Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-05-26 / 22. szám
(2) 19 08 jnnius 1. S 2 1 N E R V A R A L J A 23. szám Tűzrendészet. Kénytelenek vagyunk ismétlésekbe bocsátkozni, mert községünk figveinek intézői az intézésben hangadói a semittevésnek és nem törődésnek oly tökéletes folytonosságában tündökölnek, aminőt talán az e- gész világon hasztalan kei esnénk. Valami elcsapott segédjegyzö egyszer a múlt nyáron annyira vitte a dolgot a mi felszólalásunkra, hogy a tüzfecskendők gondozásba vételét elhatározták. Ha azt hinnök, hogy a határozatnál tovább is men- * tek, nem ismernök a szinérváraljai állapotokat. Itt jól-roszul meghozzák a határozatot nagy vérrel-bottal, de ezze1 aztán vége mindennek. Senki sem veszi magának azt a fáradságot, hogy a határozatok végrehajtását ellenőriz-.e. A ki ezt eddig próbálta megcselekedni, megunta a folytonos kellemetlenkedést és felhagyott közérdekű tevékenységével. Azok a fölötte illetéktelen illetékesek pedig, akiknek hivatali kötelessegök lenne a határozatok végrehajtása, a mindent eltűrés vértanuköpönye- gébe bújva hallgatják a záport, ami kívülről fejökre hull, a kárhoztatás záporát. Ha valaki mégis elég bátor és figyelembe nem véve a helyi tekintélyeket és viszonyokat, figyelmeztetni, meri őket kötelességeikre, az rebellis, felforgató, ellenség ki felforgatni akarja a meyszuKot rendet. Záport hint a tar sivatagra, mikor az oroszlánok alusznak. Hogy ennek a zápornak a közös legelőre talán íünöves.tő hatása is lenne, azt elismerni és méltányolni tiltja a hivatalos kényelem s az emberek kíméletére alapított elbizakodottság. Amint megfojtotta a bikszádi vasutat s ezzel piacunk fejlődését, amint elsikkasztotta a járdát és halva szülte avilágitást, úgy öli meg a tűzrendészetet is az a leraj/ol- hatlan közönyösség,mely az ellenőrzése hivatottak részéről tapasztalható és az hanvag- ság és csökenyösség, mely a birtokos névmások közül csak az ,,enyém”-et ismeri. A tapasztaltak után keveset hiszünk abban, hogy jelen felszólalásunknak is lesz valamelyes foganatja; de mégis kötelességünk ismételten felhívni az illetékesek figyelmét a tűzrendészetre. Közelegnek a nyári forró napok, a melyek a tűz keletkezésére és táplálására nagyon alkalmasak. Jó lesz eleve intézkedni, nehogy a sok nem bánomnak szánom-bánom legyen a vége. Hiszen olyan csekély az, amit magára ha_ A pincér nem jött, hanem jött helyette egy vörös bajuszu, sovány lérfiu, aki helye fcg- ialt a szomszéd asztal mellett és iszonyú vad vpillantásokat lövelt felém. Úgy tettem, mintha nem „ennem észre, de azt észrevettem, hogy a hülyék egy kicsit megzavarodtak. Épen a rezböffómet kezdtem fogyasztani, szonyu szerelmi dülihel, amikor odajött a pincér s valamit súgott a vörös családnak- Erre egyszerre felkeltek, bocsánatot kértek tőlem, hogy most hirtelen távozniok kell, mert a papa elkülte ar kocsit értők, vendéget kaptak erre én kénytelen voltam megbocsátani nekik, de azt mégsem tudtam megérteni, honnan tudta az a bizonyos papa, hogy ők ép a wanpelicsben vannak., . Monthatom hogy teljesen, kiábrándultam a vörös angyalból, mikor pedig a pincér megcsinálta a számlát, teljesen elmúlt a kedvem a szerelemtől. De úgy kellett nekem, minek is kezdtem egy vörös családdal. Elkeseredésemben és a vörös angyalban való csalódattságomban arra hátároztam el magamat, hogy véget vettek életemnek. Öngyilkos szándékomban visszamentem, ki a ligetbe. Fel akartam magamat kötni egy szép hársfára de nem volt kötelem. Valami tóba ugrani pedig egyáltalán nem volt kedvem. Verejtékező homiokkal leültem egy padra Egy- szere csak ellém toppan ugyanez a vörösbajuszu férfi aki a vvampeticsben a szomszéd asztal mellől végignézegetett. Most is erősen a szemem közzé nézett. Jól láttam, hogy ebben a