Szinérváralja, 1908 (5. évfolyam, 2-52. szám)
1908-10-06 / 41. szám
Szinérváralja, 1908. Október 6. — 41. szám. ' * Ötödik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési órait: Egész évre 6 korona. Félévre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes s/.ám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. M E G J E LEN1K MIN L> E N K E 1> D E N. Felelős szerkesztő : FÁBIÁN ISTVÁN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény, valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. —— Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. = Magyar betegség. (F.) Hajdanában a „Morbus lmnga- ricus“ a magyar betegség, egyike volt a legrettenelesebb ragályos kóroknak, melytől akár manapság a pestistől, úgy ije- deztek az emberek. Az orvosi tudomány s a gondolkozó Tők azonban megtanították az embereket mindezen ragályok ellen védekezni, de az igazi magyar betegségnek sem a serumát, de még a ba- cillusát sem sikerült eleddig felfedezni. Mert az igazi magyar betegség nem a ragályos, halállal jaró kórban keresendő, hanem abban, amelyben még manapság is úgyszólván az egész ország lakossága siniodik s ez a méreten leiül való életmód, költekezés, pompázás. Az elmúlt hetekben a legélénkebben szemlélhettük a morbus hungaricus dühöngését. Királyjárás volt a fővárosban. Fxotikus országok még exotikusabb fejedelmei látogatták meg uralkodónkat, hogy a magyar vendégbarátságot élvezhessék s azt a páratlanul szép természeti gyönyörűséget, melyet a főváros ilyenkor ősszel nyújt. A spanyol király mig hazánkba jutott, három országot bejárt, de hogy ilyen fogadtatásban részesült volna valahol is a büszke spanyolok szuverénje, mint hazánkban, arról mi hirt sem hozott nékünk a világsajtó. A főváros pedig három napon keresztül, mig a spanyol király falai között időzött, szinte kivetkőzött mindennapi formájából s ünnepi köntösben, ünnepi hangulatban pompázott, mindenki, de leg- kiváltképen agg uralkodónk örömére. Az bizonyos, hogy a székesfőváros negyedmilliót költött arra, hogy természettől lógva amúgy is ezer szépséggel felruházott külsejét még tetszetősebbé tegye, de kérdjük, mi oka volt annak, hogy ily rendkívüli költségekkel díszelegjen ama ország uralkodója előtt, mely országból eleddig egyetlen fillér hasznunk nem volt s nem is lesz a jövőben sem. Miért nem díszítették fel azokat a német, francia, osztrák városokat, hol a spanvo- lok máskülönben rokonszenves uralkodója megfordult?! Miért épen Magyarország tüntet any- nyira spanyol sympáthiájával ? S itt nyilvánul meg a magvar betegség! Meg akartuk mutatni, hogy mégis csak vagyunk valakik. Szóval, hogy népiesen fejezzük ki magunkat, ismét ki akartuk vágni a reztfr s ki is vágtuk az angyalát! Hogy azon a negyed millión, melyet lobogókra, díszkapukra, meg másegyéb Istencsudájára fordítottak, esetleg olyan közhasznú dolgokat emelhettek volna, mely az egész ország, de a főváros lakosságának mindeneseire hasznára vált volna, azzal ugyan ki törődnék. A morbus hungaricus azt súgja, hogy ki kell vágni a rezet, tehát kivágják a rezet. Hogy mi a német, franczia, meg osztrák nép mögött gazdagságban éppen olyan messzire állunk, mint a templom koldusa Rotschild, vagy rockefeller mellett, ahhoz senkinek semmi köze. Mi megmutattuk, hogy olyan parádét csaptunk, melyet egy nemzet sem utánoz. Mert van esze, hogy haszontalan költségekbe nem veri magát. De minálunk fő a külszin! A dekorált, fellobogózott város, a gazdagság, jólét jelét sugározta, épen úgy, mint társadalmi életünkben az előkelőséget kény- szerűségből majmoló s nyögve viselő középosztály. Nagyon jól tudjuk mi azt, hogy mind e sok lamentatiónk egy fikarcnyit sem gyógyít a magyar betegségen. Minden marad a régiben s ha véletlenül a főispán, vagy képviselő látogat el hozzánk, mi is erőnkön félül pazar fogadtatásban