Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)

1909-08-24 / 33. szám

(2) 1909. Augusztus 24.

33. szám.

varja fölfelé a búzaárakat, amelyek ma már oly magasak, mint még soha. Kezdődött a hajsza a május elején volt szárazsággal. Az időjárás szeszélyeit ügyes spekulánsok kitünően fölhasználíák terveik érdekében; oly sikerrel terjesztették a rémhíreket az idei jégverés, elfagyás által veszendőbe ment termés felől, hogy két hét alatt, április 30-tól május 15-ig, az októberi búza métermázsáját 23 74 koronáról 24*38 koronára szorították föl. A lóláb, a spe- kuláczió lólába már akkor kilátszott, mert a rozs ára semmikép sem tartott arányt a búzával, pedig hát a jég, a fagy, a szárazság ennek is csak épugy árthatott. De a spekuláczió búzában dolgozott és nem rozsban! Jöhetett azután már jó idő, erős esőzés, éltető napsugár, jöhettek a jelentések, hogy túlzott volt az ijedelem, jó, sőt tán a tavalyinál is jobb lesz a termés. A hausse oly erősen megvetette már a lábát, hogy csak megingatni lehetett, megdönteni nem. A pünkösdi kis árleszállás után is még erőre kapott a run és az októberi búza junius első hetében elérte a 27 koronás árfolyamot.

Minden pénzhatalmasság összefogott oda- föun az ország szivében, hogy megtartsa, megszilárdítsa az erőszakolt drágaságot. A tőzsdén a nyereség, a folytonos nyereség a fontos és ha hausseben lehet nyerni, akkor nincsen irgalom, nincsen semmi más tekintet. Amidőn a spekuláczió már már végzetesnek Ígérkező döfést kapott egy hiteles termésbecslés képében, amely az ország ez évi búzatermését 39 2 millió métermázsára becsülte és ezzel egyszerre kirántotta a talajt a kedvezőtlen termést hirdető határidőüzleí alól, ebben a veszedelmet ígérő helyzetben sem hiányzott a segítség. A budapesti malmok siettek segítségére a megroppanás örvényéhez érkezett spekulácziónak. Heteken át hirdették a nagy gőzmalmok, hogy nem tudnak lisztet eladni. Meg kell állitaniok az őrlést legalább három hétre, hogy lélekzet- hez tudjanak jutni — ez volt a jelszavuk. S miután 8 napig tényleg szünetelt az őrlés, egyszerre újból akczióba léptek a malmok. Akczióba nemcsak az őrlés felvételével, hanem akczióba a tőzsdén is, ahol csütörtökön megjelentek a készárupiaczon és 1 koronával magasabb árakon vásároltak.

Azt kellene gondolnunk, hogy a malmoknak is érdeke a búzaárak leszállása. Ó nem ! A malmok vezéreinek is a spekuláczió az ér_________SZINÉR VÁR ALJA_____

de

ke. Három-négy héten keresztül alig vásárollak valamit, most egyszerre 31 90 — 3480 koronás árfolyamon vásároltak 50.000 métermázsa búzát. Természetesen ennek a föllépésnek a hatása nem maradt el és a hausse úgy a készáruban, mint a határidőüzlelben szilárd maradt. Ilyen és hasonló — épen csak vakok által nem látható — fogások mellett keservesen mulatságos dolog az a kísérlet, amely az egész cam- pagnet a várható termésinséggel szeretné igazolni. Ugyan hol van a termésinség, ha a búzatermésünk 39 2 millió mélermázsára becsülhető?

I Azután hiszik-e azon a tőzsdén a termésinséget, ahol a búza és a rozs métermázsája között kerek 12 korona az árdifferenczia! Spekuláczió van itt, csupán csak rosszhiszemű, vakmerő, hazárd spekuláczió, amely megérett a bukásra.

És ennek a könyörtelen, börzei zsebrák- politikának gyilkos, pusztító hatását nyögi ma az egész ország. Hihetetlen drágaság van már esztendők óta s evvel a börzei manőverrel elértük azt, hogy még a hihetetlennél is hihetetlenebb a drágaság. Búzalisztet, kenyeret maholnap már szinte csemege gyanánt vásárolhatunk. Mindezt pedig csupán azért, mert néhány vakmerő gabonaspekuláns nyerészkedni óhajt.

