Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)

1908-12-15 / 51. szám

képviselőtestületeinek kell folyamodnia, ezt a folyamodást azonban megelőzi a képviselőtestületnek az a határozata, hogy községében nyilvános népkönyvtárt állit föl és azon szabályokat betartja, melyeket a miniszter a nyilvános könyvtárak használatánál elrendelt és a melyek abban csúcsosodnak ki, hogy az ingyenes és mindenki által használható legyen és híven kezeltessék s a község vagyoni ereje szerint időnként szaporiltassék.

Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát Azt hisszük, cikkünk alkalmas lesz arra, hogy ahol a nép javával törődnek, ott a kérdést komolyan kézbeveszik és a nyilvános könyvtárért a szükséges lépéseket megteszik.

(2) 1908. Deczember 15.

Uj járás.

Mondhatnék mindjárt, hogy »Avasi járás,a mert a neve hivatalosan ez lesz. A vármegye közönsége belátván, hogy az u. n. Avas, mely eddig a szinérváraljai járáshoz tartozott, minden tekintetben munkát ad egy teljes szolgabiróság- nak, feliratban kérte a belügyminisztertől egy uj járás szervezését, melynek működési köre az Avasra essék. Helyes!

Nem dicsekedésképen, csak a mi álláspontunk helyességének az igazolására felemlítjük, hogy azóta, amióta az avasi járás kérdése felkerült, mi mindig amellett kardoskodtunk, hogy az uj járás székhelye Avasujváros legyen. Hogy miért? Kifejtettük annak idején. Most csak azt jelezzük, hogy álláspontunk, érveink meggyőzték az illetékes köröket s dacára annak, hogy Szat- márvármegyében megjelenő minden laptársunk ellene volt az avasi járás székhelyének kérdésében elfoglalt álláspontunknak, mégis győzött a mi igazságunk s az avasi járás székhelye Avasujváros lesz.

Az uj járáshoz a következő községek lesznek beosztva: Avasujfalu, Avasfelsőfalu, Vámfalu, Avasujváros, Ráksa, Bikszád, Bujánháza, Mózesfalu, Terep, Komorzán, Tartolcz Turvé- konya, Kányaháza, Kőszegremete, Avaslekencze és Rózsapallag. A szolgabiróság működését 1909. január 1-én kezdi meg. A szolgabiróság szervezete igy néz ki. Egy főszolgabíró vezeti az ügyeket. Ennek a fizetése 3600 korona, 500 korona irodaátalány, 1400 korona utiálalány és megfelelő lakásbér. A járásorvos fizetése 2000 korona, utiátalány 600 korona s a szokásos lakbéren kívül a megállapított beteglátogatási dijak. Egy írnok és egy dijnok fogja végezni a kezelést. Két szolgabirói állás is lesz rendszeresítve az avasi járásban. A szolgabirák egyike a szinérváraljai járásból lesz áthelyezve, a másika talán választva

Ságnak. Dacosan nézett le a rettenetes viharba, mégis, mintha félt volna valamitől, úgy dörmögte :

— Haragvó Isten, ha már haragszol, sújts le arra, aki azt a gaz tettet megcselekedte, csak reám ne haragudj, amiért kijöttem a természetemből. Amint észrevette, hogy hová telepedett le a madár, neki indult a havas világnak.

— Az istentagadók, kiszedték még a gyökerét is annak a fának, amely úgy őrizte a mes- gyémet, hogy senki ember fia bele nem szánthatott a tagomba. Csak fudnám, kik voltak, kik lehettek ?

Közben mind igy beszélt magában. Megállt s mert eltévesztette szemei előtt a fát, amire az a madár reászállott, kidüllesztette a szemeit, úgy bámult a messzeségbe s amint újra meglátta, megint csak neki tartott. A madár, mintha örökös szállásul választotta volna azt a fát, csak nem akart felriadni róla. Egykedvűen bámult hol balra, hol jobbra s unott mulatságát abban lelte, hogy megtépázta összekuszált szárnytoilait, kis ideig elnézett a távolba, összerázfa magát, megcsattogtatta szárnyait s csak ült és várt. Még akkor is ott maradt, amikor Berki Szabó János alig volt tőle száz lépésnyire. Nagy dög volt, valami pusztai sas, amely fáradtan és éhesen hasztalan lesett prédára.

Berki Szabó János lépett egy párat, azután lapdát csinált a hóból s arra felé vágta, ahol a madár ült. Nem találta el, de azért a sas elrepült. Feleg szállott a szürke levegő űrbe s kis idő múlva egészen eltűnt Berki Szabó János szemei előtt. Most már bátrabban tartott a száraz fa felé, amelyik a ő mesgyebeli vén körtefája volt. I

SZÍNÉ R V ÁRALJA

lesz. Nem lehetetlen azonban, sőt valószínű, hogy egyelőre csak egy szolgabirói állás töltetik be. Mindegy. Az elvitathatatlan, hogy az avasi járás létesítése körül a főispánnak bokros érdemei vannak. Mi ezt készséggel elismerjük ; de viszont kérjük a főispánt, hogy az avasi főszolgabiróság betöltésénél tisztán csak az érdemet vegye figyelembe, s ne a szokásos kinevezéssel, hanem az arravalóság komoly mérlegelésével döntessék el a vármegyén az a súlyos kérdés, hogy kit kell az Avasba főszolgabírónak tenni ?

