Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-11-03 / 45. szám
Szinérváralja, 1908. November 3. — 45. szám. Ötödik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak; Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINKÉN KEDDEN. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. Alapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Színérváraljára küldendők. = Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Halottak emlékezete. (F.) A hangulat borongós. Az őszi szél süvölt végig a tarlott mezőkön. Északról jövő fagyos lehellete megdermeszti a természet szinpompás teremtményeit s aszottan, szárazon, sárgán kering alá a fákról az élettelen falevél. Minden az elmúlás, a vég hideg borzalmát leheli s az emberi lélek magába száll. Látja kicsinységét, törékenységét, elmúlását az örökéletü, hatalmas, erős nagy természet mellett. Ezt a komor, bus időt szenteljük mi a halottak emlékének. A szomorú sirkertek domboruló hantjai ilyenkor megelevenednek. Virágkoszoruk, égő mécsesek jelzik a soha el nem enyésző emlékek ébrenlétét, a kegyelet gyönyörű virágainak évenkénti hajtását, sarját. Minden embernek van gyásza e napon. Mert vájjon kinek nem nyugszik csendes sirhant alatt valakije, vagy valamije. Akit a sors megkimélt még attól a megpróbáltatástól, hogy közeli szerettei közül elragadott volna egyet is, annak ott nyugszik valahol mélyen elhan tolva, a jó barátja, kedves pajtása s ha ez sem, mindenesetre ifjúkori álmai ábrándképei, melyeket az élet szigorúságai döntöttek a korai elmúlás sötét vermébe. Az álmok temetője! Oh, minő nagy, minő diszes sirkert lehet. Itt nyugszanak eltemetve szép sorjában mindama szép képzetek, melyeket ifjúkorunkban, csendes alkonyaikor szőttünk, egyedül, kettesben, kiszínezve, kifényesítve a jövendő képét, mint urát hazaváró kastélyát a várnagy. Eltemettük mind, valahányat szép sorjában. Amint az élet vihara végig száguldott rajtunk sorvasztó, forró leheletével, azonképen leforrázva, elperzselve hanyatlottak le azok az álmok, melyek az élet sikereiről szóltak, a törekvés elismeréséről, a jók megjutalma- zásáról, valamint a gonoszok megbün- hödéséről. A vihar tovább állt s mi itt maradtunk, megfosztva mindama szép himportól, mely az élet ideáljain ragyogott s amely nélkül csak sivár küzködés, hiábavaló kínlódás ittlétünk. De az élet megtanított, hogy megalkudjunk sorsunkkal. Hogy lemondjunk mindama hiúságokról, melyeket valamikor elengedhetetlen kelléknek gondoltunk jövendő boldogságunkhoz. A jelen rettentő valóságával, megtanított minket, hogy a szép álmokból a valóra ébredjünk, a fellegvárak csillámló ezüstjét kellő értékére szállítvjk. Az esztendőnek ebben a szakában évenként kimegyünk a temetőbe. Kimegyünk az elköltözőitek hideg lakába, hogy felkeressük őket könnyeinkkel, virágainkkal, imánkkal, hogy ezzel áldozzunk soha el nem felejthető emléküknek. S ilyenkor temetjük azokat a szép álmokat is, melyek az élet súlyos terhét kellene hogy megkönnyítsék. Szomorú évforduló! Minden, de minden mintha arra esküdött volna össze, hogy e napon a külső természet is hozzájáruljon, hogy azt a komor hangulatot, mely bensőnket amúgy is elfogja, még inkább növelje. Az ólmos eső künnt egykedvűen szitál. Elmosva mindent, ami szép volt, amiben élet rejlett s ami még nem is oly régen pompázatos színeivel gyönyörködtette szemeinket. S mi lehajtott fővel, fedetlen homlokkal állunk meg a temető kapuja előtt, megtisztulva bensőkben s meghatva teljes valónkban, mintha