Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-03-03 / 10. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak : Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. Megjelenik minden lieddHn, A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldeémny valamint az előfizétési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Az iskolák munkája és a tanító. Sokszor töprengek magamban a felett, hogy vájjon a mi — külsőleg hovatovább rendezettebb — iskoláink oly nagy felkészüléssel s a múlthoz mérten — ugy- szólva — teljes központi kormányzással mozgatva, — miért érnek el — átlagos mérték szerint — olyan kevés eredményt ? Kevés eredményt — modern, — akár a reális, akár a magyar nemzeti életre vonatkozó dolgokban ahoz az óriási mozgáshoz s a bekövetelt munkához viszonyítva, melyet látván — látunk mindenütt és a mely minden nap, sőt minden órán megnyilatkozik a tantermek falai között. Hát bizony a külsőségeket néző töprenghet akármeddig, mert a látszat élénk mozgást jelez, munkát tár elénk és életet mutat, minthogy ez másként nem is lehet, hiszen a törvény, a rend, a fegyelem nem enged nyugtot az embereknek s a „kényszer“ iskoláztatás nemcsak a tanítványt, de magát a tanítót is „kényszeríti ‘ mestersége gyakorlására és pedig úgy, hogy valamiképen ki ne térjen a megtaposott útról s a nagy .bölcséséggei“ de a legtöbbször rettenetes módon megirott tananyagot s annak kegyetlen betömését tartsa magára és növendékeire nézve egyedül való üdvözítőnek. Nos, — hát ez az üdvözítő ut kárhozatba, romlásba vezet. Nem szükséges a gondolkozó embernek tudóssá lennie, csak tudjon józan emberi ítélettel mérni, természetesen következtetni; azonnal meglátja a tetszetős külső alatt rejlő okokat, melyek annyi becsületes munkát és oly sok nemes ambíciót porba ejtenek s leszállítják a tulajdonképen való eredmény értékét, szomorúan kicsiny határok közé épen ott, hol pedig lázas ivettséggel törekszünk a kitűzött célt megközelíteni. És ez annyival inkább elszomorító, mert ezen az állapoton nagyjában és egészében segíteni egyhamar nem lehet. Útját állja ennek az a megcsontosodott és lenyűgöző rendszer, meiy ránehezedik egész iskolai s tanítási életünKre és a melynek igáját kénytelen huzni és tűrni, a kormányzó és kormányzott egyiránt. Ne is beszéljünk most erről. Kicsiny térben, kevés idővel nem lehet ezt a megerősödött élőfát csak agy könnyedén és egzszerre kidönteni. Csak a figyelmet kívánom ezúttal fel- költeni s jelezni, hogy e nagy fa kidöntéséhez erős és éles eszközök s még erősebb és kitartó munkások kivántatnak. A munkások élnek, megvannak, de vájjon rendelkeznek-é, erős és éles munkaeszközökkel ? És a mi fő : megvan-é bennök a kitartás, az egységes összetartás, — megvan-é az igaz kartársi szeretet ? A A L*- <~y /-> 1 • ■ - -T i i LiAiniwrv ct ülUlJiKctöWívj x\iiv cuL. anyagi megélhetés gondjaitól — legalább nagyjából — lassanként megszabadulva, inkább élhetnek hivatásuknak, s ha van lelkűkben még tiiz, élénkség és él ott rej- tekben magasabb szempont mértéke nemes munkájuk érvényre emeléséhez, hogy t. i. megszorított s agyonrendszabályozott tanitásbeli „mesterségüket“ valami ihlet- szerű „művészi színvonalra“ juttatni is képesek legyenek : akkor megtalálják az ark- himedesi pontot, melyre támaszkodva kiemelhetik mostani kátyújából az egész iskolai életet s különösen lélekkel, az okos szabadság leikével töltendik meg hivatásszerű oktatási és nevelői működésüket. Nem szükséges ehez a törvények megtámadása, a hivatalos vezetők tekintélyének lekicsinylése, sőt inkább a törvények keretei között és a központi vezetés segítsége és közreműködésével kell és lehet a mostani rendszert lassanként megváltoztatni, annak nyűgöző hatalma alól a lelkeket felszabadítani. Tanulni, okulni, gondolkozni és a gyakorlati élethez alkalmazkodni mindenkinek, a tanítónak pedig sokszoros kötelessége, mert munkája eredménye a jövőre való kihatásában jótékonyan épit, avagy kárhozatszerüleg rombol; megteremthet egy gyönyörűségesen szép és kedves világot, vagy pedig lerombolja azt is, a mi nem és még a reménykedésnek biztató szálait is durva kezekkel