Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-22 / 52. szám
(2) 1908. Deczember 22. színé rv Áralja kunkon, de szivünkben az éltet adó tudományt, mely a betlehemi egyszerű istállóból ezredeken át felénk ragyog, tegyük magunkat méltó testvéreivé annak, kinek most oly nagy örömmel teszünk tisztességet és akkor nemcsak ajkaink, hanem egyházi és társadalmi életünk is hirdetni fogják s mi, e kicsiny gyermek megváltottai, boldogan fogjuk érezni az angyalok énekének áldó hatású igazságát, mert akkor megvalósitva lesz a »dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek és a földön békesség és az embereknek jő akarat!« Ilyen szent elhatározás mellett vehetjük méltán ajkainkra és vegyük is a diadaléneket: »Hallélu Jah! Áldott, a ki jött az Urnák nevében!« Papoiczy Zoltán. Előfizetési felhívás. Az 1909-ik évi január hó elsejével szerény kis lapunk a hatodik évfolyamába lép. Az átélt öt esztendő élénk tanúbizonysága annak, hogy lapunkra szükség volt. Hogy ezután is szükség lesz reá, az kétségtelen már csak azért is, mert községünkben és vidékén tömérdek súlyos kérdés vár megoldásra s e munkához a nyilvánosság elkerülhetetlen. Nem mondhatjuk, hogy ezeket a kérdéseket mi fogjuk megoldani, mert hiszen a mi erőnk gyenge e munkára, meg aztán nem is a mi dolgunk mindent megvalósítani. Mi csak elősegitjük lapunk által az egyes kérdéseknek közmegnyugvásra megoldását. Figyelemmel kisérjük, méltatjuk, azonban — ha szükséges — ostorozzuk az egyes intézkedéseket. Általában egészséges közvéleményt igyekszünk teremteni. Életrevaló eszméket közkincscsé teszünk, vagy ilyeneket magunk adunk. Hibás felfogás olyan várakozással lenni egy társadalmi lap iránt, amilyent az be nem tölthet. Becsületes igyekezettel azon leszünk, hogy községünknek és vidékének társadalmi, kulturális és gazdasági jelentőségét fokozzuk. Ha itt-ott tévedünk, az az őszinte törekvés rovására nem irható. Különben lapunk tere nyitva áll minden komoly munka és vélemény számára még akkor is, ha ez a vélemény a miénkkel nem egyezik. Ilyen céllal megyünk neki a további küzdelemnek és kérve kérjük községünknek és vidékének minden tollforgató emberét, hogy önzetlen törekvésünkben bennünket támogatni szives- kedjenek. A lap nem a mienk, hanem a közönségé. Mi csak vezetői, irányitói vagyunk. Dacára annak, hogy az általános drágaság miatt lapunj^előállitási költsége is tetemesen emelkedett, hogy a „Szinér- váraljá“-t a kevésbé tehetős embereknek is hozzáférkeH5vé tegyük, megmaradunk a régi előfizetési dij mellett s igy a „Szinérváraljá“-t 1909. január 1-től egész évre 6, fél évre 3 koronáért, negyed évre 1 K 50 fillérért mindenki meg rendelheti. Kevesebb időre előfizetést nem fogadunk el. Lapunkat a t. olvasó becses támogatásába ajánlva, tisztelettel vagyunk Szinérváralja, 1908. december hó 20. A „Szinérváralja“ szerkesztősége és kiadóhivatala. A modernségről. A civilizáció, mely nyugaton a népek fiatalságában, fiatalok játéka volt, most arra serkent bennünket, hogy a mi kedvtelésünk ugyanaz legyen, ami az övék ma, mikor elvénült tagjaikat a légfüíS egyenletes melegénél kénytelenek fölmelegueni. Látunk fényt, pompát, tudjuk, hogy van raffinált zene, vakító villanyfény. Tudjuk mindazt, ami másutt van, tehát éreznünk kell mindazt, ami nálunk nincs ! Ez a »nincs* nem fájna szivünknek, ha nem tudnók, hogy létezik. így azonban nincs elég lelki erőnk az abban való belenyugvásra, hogy a luxus vonat buffet-kocsija másnak való, s nekünk csizmáinkkal gyalogulnunk kell a sáros utón. A kávéházak ablakfalain keresztül látjuk a tündérmesék pompáját; tudjuk, hogy van hajlék, melynek pitvarából a becsület