Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-22 / 52. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS* SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 60 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinéruáraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Karácsony ünnepén. Csaknem kétezer éve már, hogy meg- zendült a betlehemi mezőn az angyalok éneke: »Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, a földön békesség és az emberekhez jő akarat!« Csaknem kétezer éve hirdette a mennyei szózat: »ma született néktek a Megváltó, a Mesiás.« Csaknem kétezer éve zendül föl minden évben az angyalok égi éneke »merész szárnyon, őszinte hitben« a keresztyén világ összes templomaiban. Felmagasztosult lélekkel sietnek a hivő keresztvének a dicsőség Urának hajlékaiba, örömmel áldozva a. megváltás tanáért, mely a ma született kisdedben nyert életet. Nagy öröm szállja meg a hivő lelkeket a szegénységben született Jézus bölcsője előtt, örvend a gyermek, mert játékokat hozó angyalt lát benne, örvend a bölcs, mert az isteni eszme megtestesülését szemlélheti. Évezredek elfőj tott sóhajtása, elenyészett e ujrn támadt emberiség sóvárgása, titkos vágy s remény nyer betöltést a betlehemi jászol-bölcső gyermekében. Méltó az öröm, méltó a lelkesedés! Az a kicsiny gyermek átalakította a világ ábrázatát, eszméi nagyszerű forradalmat idéztek elő az emberiség lelki világában; a hol átláthatatlan sürü sötétség boritá homályba a lelkeket, az isteni tudomány fénylő szö- vétneke örök fénnyel ragyogja be, a hol a bölcselkedő tétovázva keresi a véget, a megsemmisülést, felgyűl előtte az elenyészhetetlen, az örök világossága, a hol a szerető szív kétségbeesve döbben meg a földi kapcsok elszakadásán, a kazárt koporsó, a domboruló sir felett széthinti sugárait a feltámadás és a megváltás fáklyjája, melyet a názárethi Jézus hozott e világ drága kincséül. Ha most csaknem kétezer év múlva vizsgáljuk az emberiség vallási és társadalmi életét, a nagyszerű átalakulások daczára is, melyet Jézus tana eddig előidézett, mily messze állunk attól a magaslattól, hova a megígért Mesiás emelkedett. Mint hamisittatik meg a szűzi tisztaságú tudomány, mint igyekszik az emberiség ma is kibúvni a fenséges erények teljesítésének kötelezettsége alól! A vallásérzület elhidegülése, a Jézus nevét valló felekezetek gyűlölködése, erkölcsi élet hanyatlása, még mindig azt hirdetik, hogy nem adatik meg az emberiség részéről a „dicsőség Istennekí:. A társadalmi éteden az önérdek haj- hajhászat, az előre törés neme; versenye helyett egymás eltiprása, jog helyett erőszak, a gyengébbek elnyomása, fölfelé alázatosság, lefelé gőgös dölyfösködés, alamizsna helyett a rut haszonlesés, mind, mind azt hirdetik, még nincs itt még nem jött el a földre a békesség! Halad az emberiség tagadhatatlanul.— Óriási lépésekkel rohan iparban, művészetben, tudományban. Körül vesznek bennünket a hatalmas alkotások, melyekkel az ember kényelmét biztosítani törekszik. Mindennap egy-egy találmány hire lepi meg a világot. A haladás szédítő gyorsaságú úgy any- nyira, hogy a vizsgálódó elm emeglepődöt- ten kérdezi: »hol állapodunk meg?