Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-06-02 / 23. szám

(2) 1008 jnnius 9. S Zl K R V A R A L J A 24. szám. ha baj van szőlőművelésünknél, s ha saj­nálom is, hogy éppen Maurer jó nevű írónk az, aki most kissé gyorsabban Ítélke­zett, de nem ott a bibi mit ő jelzett cikkében Hogy tehát a szálvesszó (karika) rosz- szul fakadt, mint jeleztem is, annak az elpállás az oka, ez megesik a legjobb csa­ládban is, ezt tudni kell s erre ősszel minden birtokosnak elkellene készülnie. A szőlövesző Ízületeinek megropogta- tása az elpállott rügyeket életre nem kelti, az egészséges s jól telelt veszöre pedig károsan hat. Az Ízületek megropogtatását ha magát szakembernek tartja, ajánlani, nem szabad: A szálvesszök karikába hajlitásakor egyes ízületeket meg kell ugyanis Top­pantani, mert a szálvesszó igen könnyen eltörhet, de ez csak a szükség, kényszere egy szükséges rossz, mint mondjuk maga a metszés is, Az ízületek megroppantása zúzást okoz, azt a szóló mint növény beheggeszteni igyekezik, természetesen a gazda zsebe rovására. Miért nem keresett tanácsadó ugyan abban a szőlőben egyenes és vont vessző­ket egy takaratlan tókén ? Avagy ilyent tel.ehajtással sohasem látott volna V Nem tételezem fel 1 csak ugye megfeledkezett róla? Hogy a vastag vesszők nem alkalma­sak szálvesszönek, ezt elfogadjuk s vincel­léreink tudják is, mert a tulvastag vessző rügyei rendesen a legérzékenyebbek télen át. De hát itt más a hiba! Helyi szokás ugyanis a szálvesszők mesterséges hizlalá­sa, kevés hajtás, ezeknek a kacsolása és hónaljazása. Itt Maurer ur igen jó nyo­mon van, de már megenged, mivel nem ösmer bennünket, a tanács is zavaros, nem a szatmármegyei szőlőbirtokos gyom­rának való. »A szálveszöt rövid csapon nevelik.« Éppen a megye e járása szőlőbirtokosai azok, kik a tökét erdélyesen (németorszá- giasan) törzsre, magas combra nevelik s éppen Qerber az, ki tanácsomat követve alacsony törzset nevel s rövid csapon hagyja a karikát. A hiba e birtokosnál, hogy a kapott tanácsot mindig mások szavai áltál is fűszerezve hajtja végre. A szálvesszönek mikénti meghagyásá­nak tárgyalása jelentékenyen messze vehet­ne, csak arra kérem, kisérletképen figyelje Az Iván besiéde nagy >n szivén találta Va- szilyt, napról napra szomorúbb lett, úgy hogy Iván szinte meg is binta, hogy annyira n egjesztette, hátha még húzta volna az asszony így is ? — Ej, mikor az egész falu szánja, csak o nem törődik vele -nyugtatta meg magát ilyenkor. A Vaszily meg csak terveit, számitgatott s egy szép napon azzal állt elő hogy asszony a falujába. Iván lebeszélte, s azt tanácsolta neki, hogy inkább az asszonynak küldje az útiköltséget, hogy magához jöjjön, de Vaszily többé nem halgatott rá. Gyönge lelkű embet volt, akit a pénz el vakított a családja iránt közönyössé tett s mikor a baj rázúdult, akkor legyőzhetetlen vágj* fogta Haja ha a gyönge emberek tenni is tudná rak, nemcsak sóhajtozni. Hazament. Otthon a pusztulás fogad a Feleségéből görnyedt, köszvényes asszony lelt, a gyermekek arcáról a nélkülözés ritt le. Az udvart a burján verte fel, a háztető slekivánkozott. A viszontlátás öröme helyütt, mérhetetlen keserűség fogta el szivét s rárivalt az asszonyra: — Hát igy viselted gondját a portádnak ? — Ember, nem félsz az Istentől, azért is engem vádolni ? Hát küldtél haza csak egy huncut krajcárt is ? — Úgy, úgy mormogta Vaszi'y az orra alatt s kifordult a szobából. A rósz lélek egyenesen a korcsmába vitte. Oda pedig csak az első lépés a legnehezebb, a többi valahogyan egyre szaporábban következik. Szive ugyan megdobbant, mikor kezét a killincsre tette, de indulata győzött, meg aztán a falunak is meg kellett mutatni, hogy nem tért vissza üres kézzel. meg Tanácsadó, egy rövid csapon levő vesszötermés hozamát. Negyedik oknak a hajtások, tulkorai