Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-04-07 / 15. szám

Szinérváralja, 1908

április 7. — 15. szám.

Ötödik évfolyam.

&

4

,* -7 # V

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak : Égés? évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér.

HVEoifjjj elenilt min den kedden.

Felelős szerkesztő és íaptulajdonos:

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők.

Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Az elhagyott gyermekek.

(F. É.) Franciaországban a roszkor született, felesleges gyermeket beleteszik a lelencházak kapuja mellett levő kosárba, megnyomnak egy villamos gombot s a kosár gyermekestül automatice befordul a lelencházba. A gyermek elhelyezést nyert. Senki sem érdeklődik a szülők kiléte felől í s a szégyenlős anya megkiméltetik minden felesleges szenvedéstől, szégyenkezéstől. A lelencház azután az országos alapból s a magánosok alapítványaiból a lelenceket, azaz inkább a bennök elhelyezetteket felneveli az ország s az egész társadalom hasznos polgáraivá s nem egy nagy festőjét, szobrászát, világhírű Íróját köszönheti a nagy köztársaság eme humánus intézményének, melynek hijján azok talán a társadalom terhévé, sőt sokszor átkává fejlődtek volna.

Nálunk a lelencügy még ennyire rendezve nincsen. Az elhagyott, kitett gyermekek száma évenként ezrekre rug. S a legtöbb esetben, mint az országutak gyermekei, a lebujok, a rosszhirü tanyák, koldusok. cigányok neveltjei, kártékony duva- dai lesznek a társadalmunknak.

Régi baj ez, melynek egyetlen magyarázata szegénységünkben rejlik. Nem versenyezhetünk, hiába, anyagilag a művelt külfölddel s igy e téren levő intézményeink még igen sok kívánni valót hagynak hátra.

A gyermekvédő egyesületek között mindenesetre az Országos gyermekvédő liga az, mely számottevő sikereket tud immár rövid fennállása óta is felmutatni. Hihetetlen agilitással oldja meg maga elé tűzött nehéz feladatát. Társadalmi utón segíteni azon, amin az ország vagyona nem

segíthet. S célja mihamar megvalósul. Az évenként rendezett gyermeknapok már is sok apró romlásba menő egyedet mentettek meg társadalmunk számára s az adakozások, gyűjtések, jótékonycélu hangversenyek jövedelmei hovatovább egy oly nagy alapot létesítenek az egyesület céljaira, hogy az rövidesen megvalósíthatja teljesen kitűzött programmját.

Alig egy-két napja, hogy az országos gyermeknap lezajlott, s egyetlen város sem akadt, amely e humánus célra filléreivel ne adakozott volna. Mindenki, aki csak tehette, hozzájárult fillért ivei e nemes, egyben hasznos célhoz, meit mindenki belátta, hogy az elhagyott gyermekek nevelése, azok tanítása s fenntartása csupán s egyedül a társadalom, tehát .mindnyájunk hasznára lehet, mert megment bennünket azoktól a pusztító, felesleges elemek képződésétől, melyek mindnyájunk fizikai és vagyoni épségünk megrontását tűzték életcélul maguk elé, s a társadalom az ország hasznos gyermekeit neveli belőlük.

Nem méltányolhatjuk tehát eléggé ezen nemes egyesület agilis buzgalmát, mellyel szinte felvillanyozták társadalmunk petyhüdt, elernyedt idegzetét, s szinte lázas tevékenységet váltottak ki, a máskor renyhe, lusta közönségünkből. Mindenütt az urnák mellett egész nap élénk élet uralkodott s szépen is hoztak a nemes eszme javára. Várvsunk hölgyei ez esetben megérdemlett, a célnak megfelelő buzgalmat még nem fejtettek ugyan ki, de hisszük, hogy az eszme terjedésével és népszerűvé léteiével hölgyeink buzgalma is nőni fog. Az üzletekben is, hol a liga plakátjai azt hirdették, | hogy az részt kér magának a közadako- | zásból, mintha sokkal élénkebb hangulat

SZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA.

Miklós cár és leánya.

Néhány évvel ezelőtt élt Pétervárott egy oly csinos és kedves nő, hogy bármelyik európai fejedelem akár egy kunyhóban találkozott volna is vele, királyleánynak vélte volna. No, de azért, kedves olvasóim, nem vezetem önöket valami ütött-kopott kunyhóba, mert ez a szép nő a világ legelső trónján született, neve pedig Mária Nikolajevna volt, ami annyit jelent, hogy Miklós cár leánya.

Gondos ápolás mellett májusi virággá fejlődött Mária, s atyja jól tudta, hogy az európai trónörökösök között többen számítanak kezére, s ő szivében már ki is szemelte a legderakab- bat, s egyszersmind a leggazdagabbat.

— Lányom, már fölserdültél, — szólítja meg leányát egy ízben atyai és cári nyugtalansággal, itt az ideje, hogy férjhez menj. Én már választottam egy fejedelmet, aki országa címerét lábaidhoz rakja, s férjet, aki boldogítani óhajt téged . . .

