Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-12-08 / 50. szám
Szinérváralja, 1908. Deczember 8. — 50. szám. Ötödik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. | Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. j | A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, j valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Sizínérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = A legvérzőbb seb. Andrássy Gyula gróf belügyminiszternek a múlt napokban az országgyűlésen elhangzott nagvérdekü felvilágosi- tása, az amerikai kivándorlás ügyében egy interpellációra adott válasza, széles köröknek, mondhatnók az egész magyar közvéleménynek figyelmét odairányitják az ország legvérzőbb sebére, a kivándorlásra. Valóban milliárdokra megy az a nemzeti tőkeveszteség, melyet a hazai kivándorlás okoz és koránt sincs kiegyenlítve azokkal a pénzekkel, amelyeknek a felvidéken csak legendás hire van, hogy egy-egy szerencsésebb kivándorló itthon hagyott családjának mennyi pénzt küld haza. A hir szárnyán egy kis amerikai pénz ezrekre nő és nem csalódunk, ha a kivándorlás okát ebben találjuk leginkább. Ha Amerikában mindenkinek olyan rózsásan menne a dolga, akkor miképpen történhetnék njteg az, hogy a legutóbb is IOüGO magyar honfitársunk jött haza a duzzadó reménység földjéről, Amerikából. 10000 magyar, akik busán, csalódottan és azzal a szilárd elhatározással jöttek haza, hogy magukat még egyszer lóvá tenni nem engedik. A határszéli rendőrkapitányok és a Fiúméból érkezett hivatalos jelentések szerint ugyanis rövid négy hét alatt 10000 magyar munkás jött haza, akik azt beszélik, hogy Amerikában az újabban kivándorlók sorában a legsötétebb reménység, kétségbeesés van abban a tekintetben, hogy amit előzőleg hirdettek, az uj elnökválasztás befejezése után a gazdasági fellendülés be fog következni. A jelek arra mutatnak, hogy egyelőre Amerikában nagyobb arányú gazdasági fellendülésről, az ezer meg ezer számra heverő munkáskezek foglalkoztatásáról szó sem lehet és kétségtelen, hogy nem 10000 számra jönnének a kivándorlók haza, akik túl az Óceánon oly keservesen csalódtak, hanem jóval nagyobb számmal, ha hajójegyre és utazásra lenne pénzük. És jól lehet ilyen sötét a helyzet, nem szünetel az Amerikába való csábítás munkája. Az egész ország osztatlanul üdvözölheti tehát a belügyminisztert, aki a mainál még szigorúbb birsággal kíván lesújtani azokra, akik hivatásszerű provízióéig az itthonvalókat Amerikába csábítják. Mert annyi bizonyos, hogy nagyon érthetik ezek a gonoszcél- zatu emberek a maguk dolgát, hogy ámbár Amerikát, amelvről ők aranv hegyeket Ígérnek, tízezrével hagyják el a megcsalódott honfitársak, mégis akad olyan vak, olyan jóhiszemű, olyan csalódni szerető ember, aki lépre megy és éppen most, amikor rosszabb időt nem választhatna. — Amerikába vitorlázik. Mert azt megtudnók érteni, hogy egv-két ember Amerikában se boldogul, de mindjárt tízezer ember? a ki vígan kifizeti a tetemes hajójegy árát (talán egész életének összes keresményét) s kiutazzék, meg megint visszavitoríázzék, — ezt józan észszel senki se fogja gondolni. Bizonynyal úgy van, a miről különben az amerikai lapok állandóan Írnak, hogy a gazdasági válság tart, a gyárak csukva vannak, munka nincs és Amerikában csak azok a régebben kivándorlók tudnak megmaradni, a kik nem lévén teljesen vadidegenek, hitelük van, a melyet kihasználnak abban a reményben, hogy majd csak virradnak jobb napok. Vagy azok maradnak, a kiknek a hazautazásra való pénzük nincs meg és idehaza sincsen olyasvalakijük a ki küldene számukra pénzt, ezzel kiváltaná őket a sötét rabságból, nyomorból. Még mindig napirenden van Amerikában a munkanélküliek tüntetése, az éhezők fenyegetőzésé, a tömegbe állása és részükről az élelíniszerszállitó vonatok megtámadása. A helyzet még