Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-05-12 / 20. szám

V

(2) 1908. május 12.

sárnaponként együtt jártak templomba, a mikor még élt az a jóságos Mindenható, aki oly szívesen meghallgatta az ájtatos hivek imáját, amely igy szól:

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!“

Sfrinci- tlyutm.

Adtál uram világítást, de nincs köszönet benne.

Egyszer Mohamed próféta koldusnak öltözve Bagdadba járván, egy gazdag kereskedőhöz bekopogtatott, éji szállást kért, de ez őt durván elutasította, mig a szomszéd szegény asszony szívesen befogadta. Reggel a próíéia elment s megáldá őt: „Legyen a te munkád megáldott reggeltől estig!"

Az asszony éppen vásznat szabott, s ime a vászon estig el nem fogyott.

Megtudta ezt a gazdag kereskedő, és amint legközelebb meglátta a koldust, még reggel magához hívta. Este távozni akart a vendég, erre felkérte, hogy áldja meg őt is. Mohamed megáldá : „Legyen a te munkád megáldott estétől reggelig."

Örvendett a kereskedő, gondola, hogy ha ő ennyi ideig mindig pénzt fog olvasni, gazdagabb lesz a szultánnál. S hogy ne zavartassa magát semmi által, előbb a szokásos esteli mosakodást végezte el, s ime e szörnyen megáldott munkát kellett végeznie estétől reggelig . . . mert Allah hatalmas s Mohamed az ő prófétája!

Allah szelleme itt járt mi közöttünk is és megáldott minket, hogy legyen Szinérváraljának világítása! Szörnyen megáldott, nincs köszönet benne. Estétől reggelig hiába várjuk, hogy ki- gyuljanak a lámpák, mind hiába.

Néha megtörténik ugyan, hogy hol meg- gyujtják, hol eloltják, de akkor is csak a lakosok bosszantására. Mert egy nehány már any- nyira bele találta magát a helybeli csökönyös állapotokba, hogy azonnal elalszik.

Pedig van ennek a dolognak komoly oldala is. A fogyasztási adókezelőtől kapna a község 600 korona többletet. A megkötött egyesség szerint azonban ezen összeget fizetnie nem kell, hanem ennek ellenében tartozik világítani a községet.

Ezzel a 600 koronával tehát mi, a község adót fizető polgárai járulunk hozzá a világításhoz.

Bizonyára kiköttetett a szerződés megkötésekor, hogy ha a világítás rósz, vagy nem teljesítetik, a szerződés azonnal megszűnik, s a kezelő veszélyére újból kiadva lesz. Már pedig ez a világítás a lehető legroszabb, a követelményeknek meg nem felel. Mert ha néha napján meg is gyújtják a lámpákat, két-három óránál tovább úgy sem bírják ki.

Az pedig, hogy ebből csak a kezelőnek legyen haszna, azt hiszem, tovább nem tűrhető. Mert hisz igy ő sem nem világit, sem a 600 koronát nem fizeti.

Pedig a kezelő rettentő pontos szigorúsággal ügyel arra, hogy a hort fogyasztó közönség

Salisburyban tartott egyházi zsinaton a papoknak meg lett tiltva oly nő kihallgatása, ki fátyolt nem hordott.

Az arcfestés is ez időtájt kapott ismét lábra, mert az a galloromán idők óta a divatból kiment volt.

A francia udvari életnek és igy a divat megteremtőjének, Bretagne Anna, Vili. Károly és XII. Lajos nejét kell tekinteni, ki 700 udvari hölgyet tartott.

XV. Lajos alatt is mindenféle divathősnők tartották kezűkben a divat királyi pálcáját. A XVI. század közepéig a nők rövid, térdig érő bugyogókat, aranynyal, ezüsttel hímzett táskács- kákat és színes selyemcipőket hordtak. A ruhák kelméi, aranytól és drágakövektől fénylettek. Az arcfestés is ismét lábra kapott, sőt még a hajat, szemöldököt, pillát, ajkat, nyakot és karokatis festették. Az abroncsszoknyák, porozott hajszépség- tapaszok, mind XV. Lajos korában lettek föltalálva és hordva. A szellemdus Créqui marquisnö memoir- jaiban említi, hogy a főrangú hölgyek rangjukhoz illően egy hüvelyknyi vastagon raktak fehér és vörös festéket arcukra és csakis udvari gyász alkalmával tiltotta az etiquette az arcfestést.

1813. uj divatot hozott, ez a Casques a la Clorinde és jockey-kalapok, melyek bizarrságuk által nehány hölgy különös pártolásában részesültek. Az előkelő nők a Casquest és tosquest

SZINÉRVAR ALJ A

még a dugót se vegye ki a hordóból addig, mig az érte járó fogyasztási adót meg nem fizette.