templomba lennénk, az emlékezet, a kegyelet, a hála gyönyörű csarnokában. S gondolatok kavarognak agyunkban, gondolatok, melyek nem hagynak nyugodni. Vájjon nem boldogabbak-e azok, kik ott lent pihennek megszabadulva a földi hiúságoktól s mindama gondoktól s bajoktól, melyekkel ez a szép, ez az örökké dicsőített, de amellett sivár élet jár?! A magyarság ünnepe Szatmáron. A szatmármegyei Széehenyi-Társulat a mait hó 25-én ünnepelte 25 éves jubileumát, 25 éves küzdelmét a magyarságnak a magyarságért. Ünnepelni akkor szoktunk, amikor valamely nevezetes munkát megkezdettünk, vagy elvégeztünk. A Széehenyi-Társulat ünnepet ült 25 éves küzdelme után. Az öröm, hogy ez a nemes hivatásu társulat 25 éven át fennállott és sok eredményt ért el, indította ünneplésre a vezetőséget s utána a közönséget. Az öröm kifejezésére lengett a trikolor mindenfelé. Ez a trikolor a mi szemünkben gyászfályollal van bevonva, mert azt a szomorú tényt idézi fel előttünk, hogy egy nemes célért, becsületes eszközökkel s lankadatlan buzgó- sággal küzdő derék társulat még 25 évi lelkes küzdelem után sem tudta szép célját elérni, nem „SZINÉRVARALJA“ TÁRCÁJA. Toborzó. — Irta: Alba Novis. — Asszonytársaim! lmhol a kapu. Döngessük ökleinkkel. Rajta! Mig ki nem tárul alázatosan, S be nem léphetünk rajta. Asszonyvéreim! Pipogya sereg. Mit tétováztok? Mire vártok? Mégse untátok meg a jármot? Mégis csudára vártok I Kicsi a kezünk? a bőre gyönge? De pihent vér futkos alatta! Évezrek letört akaratja Bujkál kék sorokban alatta! A hajunkat mi — jaj— le ne vágjuk! Ne fonjuk hasogató kócba. Szép, fehér hátunk, kerek vállunk Ne takargassuk nyers darócba. A szerelemből ne űzzünk tréfát. A férfi légyen — nem urunk — párunk. Akivel büszkén egy sorba állunk. Akivel mindig egy sorban járunk. Túl a sorompón, gazzal vegyesten Paradicsomi virágok nőnek. Uraim! Az a föld a mienk is. Roskadt uraim! Utat a nőnek! Tespedünk régen. Munkára vágyunk. Leikeinkben az ős emberálom; Tudunk nevetni, tudunk szenvedni, Mért ne juthatnánk át a határon ? Asszonytársaim ! Pipogya lelkek ! Ha a fogatok babérra vágyik: Adjátok árát! És ha kidőlnénk! Egy helyett kerül tízezer másik. Puhítsuk — ha kell — vérrel a földet! Arcunk rózsáit vessük beléje. Ne sajnáljátok ! . . . Megéri bőven Annak az első győzelmes napnak Győzetlen éje. Egy nő panasza. Különösnek találom, hogy minden alkalommal áldozatkészségre, közreműködésre hívják fel a nőket, de mikor aztán a nőkért is kellene valamit tenni, akkor sehol se találhatók azok a bizonyos urak, kik a hölgyek közreműködésére annyira számot tartanak. Hát ez egy kis lovagiatlanság, hogy ne mondjam: hálátlanság. De ehhez mi, nők, már hozzá vagyunk szokva. Van egy régi rege, mely igen találóan illusztrálja e nem szép jellemvonást. Jupiter az Olympon nagy ünnepélyt adott az erény tiszteletére s mellőzve minden egyéb istenséget, csakis azokat hívta meg reá, akik valamely kitűnő jó tulajdonsággal avagy nemes jóindulatokkal dicsekedhettek. Az erény gyűjtő neve alá azután sok mindenféle apró és nagy istenség sorakozott. Bajos volna őket elsorolni s csakis azt jegyzem meg, hogy a kisebbek kedvesebbek, csinosabbak voltak, mint a nagyok s Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! YBORViZ iuois-só varayvi Mint üdítő és borviz felséges! ^ Gyógyhatása páratlan! St Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! Ideg és oukorbetegségeknől! Vese, máj és vérbetegsógeknél! Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
