Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-08-24 / 33. szám

Szinérváralja, 1909. Augusztus 24. — 33. szám. Hatodik évfolyam. Előfizetési áruk: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes s/.ára ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkeiztö- ségéhez Színé/váraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. emelt oszlop helyét emlegetik némelyek a Kossuth-szobor helyeit, mig a Sylvester emlékoszlopot a református templom előtt elterülő Érd ősi-térre telepítenék át, mert a közhit az, hogy a tér közelében született Sylvester János. A törzeti össz­hangzás e mellett a terv mellett szól. Egy másik csoport viszont arra helyez súlyt, hogy községünk főterét nagyban ékesítené, sőt dr. Pap Zoltánnak egyenes kívánsága is teljesittetnék, ha a szobrot azon a helyen állítanék fel, amelyen a Rákóczi-zászló felszentelése, illetőleg a szegbeverés történt, tehát a Herskovics és Tólh-íéle ház között levő téren, mely alkalmas módon feltöltetnék. A vallásujitó emlékoszlopa s a politikai reformátor emlékszobra szépen megférne itt egymással. Ismételjük, mi nem akarjuk a bizott­ságot befolyásolni s épen azért mind a két helynek csak az említettük fel. Al­kalmas egyik is, másik is, mi azonban mégis az első tervei ajánljuk, magunkat meg nem kötvén. A bizottság minden esetre vegye komoly bírálat alá e két helyet s úgy döntsön. A másik kérdés a szobor leleplezése. Igaz, hogy a szobor méretei nem állanak, arányban egy nagyobb szabású ünnep­séggel; de tekintettel beékelt helyzetünkre, tekintettel a nagy nemzeti gondolatra, mit a szobor kifejez, mi mégis azt ajánljuk, hogy a szobor leleplezése na­gyobb szabású ünnepély keretében tör­ténjék. A nemzetiségek minden apró alkalommal nagy ünnepségeket csapnak itt, mert ezzel szilárdítják, terjesztik fel­fogásukat, érdeklődést keltenek törekvé­seik iránt. Egy Kossuth-szobor e vég­vidéken bizony sokat jelent, hiszen any- nyira elernyedt már, színtelenné lett még e nagy emberünk emléke is sok ember szivében, hogy azt külsőképen is élesz­teni kötelességünk. Be kell bizonyítani, hogy Kossuth tanításai, cselekedetei a hűtlen örökösök dacára is hálával töltik el és lelkesedésre buzditják azokat, kikért legtöbbet tett, a magyar köznépet. Harmincznégy korona a búza ára! Sokat, sokszor és sokau írtak már a gabona- tőzsde ellen, de bár hasztalanul történt idáig minden fölszólalás, minden panasz, minden irás, minden ankét, benne él a köztudatban az egye­dül igaz, megdönthetetlen meggyőződés, hogy a drágaságnak egyes egyedül a gabouatőzsde az oka. Aki még kételkedett volna idáig ebben az igazságban, annak alaposan módjában volt jobb meggyőződésre jutni a mostani őrületes, erő­szakos buza-hausse láttára. Ennek a mestersé­ges árfelszöktetésnek issza keserű levét az or­szág máris és ihatja még egész esztendőben. Hallatlan, képtelen dolog az, ami olt tör­ténik a budapesti Szabadság-tér gyönyörű tőzsde palotájában. A spekuláczió egy hónappal ezelőtt rávetette magát a búzára s azóta kisebb kizök­kenések mellett minden erejét megfeszítve csa­A Kossuth-szobor. A Rákóczi-zászló felavatási ünne­pélye alkalmával dr. Pap Zoltán, orszgy. képviselő Kossuth-szobrot Ígért Szinér- váraljának. Ezt az Ígéretét be is váltotta s a szobor már évek óta ott hever a község házában. Kepes Sándor polgár­társunk végre könyörült az elzárt szob­ron és díszes talapzatot készített hozzá. Kossuth ércalakja tehát nemsokára állani fog. Szinérváralja piacterén, hogy e nehéz ponton hirdesse a törhetlen hazafiságot, a szó erejét, a tett, a példa varázsát és buzdítsa, lelkesítse az élet mostohaságai alatt már-már elfásult lelkeket élni, munkálkodni a haza, a nemzet meg- erősitése, művelése és ezek által függet- lenitése érdekében. A szoborbizottság, amelynek feladata lesz a szobor felállítása és lelepzése felől intézkedni. Nem akarunk elébe vágni a bizottság intézkedésének, inkább elő­segíteni szeretnének azt, mikor véle­ményünket ebben a kérdésben kifejezzük. Első kérdés az, hogy hová helyez­zük a szobrot ? Hogy erre a kérdésre helyes feleletet adhassunk, több körül­ményre kell tekintenünk. Figyelembe kell vénünk a szobor méreteit, rendel­tetését, a község fekvését, tereit s azokat a körülményeket, melyek között a szobor született. A vallás és tudomány nagy hősének, Erdősi (Sylvester) Jánosnak emlékére észszerű pénzügyi tanácsaikkal megmentették Európát