Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-01-21 / 4. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési arak : Egész evre 6 korona. Fel evre 3 korona. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Felelős szerkesztő és-laptulajdonos: valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőséNyilttér soronkint 40 fillér. ÜMEegJelenite. minden lxeeiden. Megtörtént. A község bizalma megtisztelő, ha maga a község tisztességes. Igen, mert az esztergomi hercegprímás, vagy a duna- melléki református püspök nem lenne megtisztelve, ha akár a hülyék országos egye- ülete, akár a bakonyi betyárok bandája bizalmával megtisztelné. Ellenben egy okos, belátó, becsületes közönség bizalmának a megnyilatkozására bár ki is büszke lehet, ha az a bizalom őszinte, nem erőszakolt és nem vár viszontszolgálatot. Ellenkező esetben préselt bankó, mit apró pénzre fel kell váltani, vagy olyan aci-nesze-féle üzlet, melyben az egyik fél föltétlenül vészit. Szinérváralja jóhiszemű, becsületes közönsége a képviselőtestületi tagok 15-iki választásakor kifejezte bizalmát, tiszteletét azok iránt, akiket arra alkalmasaknak, méltóknak tartott. A megválasztottak büszkék lehetnének, ha az a jóhiszemű becsületesség, mely a választókban megvolt, okossággal, belátással párosul; ha a bizalom jrrégnyilatkozása őszinte es nem erőszakolt lett volna. Így azonban a hogy történt a dolog, nagy dicsekednivaló nem igen van benne. Mi magasabb szempontból fogjuk fel egy ilyen választás erkölcsi értékét, mint az, aki ezt a választást irányította. Mi úgy gondoljuk, hogy ilyenkor a személyi tekinteteket alá kell rendelni a község, a nép érdekeinek. Lehet, hogy ez az idegen községbe való felfogásunk okozta, hogy ez a felfogás nem érvényesült; az is lehet azonban, hogy mi az ilyen felfogással a szavazás (De nem a választás! Szerk.) vezetői előtt terra incognitát mutogatunk. A lényegre nézve mindegy, mert bebizonyult, hogy az ilyen felfogás nem Szinér- váraljára való. Ezt lapunk múlt számában ZF’.jíLiQX.Ajxr i'äTizAKr. előre megjósoltuk, amikor megírtuk, hogy nálunk a vezetőség (Tisztelet a kivételnek ! Szerk.) azt viszi be a képviselőtestületbe, akit akar. Ilyen vezetés, a választók jóhi- ; szemüségének ily erőszakos kihasználása mellett nem lehet csodálkozni azon, ha ezt a tönkre nyomorított szép községet a pusztulás útjára viszi ... a közönség bizalma. Itt mindenki egyéni szempontból fogja fel a helyzetet, vagy egyáltalán fel sem fogja. Személyi gyűlöletből kibuktatnak olyan embereket, akik a községnek és a népnek javát akarják és — talán — tudnák is előmozdítani. A felfogás és fel nem fogás itt olyan pompásan találkozik, mint az értelem és raffineria némelykor találkozik a butasággal és becsületességgel. Hogy ez utóbbi vészit, az olyan biztos tény, mint hogy p. o. Szinérváralján a nép, a közönség (Már t. i. akit számban lehet venni Szerk.) érdeke, értelme és óhajtása mind addig nem fog érvényesülni, mig a 15-iki választás irányitója érdeméhez méltóan nem lesz minősítve. Egy alacsonyságra való és megvetésre méitcTpataurri vagy ha némelyeknek jobban tetszik, pakli az egyéni érdek utálatos forszirozása céljából elárulták a magyarság ügyét. Uray Bertalan községi jegyző, ki pedig nagyon szeret családjára hivatkozni, (Ugyanis mire is hivatkozhatnék másra? Szerk.) nem átalotta, hogy a magyarság ügyét a község s a nemzeti eszme kárára elpaktája. saját maga előtt nem pirult el. Akinél 'még az elpirulásra sem számíthatunk, arról már beszélni sem igen kell. Helyzetünket, nagyon szomorú állapotunkat jellemzi, hogy egy ilyen ember mellverdesve meri mondani, hogy ezt ő csinálta. Hasztalan henceg azonban megvetendő, s reá jellemző paktumával Uray, géhez Szinérv áralj ára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. mert ha Fényes Béla nem szegődik mellé az ő ismert taktikájával, akkor nem éri el azt a célját, hogy a képviselőtestületbe olyan emberek ne kerülhessenek be, akik a nyomtatott betűket is el tudják olvasni, sőt talán számvetéshez is értenek. Még szomorúbb jelenség a dologban, hogy egy ember, a kit a nép magyarnak, becsületesnek s rokonszenvesnek vagy nem hisz az Isten verésében s oda adja magát eszközül, sőt talán egyenes irányítóul olyan ügynél, mely a magyar nemzeti törekvéseket itt szemérmetlenül meghiúsítja, s tápot, reményt, sőt biztosítékot nyújt a nemzetiségi agitátiónak. Tisztelet