kegyetlenebbnek ígérkezik a hidegebb idők beálltával. Munka? Munkacsoporulat pedig legfeljebb csak a legvérmesebb amerikai számítás szerint is, legföljebb abban az arányban várható, hogy az Amerikába elhelyezett munkásokat fogják „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Elzüllés. Meleg van a kis szerkesztőségi szobákban. Még csak május elseje van s majd megfölnek. Mi lesz a kánikulában ? Az, ami tavaly volt, meg harmadéve. Minden este azt hisszük, hogy megüt a guta és még se üt! Mig az ember gyomra bírja a sört, addig tűri a meleget. — Meg aztán hadd legyen csak meleg, a sírban majd hideg lesz. — A »poéta« különben csak adja, hogy neki melege van! Henczeg vele! Ötvenéves korában már nincs az embernek melege. A »fmk« a kopasz fejű, fogatlan szájú, rán- czos arczu vén legények fel-felütik a fejüket a munkából és trécselnek. A »poéta« az állandó tréfatárgy. Most is vesztére kelt ki a meleg ellen: — Bálint megint szerelmes, azért van melege! — Boldog gyermek! Haja már nincs, de viszonya még van. — Ugyan miféle idült néni lehet ? — kérdi ujjongva e tejfeles szájú kamasz, a kifutó riporter. A segédszerkesztő rászól a gyerekre : — Maga tacskó, hallgasson ! Micsoda konfidencia ez Bálint, maholnap ezek a kölykök is a fejünkre ülnek. — Csakugyan, csakugyan — motyogta Bálint ur, hanem azért nem szól semmit a gyereknek. Inkább a lapkiadó ellen merészkedik egy megjegyzést koczkáztatni: — Az egész palota az övé és minket ide- zsufol ebbe a két lyukba, ebbe a két ólba! — Ugy-e jobb szeretnél istállóban lenni a Pegázussal együtt? Bálint nem reagál a csípős megjegyzésre, de folytatja: — Úgy tart itt bennünket a kiadó ur, mint valami állatszeliditő az állatjait. Neki palotája van és nekünk ilyen helyiségben kell dolgozni. A segédszerkesztő beleszól: — Akinek nem tetszik, elmehet. Három hónapi felmondás, egy havi teljes fizetés. Mehetsz! Legalább nem kinzol többet a verseiddel. — Mondtam már, hogy nem irok többet. — Mond becsületszavadra! — Nektek nincs érzéketek a vers iránt, de a közönségnek van. Ugy-e tegnap is irta valaki, hogy szeret olvasni tőlem. Mutattad, láttam. — Igen, mert az írásoddal akartam összehasonlítani a levelet. Erős a gyanúm, hogy te magad írtad. — Kérlek, csak nem gyanúsítasz ilyennel! — Eh, a poétáktól — mondotta sértő hang- sulylyal a segédszerkesztő ur — minden kitelik. Különben fecsegés helyett jobb lesz, ha dolgozol. Bálint ur lehajtotta a fejét az íróasztala fölé és próbált tovább írni. De nagyon nehezen ment a munka ! Ma is és máskor is. Vénül a legény! A tolla szinte gépiesen perczeg a papiroson, de a lelke másfelé jár. Végig vonul előtte az egész múltja. Pedig milyen szép volt az ő első útja a dicsó'ség felé. Attól a naptól kezdve, mikor először megpillantotta a nevét nyomtatásban egy tárczája alatt. Az első után következett a többi: vers, tárcza, kötetek. Az egyetemet persze otthagyta és felcsapott Írónak s mellé újságírónak, amely két foglalkozást nálunk jóformán el sem lehet egymástól választani. (Pedig milyen ellentétes két pálya.) S elkezdett szorgalmasan dolgozni; nagyon sokat irt, a neve népszerű lett, mert nagyon gyakran lehetett vele találkozni napilapokban, hetilapokban, folyóiratokban; mikor pedig az első kötete megjelent, a lapok mind igen szépen írtak a »rokonszenves ifjú tehetségéről, aki hivatva lesz modern irányokat belevinni a vérszegény magyar litteraturába.« A fiatal iró ekkor merítette először bele élete csónakjának az evezőlapátját abba a végAki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKÄX vizet!! • ..... SI TI JKAÍOYOOYiQlWIZ Iu|@§-s©§ ásványvíz. Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! % Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg és oukorbetegségeknél! Vese, máj és vérbetegségeknél! Jam*. Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
