Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-26 / 22. szám
Siínérváraljii, 1908. Junius 2 — 23 szám Ötödik évfolyam. IN ER VARALJA társadalmi, gazdasági es szépirodalmi hetilap Előfizetési ár : Egész évre 6 leér., félévre 3 kor , negyedévre 1 50. egyes szám ára 12 fillér. Ny.Ittér sora 40 (i 1 lér. Megjelenik minden kedden Nyereség ? (F.) Kétségtelen, hogy az államhatalomnak annyi mindenféle kiadása van, hogy jövedelmi forrásainak megválogatásában túlságosan érzékeny nem lehet. Végre is, ahol milliókat és milliókat kell fordítani oktatásra, közigazgatásra, katonai védekezésre, és ahol semmi egyéb töke nem áll rendelkezésre a polgárok munkabírásánál és szorgalmánál, ott igen természetes dolog, hogy az államnak ezt kell megsarcolnia, ha háztartásának egyensúlyát biztosítani kiváltja. Szomorú tény azonban, hogy az államhatalom már annyira sem válogatós jövedelmének biztosításában, hogy a non ölet elvénél fogva még olyan forrásokból is merit, melyeket a legnagyobb jóakarattal sem lehet a tisztességes jelzővel ékesíteni. Ilyen igen kevéssé díszes jövedelemnek kell tekintenünk mindazt,' melynek a- lapja a polgárok szenvedélye. A játék- szenvedélyen alapszik pld. a lóverseny- fogadások megsarcolása, vagy a kártyagyártás monopolizálása. Azután ugyan ilyen természetű az osztálysorsjáték is, mely rendkívül alkalmas arra, hogy bűnre vigye, sikkasztásra csábítsa a kevésbé tehetőseket, akik szintén remélik a szerencsefelvirradtát. De talán midezeknél csúnyább az a mód, amelylyel az állam az ivás szenvedélyét aknázza ki, azon lévén minden utón, hogy mennél nagyobb szeszfogyasztásra csábíthassa polgárokat. Bocsánatot kérünk, de a költségvetés összeállításánál az ilyen bevételi forrásokat figyelembe venni nem szabad. Nem szabad ezer és ezer családot romlásba vinni azért ŐZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Nyári esték a városligetben. (Humereszk.) Már többször gondolkoztam, azon vájjon költői érzékennek, vagy pedig egyszerűen családi betegségnek tekintsem-e azon tulajdonságomat, hogy úgy estefelé (értve ezalatt a nyári estéket) rendesen eiérzékenyülök ! Mikor a nap utolsó bucsusugarai bearanyozzák a vidéket, szivemben az érzelmek legalább is harmincháromszoros nagyságban szoktak jelentkezni. Egy, a félhomájban csinosnak tetsző szőke fejecske, egy csintalan kacaj elegendő ahhoz, hogy kiugorjam a bőrömből, onnan pedig akár a második emeletről le a földre. A nap lenyugvásában és a szőke fejecskékben leginkább a városliget tó környékén szoktam gyönyörködni Épen konstatálni lehetett, hogy a nap végérvényesen búcsút vett a vidéktől, amikor a hid másik oldala felül női kacagást hallottam. A vér természetesen rögtön a szivembe tódult. Ibősebb mama mellett fiattal leány lépegetett. Ok is valószínűleg a nap lementében gyönyörködtek. Örömemben a tóba akartam ugrani, de eszembe jutott, hogy nem tudok úszni. Meggondoltam hát magam a figyelmemen vártam a közeledő angyalt. Tudtam, hogy nagyon rövidlátó vagyok, majdnem vak és azt is tudtam, hogy a szerelem Felelős szerkesztő és laptulajdonos : FÁBIÁN ISTVÁN a néhány százezer vagy mondjuk, millió koronáért, melyet pedig, ha épen elkerülhetetlen lenne, könnyen nélkülözhetnénk. Azért, hogy a hadnagy urak több fizetést kaphassanak, nem okvetlenül kell a nép körében az iszákosságot terjeszteni és soha sem fognak az uj ágyuk annyi hasznot hajtani, mint a mennyi kárral jár például a lóversen v nemes intézménye. A kis Románia, melyet annyira lenézünk Balkánvolta miatt, radikálisan segített az iszákoságon. Egyszerűen állami monopóliummá tette a korcsmajogot, de olyképen, hogy azt senki magán vállalkozásba ne vehesse, hanem állandó fizetéssel alkalmazza korcsmáiba a csapooskat. Ezek, nem lévén hasznuk abból, akár mennyit fogyasztanak is vendégeik, a záró óra elérkesztével bizony becsukják a boltot és sem nem hiteleznek, sem pedig semmiféle utón nem bírják rá a vendégeket a tivornyázásra. Ez a rendszer Romániában még csak egy esztendős, de bizony már most is láthatjuk, hogy fényesen bevált. Az iszákosság miatt a kihágások 35 . -al csökkentek ezen esztendő alatt, és előre látható, hogy ez a csökkenés folyton folyvást emelkedőben lesz, Mi állja útját, hogy mi is hasonló rendszabályt életbe ne léptessünk? Mi gátol bennünket abban, hogy legalább vasárnap délutánra országszerte be ne zárhassuk korcsmáinkat? Egyszeribe