Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-12-22 / 52. szám

52. szám. SZINÉRVÁR ALJA 1908. Deczember 22. (3) a száműzött költészet az ősz sárga lombjai közt tova repdes... és szárnyai szelétől megremeg­nek a száraz levelek. »Majd valamikor« — akkor is, akad egy fejecske, mely elfárad a számok vetésében, két kezére fekteti gyöngyöző homlokát és mig pihen, valami dal akkordjai füleiben vissza­csengenek. És szivecskéjébe álmok költöznek egy jobb múltról, nagyanyja meséi, mese-idők­ről, mikor a férfi melle volt a nő fejének támasza. És lesz egy álmodozó férfi, ki a lombikok között karosszékében hátra veti magát és áb­rándozni fog . . . Gyakornok korában egy muzeum lomtárában olvasta Mirza Saffi verseit s azóta a rímeket feledni nem tudja . . . Ha ez valaha meg fog történni: a követ­kezményeket el nem háríthatja többé a mathésis védőangyala sem ... Ha annak a férfinak sze­mébe ötlik a villanylámpa ive, eszébe téved valami kis lánynak a szive; a gép, ha zakatol, ha sistereg, ha robog, úgy hiszi, hogy a szi- vecske érette dobog; a celziusban minél maga­sabbra emelkedik a hő, annál jobban érdekli az a szőke nő és mikor a feszitő erő a maxi­mumra hág : az a nő neki már több, mint az egész világ! .... Vegyes rímek, ölelkező rímek, páros rímek ... mi következhetik ezután? Semmi, hanem rendfelforgató, a borzasztó, az általános sztrájk. Egy demagóg elkiáltja a vezényszót: Le a szerszámmal, ki az utcára, fel talpra, sorba! És május elsején, veres májuskor a népáradat össze­zúzza a dynamógépeket, darabokra tépi a sta­tisztikai adatokat, felrúgja a lombikokat, kivonul az utcára és fennen lobogtatja a lobogókat. Mél- tóztatnak tudni melyeket? Visszatérek előadá­som kezdetére: »a tömeg sárba taposta azokat a zászlókat, melyeken egész múltúnk drága jel­igéi voltak felírva«. .. Ezeket a zászlókat fog­ják előkeriteni akkor és fennen lobogtatni és elfogják dalolni az énekek énekét, a szerelem és költészet dicső himnuszát. Fcrencz Dezső. Nagy ünnepen. Templomba, mén a gazdag, Hol bug az orgona Ékszer villog, selyem suhog Sok száz szép asszony mosolyog De titokban száz szív zokog És bug az orgona Egy büszke szép pap prédikál A jászol szent fiáról, Aki szegény és gyenge volt Aki á szégyenfán megholt A rabszolgák testvére volt, És szent és nagy és jámbor, Sok gőgös ur, sok gőgös hölgy Hallgatja áhítattal S hogy a misének vége van Szerte szélednek bodogan Vidám könynyel, gondtalan Vár rájuk teli asztal. De künn a város végén, Hol a nyomor az ur, Fázva kuporog a család És várja várja az apát Ki hoz kenyeret, hoz ruhát — Ha megjön józanul. Két kis leány, egy kis fiú Imádkoznak zokogva 0 Jézus, aki megszülettél, 0 Jézus aki megszenvedtél, Ó Jézus, aki eljöhetnél Miértünk, karácsonyra. Ha nem hoz az apa ruhát, Ha nem hoz kenyeret, Akkor Jézuska szállj ide És vigy el minket messzire Szállj velünk messze, messzire — Ha nem hoz kenyeret. Szombatos Elemér. A nyersolaj tüzelés a háztartásban. A »Magánmérnökök Országos Szövetségé­ben« Budapesten, december 15-én Székely Lajos mérnök felolvasást tartott a nyersolajnak, a jö­vendő eme fütőszerének óriási jelentőségéről. A nyersolaj, másképen naphta, úgyszólván napiren • den vao úgy a napisajtó, mint különösen a szak­sajtó hasábjain. Mindnyájan szinte előre megé- rezzük, a nyersolajnak diadalmas bevonulását mindenhová, ahol csak fűtésről, tüzelésről szó lehet. Eleddig a nyersolajnak, mint tüzelő anyag­nak, csupán a