Mi ebben a kérdésben senki mellett és senki ellen sem akarunk állást foglalni. Előttünk mindenek fölött áll az Avas érdeke. Ez a mindenkitől elhagyott s mindenki részéről a legsötétebb Afrikának vallott vidék megérdemli, hogy olyan főszolgabirája legyen, aki tudásánál, erkölcsi erejénél s a helyzetnek komoly ismereténél fogva e fontos állásra legalkalmasabb. Ilyen jeles férfiúnak, komoly munkára kész és képes tisztviselőnek ismerjük a szinérváraljai járás egyik szolgabiráját, Kállay Ödönt, aki az egész vármegyében — úgyszólván — egyedül alkalmas az avasi főszolgabiróságra.

Itt aztán ismét kérnünk kell Kérnünk kell mindazokat, akiknek az avasi főszolgabírói állás betöltésére befolyásuk van, hogy ne sablonszerűén kezeljék ezt a fontos kérdést, hanem az Avasnak az ő specialis viszonyai és a magyarság érdeke szerint.

ügy tudjuk, hogy Péchy Péter nagysomkuti főszolgabíró és Kállay Ödön, szinérváraljai szol- gabiró pályázik az avasi főszolgabiróságra. Előbbinek sem személyét, sem működését nem ismerjük, s igy látatlanban a legjobbakat tételezzük fel róla ; de Kállay Ödönt mindenki, akivel eddig érintkeztünk, mint egy, a sorstól rendelt legalkalmasabb embert említette előttünk az avasi főszolgabiróságra. Ugyanazért nagyon szívesen óhajtjuk, hogy győzzön a jobb!

Hogy azonban az Avas állapota egészen rendeztessék, a főszolgabíró mellé hozzá méltó munkatársat kell választani. Senki sem fogja tagadni, hogy Báthy Lajos, Ib. szolgabirónál erre alkalmasabb férfiút kapni nem lehet. Évek hosszú során át működik már a vármegyében, különösebben pedig a szinérváraljai járásban. Ismeri az Avast tetőtől talpig. Véleményünk szerint ő a legalkalmasabb az avasi járás szolgabirói állására. Igaz, hogy Kállay és Báthy megválasztásával a mi főszoigabiránk két legjobb munkatársát vesztené el; de előttünk csak a közérdek lehet mérvadó s azért Szatmárvármegye közönségének csak gratulálni lehet, ha e két jeles férfiú megválasztásával az Avas közigazgatási ügyeit megnyugtató mederbe tereli. Rab.

Tanítók háza.

Szatmármegyei tanítók gyermekei otthona van kézülőben Szatmáron. Azzal a céllal, hogy a megye területén lakó tanítóság az iskolák

Amint meglátta, kitört belőle az öröm.

— Megvan a fám, az én öreg körtefám 1

Leült a hóból kiálló törzsére, megtörölte izzadt homlokát s mit tehetett egyebet, várt.

A hóvihar elvonult. A merre elszáguldott, arasznyival növelte a már leesett havat s ebben a havas világban, a fáradtságtól s a mélységes csendiől körülvéve elszunyadt öreg körtefáján Berki Szabó János.

Kora délelőtt volt, amikor elindult hazulról s immár szürkület borul reá. A fehér havas tájék felett a vihar ulán kiderült az ég lassan- lassan csillagos, holdas éjszaka lett. De ez a derű csak úgy dermesztett mindent, egy tömeggé fagyott össze a frissen esett hó s a hideg elől menekült minden élő lény a szabadból.

Csak Berki Szabó Jánosnak esett jól az alvás. Előbb ülve, aztán ledőlt a fa törzsére s úgy aludt. És még álmodott is. Valószínűleg arról, hogy elmegy, fogad valami fuvarost és haza viteti a fát, azután kiácsolja Ö maga s csinál belőle szép takaros fejfát a sirja fölé, akkorra, ha majd meghal.

Erről álmodhatott, mert amikor eljöttek reggel a fáért azok, akik kiásták és már idáig czipelték, mosolygó arczczal, még mindig alva és álmodva találták Berki Szabó Jánost. Körülölelte az ő mesgyefáját, a vén körtefáját, amit ki nem vágott volna a világ minden kincséért sem, amelyért életében először káromolta az Istent és az embereket s amelyet fejfájnak szánt.

Elaludt rajta s oly jól esett neki ez az alvás, hogy föl sem akart többet ébredni belőle...

Megfagyott.