bekurtitása emlittetik. • Ha már mindent reánk is fognának, de azt a kezdő szőlögazdáink is tudják, hogy Szatmári a szőlő hajtását az egekik nyújtanánk s augusztus 10 előtt nem csonkáznak. Nem fejtegetem miért oly hosszú az ö hajtásuk s miért csonkítják azt Oly későn. Nagy biz itt a hiba! sokszor reá mutattam már s mégis avatlan kémek inkább úgy van jól, amint van. Egy éles kés e kérdés, nem a tájékozatlan kezébe, való. Tény, hogy Maurer ur egyáltalán nem mondhatja nekünk, a korai csonkázat. Sőt anyira szélsőségesek vagyunk itt, miszerint feltét­lenül el kell ítélnem Maurer korai megjegy­zését. Egy Maurer, aki Kecskeméten lakik, lapszerkesztő s a kinek ösmernie kell a homok, továbbá Heves megye 20 évén előtti szölömivelését, vagyis a csonká- zási másik szélsőséget, ha azt mondja, hogy mi korán csonkázunk, félre van vezet­ve, rosszul tájékozva. Végül pedig, ha már Maurer ur oly könnyen következtetett egyetlen egy szőlőnek s egyóránát való felületes szemléletéből s még az is hogy Qerberszöleje volt tanulmányának helye, e sorok írója nemcsak nem kockáz­tatja, de a karikás művelet hiányai megje­lenése után bátran állítja, miszerint Maurer Szatmármegye szőlészetét nem ismeri. Talajunkkal könyehnüen bán szölómivelé- sünket — eltekintve Szilágytól — egy min­tán, egyöntetűen képzeli. Ezek után kérve kérem Maurer urat, több időt szenteljen nekünk, kérésén fel ben­nünket, jobban ismerjen meg, mert higyje el — Isten látja lelkemet —: de mi is bán­nánk, ha egy Maurert nem kellene ko­molyan vennünk. Jablonszky György kir. szil. «s bor f.-liigyetú. Botrány iskolavizsgálatkor. Egy ember súlyos eltévelyedéséről | tanuskudó tudósítást kaptunk Avasfelsőfa- luból, mely ha igaz, szomorú következ­ményként, intő például áll ellőttünk egy tanító, kit elkapatak régebben, s most aztán fellettes hatóságainak a fejére nőtt. Mi ez Késő este tért haza, s mikor az asszony meglátta, azt kívánta, hogy inkább sose látta volna, minthogy a szorgalmas, józan Hirka Va- szilyt igy kellett látnia Vaszily meg a hogy az első lépésen túlesett, gyorsan próbálta a másodikat is nemsokára. Ami­kor a készpénz elfogyott a gyönge, elcsigázott asszonynak nemcsak a gyermekekre kellett dol­goznia hanem a henyélő férjére is' Hirka Vaszilyon is beigazolódott az a szo­morú igazság, hogy a legtöbb kivándorlóban üressé lesz a lélek, elernyeonek az acélizmok s a föld elveszti előttünk minden költészetét, szóval nincs erejök újra kezdeni a csendes, a boldog szántó vető életet. A mig a pénz tart, addig dinom dánom ha, elfogy szánom bánom. A napok lassan peregték, az ősszi köd épen olyan lombán ült a tájra, mint a milyen tunyán üldögélt Vaszily a korcsma padján. Karácsony felé járt az idő, amikor a beteges asszony egy ötödik gyermeknek is életet adott, jobban mondva, amikor az ötödiknek a maga életét adta, mert a szülés után nyomban meghalt. Eltemettük. A szomorú végtisztesség után a jó szomszédok osztozkodtak a nagyobb gyer­mekeken, az ötödik azonban senkinek sem kell?tt, hát a jó Isten vette magához pár uap múlva. Vaszily meg nyakába akasztott eg tarisznyát s elindult arra az útra, amelyen a nyomorba, a szégyenbe, sokszor a bűnbe vezet s a melytől a a családi tűzhely megbecsülése, az Istenbe vetett bizalom és a kitartó mukna menheti meg a munkás népet. Velük pedig a legszegényebb felvidéki rög is terem olyan szinaranyat, mint az újvilági aranybányák. előtt csaknem öt évvel figyelmeztettük egy s más dologra a kir. tanfelügyelőséget s a viszonyok ismerete után azon csodálko­zunk, hogy a végtelenségig dédelgetett tanító saját megmentéivel szemben igy tud féllépni. Ezaz elbizakodottságnak oly erős mértéke, amiért a tanfelügyelöség felment­ve érezheti magát a további dicsérés, tá­mogatás és jutalmazás alól. Egyébként álljon itt szemtanú tudósí­tónk részletes .jelentése. Mi egy szót sem tettünk hozzá, sem el nem vettünk belőle, ítéljenek t. olvasóink a hires Marosán Viktorról. folyó hó 1 én Avasíelsőfaluban megje ént Dr. Votésky Géza segédtan elügyelő az iskolák és ovoda megvizsgálására. Másodikan reggel 3 negyed 8 órakor elment az állami elemi iskolába, bemutatkozott Marosán Viktor igazgató tanítónál, és jelezvén, hogy a szatmári kerületi taníelügyelő megbízásából jött az iskolákat és azoknak számadásait vizsgálni, es kéite Marosan Viktort, hogy bocsásson rendel­kezésére olyan külön helyiséget a hol a számadá­sait megvizsgálhassa. Marosán Viktor azt felelte, hogy olyan helyisige nincsen. Segédtanfelügyelő ene azt mondta, ha másképen nem lehet az egyik osztályból küldje a gyermekeket a másik osztályba és a vizsgálatot ott fogja megejteni. Marosán Viktor erre azt válaszolta, hogy ez nem sertés nyaji hogy úgy lehessen vele bánni. Végre kiüritetett egy termet, hol a segédtanfelügyelő felszólította, hogy adja elő a számadásait és a kiadas, bevételi naplókat, igazgató tanító erre azt valaszoltá nekem nincsenek sem számadásaim, sem naplóim, neke n csak jegyzeteim vannak. Arra kérdésre, hogy mennyi volt hát az iskola bevétele, mennyi a kiadása, mennyi a készpénz mradvány, azt lelelte, bevétel 1118 kor. és a kiadáson leiül maradt készpénz 400. kor. vagy még több is. A segédatnfeiügyelő Ismétélteni felszólítására : sem volt hajlandó számadásait előadni, sőt azt is ; megjegyezte, hogy ő nem rabló vagy sikasztó hogy őt vizsgálják. Segédtanfelügyelő látta, hogy nem boldo­gul felment a községházára és magával vitte a községi albirót és egy segédjegyzőt a jegyzőkönyv felvételére. A jegyzőkönyv azon pontjánál, hogy Maro­sán Viktor igazgató tanító a számadás alól azzal akar kibújni, hogy a naplókat nem adja elő, igaz­gató tanító dühös kifakadassal oda kiáltotta se- gédtanfelügyeő nek, ne m igaz hazudik szemtelen piszkos hazug. Marosán Viktor kifakadásai dacára befejezték a jegyzőkönyvet és visszajötteK a község házára. Miután azonban Dr.i Votisky Géza segédtan- felügvelő a fent emlitet goromba kifejezéseket nemcsak mint kiküldött hivtalnok vette sértésnek, de sértésnek vette a saját személyére vonatkozó­lag is, Ma'kovíts Albert avasfelsőfalusi gyógysze­részt és Szálkái Béla állami végrehajtót bizta meg mint segédeket a fe'elősség vallomáss ára. Markovits Albert és Szálkái Bila mint Dr. Vo- tísky Géza megbízottai megjelentek Marosán Viktornál, előadták jőve.elök okát és magyarázatot kértek, valamint felszólították Marosán i Viktort nevezze meg segédeit kikkel az ügyet etárgyaF hassák. Marosán Viktor erre kijelentette, hogy ő nem tudja ugyan, hogy mivel sertette a segéd­tanfelügyelőt, de ismételten kijelenti, hogy a se­géd tanfelügyelő egy szemtelen hazug tacskó és sem magyarázatot nem ad, sem pedig segédeit meg nem nevezi, ha nem tetszik keresse az igazát a bíróság előtt. Markovits Albert és Szálkái Béla az ügyet befejezettnek nyilvánították, miről a jegyzőköny­vet szószerint felvették és megbízójuknak kézbe­sítették. Dr. Votisky Géza kir. segédtanfelügyelő d. e1 11 órakor haza is utazott Szatmárra. Épületes kis históiia. Nem tudjuk, hogy ízlik oda fent a minisztériumban a hatalmasoknak ? HÍREK. — Pályázat internátusba való felvételre A Dmke. makói, diákotthonába az 1908—9 iskolai évre löO gimnáziumi, esetleg e’emi iskolai tanuló vétstik fel. Az ellattási díj havi 36, beiratási-, or­vosi-, butorhasználati dij évi 40 korona. A félvé­telt Uérő bélyegtelen folyamodványok iskolai bizonyitványnyal, születési és I osztályú tanulók­nál ujraoltási bizonyitványnyal felszerelve 1908. évi julius 10 napjáig adandók be a Dmke. makói diákotthonának felügyelő bizottságánál — Rés-letes prospektussal kívánatra készséggel szolgál a idiákotthon igazgatósaga Makón.

Next

/
Thumbnails
Contents