Tessék vele szemben is hasonló szigorúsággal eljárni, s szorítani arra, hogy kötelességét teljesítse, s ne úgy, hogy az közmegbotránkozást keltsen.

Mert mégis csak nagy merészség kell ahoz, hogy egy megkötött szerződést ignoráljon, s egy nagyközség érdekeinek fittyet hányva, akkor s úgy világítson, ahogy az neki tetszik.

Azért, mert Allah hatalmas és itt igen sok az ő prófétája.

. . . y ... a.

Gyermekszobák szellőztetése.

Nemcsak a hibás tapasztalás, hanem a megromlott levegő hatása alatt is többet szenved az újszülött gyermek, mint a felnőtt ember. Nemcsak, hogy annak a pornak a belélegzése sérti a gyermek gyenge tüdejét, mely a lakószobák levegőjét sokszor nagy mértékben megtölti, hanem a táplálkozásra is kártékonyán hat a szoba tisztátalan, fojtó levegője, azért a gyermekszobákat minél többször szellőztetni kell.

Előítéletek, melyek ellen még az istenek is hiába küzdenek, mélyen megrögzött szokások, és gyakran valami megérthetetlen gondatlanság okozza azt, hogy az anyák többször egyik fülükön be, a másikon kieresztik az orvos jóindulatú figyelmeztető szavait.

Minthogy semmi fogalmuk sincsen arról, hogy mekkora légcserére van szükség, hogy valamely lakószoba levegője tiszta állapotban maradjon, szellőztetnek ugyan, de mindig nagyon keveset. Azt hiszik, hogy megtették kötelességüket, ha egy ablakszárnyat minden nap kinyitnak néhány percre és bármily erősen érzik is aztán a piszkos pólyák és nedves gyermekruhák bűzét, könnyű lélekkel tűrik a levegő rossz szagát annak vigasztaló tudatában, hogy hiszen szellőztettek.

Ha jó módú családokban is sok a kívánni való, mit várhatunk azoktól, kiket apró szobában tucat számra zsúfol össze a szegénység, kiknek minden darab fát kimélniök kell, s akik rettegnek attól, hogy friss levegőt bocsássanak a lakásukba, mert akkor a meleg egy része veszendőbe megy.

De ha tisztán is tartják a szoba levegőjét, a folyvást benntartózkodás a gyermekekre bá- gyasztó hatással van, érzékenyekké teszi őket a friss levegő iránt. Ezfte! nem akarjuk azt mondani, hogy minden időben és az időjárásra való tekintet nélkül kint kell hordani a kicsinyeket; sőt ellenkezőleg, az újszülöttet gondosan védeni kell az éles levegő beszivásától és a hirtelen meleg elvonástól, s az olyan gyermekeket, kik télen születnek, a mi éghajlatunk alatt nem volna szabad kivinni a szobából a születés utáni első hetek alatt, mindamellett nem kellene a friss levegőtől aggódva elzárni őket, mert akkor igen érzékenyekké lesznek a hőmérséklet változásai iránt.

E szabály elhanyagolása magyarázza meg azt is, hogy a lélegző szervek betegségei nem a leghidegebb hónapokban okoznak legtöbb halálozást a kis gyermekek között, hanem tél végéhordták, melyek férfikalaphoz hasonlítottak. Nyáron selyem- és szalmakalapokat, 40 centiméter magasságuakat, fehér toliakkal. Ez évben kezdték a kínai divatot utánozni. Páris az ízlés, a széptan, az elegáncia helye, Peckinget utánozta. Eleinte csak a hajakat fésülték ki az arcból és fent a fejen kötötték össze, később azonban minden á la chinoise volt, a főkötők egy nagy pyramist képeztek, de ez a divat sokkal bolondabb, nevetségesebb volt, semhogy tartós lehetett volna és csak egyben tartotta meg mai napig is uralmát, t. i, a napernyőkben.

Az 1848-iki forradalom a köztársaságot szülte, ez pedig a második császárságot. E második császárság császárnéja szép, fiatal, hiú, a császári koronával együtt a divat kormánypálcáját is vette szép kezeibe és e téren valóban korlátlanul uralkodott. Ő hozta divatba a krino- lint, mely annyi gúny tárgya lett, anélkül, hogy évtizedeken át uralma megszűnt volna, csak később szorítkozott jóval szükebb határokba, mig végre-valahára mégis csak megszűnt. Eugénia császárné többi találmányait, módosításait és parancsait e téren a párisi divatlapok, e nagyhatalom megannyi moniteur-jei fennhangon hirdették és bámulták.

Hogy a divat székhelye mindig Páris lesz-e, ki tudná megmondani?