51. szám.

városában, Szatmáron, a középfokú iskolákban tanuló gyermekeit kellő felügyelet mellett jutányosán elhelyezhesse, van készülőben ez. Egyelőre a tervezet szerint csak fiuk részére létesül e nagyjelentőségű közintézet. Ha aztán rendjével rá érik az idő. megszületik majd a leányotthon is.

A tanítók fiúgyermekeinek háza építési ügyének megbeszélése végett e hó 12-én az azzal megbízottak Bodnár György kir. tanfelügyelő elnöklete mellett üléseztek. Az ülésen fontos határozatokat hozlak. Mivel ez az ügy nemcsak a tanítókat, hanem a megye egész társadalmát érdekük, kissé részletesebben Írunk róla annál, amint azt a hírrovatban tenni szoktuk.

Az imént említettük, hogy a megye egész társadalmát érinti s közvetlenül érdekli ez az esemény. Érdekli pedig azért, mert az internátus azzal a célzattal fog felépülni s ahhoz az alap összehozása akként indult meg, hogy a 100 gyermeknek legalább fele, vagy esetleg egyrésze nem tanítók gyermekeiből álljon. Tehát annak idején elhelyezést talál majd az internátusbán a nem tanító gyermeke is. íme, azon a szemponton kívül, hogy a tanítók a társadalom emelésének harczosai, ez intézmény még küiön is társadalmi kérdés s a nagy társadalmat érdeklő ügy.

A határozatok lényege az alap összehozásának kérdése volt. A megállapodás Bodnár György tanfelügyelő indítványa alapján a következőkben foglalható össze:

1. A tanítók megadóztatják önmagukat. Kimondatott, hogy az egész megye területén lakó tanítóktól egy éven belül való megfizetése egy- szersmindenkorra 20—20 korona megajánlását kérik, amelyet részletekben is lehet fizetni. Ez

14.000 koronát tesz, ami ha befoly, a már meglévő 900 koronával együtt képezi az első lépcsőt.

2. Szatmár városától ingyen telket kérnek az emlitett célra. Tekintve, hogy a vasúti internátus részére a városnak igen szép pontján Szatmár városa vagyoni érő telket adott, ez nem is teljesithetlen kívánság. Hiszen a városnak bőven visszafizeti majd az internátus mint fogyasztó a telek értékét s másfelől erkölcsileg is nyeresége lesz egy ilyenszerü intézet alapítása.

3. Megkérik a megyét, hogy évi összeggel járuljon hozzá az internátus létesítéséhez. Azonkívül azt az összeget, amelyet évente 5—5 tanító jutalmazására fordítani határozott s amely 500 koronát tesz évente, de még egy évig a Ferencz József Tanítók Házában lévő szoboralapilványra van lekötve, erre a célra évi hozzájárulási segélyül kérik.

4. Ugyancsak a megyét megkérik, hogy a régebbi bírságpénzek alapját, ami annak idején a megyéhez folyt be, az internátus céljára adja át.

5. Megkeresik a testületeket, társulatokat, egyházakat, községeket, körjegyzőségeket, ipartestületeket a vagyonosabb magánosokat, szóval a megye minden fiát, akinek módjában áll a segélyezés, hogy e célra adjon, hogy felépüljön, létesüljön, megszülessék az az intézmény, aminek hiányát a társadalom mélyen érzi s amely a müveit és gyermekét taníttatni óhajtó szülőknek fáradságát és aggodalmát apaszsza.

A kir. tanfelügyelő s mások az alap összehordására a kezdeményező lépéseket megtették azzal is, hogy 100, 50, 30 stb. korona összeget ajánlottak fel és fizettek ki e célra.

Mi, kik e kis lapnak betűit olyan ambícióval rovogatjuk egymás mellé, minden olyan dologban, amely a közjót szolgálja, őszinte örömmel ragadjuk meg az alkalmat, hogy a közszükséget pótolni hivatott ügyban »tollal, szóval, szívvel» pártoljuk a tanítóknak s a megyei társadalomnak e szent célját, ami valósuljon meg mennél előbb s minél nagyobb arányban 1 Ennek a szent ügynek a felkarolására kérünk is mindenkit.

„A vörhenyről.“

Irta: Preisich Kornél dr. egyetemi m. tanár, kórházi főorvos.

Azon szomorú állapot ismeretében, hogy a községünkben számtalan megbetegedés és több haláleset történt a vörheny következtében, olvasóink okulására a »Háziorvos« nyomán közöljük a tudós tanár következő cikkét:

Ijjedelemben tartja ma ezen betegség nemcsak székesfővárosunkat, hanem sajnos, országunk sok városának lakosságát.

Nem vagyok abban a szerencsés helyzetben, hogy ezen sorokkal a betegségnek gyógyszerét ismertethetném, az eddig biztos gyógyszer gyanánt ajánlott serumok nem váltak be; — az sem célom, hogy a nagy közönséggel megismer-