Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-10-12 / 40. szám
Szinérváralja, 1909. Október 12. 40. szám. Hatodik évfolyam. Előfizetési áraki Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkeszti : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinéruáraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Ellentétek és marakodások. A megélhetési viszonyok napról-napra nehezebbek, súlyosabbak lesznek és e miatt a kereseti osztályok között az ellentétek mindjobban kiélesednek. Kétségtelen, hogy azt a diszharmóniát, amely a különböző fontos kereseti, megélhetési ágak között előállott, nagyrészben ezt az élettel való küzdelem okozta, amely egyre több terheket ró a vállakra, ugyannyira, hogy ezek a terhek kezdenek már elviselhetetlenekké, tűrhetetlenekké lenni. S ez a kiéhezett és egymásra utazó ellentétesség nagy kárára van az országnak, amelyben a különböző kereseti osztályok egymásra vannak utalva. Pedig tudvalevő dolog, hogy csakis ezeknek együttes össz- müködésétől várható eredményes munkálkodás a gazdasági vagyonosodás és vele az államélet terén. A különböző kereseti osztályoknak legfőbb érdeke, hogy segitse egymást, mert csak egymás segítségével boldogulhatnak, mert csak igy birják fentartani saját házukat, családjukat és a hazát. De ez a közös munka csak akkor lehet hasznothajtó, ha az ellentétek, a csúnya marakodások, amelyek most a legmagasabb fokra hágtak, elsimulnak és az osztályharcot mihamarabb az osztálybéke váltja fel. Az iparososztálynak épen olyan nagy szüksége van a békés együttmunkálkodásra, mint a kereskedőosztálynak, viszont ez a két osztály sem tud együtt érvényesülni a földmivesosztály nélkül. Mit dolgozzon az ipar, hogy viruljon a kereskedelem, ha a földmivelés nem ád hozzá őstermelést? Viszont mit érne az őstermelés, ha az ipar nem dolgozná fel és a kereskedelem nem értékesítené a földből előállított anyagot? Látnivaló tehát, hogy csak jól meggondolt földmivelési és kereskedelmi politika bírja a kereseti osztályok közös össz- müködését egységes irányban vezetni. Ér~ vényesülésében támogatni kell minden osztályt, mert egyik sem hátrábbvaló, mint a másik. És amikor arról van szó, hogy az ipar és a kereskedelem fejlődése szükséges, nem szabad feledni, hogy ugyanakkor épen olyan elsőrangú szükség a mezőgazdaság fejlesztése is, tehát egyiket a másik rovására fejleszteni épugy aránytalan, mint céltalan munka. A mezőgazdaság csakis igy bir elegendő anyagot termelni az ipar részére és csak igy jut abba a helyzetbe, hogy a maga céljaira visszavásárolja az ipari készítményeket. A végcél tehát, hogy az iparosnak ne kelljen a feldolgozandó anyagért a külföldre menni és az általános fogyasztásnak ne kelljen a külföldi ipartermékekre szorulni. Rengeteg iparcikk özönlik be a külföldről Magyarországra. Ez a legbiztosabb jele annak, hogy nálunk az ipar, kereskedelem és a mezőgazdaság pang és azoknak sürgős fejlesztése országos érdek. Ezért életbevágóan kívánatos, hogy a nemzet kereső osztályai, melyeken az állam- fentartás legnagyobb anyagi terhe nyugszik ne egymás ellen, hanem együttesen dolgozzanak ügyeikért és javaikért, mely egy- szersmint az országnak is ügye és java. Elég a külellenségek ellen való védekezés, mert ha egymás között is háborúzik továbbra a magyar, úgy megérdemli pusztuló sorsát. Modern társadalom. (F. É.) Aki társadalmi életünket, az egymással érintkező emberek modorát, azt a hangnemet, melyet a társaságban, az asztalnál, színházban, hangversenyteremben s báli éjszakákon jelenben használni szokás, élénkebben megfigyelte és megfigyeli, az egy különös és alapjában véve sajnálatos tünet tanúja lesz, mely nemcsak moralitás szempontjából, de a jó nevelés alapvető törvényei szempontjából is a legerősebb bírálatra szorul. A társas érintkezés modern formái nem felelnek meg azoknak a követelményeknek, melyeket a jó erkölcs, a kultúra előrehaladása előír, hanem olyan irányzatokba csap át, mely már