che- rubja lángpallosával nem üz el bennünket, látjuk a csipke-kirakatokat, ismerjük a kockás angol posztó puhaságát ... és tanulmányunk tárgya a párizsi divatlap. csoda állal századokon át érintetlenül fenn tudták tartani hilök tisztaságát és fajukat. Az indiai pársik mindnyájan azt állítják, hogy ők egyenes leszármazottjai annak a kis csapat perzsa menekülőnek, kik Kr. u. 716-ban telepedtek meg San- janban, az indiai Guzerata félszigeten. Innen származtak aztán szét egész Indiába, melynek kereskedelmét csakhamar a kezükben egyesítették s ezúton roppant gazdagságra tettek szert. Az igy szerzett vagyon javára vált egész Indiának, mert a pársik nagyszerű jótékonyságot gyakoroltak. így egy Asa nevű gazdag kereskedő már a 15. században tudományos bizottságot küldött a saját költségén Perzsiába, hogy Zoroaster szent könyveit felkutassák és szorosra fűzzék a kötelékeket a perzsiai és az indiai tüzimádók közt. Majd Sorabji és Dady nevű nábobok költöttek roppant összegeket az éhínség idején a nép fölsegélyezésére. Jamsetji milliomos bőkezűsége Európában is általános feltűnést keltett. Jamsetji huszonkét iskolát építtetett, kórházakat, szegény utasok számára ingyenes szállókat emelt s kimeríthetetlen alamizsnákat osztatott ki mindenütt, hol segítségre szoruló szerencsétlenek jelentkeztek. Viktória királynő ezért bárói rangra emelte a nábobot, kinek a családja véglegesen tisztes helyet foglal el az angol főranguak közt. Egy másik milliomos, Jehangir, ki legújabban feltűnt gazdagsága és jótékonysága által, lovagi rangot nyert az angol kormánytól s első helyet foglalja el Bombayban, India krseskedelmi fővárosában. És ezek a hindu milliomosok nem egyedül Indiára szorítkoznak jótékonyságukkal. Jamsetji segítséget küldött a háború által tönkretett afghá- noknak s az éhínség által megtizedelt Íreknek, mikor pedig Franciaországban a Loire folyó kiáradása 1856-ban roppant pusztításokat okozott, 12,500 koronát küldött a francia kormányak. Egy Naorodzsi nevű hindu milliomos pedig azzal lepte meg a világot, hőgy 25 millió korona alapítványt tett jótékony célokra. E nagyszerű alapítvány jótéteményeiben nem egyedül India lakossága fog részesülni. A nemes emberbarát ugyanis úgy intézkedett, hogy alapítványa kamataiból vallásra és nemzetiségre való tekintettel bármely szerencsétlen ember részesülhessen. S hogy ez irányban semmi kétség ne támadhasson, úgy intézkedett, hogy az uj intézmény igazgató- tanácsában egy francia emser is helyet foglaljon. A pársik szigorú részrehajlatlansággal osztják a segélyt hinduknak, afghánoknak, Íreknek, franciáknak. Ha megnyitják az erszényöket, egyetlen fillér sem vész el, mind igazi nyomort enyhít, mig az amerikai milliomosok jótékonysága jobbára méltatlanokra van pazarolva. A rizst, melyet a pársik a száraz évszakokban összevásárolnak, a szerencsétlen hinduk közt osztják ki, kik a szó szoros értelmében éhen halnak s ha elemi iskolákat alapítanak, azok egy hét alatt tömve vannak, mert olyan helyen állíttattak fel, hol a gyermekek tanítók hiányában nem részesülhetnek oktatásban. 52. szám^ Ős törvény: a férfiúnak a tetszelgő tetszik, s a nő óhaja, hogy tessék. De miért tessék nekünk az a külsőség, amit a franczia lát szépnek ? A szép fogalma nem függ a legmagasabb civilisatió ítéletétől, mert ép a legmagasabb fokon álló népeknél látjuk a visszaesést és a szertelenségeket. Természetes jelenség csak az, ha a szép érzete a nemzet sajátságos viszonyaiból fakad, ha gyökerei az anyaföldben vannak, S; a törzset ezek a gyökerek táplálják. Általános szép az, melyben az ös"7^magot, az arányosságot minden egészséges szem látja. S ha a szépet igy fogjuk