Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-03-03 / 10. szám

(2) 1908. március 3. SZÍN É R V A R A L J A ló* szám. godtan a sablon mezején átvágó gyalog­ösvényen. Több szabadságot azért az iskolák szellemi életében a vezetőknek! Ez legyen a jelszó, melynek jegyében útjára indul az iskolai oktatásnak egészségesebb alapokra fektetett munkája. Az egész mozgás, a teljes élet, a tiszta szinti és egészséges fejlődés mind azt mutassák, hogy az iskola éltető lelke, a tanító, egy gondolkozó s alkotni képes hatalom a maga világában, kinek emberi méltósága érdemelt megbecsülést nyervén, egyéni szabadsága érintetlen marad a szel­lemiekben. így tűnik aztán ki a mirevalóság, a rátermetség, de igy ötlenek szembe a lé­tező hiányok is; s mig az egyik alkotá­sával meglepő eredményekhez jut; addig a másik pótolja a hiányokat, hogy ő is becsülettel állja meg helyét s képes le­gyen egy útra jutni az előtte járókkal. Ez a szabadság, a maga teremtő ere­jére támaszkodó lélek hozza meg majd az eredmény dusabb termését. Ma szegényesen nézünk még ki, pe­dig a tanítók — szabvány szerint, — pon­tosan végzik munkájukat. Hiányzik azonban a lélek, a tanitás lelke. Fényesen kicsiszolt szelencékbe, a ta­nítási rendtartás pontosan meghatározott keretei közé zárták, hol lélekzeni is képtelen. Ezeket a szoros kereteket tágítani, a fényes szelencéket pedig ki kell dobálni az iskolák ablakain, hadd nyerje vissza uralmát a lélek és a paedagógia birodal­mában találja meg s vegye birtokába ön­rendelkezési jogát, azt az okos szabadsá­got, mely nélkül csak csiga léptekkel ha­ladunk a cél felé! Tanítókra hárul itt a kezdeményezés kötelezettsége. Ha van egészséges tanítói közszel­lem; akkor a küzdelem vége csak győ­zelem lehet. Sinka Lajos. A bál. Lezajlott. Karnevál herceg őfensége rang jához méltóan búcsúzott el tőlünk. Oly előkelő, diszes közönséget, mint aminőt a ref. énekkar bálján láttunk, nem minden bálra lehet össze­hozni. Minden nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy a siker fényes volt. A fesztelen jókedv, az ízlé­sesen feldiszitett és fényesen kivilágított terem­nek minden zugában élénk bizonysága azon fel­fogásunk helyességének, hogy a legelőkelőbb úri társaságban is jól mulathatnak tisztességes pol­gáraink. Mert itt úgy történt. Tagadhatlan, hogy a minden tekintetben fényes siker első sorban a védnököknek köszönhető, bár az is tény, hogy a Bárány Béla ügyes rendezése, különösen pe­dig a terem Ízléses feldíszítése, mit nagy fárad­sággal maga végzett, a bál külső képét is gyö- nyörködtetővé tette. ‘ De haladjunk pontonkint. A bált megelőző napokon erősen tartotta magát az a hir, hogy Váraljáról összesen négy család megyen el. Az egyik azért nem megyen, mert nem tisztán az énekkar javára tartják, a másik azért, mert nem tisztán a Kossuth-szobor javára megyen a jövedelem. Az urak nem mennek a polgárok miatt, a polgárok az urak miatt. És mi történt ? Ott vol­tak az urak is, a polgárok is, és senkinek sem jutott eszébe, hogy ur-e ő, vagy polgár, szo­borista, vagy kántista, csak azt tudta mindenki, hogy jókedve van. Tetszik látni, kedves olvasóim, igy szeretném én ezt látni mindig. Amint a terembe léptünk, kellemes fenyő­illat ütött meg. Az egész nagy terem fenyőliget képét nyújtotta. Mándy Zoltánnak talán egy egész fenyőerdejét kivágtak erre a célra. Mert ő adta az egészet. Sok ilyen magyar gavallért adjon az Isten a jótékonycélok előmozdításán fáradozó harcosoknak! A főajtó mellett csinos emelvény várta a bálanyákat. Ezzel szemben az erkély felől álló részen volt a szereplők emelvénye. Jobbra és balra székek voltak elhelyezve. Nyolc órakor megnépesült a terem s a Rákóczi-induló hang­jai mellett bevonultak a védnökök diszes kisé- retökkel. Mándi Zoltánná, Boros Zoltánná és j Nagy Bertalanné, Kovács Gyuláné későbben ér­kezett meg, mig Ujfalussy Miklósné és Dr. Pap Zoltánná jelenlétét őszinte sajnálatunkra egyál­talán nélkülözni kellett. A bálanyák a diszes emelvényen elfoglal­ván helyeiket, megadták az engedélyt a hang­verseny megkezdésére. A ref. énekkar vezetője az egyesület fehér selyemzászlóját meghajtotta a védnökök előtt, mire