nagyüzemeknél keresték értéke­sítését s igy nem egy helyütt gépüzemek, köz­ponti fűtések stb. alakultak át nyersolajüze- müekké. Ám hovatovább oda is törekedtek a gon­dolkodó és feltaláló elmék, hogy a mai fűtési mizériáknak a háztartásokban is végét vessék. Magyar mérnököknek sikerült e nehéz problémát, melynek megoldásával porosz, amerikai, osztrák és román mérnökök évtizedeken keresztül hasz­talan kísérleteztek oly módon megoldani, hogy az a modern technika minden követelményének túlontúl is megfelel. Antal Géza, Magyary Dezső és Székely La­jos mérnökök három és fél éven keresztül kísér­leteztek a nyersolaj-kályhák megoldásának ke­mény kérdésével, mig végre sikerült oly modellel a szakkörök elé állaniok, mely minden kritikát diadalmasan kiáll. A felolvasó s egyben egyik feltaláló érte­kezése keretében eme szenzációs magyar talál­mányt demonstrative is bemutatta s egyben be­világított eme nehéz kérdés sötét rejtekébe, el­fedvén mindama előnyöket, melylyel a nyersolaj tüzelés a háztartásban jár. Az uj készülék minden kályhán takarék- tűzhelyen azonnal, minden nagyobb költség nél­kül felszerelhető, — egy szál gyújtóval azonnal begyújthatunk, tehát aprófára, parázsra s ha­sonló előkészületekre a tűz készítésénél e szer­kezetnek szüksége nincsen. A helyiségek hőmér­sékletét, ahol e nyersolaj kályhák működnek, tetszés szerint szabályozható. Egy alkalmazott foggantyu elcsavarásával a tüze eloltható. Korom, hamu, salak, piszok nem képződik. Mérges gázok, fojtó füst tiem fejőid hetik. Szóvát a gázfűtés minden kényelmét, annak hátrányai nélkül szolgáltatja. A cselédmizeriák egyik eredendő kutforrá- sát megszünteti, amennyiben a nehéz szén és fahordástól mentesiti őket, a fűtés maga pedig felényinél olcsóbb a szén, vagy fa tüzelésnél. Bármely városba, vagy községbe bevezet­hető, semminémü akadálya a felszerelésnek nin­csen. Hogy mindezek minő előnyök, azt úgy hisszük bővebben fejtegetnünk nem szükséges, A jelenvolt meghívott szakközönség, mely­nek sorában a honvédelmi minisztérium testüle­tileg, a kormány pedig Lázár Pál műegyetemi tanár, országgyűlési képviselő személyében volt képviselve, nem győzött eleget adózni elismeré­sével, a feltalálóknak s abbeli reményüknek adlak kifejezést, hogy eme világra szóló magyar találmány rövidesen diadalmas bevonulását tartja az egész világ háztartásaiba. Egyben nemzetgazdasági fejlődésünket elő­mozdítani hivatott, mert mig egyrészről a tisz­tán háztartásokban eltüzelt évenként 20,000.000 importált porosz kőszenet kiszorítja hazánkból másrészről a nálunk teljesen elhanyagolt nyers­olajtermelést fogja fellendíteni. Mint értesülünk e magyar találmány gya­korlati értékesítésére részvénytársaság alakult, mely rövidesen forgalomba is hozza, eme egész háztartásunkat gyökeresen átalakító sensátios találmányt. Érdeklődőknek a »Magánmérnökök Országos Szövetsége« (Budapest, VI. Váczi-körut 37.) szí­vesen szolgál felvilágosítással. Sárból van a házam. — Irta: Dóczy József. — Sárból van a házam. Szalmafödél rajta, Kivül-belül olyan, Mint egy szegény pajta; Be ha a galambom Megölelem benne, ügy látom én, Mintha a kis sárházikóm Szép palota lenne. Egy szobám van nékem, Ketten lakunk benne; Ott tanít a rózsám Édes szerelemre. Fehér galambtollból Megvetve az ágyunk: Alig fér meg Ebben az egy kis szobában A mi boldogságunk. Labancz-nóta. Nem bizonyos, hogy ki szerzetle ezt a nó­tát, talán valamelyik furfangos labancz iródiák, talán