Szinérváralja, 1909 (6. évfolyam, 1-51. szám)
1909-07-13 / 27. szám
Szinérváralja, 1909. Julius 13. — 27. szám. Hatodik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési áruk: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Pusztulunk, veszünk ... (F. É.) A költőben jóstehetség lakik. Előre érzi azt, mi idők múlásával bekövetkezik. Még nyoma sem volt annak a hatalmas szociális küzdelemnek, mely hatásában oly borzasztó igazságokat váltott ki s már a költő látnoki szeme előre szemlélte azt a vészes pusztulást, mely a magyar nemzet testét előbb-utóbb elsorvasztja, hogy végeredményben eltűnjön a világ szinpadáról, mint ahogy eltűntek a góthok, kelták, longobárdok, avagy akár a hatalmas Európát hatalma alá nyűgöző hunok. Pusztulunk, veszünk . . . énekelte a dalnak hivatott jóstehetsége s ime a statisztika, az élő nemzetek eme szigorú s megvesztegethetetlen vizsgáló bírája igazat ad a költőnek, mert megmutatja, hogy a magyar faj nem szaporodik, hogy a magyar pusztul és vész s a szaporodási hányad alatta áll, még a jó középszerűnek is. A Duna-Tisza közén, meg a Maros- szögén, hol a tiszta, hamisítatlan magyar faj örvendetes szaporodását szemlélhettük a múltban, a jelenben elvesztette termő- képességét. Nem szülnek a magyar anyák, vagy ha igen, úgy nagyon gyéren, szinte úgy látszik, matematikai pontossággal. Csak egy utód akad a családban, hogy a vagyon sokfelé ne menjen, hogy a földet több részre ne kelljen osztani. S ez nem csupán a nehéz megélhetés egyedüli következménye. Ha van is szerepe benne a létért való küzdelem nehézségének, de jórészt a kis szaporodásnak a kultúra az oka. A kultúra! Bárminő hihetetlennek is látszik, de elsőrendű szerepet játszik ebben a kérdésben. A nép, mely újságot nem olvas, mely irni-olvasni nem is tud, mely a más eszével nem gondolkozik, szaporodik, erősödik, növekszik, mint ugar földön a gyom, a dudva. De a műveltség reá mutat arra a nagy küzdelemre, melyet minden egyes földi halandónak, ki nem született nagy vagyonba, végig kell küzdeni, a művelődés reávezeti őket azokra a módokra, melyek segélyével a szaporaság megszüntethető s az újságok, nemcsak a politikai újdonságok, nemcsak a világban történő szenzációkkal ismertetik meg olvasó közönségüket, hanem azokkal a szerekkel is, melyek segélyével a tulbő gyermekáldásnak útja szeghető. S a nép, mely verejtékes küzdelemmel robotol a munka nehéz igája alatt, tanul az újságokból. Olvassa bennük, hogy a nagy nemzetek mind azzal a fenyegető rémmel küzdenek, hogy előbb-utóbb a halálozási szám aránya nagyobb lesz a születési szám arányánál s a népmozgalmi statisztikák mind arr:*» tanítják, hogy gazdagság, jólét, hatalom csak azokban az országokban fejlődhetik, hol a szerzett vagyon nem oszlik sok részre, hol a család egy, de legfeljebb két utóddal rendelkezik. Franciaország, Belgium, Hollandia, Angolország, mind élénk példái e tanoknak s igy ne csodáljuk, ha a félmüveit nép e tanoktól félrevezetve, ott kezdi a boldogulás útját, ahol e nagy és gazdag nemzetek már végezik, a családszaporitás korlátozásánál. A magyar nemzet még nem tart ott. Országa még mindig sajnos konglomerá- turát képezi a különféle nemzetiségeknek, kik az idők hosszú során keresztül sem asszimilálódtak a magyarral, sőt nem egy sajnálatos jelét adta a magyar faj iránti ellenséges érzületüknek. Nekünk tehát első s legszentebb feladatunk, ha hazánkban a magyar faj supre- mátiáját megőrizni akarjuk, hogy a magyarság számban is túlsúlyban legyen. A statisztika azonban szomorúan ráczáfol e szent kötelességre, mert azt mutatja, hogy a múltban szapora magyar, ime hátramarad a nemzetiségeknél s igy idők múlásával, ha e sajnálatos arány megmaradna, a magyar kisebbségbe kerülne a nemzetiségeknél s hova-tovább háttérbé szorulna nemzet- és államfentartó szerepében is. Félre tehát a tévtanokkal s vegyük elő jobbik eszünket. Ha a létért való küzdelem az utóbbi időkben nehezebbre is fordult, gondoljuk meg azt, hogy a haza- szeretet