a nemzetiségeknek. Jogos törekvéseiket szívesen mozdítjuk elő a mi községünkben is, ainig a tisztességes határ el nem éretett. Érjelmesebbjeit, vezetőit szívesen látjuk a képviselőtestületben, csak azt nem akarjuk, hogy a dologhoz nem értők, a dróton rángathatok nem házigazdák a „vendég“ jogán fogadjanak bennünket a községházán, vagy — esetleg — kitoljanak onnan. Nem tudjuk, hogy miért volt szüksége az elöljáróságnak ilyen képviselőtestületre; de — ha tekintetbe vesszük, hogy az előláróságnak 1907. március hónapjában a múlt (1906.) évről el kellett volna számolnia, 1907. szeptemberében az 1908. évi költségelőirányzatot megállapittatnia,— nyíltan meg lehet állapítani, hogy az elöljáróság szívességéből bejutott atyafiak legalább annyi szívességgel lesznek, hogy az ilyen apró-cseprő dolgot nem erőszakolják, holott itt a törvény egyenes semmibevevéséről van szó. Megint jellemző és Ízlés, meg lelkiismeret dolga, hogy az elöljáróság még meg nem engedett eszközöket is felhasznál arra, hogy saját ellenőreit a maga szája ize szerint választassa be. SZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Találkozás. — Kovács Menyhért tárcája. — Mennyi idő múlt el azóta! . . . Egy egész örökkévalóság; tiz év választja el attól az időponttól, amikor ök„ ketten utoljára voltak együtt. A férfi ma vagyonos ember, előkelő állásban, fényes helyzetben és a nő ... ? Vájjon hol járhatott azóta? ... 1 Akkor tiz ezstendővel ezelőtt, milyen fiatalok voltak még, mindketten ott álltak művészpályájuk qlején. A férfi magasra küzdötte fel magát mindenütt a csengő arany és ragyogó hírnév jutalmazta művészi alkotásait, mindenütt úgy emlékeztek meg róla, mint a korszak legnagyobb művészéről s legszeretetreméltóbb emberéről. És most találkoztak először olyan hosszú idő után. A férfi, mikor meglátta Evilát, megállóit és hosszan elmerülve nézett a szemébe, Evila már évekkel ezelőtt széles tudása és diadalmas ifjúsága tetőpontján ott hagyta művészetbe színhelyét. Kezdetben együtt dolgoztak, majd a cirkusz porondján, majd a varietté deszkáin és úgy tetszett, mintha a Bobból kisugárzó delejes erő vonzaná magához Evilát, mikor a termen keresztül szédítő magasból az ö erőtejles karjaiba repült. Ha azután befejezték mutatványaikat, kart- karba öltve, mosolyogva léptek a lámpák elé, hogy a közönség zugó tapsait megköszönjék. Vagy esetleg Boba lován nyargalt a porondon. Evila lába az ő vállán pihent és mindketten egyszerre pattantak le a sárga homokra. Evila olyan biztosan és nyugodtan állott a legmerészebb helyzetekben is, mintha az hitte volna, hogy Bob nemes telivérje napsütéses mezőn száguldaha ki velük a nagy világba, a boldogság felé. És mégis, vége lett ennek is, a sors szétváltoztatta őket. Evila ma már mint komoly érett nő állott Bob előtt. Szemei, azok a csodálatos mélységű szemek, még mindig ugyanazok valának, ő rajta nyugodtak most is, mint egykor a keskeny, obá- lis arc ma is csak úgy mosolygott, mint 10 évvel ezelőtt. Eszébe jutott Bobnak a múlt, rég elfelejtett édes álomképek rajzottak lelkében, azok a képek, melyeknek központja mindig Evila volt, akit karjaiban tartott és úgy csókolt, mintha sohasem akarná kiengedni öleléséből. Hiszen Bob már akkor nem volt szabad, a mikor Evilát megösmerte, de sohasem felejtkezett meg önmagáról, csakis az egyik estén, valamelyik nagyobb varietében, mikor Eviláva együtt lépett fel, történt valami. Bob fent a kötélen vasmarokkal kapta meg Evilát, mikor együtt dolgoztak fen a magas trapézén, mert az Eviia karjai hirtelen felmondták a szolgálatott. Hirtelen valami kis rosszullét fogta Evilát és feltétlenül lezuhant volna a magasból, ha Bob erős karjai hirtelen meg nem ragadják. A leány szinte élettelenül feküdt Bob keblén, halálos sápadtság borította arcát, szemei le voltak csukva. Bob lassan ereszkedett le terhével a színpadra, ahol már az akkorára összegyűlt, segíteni kész kartársak vették Evilát karjaikba és vitték ki a deszkákról, mig Bob a közönség előtt hajlongott. Mert a közönség észrevette a magasban lejátszódott jelenetet és lelkes tapsokkal tüntette ki Bobot, hogy a leányt bátor magatartásával megmentette. Ebben az órában csókolta meg először Bob Evilát. Besietett öltözőjébe és hirtelen megcsókolta leány hamvas arcáit, mint azt, akit temetni visznek. És amikor másnap Evila élénken, frissen és üdén jött elébe és megköszönte azt, amit érte