« És mig mindenütt a gyors haladást látjuk, egyedül a vallás-erkölcsi élet terén van a leglasubb mozgás, színe tétovázó csöndes lépésű előhaladás. A krisztusi erények közül ott látjuk ugyan fel-fel csillani a jótékonyság, a felebaráti szeretet sugárait, de a hit és erkölcsi élet még ma is várja a Mesiást. Pedig nem volna szabad feledni soha az emberiségnek, hogy társadalmi életét egyedül a betlehemi kisded tudománya szentelheti meg; nem volna szabad felednie, hogy előhaladását, elméjének világosságát, a művészet alkotásait annak köszönheti, kinek bölcsője felett kelet csillaga fölragyogott; nem volna szabad felednie, hogy a födi élet zsibongó zajában, a létért folytatott küzdelem nehéz harcában egyedül az égi származású ige ereje adhat erőt a további küzdelemre, nyugtat a küzdelem után. Gyújtsuk meg azért lelkünkken a hit szövétnekét, ragyogjon szivvilágunkban a felebaráti szeretet, testvéries egyetértés soha ki nem alvó fáklyája, igyekezzünk minél jobban megvalósítani társadalmi életünk terén a »Dávid fiának« magasztos erkölcstanát, tegyük magunkévá a közjóiét előmozdítása körül kifejtett munkálkodását, közelítsük meg — teljes erővel igyekezvén, — az Isten fiának, a legtökéletesebb embernek dicső példáját, hordjuk ne csak aj„SZINÉRVÁRALJA“ TARCAJA. A sas. — Irta : Dalia Miklós. — Nehéz felhő feküdt a bércoromra, Nyögött alatta a sötét vadon. Az őszi szél sirámos harsonája, Átalsüvölt a tarlott gályákon. A völgybe hajló szikla csúcsos orma Megmozdul lassan, méltóságtele És mint a felhő : szétterülve hosszan Emelkedik a végtelen fele. Most meglebeg. Irányát változtatja S megáll a légben sziklamereven, Majd birodalmát körülkavarogva Átalsuhan a buja völgyeken. És hirtelen, miként az égi villám, Hatalmasan, mint szélvész gondolat, Csap lefelé mérhetlen légi utján — Zsákmányra lelve lenn a fák alatt. Messzire hallik szárnya suhogása — Ott lenn remegve száguld az őz ; Holló, varjú csatára kelni gyáva, Tovarebben, hisz tudja, hogy ki győz! . . . — Egyszerre csak hatalmas dörrenéstől Lesz hangossá az órjás rengeteg, A sziklafal százszor mennydörgi vissza És hangjától a föld is megremeg. Sokáig harsog végig a határon, Soká pereg még nyomán a levél, Mig őszi jussát visszafoglalhatja S tovább süvölt a hűvös őszi szél . . . . . . A lég királya ott fekszik a porban És diadallal nézi a vadász. A haldokló, bár végperceit éli — Mozdulatára éberen vigyáz. Kinyújtott karma készen áll a harcra S noha sebéből patakzik a vér: A végső cseppig magát meg nem adja És jaj annak, ki most hozzája ér! . . . . . . A távol falu estharang bugása Halkan szűrődik át a lombokon. Madár elül és a futó vadaknak Nyugalmas enyhet kínál a bokor. A hold megindul mérhetlen útjára S ezüst fényét a tisztásra veti, Hol a hulló lomb — lágy harangszó mellett — A végtelen királyát temeti ... Ázsiai milliomosok. A milliomosok rendes hazája, amint mondani szokás, Amerika s szinte különösen hangzik, hogy Ázsiának is megvannak a maga milliomosai, akik annyira benne vannak ebben a kellemes foglalatosságban, hogy egyáltalában nem maradnak hátrább szerencsés amerikai társaiknál. Csakhogy nagy köztük a különbség, mert mig az amerikai milliomosok különféle bevándorolt népségek ivadékaiból kerülnek ki, az ázsiai millomo- sok legnagyobb része a benszülött indusok között található. Indiában kizárólag csak a pársik, Zoroaster tüzimádó hívei a milliomosok. India 300 millió főre menő lakossága közt a pársik száma alig tesz 100,000 főt s az ország gazdagságának legnagyobb része az ő kezökben van. Ezek a pársik a perzsiai mágusok utódai, Perzsiából menekültek a hajdankorban a mohamedánok üldözései elől Indiába, hol valóságos Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! SZTOJKA) ß YÖß YB0RV1Z lugos-sós ásványvíz. Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! St Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! írsas*. Ideg és oukorbetegségeknél! jVese, máj és vérbetegségeknél! Nemi bajoknál! Fűraktár Szinérváralja részére: Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