széttépheti. Látni való, hogy ily fontos állás betöltéséhez, ilyen —eredményében—egész nemzet-társadalmi életünkre kiható hivatás ellátásában nem elég a tudás; ide színtiszta, egészséges lelkiismeret, valódi ember szükséges. A mai rendszerben azonban vagy színtelen, egyöntetű és unalmas anyaggá zsugorodik össze az ember, gép lesz, csak automata munkát végez; vagy pedig a külsőségekben teljes megnyugvást kereső munkássá változik, kinek a lényeggel, a tulajdonképen való értékes eredménynyel nem érdemes törődnie. Egyes, kiváló tehetségek és erős akaratú egyének kivételt képezhetnek ugyan, de az átlag emberi nagy szám marad nyuSZINÉRVÁRALJA TÁRCÁJA. Tulvilági ábránd. Irta: Szávay Gyula. Szeretném hinni, hogy van más világ is. S ott folytatódik midaz, ami itt Foglalkoztatja fejlő nemzedékek Érzéseit és gondolatait. Hogy ami eszmét lenn szenvedve, küzdve Termel magának az emberiség, Azt befogadja kék szárnya alá és Tovább folytatva élteti az ég. Itt lenn a földön komor dac sötétlik, , A munkát végzők millióinál, A kazán bőg és nem táplálja senki, A kalász érett és a munka áll. Szeretném, ha úgy aggastyán koromban Mikor bejártam jól e földi tájt, Ha akkor törne ki a másvilágon Egy kitartó nagy aratási sztrájk. S év év után csak jönne, menne szépen Lapulva én nyugodnám, mint a tó, — S ne adj Isten, hogy a halál kaszája Aratásra meg lenne kapható. Az újságíró teremtése. Mikor a jó Isten megteremtette az emberi nemet, eszébe jutott, hogy jó volna, ha mindenki a saját munkája után élne meg. Ez okból egy szép napon megparancsolta az arkangyaloknak, hogy trombita szóval gyűjtsék össze mind az embereket egy helyre, és a mikor megszámlálta azokat, előhozatta azt az óriási nagy zsákot, a mely magában foglalta minden mesterséget és minden foglalkozást. És kezdte azt a jelenlévők közt szétosztani. És igy lett az egyik emberből asztalos, a másikból mérnök, a harmadikból szabó, a negyedikből tengerész stb. És maga végtelen bölcseségéből úgy intézte az Ur a kiosztást, hogy minden a legszigorúbb igazságnak megfelelőleg történt; a kinek hosszú nyelve volt, abból ügyvéd lett; a ki „heves“ volt, abból katona lett; a ki sebes léptekkel haladt az életben, abból pénztárnok lett; a kinek hajlama volt szundikálásra, abból miniszter lett stb. így osztott ki az Ur mindent a mig végre a zsák üres lett, és nem feledkezett meg azokról sem, a kiknek sok vétket kellett levezekelni, ezeket néptanítókká és hivatalnok segédekké tette meg. A mikor már a kiosztás véget ért, az Ur haza akarta küldeni az embereket, de egyszer csak egy gúnyos hang szólalt meg az Ur trónja me- gett, „Hát nekem nem adsz, Uram, semmiféle foglalkozást!“ A jó Isten elgondolkodott, csakugyan ő megfeledkezett egy emberről, a ki véletlenül vagy készakarva elrejtőzött a bibormenye- zet szárnyai közé, természetesen csak azért, hogy halgatózzék és azután kritizáljon. „Sajnos!“ későn jösz mondá az Ur — minden ki van osztva; a zsák mint látod, üres, nincs semmi odaadni való foglalkozás nálam. El kezdett gondolkozni ; azután oda fordult az emberekhez és azt mondta: Mint az Isten jóravaló gyermekeinek, gondoskodnotok kell arról, hogy tegyetek össze ennek az embernek valami foglalkozást, ellenesetben, ki tudja, milyen botrány fog származni ebből! Az emberek elkezdtek zúgolódni, de megtagadni nem lehetett a kérést; csakhogy mindenki — amint ez rendesen történni szokott, ha valaki kénytelen áldozatot hozni — azt határozta magában, hogy hivatásának a legszigorúbb részét adja oda ajándékul. Az ügyvéd pl. oda ajándékozta a hazugságait, a színész a maga irigységét, a katona a maga bárbaj mániáját, a néptanító pedig a maga nyomorúságának egyik részét tette az oltárra. Csak a költő adott egyedül valamivel jobbat: a maga ábrándjait és a maga ihletségét! El lehet gondolni, milyen zagyvalék került ki az ilyen gyűjteményből! A jó Isten nem nagyon örült meg neki. „Mit csináljunk — mondta — ezzel a fecseg fickóval ?“ De ez az uj ember fia gúnyosan elnevette magát s azt felelte: Ne búsuljon velem, Uram, már én hasznát veszem ennek, mint újságíró! szólt s világgá ment. 7. Hat Un i'ifH ML ált»» ált.