sokkal kevesebb lenne a bűnre való csábítás és az alkalom fogytával bizony a bűn is megfogyatkoznék. És mi akadályozza meg azt, hogy a lóversenyfogadásokat be ne tiltsuk? Mért is való a két tudat tehát elengedő volt ahhoz, hogy rögtön ott a helyszínén őrülten beleszeressek a lányba. Utánok vágtattam. Az első lámpánál észrevettem, hogy mamának vörös ruhája, a leánynak pedig vörös haja van. Monlhatom, hogy a ritka szinti haj egy Kissé bántott. No de Isten neki, nrért ne lehessek én egyszer vörös hajba is szerelmes ? Titizián, Bubens vörös hajú modelljei világhírre tettek szert. A második lánpánal már rendületlenül elhatároztam, hogy csatlakozom. A leány véletlenül hátra mosolygott, még véletlenebbül megéYteUe szándékomat és a legnagyobb véletlen folytán elejtette a kesztyűjét. Égy tigrishez méltó ugrással ott termettem, megragadtam a kesztyűt és az alkalmat és bemutatkoztam. A harmadik lámpánál már érzelmeimet tolmácsoltam, a mikor újabb felfedezéseket tettem. A leány egy kicsit szeplős is volt, ellenben tűzben égő két szemével egyszere kétfelé is tudott nézni. Ez kissé bántott, de a mama barátságos mosolya mindent feledtetett. Még utánok hallatszott, a békák kurutyolása a mikor a felhőfoszlányok mögül előbujt a méla hold. Én egy szerelmes versen tö tem a fejemet, de az nem tört össze, noha a vers nem jutott eszembe. Nem is volt reá szükségem, mert a vörös hajú angyal reám emelte egyik szemét, annélkül, hogy kezét csak meg is mozdította volna s édes hangján igy auttogott: Hirdetéseket mérsékelt árakon köziünk. A lapra vonatkozó mindennemű közlemények és küldemények a Szinérváralja szerkesztőséghez intézendók tiltottuk be a akkor nasivasit, meg a ferblit, mikor a lóverseny egy cseppel sem nemesebb szerencsejáték, mint ezek. Vagy az talán, hogy itt véletlenül nagyszakálu és automobilos kaszinótagok zsarolják meg a népet, elegendő ok az ilyen lelketlenség megtü résére. ? Hogy a játékból, illetve a játékszenvedélyből merített jövedelem mennyire szennyes, azt az állam is belátta, amikor a lottójátékot beszüntette. De mit tett ehelyett? Életbeléptette az osztálysorsjátékot és azért a csekély martalékért, melyet a társaság neki odavet, száz és száz család nyugalmát és boldogságát feláldozza. Ha tisztességtelen és az államhoz nem méltó volt a lottó, akkor ugyanez áll az osztálysorsjátékra is. Nem látjuk be tehat, miért szükséges, hogy az állam ilyen utón, pláne szemfényvesztéssel, kizsardltassa polgárait, ahelyett hogy hathatós védelemben részesítené őket ilyesmik ellen. Tudjuk, mindezekre mi az állam védekezése. Egyszerűen kijelenti, hogy háztartásában ezekre a forrásokra multhatat- lanul szüksége van. De ez ♦rabulistika. Ugyan ilyen érveléssel a zsebtolvaj is nyugodt lélekkel emelheti el embertársai óráját, szüksége lévén arra háztartása költségeinek fedezésében. Kúlturállam az ilyen jövedelmekből nem kér és hasehogysem tudja nélkülözni egyszerre ezeket a jövedelmeket, akkor legalább lassankint, fokozatosan be kell azokat szüntetni. És e beszüntetést legelsösorban is az .iszákossák korlátozásával kell kezdenie. Sajnáljuk, hogy a vonatkozó parlamenti tárgyaláskor erről szó sem esett. — Ah én ugyszeretnék vacsorázni. — Igaza van Nagysád, én is alig várom a vacsorát. A kisasszony óhaja egy kissé agodalomba ejtett, mit anyagi viszonyain nem igen virágzottak A mama diszkréten félrevonult, hogy sói qui mai pense, a vőröshaju pedig tovább sutugott: — És hol szokott ön vacsoráznia ? A hol csak magácska parancsolja! Ez hatott, mert a mamácska azonnal határozatai javaslattal lépett elő. Menjünk a wampeticsbe! Az indítványt szótöbbséggel elfogabták, a két perc múlva már bent ültünk a wampeticsbe, már t. <• a vendéglőben Én a hölgyeknek fagylaltot akartam rendelni de a mama sört kért. Visszavonultam tehát a ren* delés teréről, miközben egy uj nótára s egy hölgy cigarettára gyújtottam. Szerelmem hőmérője alaposan lesüllyed, amikor keservesen tapasztaltam, hogy a vörös angyal már a hetedik sonkaszeletet eszi a harmadik pohár sör diszkrét kíséretében Hát Ön nem vacsorázik fuvolázza tremelőben a mama, miközben egy hajtásra kitette az imént hozott korsó sört. De igen, feletem hüledezve a látótakon, a reszböffömet várom. Micsoda emberfaló családba kerülhettem, gondolám magamban s azt vártam, hogy a mama rögtön iderendel egy hordó sört, mert Újból intett a pincérnek.