Bevándorlók.

(F. É.) Magyarország lakossága nem homogén, egynemű emberek összesége, hanem különféle nemzetiségek konglomerátuma. Szinte hihetetlen, hogy hányféle náció lakja ezt a szép országot. Mintha épen természetbeli kiválóságai csábították volna annak idején a különböző néptörzseket, hogy a hármas bérc és négy folyó honában keressenek letelepülést, olyannyira különféle s vidékek szerint változó hazánk lakosságának úgy eredete, mint nemzetisége.

S ha a politikai hatalmat ezer esztendőn keresztül a faji tulajdonainál fogva is kiválló turáni faj, a magyar tartja kezében, azért a különböző nemzetiségek nem egyszer törtek s törnek borsót orrunk alá s nehezítik meg abbeli küzdelmeinket, mely- lyel Magyarország előrehaladását, kultúráját s a külföld által való elismertetését akarják előmozdítani.

De most nem a nemzetiségekkel akarunk foglalkozni, noha újabb fészkelődéseiklevő boroshordókba, részint pedig kertjébe elásva elrejtette.

A franciák győzelmes hadjárata után a fejedelmek kénytelenek voltak békét kötni Napóleonnal. IX. Vilmos is visszatért. Sejtelme sem volt arról, hogy Rotschildnak sikerült a franciák elől vagyonát megmenteni, mert tudomására jutott, hogy Napoleon katonái kivétel nélkül minden házat kifosztottak. Hinni sem akart füleinek, midőn Rotschild felvilágosította, hogy egész vagyona sértetlenül maradt, sőt miután a fejedelem távolléte alatt annak vagyonával szerencsével spekulált, a tőkének még 5% kamatait is módjában van rendelkezésére bocsájtani.

Természetesen a fejedelem a megbízhatóságnak ezen ritka jelére mással nem válaszolhatott, mint hogy a felajánlott kamatot el nem fogadta s vagyonának további kezelését 2 száza- | lék kamat mellett Rotschildra bízta.

Az imént elmondott történet azonban nem i felel meg a valóságnak, mert igaz ugyan, hogy a fejedelem e válságos időben vagyonának elrejtését Rotschildra bízta, de a talléroknak és arany- rudaknak a pince boros hordóiba és a kertbe való elrejtése primitiv mese.

Bebizonyított tényként konstatálható azonban, hogy Rotschild Amsei, a reá bízott óriási összegű vagyont, harmadik fiának, Nátbánnak Londonba küldötte gyümölcsöztetés czéljából.

Rotschild Náthán ekkor már London pénzügyi köreiben páratlan spekulációi által közismert volt. Rotschild Amsei 1812. szeptember 13-án élete 67-ik évében költözött el az élők sorából.

Közvetlen halála előtt maga köré gyűjtötte fiait s szivükre kötötte, hogy hívek maradjanak

kel erre kellő akalmat nyújtanának. Nem ezekkel a már évszázadok óta köztünk lakó, vélünk azonban összeforrni még saját érdekükben sem akaró nemzetiségekkel akarunk foglalkozni, hanem azokkal, kik a legutóbbi évtizedek alatt, észrevétlenül, mint valami duvad, belopózkodnak hazánk határai közé s itt letelepedve nem hasznos polgáraivá lesznek uj hazájoknak, hanem ij- jesztő rémeivé, szipolyozó uzsorásaivá, gyűlöletes elemeivé.

Az Oroszországból s Romániából kiüldözött, évszázadokon elnyomatásban élt s igy műveletlen zsidók nálunk uj hazát keresnek. Magyarország mint liberális állam úgy ezeket, valamint a Galíciából bevándoroltak lassan lassan kicsiny tőkéjükkel kiuzsorázzák az egyszerű tapasztalatlan parasztságot s mire kerül fordul az idő kereke, a bevándoroltakból benszülöttek, birtokosok lesznek, anélkül, hogy a magyarállam nyelvét, szokásait, tulajdonságait magukra vennék, anélkül, hogy uj hazájuk együttérző polgárai lennének.