Férjet, aki boldogítani óhajt . . . viszonzá akadozva a fejedelemnő, és akadozva hozzátette: — Parancsoljon, kedves atyám, én engedelmeskedem.

— Engedelmeskedem! — pattant fel az

uralkodó! — Hogyan, talán kegyed elhatározta, hogy csak engedékenységből fogadja el ezen ajánlatot? Aztán szelidebben folytatta:

— Talán már valakinek odaígérted a kezedet ?

A fejedelemnő hallgatott.

— Beszélj, Mária, parancsolom!

Midőn a fejedelemnő hallotta a milliónyi nép fejedelmének szavát, megrettent, s térdre esve, mondá:

— Igen, kedves atyám, kénytelen vagyok bevallani, hogy szivem már nem szabad, birtokába vette egy férfi, aki nem is tudja, hogy hogyan szeretem s távolról sem sejti, hogy mi az ön akarata. Egyszer-kétszer látott engem mindössze, én még sohasem beszéltem vele, s ha úgy kívánja atyám, nem is fogok.

Az uralkodó elhalványodott s szó nélkül járt fel és alá szobájában. Szerette volna tudni annak a merész ifjúnak a nevét, mert ő, aki a világ ügyeit igazítja, félt attól az ismeretlen ifjútól, aki elrabolta tőle legdrágább kincsét, leánya szivét.

— Valamelyik király-e az? kérdezte végre.

— Nem, atyám.

— Akkor valami trónörökös?

— Az sem!

— Akkor valamelyik uralkodóház tagja ?

— Az sem !

Minden kérdés között több kinzó perc múlt el mindkettejükre nézve.

uralkodott volna. Meglátszott, hogy társadalmunk áthatva a gyönyörű eszmétől, tőle telhetőleg igyekszik áldozni e kulturális missió megvalósításán.

Két napig tartott az országos gyermeknap, az elhagyott, apátián, anyátlan gyermekek javára. De ez a két nap emlékezetes marad mindenki előtt. Nem a megszokott vigasság melletti áldozatkészség képét láttuk, hanem az igazi jótékonyság, a megérett eszme kivitelét szemlélhettük.

S igy kell annak lennie. Az igazi jótékonyság ellenérték nélkül nyújtja segélyző jobbját s nem keresi azt, hvgy a nyilvánosság jutalma minő formában hálálja meg eme ténykedését. Hanem megelégszik a szivekben felgyülemlő nemes érzelmekkel, s jutalomnak tekinti a megelégedett lelkiismeretet.

Kisgazda boldogulása.

Jól esik olvasnunk egy kecskeméti gazdának tollából, hogy milyen szépen boldogulhat egy 40 holdas bérlő is a mai drága napszámbér mellett belterjes gazdálkodást véve tekintetbe ; az az anyaföld tehát még mindig kárpótolja megmunkálóját.

De álljon itt a cikk, mely többet ér minden kommentárnál :

Hogyan kell

egy 40 holdas borgazdaságot beosztani, hogy az minél többet jövedelmezzen.

Mikor én egy 40 holdas bérgazdaságot akarok berendezni, először is meg kell választanom a földet és mivel nekem belterjes gazdaság a célom, olyan földet keresek, amelyik városhoz közel s jó ut mellett fekszik és ha látom, hogyaz a föld céljaimnak megfelel, kiveszem.

A tulajdonossal úgy egyezkedem, hogy csináltasson nekem egy zöldséges kutat is és én a földjének homokos részét minden 2-dik, feket'e

— Bizonyára valami idegen ?

— Igen, kedves atyám !

A cár a kerevetre ereszkedett, arcát kezeibe rejtette, mint Agamemnon, amikor Iphigeniát feláldozta.

— Oroszországban tartózkodik ? kérdé tovább egy kis idő múlva.

— Igen, Pétervárott, felelte a fejedelemnö s hangja mindegyre gyöngébb lett, a cár pedig nyugodtan felemelkedett s összeszedve erejét, nyugodtan tovább vallatta.

— Hol láthatom s miről ismerhetem föl ?

— Holnap a seregszemlénél megismerheti kedves atyám, zöld tolldiszéről és fekete lováról.

— Jól van, jól, leányom s ezzel a megtört fejedelemnőt elbocsátotta, ő maga pedig gondolataiba mélyedt.

— Furcsa dolog. Hogy-történhetett ez tud- tomon kívül? De mindegy, ennek másképen kell lennie. Neki ki kell vetnie fejéből az ilyen gondolatokat. Aztán csak szivében fűzte tovább, amit talán kimondani szégyen is lett volua.

Igen, ennek másképen kell lennie, ha csak meg nem gyöngül erőm, könyei láttára.

Másnap reggel megtörtént a seregszemle. Az uralkodó, akinek sólyomszeme mindent észrevett egy pillanat alatt, megtalálta azt a többitől elütő, zöld tollas és fekete lovas katonát. Mindjárt fölismerte benne, hogy egy könnyű lo-