megkezdődött a hangver­seny. Az énekkar Huber Károly „Magyar dalár- induló“-ját énekelte elsőnek. Utána Simon Aurél szavalata következett. Petőfi „Salgó“-jából adott elő töredékeket. Régi dolog, hogy Simon Aurél hatalmas organumu, művész ember. Itt is annak bizonyult, mégpedig oly mértékben, hogy vala­mire kérni el nem mulaszthatjuk. Németország­nak, meg más országnak is vannak recitátorjai, szavaló művészei, kik a nemzeti irodalom jele­sebb termékeit a közönséggel megismertetik s ezzel hazafias célt szolgálnak, mert a kedélykép­zésen kívül az irodalmi müvek tiszteletére is megtanítják a hallgatóságot. Miért ne lehetne ilyen Magyarországon is? Igaz, hogy Simon Aurél erre a kenyérkeresetre nincs ráutalva ; de nem is kenyeret akarunk mi vele kerestetni, hanem arra akarjuk felkérni, hogy művészi nagy tehetségét hazafias célokra értékesítse. Járja be Magyarország nagyobb városait s ha áldozatok árán is, az ő szép tehetségével lopja be a ma­gyar szivekbe a magyar irodalom kincseit. Pe­tőfit szavalja p. o. a Petőfi-ház javára, másokat más hazafias célra. Az olyan tehetségnek, mint a Simon Aurélé, kár a kapszulagyárban véka alatt pihenni. Csináljon belőle nemzeti tőkét! Simon Aurél után Nagy Mariska lépett a dobogóra. A „Bál előtt“ cimü monologot adta. Ez a fiatal kis leány oly ügyesen beleta­lálta magát nehéz szerepébe, hogy ez előadása után felhangzott taps és éljenzés őszinteségére minden tekintetben rászolgált. Ügyes mozduiatai biztos hanghordozása s általában az előadás bájos hírmoniája arra enged következtetni, hogy Nagy Mariskában egy tehetséges és kedves szereplőt nyertek a jótékonycélokat szolgáló műkedvelőink ! A hangverseny negyedik pontját az ének­kar szereplése töltötte be. „Kétszer nyitik az ákácfa virága“ kezdetű népdal csoportott adta elő. Ezt Boythor Annuska a „Kisértet“ melodrá­mája követte. Boythor Annuska kész művésznő, kit külön dicsérgetni felesleges. Elég, ha annyit mondunk, hogy most is méltó volt önmagához, ami nála másként nem is lehet. Szép előadá­sát zajosan megtapsolták. Az énekkar „Hajósdal“-a zárta be a műsort, mi a Láng Viktor betegsége miatt két ponttal megrövidült. Tiz óra tájban kiürítették a termet a székektől és benépesítet­ték szépekkel, kik aztán reggel öt óráig táncol­tak fáradhatatlanul s ritka jó kedvvel. A zenét a Markocsán testvérek bandája szolgáltatta. Olyan jól muzsikáltak a fiuk, hogy ellenök senkinek sem' lehetett panasza. Szinér- váralja tudna kenyeret adni egy jó bandának, ha nem tekingetne folyton kifelé s előkelőbb bál­jait nem muzsikáltatná idegen cigányokkal. A Stern nővérek konyhája ellen nem hal­lottunk panaszt, a borokat pedig mindenki di­csérte. Reggel öt órakor már senki sem volt a teremben, tehát én is haza mentem. Kab. Bikavásár Szatmáron. A Szatmárvármegyei Gazdasági Egyesület Szatmáron, a városmajorban f. évi március hó 11-én délelőtt rendezi díjazással egybekötött Vl-ik bikavásárát. A vásáron eladásoknál az állami kedvez­mények, valamint a tenyészigazolványok rövid utón kieszkőzölhetők lesznek. — A vásárolni szándékozó községeket épp ezért felhívjuk, hogy a községi pecsétet magukkal hozni ne mulasz- szák el. A vásárra felhajthatok magyar és pirostarka tenyészbikák; ezek március 3-ig a várm. gazd. egyl. titkári hivatalában a tulajdonos, a bika neve, faja, leszármazása, kora, színe, eladási ára, a behajtás idejének megjelölése és a térdij lefi­zetése mellett bejelentendők. A kijelölt határidőn belül be nem jelentett jószág beállítása, csak 2-szeres térdij fizetése mellett eszközölhető. Térdij darabonként éjjelre 2 korona, nap­palra 1 korona. A térdij ellenében a bikák fedett, éjjelre meleg, almozott istállókban helyeztetnek el, ellenben takarmányról a tulajdonosok tartoz­nak gondoskodni. A rendezőség intézkedik azon­ban, hogy méltányos áron beszerezhető takar­mány is álljon rendelkezésre. Eladások után a rendező egyesület javára, a bejelentett eladási ár 2 százaléka avásár ren­dezési költségeinek fedezésére befizetendő. A bejentett áron eladás kötelező. Jogérvénye ela­dást a bejelentett eladási áron a rendezőség is eszközölhet, épp ezért, zavar elkerülése végett, úgy az eladók, mint