Az orosz zsidók, ezek a marcona, félig vad, félig müveit ember koloszusok pedig egyáltalában nem találják uj hazájuk törvényeit magukra nézve kötelezőnek s az egyik rémtettet a másik után követik el.

A vakmerő bankrablók mindkét esetben orosz bevándorlók voltak. A legutóbbi fiumei véres dráma hősei valamennyien azok s a felháborodott közvélemény semmi mentséget sem talál az elvetemültek amaz ellen - vetésére, hogy náluk Oroszországban az ilyen bankrablások napirenden vannak s hogy azokat csak egy pár esztendei fogsággal büntetik.

Nekünk az ilyen bevándorlók nem kellenek. Ezek a minden tőke nélkül szűkölködő, kétségbeesésükben mindenre kapható individuumok nem támaszai, csupán nyűgei uj hazájuknak s mint ilyenek kiközösitendők az országból.

Németország, mely a kulturállam jelzőjében tetszeleg e bajokat előre látva, már évtizedekkel ezelőtt meghozta a kellemetlen idegenek elleni törvényét, mely szerint bármely külföldit indoklás nélkül, tisztán, mint kellemetlen idegenre hivatkozva,

Tépett húron.

Mellém szegődött rég a múltban A napsugár is cimborának,

De jó, de könnyű volt a dolga Az ábránd, álom vad fiának;

Ami dicső, nemes terem:

Azt hittem, elfér lelkemen.

Valamikor büszkén, merengve Vágyódtam fel a tiszta mennybe.

És ma mellém szegődik árván Óh annyi dac, gyűlölet, árnyék,

És elrejtőzvén a világtól:

Szivem megreszket mintha fáznék . . . Enyém minden tűrés, a gond,

Oh én szegény, szegény bolond.

Letörve, összeaszva, sírva,

Vágyódom már a néma sírba t

Flieaz He úrik.

megbízható pénzügyi tanácsadót s IX. Vilmos, Rotschild Amseit a legmesszebbmenő hatáskörrel udvari bankárjává nevezte ki. Nem kicsiny- lendő állás volt ez, ha tekintetbe vesszük, hogy a választófejedelem harminchatmillió ezüsttallér vagyonnal rendelkezett.

1804-ben Rotschild szerződést kötött a dán kormánynyal 4 millió tallér kölcsön kibocsájtása tárgyában. Ez volt első nagy üzleti ténye a fejlődő fmanciernek. Jele prosperitásának és növekvő befolyásának.

Ez időben egész Európa fegyverben állott Napoleon ellen, ki egymásután győzte le a fejedelmeket, és királyságot királyság utján kebelezett be.

1806-ban Napoleon hadseregének egy részét Hesszen-Cassel ellen küldte, hogy büntetésben részesítse IX. Vilmost, miután fegyveres segítséget nyújtott a szövetséges fejedelmeknek.

IX. Vilmos sietve menekülni volt kénytelen. Rengeteg vagyonát, mely jórészt ezüsttalé- rokból és súlyos aranyrudakból állott, magával nem vihette, Frankfurtban hagyni, pedig egyértelmű lett volna a franciáknak való kiszolgáltatással. A fejedelem udvari bankárjára gondolt s Rotsehild leleményességére bízta vagyona elrejtését.

A »Sprichwörter der Deutschen« cimü gyűjteményes munka színes képét adja ezen epizódnak. E szerint Frankfurt városának bevétele után az ostromló hadak a várost teljesen kifosztották s az akkoriban már igen gazdag hírében álló Rotschild egész vagyonát elvitték. A fejedelem vagyonára kezüket azonban rá nem tehették, mert Rotsehild azt. részint a háza pincéjében

Mózes törvényeihez, mindig együtt maradjanak és anyuk előzetes megkérdezése nélkül semmibe se fogjanak.

— Ha e tanácsomat megfogadjátok, — mondá — a leggazdagabbak lesztek a gazdagok között s a világ a tietek lesz.

Öt fiút hagyott hátra. Névszerint: Amsei Majer, Salamon, Náthán, James és Károly, Amsei a Frankfurti ház vezetését vette át, mig a többi négy Bécsben, Londonban, Párisban és Nápolyban fiók-bankházat létesítettek.