Pálffy generális; az is meglehet, hogy maga a hires nevezetes Ocskay brigadéros, aki először eldudolta az ő édes, régi jóakaró bátyja ura Ber- tóthy István újvári kommendáns fülébe. Mert hogy ő dúdolta el, azt a tulajdon kezeirásával bizo­nyítja ő kegyelme, amint alább megtetszik. Az is kiviláglik majd itt: miért hogy »nóta« névvel illetjük azt az írást, amelyikről szó esik, holott nincs rövid sorokra tördelve, ámbátor némi vad ritmus lüktet benne s egy-két rim is akad a hosszú sorokban. Az Urnák 1708-ik esztendejében, szeptem­ber 13-án, tehát mikor már »császár madarává« változott »Rákóczi villáma« s a »tűz fejedelme«, küldötte Ocskay László Bertóthy Istvánnak ezt a felette érdekes levelet, amely szó szerint itt következik: »Édes régi jóakaró Bátyám Uram I Nem kétlem, csodálkoznak sokan az én mostani resolutiomon, de ha kiki magába száll és jól meggondolja elsőbben is a magunk dol­gait, másodszor azoknak is állapotát, akiktől Is­ten után vártuk szerencsénket, úgy látom azok is magukkal jótehetetlenek. A Francziának is annyira megcsökkent szerencséje, hogy talán a maga országában is nem maradhat mindenütt békével. Mi pediglen hazánkban és országunkban minémü állapotban legyünk, aki okos ember, könnyen által értheti. Mert hazánk jó pénzét alig láthatjuk, a rézpénzzel csak csufoltatunk. A hadak Ízetlenek, mert fizetettének,_A vármegyék, búsulnak, mert pusztulnak. És az egész országon is nagyok mód nélkül az adózások, aki miatt az executiok is szüntelen keményen sanyargatják mind a nemességet, mind a szegénységet. Ha jól meggondoljuk, sok vérrel festett szerencsétlen harczainkat is, vájjon mit remél­hetünk egyebet utolsó siralmas romlásunknál? Isten áldása nincsen rajtunk, mert mód nélkül a régi magyarországi igaz keresztény hit ellen is nagy szabadság adatott ellenkezőnek. Szálljon azért magába kegyelmed is és jus­son eszébe, mely becsületben s állapotban vala ez előtt. Ha nagyobban nem is, hitemre hason­lóbban lehet most is, csak lelkössen és Istenes­sen gondolkozzon s addig kiváltképen, mig az Nagyságos Ur Pálffy János uram eő Excellenciája itt a Commandó, kinek is minémü teljes pleni- potentiát adott eő Felsége, szemeimmel láttam és olvastam. Úgy, hogy valakik eő Excellenciá- jához folyamodnak, a parolájára hajolnak, soha meg nem bánják, mert eő Felsége is mindenek­ben azokat protegálni s conserválni fogna. Én Istennek hála, itt bizony már jól va­gyok, mert mind magamnak s tisztjeimnek mind regimentemnek, mind formális s generális am- nestiája az eő Felsége kezeirása s pecsétje alatt kezemnél vagyon patenter; jószágaink iránt is hasonló protekciója úgy hóbeli fizetésünk is. Nem is kongóval, hanem tallérral s forinttal. Mind ezek fölött nagy bátorságot ad az is, hogy szemeimmel látom nagy sokasággal s min­den hadi készületekkel való sok szép népeit és erős táborát, úgy hogy százezer török ellen is mind megállhat és mind szerencsésen operálhat. Többet ennél most nem irok, hagyom a többit a kegyelmed Ítéletire. Vegye mindezeket jó szivére. Datum ex Castris ad Sók positis 23 sep- tembris Anno domini 1708. Kegyelmednek Illendő és nem ellenkező dolgokban régi jóakaró öcscse Ocskay László.« A szimói bíróra bízta Ocskoy ezt a leve­let: meghagyta neki erős parancsolattal, s rá­írta kívül a levélre is, hogy »szimói biró, ezen levelet életed és fejed vesztése alatt küld be akinek szól!.« Bertóthy István, a kemény, hü kurucz meg

Next

/
Thumbnails
Contents