pillanatban vörös bajusza még vörösebb lett a dühtől, moly elöntötte az gyott közérdekünk szempontjából kivánunk. Nem kivánjuk, hogy Szinérváralja egyszerre ugorjék ki a részvétlenség koporsójából, csak hogy emelje már fel egyszer a fejét. Nem kívánjuk, hogy egyszerre minta tűzoltóságot szervezzen. Nem. Csak azt kivánjuk, hogy hajtsák végre a vármegyei s-a- bályrendeletet. Elvégre a község javát munkálják ezzel a mi épen úgy, mint egyenesen maga a végrehajtás, kötelességök. Erőinket csak nem túlhaladó pótadót fizetünk. Lassúk már a sok fizettségnek a nagy gyomron, elfogult öristenitésen és egyéb, a község részéről nem óhajtottakon kívül valamelyes hasznát is! Lám, in, szalmái vármegyében is kisebb községek elől járnak jó példájokkal. Nem mondjuk Fehérgyarmatot. Itt vau Remete- mező. A nagy Szinérváralja nem szégyenli magát ezek után döcögni nagy lomhán, sőt a medve téli álmát talpnyalással átaludni? Bizony szégyelhetn; magát! kiős áron A tiszántúli ref. egy ház kerületet, melyhez a nagybányai egyhá megye is tartozik mély gyász érte. Agg íöpásAora hegyin égi Riss Áron, püspök május hó 31-én hosszas gyengélkedés után meghalt. Redvelíje volt az Urnák,mert 93 éven át hordozta karjain. Az agg főpásztor több százé er hívének imádsága, hogy nyugodjék békében. Életrajzi adatait a következőkben ismertetjük. 1815. nov. 20-án született Risnaményban, Szatm irme- gyében, hol atyja lelkész volt. Elemi iskoláit szülőhelyén elvégezvén 1825-ben a szatm iri colégiumba ment tanulmányainak folytatására. Akadémiai tanulmányait, a sárospataki főiskolában végezte, hon naan a német nyelv elsajátítása végett Lőcsére ment. A lelkészi vbsgat 1839. aug. 7-én Debrecenben tette le s innen Szatmári segédlelkésszé választatott meg. 1840-ben szatmárnémeti hitoktató lett, 1843-ban a csécsei és p ircsalmai gyülekezet egyszerre választotta meg lelki- pásztorává. Ö ez utóbbit fogadta el s 843. április 25-én Porcsalmára költözött 1847-ben egyhá'megyei aljegyzőé választatott, amikor egy úttal az a renkivüli kitüntetés érte, hogy S zatm ármegye öt táblabiró- inak sorába felvette. 1848-ban egyházmegyei .főjegyző s ezzel egyidejűleg a szat- mármegyei önkéntesek tábori papja lett s az Erdélybe szált sereg hadjáratában részt vett. A szomorú idők alatt sok zaklatást szenvedett ő is 1860. nov. 20-án esperesé választatott. Egyházkormányzási ügyekben jelentékeny szerepet vitt. Érdemeinek legméltóbb elismerésül Magyarország legtekin- télyebb kerülete, a tiszántúli, 18s»2-ben püspökévé válastotta s e dis?es tisztséget 16 éven át viselte. Az utóbbi években az agg korral járó gyengeség képtelené tette hivatalának hordozására, mig május 3 I -én magához szólította mind haláláig hiv szol- gáját az Ur. Nyugodjék békében! HÍREK. Egyházlátogatás. A szinérváraljai ref. egyházban a szokásos egyházlátogatást e hó 6-án fogja megejteni Szél György, esperes. Kosuth Bzoborlelep ezés Nagykárolyban. Május hó 28-án, áldozócsütörtökön leplezték le Kusuth j-ajos ércszobrát Nagykárolyban szép ünnepség keretében. Az ünnepélyen jelenvolt Günther Antal, gazságügyiminiszter is több orsz. képvistlő társasagában, kik között a mi szeretett képviselőnket, Dr. Földes Bélát is tisztelhették az ünneplők. A megnyitó beszedet Debreczeny István polgármester tartotta, ki után a nagykárolyi kerület képviselője, Papp Béia beszelt. Docy Jószef saját szerzeményű ódáját szavalta el, mi után Günther Antal, igazságűgyiminiszter szólt nehány lelkes szót. Ezt követte a szobrot átadó és átvevő beszéd- A leleplezési ünnepélyt bankett követte, nelyen töb) jeles felköszöntő hangzott ei. Kosuth Ferencet táviratban üdvözölték. , A bét múlás. Egyik számunkba közöltük volt a szatmári püspök bérmálási közutját. Mint most értesültünk, a bérmálás a püspök hirtelen megbetegedése miatt bizonyta'an időre elmaradt. Ítélet a dánost cigányok felett. Az egész ország lázas érdeklődéssel leste, hogy hány cigányt akasztanak fel a danosi borzalmas gyilkosság, rablás és gyújtogatás miatt. 