latságra befolyt összegből, noha az szép summát tett ki összevéve, a jótékony czélra tiz, mond tiz korona jutott, mig a rendezés költségei eset­leg ezer koronát is felemésztettek. No már az ilyen jótékonyságból akkor nem kérünk. A tisz­teletjegyekkel végigházalják a társadalom elitjét s azok azon hiszemben, hogy tényleg a jótékony­ság oltárán áldoznak, lefizetik a tőlük telő s tár­sadalmi állásukhoz mért összeget, hogy a végén azután a rendező urak egy jót mulassanak az ő költségükön, a szegény, jótékonyságra utalt szen­vedőknek pedig felkopjék az álluk az éhségtől, ruhátlan tagjaik pedig meggémberedjenek a hi­degtől. S ez pedig a norma. A jótékonyczélu mu­latságoknál maga a jótékony czél rendszerint sok­kal kisebb szerepet játszik a mulatság mellett, melynek minél jobban sikerültére a rendezőség még a legmesszebbmenő áldozatoktól sem riad vissza. Ha azok a közreműködő művészek, kik különben teljesen önzetlenül, épen a jótékony- czélra való tekintettel díjtalanul szolgáltatják a műélvezetet az azt megkívánó közönségnek, — tudnák, hogy abból a csokorból, mit a rendezői figyelmesség nékik juttatott, egy szegény, éhező család talán félhónapi létfentartását nyerhetné Végre, most szemtől-szembe láthatták azt a sokat emlegetett, érdekes asszonyt! Hát, elég az hozzá, hogy az új társaság étkezni kezdett, a régi pedig annál többet kocz- czintgatott. Végő Laczi húzta szívvel, lélekkel. A han­gulat lassanként elérkezett abba a stádiumba is, amikor Laczi már nem csak hegedült, hanem a czigányt is csalódásig hűen utánozta. Remek színész lett volna belőle. — Kezét csókolom a nagyságos asszonynak! Melyik a nótája ? Hadd húzzam el a fülébe! Az alispánná oda súgta neki: — Jó lesz megnézni azt a menyecskét, Laczi. Ez magának való volna. Tudom, nem fájna a feje, ha beléülhetne a Bolzaváry-domí­niumba. —- Igenis, kezét csókolom! Aztán megfordult az idegen asszony felé. A két pár fekete szem összevillant . . . Az áiczigányprirnás keresztbe tette a vonót és elhúzta azt az édesbús magyar nótát, hogy: Hagyj álmodni szerelemről, Hagyj álmodni rólad . . . el, bízvást állíthatjuk, szívesen lemondana róla s juttatná azt is a jótékonyság szent tüzében lobogó oltárára. Még most nem késő. Még most segíthetünk a szegény nyomorgókon, segíthetünk úgy, hogy a mulatozók is megkapják a magukét, de viszont a jótékony czél is számadását találja a rendezett mulatságokban. Vonjuk össze kissé azokat a költ­ségeket, melyek feleslegességét mindenki belátja, mindenki, aki tudja, hogy most a jótékonyczélra való tekintetből mulat s a szegény hidegben, fagyban didergők javára izzadja el fényes fehérre vasalt gallérját s plasztronjáí. Nem kívánja senki, hogy pazar virágdiszszel ékesítsék azt a termet, hol kivilágos kivirradtig ropják a tánczot s a hölgyek is inkább lemondanak arról, hogy fényes tánczrendekkel díszítsék szobájuk falát, ha azzal egy éhező vaczogő száját betömhetik. Be kell vinni a köztudatba, hogy a jótékony­czélu mulatságok elsősorban a jótékonyczélt szol­gálják s csak másodsorban a mulatságot, mert az azokra adakozók nagy része el sem megy a mulatságra s tisztán a jótékonyságot kiváDja ado­mányával előmozdítani. Mulassunk, amig fiatalok vagyunk, vigadjunk szertelen, pazar jókedvvel, ne lógassuk le orrun­kat, ha Karnevál herczege díszes bevonulását tartja, de mulassunk úgy, hogy azoknak, kiknek érdekében történik a vigasság szomorúan tapasz­talják, hogy a rendezőknek igen sok pezsgőre jutott a mulatság jóvoltából, de annál kevesebb kenyér nekik, az éhezőknek s