föl, a görög hajdisz felé a modern frizurákat csak azon a címen helyezhetjük, mert ezeket frizérnő nélkül meg nem csinálhatjuk. Ha pedig tudatunk az, hogy az a szép, mit az a tulfinomult nép mond ar >k, akkor ízlésünk fejlődése idő előtti. Serdülő ke ónkban, mikor még nincs iparunk, m~:y di\átkel ménket előállítsa, nincs kereskedelmünR, mely a mi produktumainkat hozza áruba, mikor nincs még önálló pénzforrásunk, keresetünk, már úgy szeretnénk költekezni, mint a tevékeny férfikor alatt bő vagyont gyűjtött öreg szomszéd. De hát ha ez nem lehetséges ? Elé- gületlen a kebel, s könyek peregnek, fekete és kék szemek drága könnyei! Ez a diszharmónia teszi füstölgő romhalmazzá azt a tűzhelyet, ahol elődeink védszent- jei állottak. Ezek a tények teremtik azt a fátu- mot, mely kétélű pallosával elűzi a férjet az asszonytól, s azt a nőt, ki mindenkorban segítségre szorult, arra kényszeríti, hogy kovácsokba legyen önnönmaga sorsának. Pedig mi még át nem éltük a fiatalság mámorát, hogy aztán a rideg valóság súlya alatt roskadozzunk. Nem természetes tejlődése* a rendnek az, hogy egyedül legyünk kénytelenek virrasztani a kávéház márványasztala mellett, vagy a hónapos szobánkban. Mert mi ebbe beleszokni még nem tudunk. A bizonyság erre: ha eloltjuk a villámlámpát, egy női arc szemünk elé tűnik, s ekkor súlyos átkot szórunk a végzetre, mely kiűzte az embert a paradicsomból. És ha egyszer a férfi otthona a hónapos szoba, akkor többé nincs mentség, — akkor a lány kénytelen összecsomagolni a batiszt blúzait s veresre sirt szemmel otthagyni a jó mamát. Azután rövidre vágatja a selyem haját s keményre dolgozza bársony kezeit- Mindezek után pedig, azok helyett a bizonyos rózsaszínű, illatos levélkék helyett, érvekben gazdag perira- tokát fog másolni; nem lesz célja az, hogy sebeket ejtsen a sziveken, ellenkezőleg, nagy szakértelemmel gyógyítani fogja a kösz vény es lábakat. Állunk majd egymással szemben nem mint Pauló és Franceska, hanem, mint kenyérért küzdő versenyfelek és az erény-őri pálya egyszer s mindenkorra be lesz szüntetve. Hanem, — ez a fő dolog — hanem a nagy Idő, — látta, mint taszították le az Olym- puszról a vidám Isteneket, látta Philippinél kardjába dőlni az utolsó rómait, tanúja volt annak a jelenetnek, mikor Antonius a cigány Kleopátráért eldobta magától a világ egy harmadát, — látta a nagy népvándorlást, a spanyol inquisitiót, a sóhajok hidját és Szent Ilona szigetén a nagy Napóleont . . . Mindezt látta az Idő, s egy arcizma sem rándult meg, hanem türelemmel várt . . . Nincs okunk félni, hogy az eseményeknek ez a higgadt szemlélője most veszítse el türelmét, mikor elvégre is, nem történik egyéb, mint az, hogy a kőmives kalapácsával a munkaadó orra előtt hadonáz és ily okfejtéssel megmagyarázza neki a 8 órai munkaidő és a hétszeres munkabér üdvös voltát; a munkaadó háromszoros áron adja a kenyeret, mert automobilja gázolásaiért súlyos bírságokat kell fizetnie ; a nő kénytelen munka után nézni, mert azt a mesebeli meleg fészket, hol az anyamadár örömmel etette a kisdedeket, a kor eszméi szétverik ; és a férfi festett bajuszszal, plombáit foggal és plombáit szívvel kikacagja azt a naiv j áldozatot, aki teljesiti azt a kötelességet, hogy katonákat nevel a hazának, nyolc koronát fizet egy öl fa felvágatásáért és soha nem képes felesége kalapszámláinak utolsó részletét letör- leszteni. Mindezeken szelíden mosolyog az Idő, mert kisded játékaink miatt el nem apad az illat, a csillag tüze ki nem alszik, akár mint zakatolnak a gépek, a madarak nem zavartatják magukat, találnak majd zugot valahol, ahol eldalolják dalaikat. Virágot hoz minden tavasz és