29 én kimondta a bíróság az ítéletet, hogy egyet sem. A fő bűnösöket t. i. Lakatos Balog János Parnót, Lakatos LajosDoIát ésNémet Vranát, életfogytig tartó, Sztojka Bajkát, Balog Tutát és Lakatos János Kunát 15 -15 évi fegyházra Ítélték, a többek 1—5 évet kaptak, mig Lakatos Rózát fölmentették. Az ujbortörvény javaslat — Ausztria példáját utánozva sőt az osztrák és magyar kormány közt létrejött kiegyezés alapján Darányi Ignác földmivelőügyi miniszter elkészitítte az uj bortörvény-javaslatot s azt a május 2l-én megkezdődött ankét elé terjesztette. Az ankéten az érdekelt minisztériumok képviselőin kívül bortermelők és vegyészek vet ek részt. Az akéntnek bemutatott törvényjavaslat lényege a következő. A szesz használata csak azok szerű pincekezelés- ; nél elismert eljárások korlátái közt pl. hordók, vagy palackok tisz'itására, borderitőszerek előkészítésére stb. engedetik meg, ellenben tisztán a bor szesz. A cukorozás csak mustnál,v csak j hatósági engedélylyel s csak oly célból lesz Azt?! adtam a meglepetett. Azt ! felelte harsányan és erélyesen. Kezemmel legyintettem.—Hát mért nem szól, hiszen szót sem érdemmel az egész. Hogyan, kérdezte ellenfelem meglepetten, és leeresztett revolverét, ön nem szerelmes Kunigundába ? Nem ? Szavát a ! Szavamra ? ! Akkor szüret, mondá a vörös bajuszu és kedélyesen átölelt, miközben órán lassan, de határozattan kivándorolt a zsebemből. A revolverre való tekintettel azonban ezt nem vettem zokon, sőt végtelen boldog voltam mikor szeretett ellen felem felzedte sáto; fáját és útnak indult. Mit meséljek tovább? Háro n napik dultan fultan, csak akkor csőként kissé meglepetésen, hogy annál nagyobb csodálkozásnak adjon helyett mikor negyednap postán csomag érkezett benne az elköltött összes pénzem, ó"ám és még ráadásul 50 korona, azon üzenettel : Bocsánatot kérünk a kis kellemetlenségért, Klein testvérek. Miu'án a rejtélyt megoldani nem tudtam, már egészen beletörődtem a dologba, mikor egy szép őszi estén betévedtem egy Józseüröruti Mozib i, az u. n. Bodografba Alig ültem ott néhány percig, hát „A pórul járt udvarló“ ci n alatt csak látom ám a ligeti élményeimet, a vöröscsaládot, meg magamat is. Es ekkor lett világossá előttem, hogy az egész csak színjáték volt, melyet az élelmes igazgatóság velem rendezett. arcát és melyet ő togcsikorgatással kisért. En azonban abszulute nem ijedten, meg sőt ellenkezőleg, a szeme közzé vigyorogtam. A vörös bajus zu mérgesen a fülembe orditott: — Tudja, hogy ön most tüstént meghal? — Észt igazán nem tudtam, feleltem hidegvéirel. Hát azt sem tudja, hogy minek a torkában van ön most ? Sziszegte még ingerültebben. — Ne n én fogalmam sincs róla. — Nem tudja? Hát megmondom én: a halál torkában. Úgy, és hogy értsem e dolgot, ha szabad kérdeznem. Az idegen szó nélkül kikotorázott a zsebéből egy forgópisztolyt s reám emelte. Most már tudja ? Beválom, hogy nem szeretek farkasszemet nézzni a forgópisztolyokkal, különösen a városligetben nem és ép azért mosolyogni próbáltam. Mielőtt meghalna, van valami mondani valója, kérdezte tőlem. — Nincs. De még mielőtt szorosabb érintkezésbe lépnék becses revolvere golyójával, nem lenne s Íves talán felvilágosítani, minek köszönhetem a váratlan szerencsét ? A vörösbajuszu drámai hangon szavalta: Azért mert elraboltad a boldogságomat. Ahá, gondoltam, úgy látszik ez is a vörös angyallal szokott vacsorázni. Nem akartam rögtön megérteni a dolgot. — Milyen boldogságot emleget ön, uram ? Kérdeztem szerényen és érdeklődve. Hát azt, akivel Wampeticsben vacsorázott’ 1 l