fűtőanyag a di­dergőknek. HÍREK. Eljegyzés. Mánn Gábor, szamoslippői tanító e hó 21-én jegyet váltott Pékey Ottilka, bor- válaszuti postamesternővel. Tanítók áthelyezése. Az avasfelsőfalui áll. elemi népiskolától Csuiyán Jánost Csanádpalotára, Kovács Gábort Mezőkaszonyba helyezték át. Kíváncsian várjuk, hogy a minden baj okozójával, Marosán Viktor igazgató-tanítóval mikor végez az áthelyezés tekintetében a tanügyi hatóság. Esküdtbirósági elnökjelölés. A debreczeni ítélőtábla elnöke a szatmárnémetii törvényszék­nél működő esküdtbiróság elnökévé az 1910. év tartamára dr. Papolczy Gyula Ítélőtáblái bírói czimmel felruházott törvényszéki bírót, helyettes elnökévé pedig ugyanazon időtartamra Szabó József törvényszéki bírót jelölte ki. A vármegyei fegyelmi választmány folyó hó 12-én Ilosvay Aladár alispán elnöklete alatt ülést tartott. A választmány Péchy István fő­jegyző előterjesztése mellett a következő fegyelmi Úgy játszott, amint csak ő tud játszani . . . Azok is odaát visszafojtott, lélegzettel hall­gatták. A vöröshaju asszony elfordult s lopva könnyet tőrült ki szeméből. (Szóval: a regény egész jól indul. A jószivü kis alispánné majd kiugrott a bőréből örömében.) Aztán, hogy Laczi bevégezte a játékot, az igazi prímás tányérozni kezdett. — Verjen meg a devla! te bibas! — kiál­tott Laczira a főjegyző. — Hát neked már dero­gál a tányérozás, hogy mást küldesz magad helyett ?! — Ne haragudjon, nagyságos úr! Inkább elhúzom a nótáját. így mulattak tovább. Később a másik kis társaságnak is kezdett megmelegedni a füle töve. (Rózsaszínű pezsgő került az asztalra.) A fehérbajuszu bácsi barát­ságosan bólintva intett át a teli pohárral az alispánékhoz. Persze, hogy a másik perczben nagy be­mutatkozás következett s összetolták az asztalo­kat. Az alispánné már épen be akarta mutatni Végő Laczit is, amikor az ifjú — a hegedűt le ügyekben intézkedett: 1. Danka Gábor dengelegi községi bírót, — kit vármegyénk főispánja az iskolai pótadónak saját céljaira felhasználása s több vétség miatt állásától felfüggesztett, — vármegyei alispán a lefolytatott fegyelmi eljárás során beigazolást nyert tényállás alapján 300 korona pénzbüntetésre ítélte. Ugyancsak ezen ügyből kifolyólag Becsky Géza körjegyző a kö­teles ellenőrzés elmulasztása miatt 100 korona pénzbüntetésre ítéltetett. Danka Gábor beadott felebbezését a választmány elbírálva, az alispán határozatát helybenhagyta s az iratoknak a kir. ügyészséghez leendő áttételét elrendelte. 2. Demidor Ignác nagykárolyi rendőrkapitány ellen azon okból, hogy a nemzeti ellenállás idején Mercs László, Kirilla Adolf és Simkó Aladár nagykárolyi lakosokat kir. ügyészi rendeletre letartóztatva a szatmári fogházba kisértette, — fegyelmi eljárás indíttatott. Vármegyénk alispánja ezen ügyben felmentő Ítéletet hozott, mely ellen dr. Mercs László felebbezéssel élt. A választ­mány a felebbezést elbírálván, az alispáni fel­mentő határozatot indokainál fogva helyben­hagyta. 3. Szász György avasujfalusi lakos volt községi biró ellen fegyelmi eljárás indíttatott azért, mivel a község tenyészállatát birtokos­sági határozat nélkül eladta s a pénzzel nem számolt be. Ugyancsak fegyelmi eljárás alá vo­natott Privigyei Bertalan avasfelsőfalusi községi jegyző, mert mint közbirtokossági jegyző a bir­tokossági közgyűlésekről jegyzőkönyvet nem ve­zetett s ezenfelül többrendbeli vétséget követett el. Vármegyénk alispánja Szász Györgygyel szemben, mivel hivatali kötelékben nem áll, a további eljárást beszüntette ugyan, de a vagyoni felelősséget