20. szám.

vei és a tavaszi hónapok alatt; a gyermekek ugyanis egész télen át rossznl szellőztetett lakásokba vannak bezárva, e miatt elvesztik ellentálló képességöket, úgy, hogy tavasszal, ha kiviszik őket a friss levegőre, beteges érzékenységet tapasztalnak náluk a hőmérséklet minden változásai iránt.

A szőlő jégkár biztosítása.

A Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete folyó évi ápril hó 3-án Budapesten tartott rendes közgyűlésén foglalkozott a szőlőknek jég kár elleni biztosítása államosításával; erre vonatkozólag egy tervezetet fogadott el a közgyűlés, melyet szószerinti szövegében a következőkben közöljük.

„Tekintettel a jégbiztosításnak általában kockázatos voltára, a mely lehetetlenné teszi a magánbiztosító intézeteknek a jégbiztositási dijak oly mérvű leszállítását, a mely mellett a jégbiztosítás állandó térfoglalása remélhető;

tekintettel továbbá arra, hogy ép ennek következtében a jégbiztosítás nemcsak, hogy nem terjed, sőt a múlthoz képest óriási visszaesést mutat:

I. Felirattal fordul a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a pénzügyminiszterrel egyetértőleg törvényjavaslatot dolgoztasson ki és nyújtson be a képviselőházhoz a jégkár elleni biztosítás országos szervezése tárgyában a következő alap elvek figyelembe vételével.

1. Alakitassék át a Gazdák Biztositó Szövetkezete az Országos Központi Hitelszövetkezet mintájára egy a kölcsönösség elvén alapuló országos jégbiztositó intézetté, melynek alaptőkéjéhez az állam egyszersmindenkorra 3 millió koronával járul.

2. Az intézet személyzeti kiadásait az állam fizeti s dologi kiadásai fedezésére és a jégbiztositási dijak csökkentésére a jégkár címén eddig támasztható adóvisszatéritési igények megszüntetésével egy millió K. segélyt nyújt.

3. A biztosítási dijak közadók módján hajtatnak be, az intézet összes okmányai és levelezései bélyeg- és illetékmentesek s maga az intézet egész üzlete adómentes.

4. A jégbiztositási ajánlatok felvételét s általában az ügynöki teendőket a községi elöljáróságok legyenek kötelesek elvállalni mérsékelt díjazás ellenében.

5. Az intézet kárbecslői és ellenőrei hivatalos kiküldetések alkalmával az összes közlekedési vállalatokon ingyen utazhassanak.

II. Jelen állásfoglalás betartására felkéri a „Gazdasági Egyesületek Országos Szövetségét" és az öszszes gazdasági egyesületeket.“

A karikás művelet hiányai.

Mint lapunkban jeleztük, Gerber Ödön ur, szinérváraljai birtokos és lapunk lelkes munkatársa, meghívott bennünket, hogy oltványokkal .ujbólitott és karikára müveit hegyi szőlőjét vizsgáljuk meg, mert a termés mennyiségével nincsen megelégedve.

Ezen alkalmat annyival is inkább örömmel ragadtuk meg, mert vágytunk megtekinteni Szat- már és Szilágy megye „karikás" országát és a helyszínén kutatni az okokat, melyek miatt általánosságban olyan kevés ott a termés.

A szőlők megtekintése után igen hamar megtaláltuk ezeket az okokat, le is írjuk azokat az alábbiakban körülményesen.

Mielőtt ehhez hozzáfognánk, megemlítjük, hogy különösnek tűnt fel előttünk az a panasz, hogy karikára művelt oltványtőkék csekély termést adnak ; annyival inkább csodálatosnak találtuk ezt, mert hiszen a karikás művelés a leghosszabb metszési módokhoz tartozik, melynek rendes körülmények közt a bort csakúgy öntenie kell. Úgy mondták, ritka években érik el a 20 hektolitert kát. holdanként. így persze nincs indokolva a karikás művelet, mert az említett mennyiséget egyszerű csapos metszés mellett is könnyű elérni.

Midőn az első tőkénél a karika felkötése előtt a szálvesszőt minden Ízületében alaposan megropogtattuk, a nézők bámulatukban hamarosan elárulták, hogy ők ezt sohasem teszik, persze ezután azt is be kellett vallaniok, hogy a karikán nem minden rügy, csupán néhány hajt ki. Ebben találtuk meg a csekély termés első okát, mert a szálvessző minden ízületének alapos megropogtatása már csak azért is nagyon fontos, mert ezáltal kényszeritjük a vesszőn lévő rügyek főltétlen kihajtását.

Ha tehát a kikötött karikák minden rügye kihajt, vagy pedig csak némelyike: úgy kézzel fogható dolog, hogy a termés mennyiségében nagy különbözetek állhatnak elő.

Második hibának tartjuk azt, hogy a kari- ' kának kikötendő vessző tulvastag, tehát tulten-