vevők saját érdekükben fel kéretnek, hogy az eladásokat a vásár helyszínén levő irodában haladéktalanul bejelenteni szíves­kedjenek, mert eladások csak a bejelentett ár 2%-ának a vásári irodában nyugta ellen történt lefizetése mellett érvényesek, mely összegek fel- énzgyanánt szolgálnak s az erről kapott nyugta a vételár kiegyenlítése alkalmával az eladó részé­ről készpénz gyanánt leszámoltatik. Ugyanakkor ugyanott megfelelő példányok után tenyészdijak valamint egyleti elismerő okle­velek is lesznek kiosztva, melyen a fent részle­tezett helypénz fizetése mellett 1—2 és 3 éves bikák vehetnek részt. A kiállítás és vásár reggel 9 órakor kez­dődik, bikák azonban legkésőbb reggel 7 óráig a helyszínre vezetendők. A kiállítással egybekötött vásáron résztve­vőkre és megjelenőkrejelen szabályok mindenben mérvadók és kötelezők. Minden jelentkezés a vásár napjáig a Szat- mármegyei Gazdasági Egyesület titkári hivatalá­ban (Szatmár, Verbőci-utca 5. sz.) eszközlendő, a vásár napján pedig a helyszínén levő irodában. Szatmár, 1908. február 19. A Szatmármegyei Gazdasági Egyesület nevében: Poszvék Nándor, Dr. Keresztszeghy Lajos, egyl. titkár. egyl. alelnök. HÍREK. Uj pénzügyigazgatósági titkár. A Nagy Tamás helyettes pénzügyigazgatóvá történt kine­vezése folytán megüresedett titkári állásra Dócy József temesvári p. ü. segédtitkár lett Nagyká­rolyba kinevezve. Áthelyezett adótisztek. Ifj. Papp Sándor nagykárolyi és Kugler János huszti adótisztek kölcsönösen áthelyeztettek. Kinevezés. Ifj. Nagygyőri Béla joghallgatót a pénzügyminiszter Dicsőszentmártoni állami végrehajtóvá nevezie ki. Előléptetés a nagykárolyi kir. járásbí­róságnál. Balázsy Miklós kir. bírósági aljegyző jegyzővé lett előléptetve. Halálozás. Péchy Péter porcsalmai lakos Szarmárvármegyei törvényhatósági bizottságának tagja f. hó 27-én maghalt. Az elhunytban Dr. Péchy László mátészalkai főszolgabíró édesatyját gyászolja. Megbízatás. A földmivelésügyi miniszter Zoltán Ákos földmives iskolai kertész tanítót, Algyógyról Nagybányára helyezte át és őt a gyümölcsvédelmi állomás vezetésével megbízta. Halálozás. Ináncsi Pap Kálmán néhai Pap Endre költő fia, 64 éves korában Szatmárné­metiben meghalt. Az elhunyt törvényszéki biró, utóbb felebbezési tanácselnök volt. Mint a vár­megyei törvényhatósági bizottság oszlopos tagja, a közéletben szerepet játszott. Atyja Petőfinek, Keménynek, Csengerinek, Eötvösnek és Kölcsey- nek volt jó barátja és mint ügyvéd a hires Wesselényi-perben nagy szerepet vitt. Előléptetés. Lipcsey Sándor szinérváraljai telekkönyvvezetőt az igazságügyi m. kir. minisz­ter a IX. fizetési fokozatba léptette elő. Uj ügyvéd. Dr. Kurtucz Kornél, szinér­váraljai ügyvédjelölt a napokban a budapesti ügyvédvizsgáló bizottság előtt az ügyvédi vizs­gát kitüntetéssel letette. — Irodáját a napokban fogja megnyitni Szinérváralján. Kinevezés. A főispán Sikolya Bélát díjas közigazg. gyakornokká nevezte ki s szolgálatra az alispáni hivatalhoz osztotta be. Egy kis honi földet kérnek. Az ameri- kaiKonnelszville közelében levő bányákban, mint már telentettük, december 19-én bányaszerencsét­lenség történt és 83 munkás pusztult el. A kon- nelszvillei plébános most megható levélben a bu­dapesti polgármestertől egy marék magyar földet kér, hogy a honi földnek egy pár porszeme ve­gyüljön el a szerencsétlen áldozatok porladó ham­vaival. Talán —úgymond — könynyebb lesz fö­löttük Amerika köves hantja. Budapest polgár- mestere intézkedett, hogy a megható kérést azon­nal teljesítsék. Á magyar nyelv ellen. A legutóbbi közig, bizottsági ülésen a tanfelügyelő bejelen­tette, hogy Ciontea Demeter sándorfalui gör. kath. lelkész megtiltotta az iskolás gyermekeknek a magyarul köszönést és a magyar beszédet. A tanfelügyelő felterjesztésére a miniszter a lelkész kongruáját megvonta. — Ez a leghelyesebb megtorlás, úgy véljük, az ilyen honpolgárok ellen! Mennyi húst eszik Páris. Párisban magá­ban évente 320000 drb ökröt, 180000 drb borjut, 2,000000 drb juhot, 505000 drb sertést, 32000 drb lovat, 500 drb szamarat és 50 drb öszvért vágnak le. Ebből Magyarország 102000 dbot szállít.

Next

/
Thumbnails
Contents