ellene kimondotta. Privigyei Bertalant azonban 100 korona pénzbüntetésre ítélte. A fegyelmi választmány ezen ügyet II. fokon el­bírálva, az alispán határozatát teljes egészében helybenhagyta. Színházi jelentés. Értesítem a helyi és vi­déki műpártoló közönséget, hogy jól szervezett 16 tagú dráma, vígjáték és operette társulatom­mal Szmérváraljára jönni szándékszom s elő­adásaimnak sorozatát folyó évi december hó elején fogom megkezdeni. Műszaki személyzet: Radó Béla igazgató és rendező, Gáspár Jenő titkár, Lendvai I. karmester. Sziménfalvi Gyula súgó. 1 díszítő és 1 kellékes. A társulat névsora : Nők: Vámos Juliska, énekesnő. Pécsi Mariska, soubrette primadonna. Horváth M. primadonna és coloratur énekesnő. R. Tolnai Cornél drámai szende. Szilágyiné Gizella, comika és anya- színésznő. Gaspárné Margit, vígjátéki szende. Munkácsi Gizella, segéd énekesnő. Hegyei Lili, társalgási. Férfiak : Korai Győző, cömikus. Radó Béla, operette buffó comikus. Szilágyi Béla, bariton-tenor énekes. Zilahi Lajos, bonvivant. Gáspár Jenő, kedélyes. Beregi Gyula, Urai sze­sem téve kezéből — szemöldeivel tiltólag in­tett neki. Az alispánné elértette. Hadd folytatódjon tovább a tréfa. Hadd maradjanak Bolzaváryék abban a hitben, hogy ő czigányprimás. A többinek is megsúgták a dolgot. A két asszony persze rögtön letegezte egy­mást. Az öreg ur nagybátyja volt Bolzavári gróf­nőnek, a fiatalember testvéröccse, a lenszőke hölgy meg a társalkodónő. A vöröshaju asszony majd elnyelte szemei­vel a délczeg czigányprimást. Mámoros volt egy kissé. Bortól, zenétől egyaránt .. . Egy másik elvált asszony jutott eszébe . . . Egy hírhedt herczegnő, meg egy czigányprimás . . . Most már el tudta képzelni annak a botlását. — Sőt titok­ban — meg is bocsátotta ... Önfeledten élvezte a zenét, mialatt lopva legeltette tekintetét az ifjú daliás alakján. Istenem! hiszen neki is csak van tán joga a boldogság­hoz? I .. . Miért ne lehetne ő is boldog ezzel az érdekes arcú czigánnyal ? .. . Úgyis annyit szen­vedett az első házasságában 1 (Folyt, köv.) Róth Bankház i BUDAPEST. > Bank-központunk: VI., Váci-körut 45. Bankpalota. Telefon : 92—25 (Interurban) Díjtalanul nyújtunk bárkinak szak­szerű felvilágosítást. Válaszbélyeg ■ mindenkor melléklendő. ■ FOLYÓSÍTUNK: ^ Törlesztési kölcsönöket földbirtokokra és bérházakra 10—75 éves törlesztésre 3%—3Vs%—4%—■4,/s0j0-os kamatra készpénzben. Jelzálog kölcsönöket Il-od és 111-ad helyi betáblázásra 5—15 évre 5“/o-al, esetleg 5‘|1u|,-al. Személy- és tárcavaltóhitelt iparosok és kereskedők részére, valamint minden hitelképes egyénnek 2'jE—10 évi időtartamra. Tisztviselői kölcsönöket állam, törvényhatósági, községi tisztviselőknek és katonatiszteknek fizetési előjegyzésre kezes és , életbiztosítás nélkül. Ugyanezek nyugdijaira is. Értékpapírokra, vidéki pénzintézetek és vállalatok részvényeire értékűt 95*/0-áig kölcsönt nyújtunk az Osztrák-Magyar Bank kamatlába mellett. Tőzsdemegbizásokat a budapesti és külföldi tőzsdékben lelkiismeretesen és pontosan telje­sítünk mindenkori eredménynyel; az árfolyamokat naponta díjtalanul közöljük. Konvertálunk bármely belföldi pénzintézet által nyújtott jelzálogos , törlesztéses-, személyi- és váltókölcsönt. — Mindennemű bel- és külföldi értékpapírt napi árfolyamon veszünk és eladunk. Pénzügyi szakba vágó minden reálisügyletet a leg­nagyobb pénzcsoportoknal levő összeköttetéseinknél fogva legelőnyösebben bonyolítjuk le. Bankházunk képvi­seletére megbízható egyéneket felveszünk, -qag

Next

/
Thumbnails
Contents