az anyagi tönktől. Hazánk rettenetes bukását Mohács után az ország pénzügyeinek példátlan ziláltsága okozta s Európa a napóleoni idők után pénzügyileg épp oly szomorú helyzetben volt, mint Magyarország 1526 ban. Hogy a pénzügyi konsolidátió a zül­lött viszonyok dacára sikerült, abban nem cse­kély része van a Rotschildoknak. Frankfurt, a majnarnelléki kies város, hol Goethe és Börne bölcsői ringtak, a Rotschild-ház eredő helye. Rotschild Amsei Mózes családja egész Frank­furtban általános nagy tiszteletnek örvendett s keresztény kartársai megkülönböztetésül a »becsületes zsidó« -nak nevezték. E korban Német­országban is, miként egész Európában a zsidók csak egy foglalkozást űzhetlek, a kereskedést, s Rotschild is, mint többi hitsorsosa, kereskedő volt, régi érmekkel, és régiségekkel kereskedett. 1743-ban született fia Mayer Amsei, aki a Rotschild család nagy hírneve tulajdonképeni megalapítójának tekintendő. Szülei a papi pályára szánták, mert a Rot- schild család tagjai között igen sokan a zsidó val­lás és tudomány ápolásának szentelték életüket, igy többek közt dr. Levysohn szerint Rotschild Mandel Worms város, Rotschild Izsák Frankfurt város főrabbija volt, Rotschild Bőáz, Amsei nagy­bátyja pedig egy Fürthben megjelent világhírű valíásludományi munkának a szerzője. Rolschild Mózes Amsei, a családi traditió- nak vélt eleget tenni, midőn fiát a papi pályára szánta. Rolschild Amsei 1755-ben elvesztvén szü­leit, theologiai tanulmányainak befejezésére ro­konai által Fürthbe küldetett. Ám a theologia nemes tudománya Amsei­nek nem volt ínyére. Csakhamar tudatára ébredt annak, hogy hajlamai a kereskedői pályára von- zák, ezért rokonai ellenzése dacára, tanulmá­nyait abban hagyva, visszatért Frankfurtba, hol eszes találékonysága folytán, nemsokára ismertté lön a kereskedők között. Több igen tekintélyes kereskedelmi háztól előnyös feltételek mellett, alkalmaztatási ajánlatot kapott. Rotschild Amsei a hannoveri Oppenheim bankház ajánlatát fo­gadta el. A bankház szolgálatában nyolc évig ma­radt. Egyenes jelleme és ügyessége által tekin­télyes positiót vívott ki magának s főnökhelyet­tessé neveztetett ki. Egyszerű és takarékos életmódja mellett si­került jövedelme jórészét megiakarii.ani s midőn már számba vehető tőkével rendelkezett elhatá­rozta, hogy önállósítja magát. Eleinte azonban a szerencse nem kegyelte Amseit s bizony nem egyszer volt azon a pon­ton, hogy bankárüzletét abbauhagyja, de törhe­tetlen energiája győzött, a kezdet nehézségein át­esvén, üzlete prosperálni kezdett. Még abban az időben, mikor Rotschild az Oppenheim bankház alkalmazottja volt, gyakran volt alkalma üzleti ügyekből kifolyólag össze­jönni báró Estorff generálissal, IX. Vilmos hes- szeni választófejedelem intim barátjával. Báró Estorff csakhamar felismerte Rotsc- hildban azt az embert, akire tekintélyes vagyo­nának kezelését bizhatja. Fejedelmi barátjának is figyelmébe ajánlotta, mint különösen ügyes és A ..SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. A Rotschild-ház. — Irta: Szitányi Pál. — A történelem lapjait forgatva, kevés oly nevet fogunk találni, mely az ismeretlenség ho­mályából aránytalan rövid idő alatt oly tüne­ményes hírnévre tett volna szert, mint a Rot- schildoké. Valóságos fogalommá vált ez a név a pénzbeli gazdagság és az ebből folyó kétség­telen hatalom fogalmává. »Vájjon mi egy név« — kérdi Hamlet s valóban a jelen esetben, nem volna nehéz a tépelődő dán királyfinak felelni, mert ez a név »Rotschild« épp oly ismert a szibériai jégsivatag lakója, valamint nem isme­retlen a forró talajú Sahara nomád fia előtt. Maga a »Rotschild« név a pénz synonimá- jaként ment át a köztudatba, a Rotschildoknak nagyarányú bankári tevékenységét és közremun- kálásukat Európa pénzügyeinek konsolidációja terén azonban alig ismerik s ha a Rotschild-ház keletkezésének és működésének történetével fog­lalkozunk, úgy ez nem tekinthető tisztán egy család magánélete történetének, hanem a pénz­ügyi történelem kiegészítő részének a XVIII. század második fele és a XIX. század pénzügyi monográfiájának. Európa, de különösen a német szövetséges államok igen sokat köszönhetnek a Rotschildok­nak, mert »oly időben, midőn Európa csaknem összes trónjai inogtak s a merész korzikai ala posan megtépázta az Isten kegyelméből való ural­kodók hatalmát, a Rotschildok voltak azok, kik

Next

/
Thumbnails
Contents