szélsőségénél fogva is megrovásunkra érdemes. A legtöbb ember, ki manapság a »jó társaságban« forgolódik, azt hiszi, hogy a modernség jelzője alatt mindazt, mit a korcsmái hősök az ő sajátos mulatozásaikban meghonosítottak, mindaz, mit az utszóli kofaasszonyok szalonképeseknek tartanak, bevihetik az általuk folytatott társalgásba, sőt legtöbben nem átalják, a minden rossz kulforrásából, a fővárosból importált tolvajnyelv nem egy szakkifejezését is a beszélgetés, a rendes társalgás nyelvezetébe becsempészni s ezzel nemcsak a magyar nyelv kárát okozni, hanem egyben az erkölcs legelemibb szabályait vérig megsérteni. Mert Igglöbben ezen modern apostolok közül a szabadszájuságot összetévesztik a szabadelvűA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Az a kutya. — Irta: Kárpáti Endre. Te és én. Te er előszélen nőttél, altatód Az esti szellő suttogása volt — A ringó nádas sötét rejtekén Örök homályban, — ott születtem én. Bíbor palástként hull a fény reád Gsilló gyöngyharmat a te koronád. Imbolygó, sápadt lidéreláng csupán, Mi néha-néha fényt vet én reám. Tenéked himesszárnyu pillehad Csókolja nyíló bársonyszirmodat, Köröttem meg lápszülte éjbogár Surranó szárnyon, döngicsélve száll. És igy akarta már ezt végzetünk, Hogy egymáséi soha se legyünk. Te elhervadnál itt a sás tövén S elfonyadnék az erdőszélen én. JelleniTy Ivette. Annak is 50 esztendeje, hogy az akkori | helytartótanács kinevezett engem a pesti (még í akkor nem Budapest) Hauptnormal-Schule-hoz ! Unterlehrernek, 200 forint fizetés, 40 forint lakásbér és egy öl tüzifajárandósággal. Siettem is, mint egy 18 éves legényke, hogy a kitün- i tető állást elfoglaljam. Hanem egy kis nagybökkenő akadt utamba. A kinevezett tanítónak a mindenható helytartótanácsosnál, Haas Mihálynál (akivel i még egyszer, mikor szatmári püspök volt, igen i kedves körülmények között találkoztam) be kellett mutatkoznia. Az aztán egy kissé megforgatta az illetőt, kitapasztalta mi lakik benne. Abban az időben Pestre (de nagyobb városokba is rendesen) csak azt a tanítót vá- I lasztották, aki már 20 éves elmúlt. Ezt nem | tudtam. Bátran jelentem meg a mindenható í előtt, kitűnő bizonyítványom és két éves gya- ! korlatom még büszkévé is tett. Nem minden bokorban volt olyan tanító. — Hány éves öcsém? — kérdezte a ren- ; des bevezető szavak után. Tizennyolc voltam, tizenkilencet hazudtam ! mégsem volt elég. — Sajnálom folytatta — de nem alkalmazhatom, mert még egy éve hiányzik. Menjen addig falura. Egy évig maradjon ott. Kinevezését föntartom. Egy év után jelentkezzék. Tétényben, Soroksáron, meg Promonloron (most Budafok) van üresedés, válasszon. Majdnem elpityeredtem. Nem használt jeles diplomám, kifejlett egészséges testalkatom. . . . Két évvel későbben születtem mint kellett volna, De hát a törvény — törvény. Busan lépegettem a lánchídon át, tanakodtam, hogy mitévő legyek. Hosszas tűnődés után elhatároztam, hogy Tétényben jelentkezem. De hogyan menjek oda! vasút nem volt, a gőzhajó messze járt a községtől . . . bérkocsi? . . . Volt is nekem arra pénzem! Elindultam gyalog. Hónom alá csaptam diplomámat. Mert diplománkat nem valami közönséges stemplipapiroson nyomták, hanem félasztalnyi nagyságú, vastag, de törékeny papirosra, cifra betűkkel, de összehajtogatni nem lehetett. Hogy tehát használhassuk, tokot készíttettünk neki és elneveztük hurkatöltőnek. Ezzel mentünk, hónunk alá csapva, ha elakartunk szegődni. Mert akkor a tanító is csak úgy szegődött el, mint más becsületes szolga, vagy napszámos, annyiért, amennyiben megalkudhatott gazdájával. Vígan, fütyörészve ballagtam egy szép augusztusi reggel Tétény felé. Most is látom H a f áj a feje, használjon azonnal Bér e tvás-p asztmát, mely 10 perc alatt a ipgmakacsabb migraint és fejfájást elmulasztja. — Ára 1 korona 20 fillér. Kapható minden gyógyszertárban. Készíti Beretvas lamas; gyógyszerész Kispesten. Orvosok által ajánlva. Három doboznál ingyen postai szállítás.