néha áldozatokat is követel. A kivándorlás maga is megtizedeli a munkabíró magyar karokat, ne járuljunk ehhez azzal is, hogy megszorítsuk a család keretét s a matematikának juttassunk szerepet ott, hol a természet a mindenható s parancsoló ur. Ha sok jó magyar fia lesz a hazának, akkor talán a magyaroknak is szebb jövendő int a jövőben, de ha pusztulunk, veszünk, mint ahogy a költő azt megjósolta, akkor nincsen tovább létjogosultságunk, nincs mit várnunk s remélnünk a jövőtől. Uj kivándorlási törvény. A belügyminiszter most bocsátota ki a kivándorlásról szóló törvényt, mely hivatva lesz megnehezíteni a kivándorlást azoknak, kik köny- nyelmüen felülnek a nagyhangú csábításoknak, A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Két élet. Két életet élek. Napestig dolgozom, Azután az álmok világába járok .. . S álmatlanul heverek ágyamon Nem hagynak aludni az álmok! Mikor leszáll az alkonyest sötétje S az égre csillagok milliói jönnek, Akkor az én megkínzott lelkemnek Hatalmas álomszárnyai nőnek. Valahol messze — meseországban Tündérpalotában lakik egy leány, Mikor leszáll az alkony fátyla Könnyes szemekkel gondol én reám. Sejtő lélekkel kiséri a sorsom S hiába szállnak hozzá a dalok ! Siratja azt, hogy két világban élek, Siratja, hogy álmok lovagja vagyok . . . Nem tudok élni. — Két világban élek! Álmok világába is hiába járok — Valahol messze sir egy leány . . . Meggyilkolják lelkemet az álmok. Eodor Rezső. A s z i v k i r á 1 y. (Nyári história.) — Irta : Bottyán Radó. — A fürdői élet legmagasabb fokán pezsgett már Tassifüreden. A fiatalság már szét volt szedve klikkekre. Mindenkinek megvolt a maga lovagja, sől sokan már kiválasztottakkal is bírtak, kiket nemcsak a nyár folyamára, hanem az egész életre szándékoltak lefoglalni. Szóval minden haladt a maga megszokott utján. Az asszonyok, kik már túl voltak az udvarlóképesség korán összeültek s vagy tereferéltek, vagy kártyáztak, vagy pedig mindkettőt cselekedték. Az idősebb urak természetesen egész nap a zöld asztal mellett tehénkedtek s miattuk ugyan felfordulhatott volna egész Tassifüred fürdőző közönsége, őket senki sem tudta volna megszokott kártyaasztaluk mellől kimozdítani. Ekkor s most jön az események kezdete! Megjelent Tassifüred színpadán az igazi férfiú, az ellenállhatatlan, a hódiló, a szivkirály. A fürdőszezon kellős közepén érkezett meg Berkes Géza, az ottani fiatalemberektől teljesen elütő eleganciával. Hóditó külseje egy másodperc alatt meghódította az eddig még be nem várókat, de úgy látszott, hogy még azokat is, melyek már teljesen kapitulálva látszottak lenni. A fürdőzenekar javában fújta az elmúlt esztendő slágeres indulóit és keringőit, mikor Berkes Géza megjelent, hogy hódításának körútját megkezdje. Általános figyelem vette körül azonnal. Hatalmas termete, valóban klaszikus szépségű arca, feltűnő választékos öltözéke, magától értetődő- leg felhívta a sétálók figyelmét. Kezeit keztyü fedte s ezzel mindjárt magára haragította a fürdőző fiatalembereket, kik nélkülözték, szerintök nyáron teljesen felesleges és csupán előkelőséget mimmelni akaró ruhadarabot. A hölgyek azonban, kiknek Berkes első percben megnyerte a tetszését, más véleményen voltak s mindenáron megismerkedni szerettek volna a fiatalemberrel. De senki sem akadt, aki az uj jövevényt ismerte volna s igy az azonnali ismerkedést el kellett halasztani. No de nem sokáig kellett várniok az ismerkedésre. Még az ebédnél mindenki türelmetlenül fészkelődött. Minden fej Berkes felé mosolygott, de ő nyugodt előkelőséggel étkezett s úgy tett, mintha semmi sem érdekelné a környezetből. Délután a fürdőző fiatalság, mikor a nap heve legmelegebben tűzött a kurszalon hüs helyiségeiben keresett menedéket. Ott állott a zongora, minden fürdőhely nélkülözhetetlen közvetítő eszköze. Alig hogy nagy robajjal betörtetett az ifjúság a zongoraterembe, rövidesen Berkes is bejött s helyet foglalt egy zugban, bodor füstkarikákat fújva födém felé.