részesítjük. Mert itt is éppen úgy, mint az egész országban mindenütt, fő a látszat, a külszin. Hogy belül minden rothadt, korhadt, elporiadt, azt ne vegye észre a látogatni jött idegen. De kötelességünk nékünk e viszás- ságokra rámutatnunk, mert ha még mi is csak hallgatólag is helyeselnők a magyar betegség grasszálását, akkor ugyan mi célja volna, hogy tollat is veszünk néha a kezünkbe!? A magyar betegség abban a percben fog kiveszni országunkból, amely pillanatban az utolsó magyar leheli ki nemes lelkét! A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. A kit a szerencse üldöz. — Irta: Zala Lilly. — (Folyt. és vége.) Kenessey már régóta nem hallott semmit sem Ilonkáról. Élete szakadatlan örömök sikerek láncolata volt s igy szinte el is veszett ebbe az örökös mámorba az a csekélyke kis fájó érzés, mely szivébe néha-néha, a magány ritka perceiben fellépett. Szoborleleplezésre készült Erdély egyik megyéjének székvárosa. Szerencsétlen királynőnk szobrának leleplezésére. Óriási ünnepélyeket helyeztek kilátásba, annál is inkább, mert a király eljövetele is biztosítva volt. Zászlódiszben, ünnepi pompában várta az agg uralkodót a kicsi székváros, mely szereteté- nek ily impozáns módon tudott kifejezést adni, hogy márványban örökítette meg az imádott királyné alakját. De a király orvosai máskép határoztak. Az utolsó pillanatban jött az értesítés, hogy őfelsége egészségi állapota nem engedi, hogy a szoborleleplezésen részt vehessen, de képviseletével miniszterét, Kenessey Gábort bízta meg. Noha a hir, hogy a király az ünnepségekről elmaradt, kissé lelohasztotta a felizgatott kedélyeket, mégis sokan örültek, hogy a király képviseletével a fiatal minisztert bízta meg, mert mindenki előtt fölötte simpatikus volt Kenessey, kinek emberfeletti képességeivel s hihetetlen szerencséjével tele volt az egész ország. A király képviselőjét épugy fogadták, mint magát a királyt. A díszbe öltözött s kivonult katonaság a vonat beérkeztekor rázendített a magyar füleknek annyira ellenszenves Gotter- haltére, miért is néhány megyebizottsági tag felszólalni akart a következő megyegyülésen, de ez incidensen kívül minden a legnagyobb rendben folyt le. Kenessey Gábor, a király személye körüli miniszter hatalmas beszédben fejtette ki azt a kitörölhetetlen, örökös szeretetet, mely a magyar nemzetet királynője emlékéhez fűzi s azon reményben adta át a szobrot a város polgármesterének, hogy azt ugyanaz a szeretet fogja körülvenni, mint dicsőült királynénk angyali személyét. Dörgő éljenzés honorálta Kenessey beszédét, melytől a hallgatók női tagjai könnyekig indultak meg. Majd a diszbanket s népünnepély zárta be a pompás ünnepséget. A felköszöntök egész raja puffogott el a nagyokat durranó pezsgős palackok kíséretében. Se vége se hossza nem akart lenni a dáridónak. Kenessey azonban, kit a hosszú fárasztó ut kissé megviselt, kimentette magát a mulató nota- bilitásoknál és elsietett, hogy a főispánnál fenntartott lakásába pihenőre térhessen. Mikor a megye diszfogata a főispáni palota kapujához ért, majd hogy el nem gázolt egy arra felé siető asszonyi alakot. A kocsis hirtelen megállította az ötös fogatot, Kenessey pedig villámgyorsan kiugrott a kocsiból, hogy a földön elterült asszonyt felemelhesse. Mikor lehajolt s közelebbről láthatta a szerencsétlent, hirtelen úgy érezte, mintha szivére valaki mázsás pörölylyel ütött volna. Elszédült. Aki egészségét vissza akarja nyerni vagy azt megőrizni, igyék SZTOJKAI vizet!! SZTOJKAI £ Mint üdítő és borviz felséges! ¥ 11J os aswanyvi Gyógyhatása páratlan! % Számos kitüntetés és orvosi ajánlat! Gyomorbajoknál! zmz. ideg és oukorbeíegségeknél! Vese, máj és vérbeiegségeknél! Nemi bajoknál! Főraktár Szinérváralja részére; Neumann Testvéreknél. Főképviselet Magyarország területére: Általános Bank és Takarékpénztár Kolozsvár.
