Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-21 / 21. szám

(2) 1907 Május 19. 21. szám. SZINÉR VÁRALJA mat sürgősen a tek. képviselőtestület elé ter­jeszteni. Különösen pedig azért, mert látom azt, hogy erre vonatkozólag községünkben semmi intézkedés sem történik, minden a szerencsére, a véletlenre van bízva s csakugyan az isteni gondviselés különös kegyelme, hogy eddig is a magunk súlyos kárán nem kényszeritetlünk az okulásra. Pedig egy kis gondossággal, előrelá­tással a következményeiben végzetes dolgot aka­dályozhatunk meg s mindnyájunknak tehetünk e fontos közérdekben szolgálatot. Azt hiszem, hogy nincs senki közlünk, ki ne tudná, mily izgalom még csak nézni is azt, hogy a már előfordult tüzeseteknél mily kap­kodás, fejetlenség uralkodott; senki sincs, ki a fecskendővel bánni tudna, a csöveket összeálli- lani s vezetni tudná. (A mi fecskendőnkkel még üváry Ferenc sem tudna bánni, mert azzal csak elbánni lehet. Szerk.) Különösen pedig a községi elöljáróság fi­gyelmét óhajtom felhívni arra vonatkozólag, hogy a csövek jókarban tartásáról gondoskod­jék legalább ilyenkor, a nyári hónapok alatt. Hetenkint egyszer vízzel leültesse meg s a lyu­kas helyeken igazillassa ki. Ügyeljen arra, hogy a hordók állandóan vízzel telve álljanak; főleg pedig, hogy a községben a tűzrendészed szabá­lyok szigorúan végrehajtatnak-e? Az ezekben megindokolt s a feutirt, különö­sen pedig a községre nézve igen csekély anyagi befektetéssel járó indítványomat a lek. képviselő- testületnek elfogadásra ajánlva vagyok teljes tisz­telettel Losonczy Oyula, képviselőtestületi tag. * Mindenesetre nagy rokonszenvvel fogadjuk Losonczy Gyula indítványát s azt indokaiban ezer örömmel tesszük magunkévá; de a kivi­telre nézve nem szabad helyeselnünk Losonczy félve takarékoskodó álláspontját. Hisszük, hogy Losonczy maga is másképen gondolta a kivitelt, de — mint városatyának, — számolni kellett a numerusokkal, az anyagiak­kal. Tény, hogy a tűzrendészet terén talán az egész országban mi állunk a legutolsó helyen aránylag, Tény. hogy a gyökeres intézkedés el­odázhattam Minthogy pedig egy ily nagy község tűzrendészete másként, mint rendszeres tűzoltó- egyesület utján meg nem oldható, mi csak az iránt provokálnánk határozatot, hogy ez a tűz­oltó-egyesület önkéntesekből, vagy kötelezettek­ből szerveztessék-e, magától értetődvén, hogy mindkettő költségeit a község viseli. Azok a községi rendőrök, akik tulajdon- képen nem is rendőrök, napokig, hetekig ma­radnak a község szolgálatában s egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy a tüzfecskendő az ő ke­zelésökre bizassék. Azt is különösnek találjuk, hogy a tüzese­teknél az u. n. rendőrök ügveljenek fel a ved­rekre s azok használatára. Minden mentési esz­köz a tűzoltóság rendelkezése és felügyelete alá bocsátandó. Ez az egyesület, mint külön mentési szakasz, teljesen függetlenül jár el, mulasztásaiért falelős lévén. Ezek különben részletkérdések, mik köl­csönös jóakarattal, a célnak megfelelően elínléz- hetők; de a lényeg, a tűzoltó egyesület szerve­zése már most kimondadó s elvben el kell fo- ] gadni a költségek viselését. Az egyesület szer­vezésére bizottságot kell kiküldeni, mely legkö- I zelebb megteszi javaslatait a képviselőtestületnek. Legyen bármiként, a tűzrendészet elodáz­hat lan kérdés és nekünk jobb valami, mint semmi. Népoktatás és általános választói jog. A máskor csendes főrendiházban különös változások történtek. Érdekes, magas színvonalon álló viták folynak a népoktatási törvényjavaslat­nál és a főrendek nem csak szavaznak, hanem i beszélnek. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk Sa- massa József, egri értek hatalmas szónoklatának, mert az agg főpap nem tisztán vallási szempont- ■ ból mérlegelte a tanítókról szóló javaslatot, ha nem elsőbben is a magyar kultúra, a nép, a 1 nemzet jóvoltának szempontjából. Hangoztatta az érsek, hogy szaporítani kell az iskolákat, javítani kell a tanítóság helyzetén és az igy szaporított iskolák tetemesen hozzájá­rulnak a nép neveléshez és következéskép le­hetővé válik oly népréteg kialakulása, mely minden tekintetben értelmes és megérett arra, hogy szavazati joga legyen. Tehát okosan kapcsolta össze Samassa az általános választói jogot a népoktatással. A vá­lasztói jognak, ennek kiterjesztésének alapja kétség kívül a népoktatásban rejlik. A tanítók helyzetének javítása első sorban, hogy testeslül- lelkeslül megfelelni tudjanak magasztos, szent hivatásuknak, hogy valóban kioktassák a jövő nemzedéket a szépre, jóra. főleg pedig igaz hazafiságra. Azután következik a népiskolák fo­kozatos szaporítása, hogy lassacskán e hazában mindenki tudjon Írni, olvasni, e hazának min­den fia legyen értelmes, tanult, bármily munkát is végez. így aztán teljes egészében, meglehet valósítani az általános választói jogot. Mindeneseire az általános választói jog megvalósításánál amúgy is latba veszik ezen pontozatokat, amúgy is irni-olvasáshoz lesz köt­ve és a hazafiatlan, izgató elemeket kizárják e jog gyakorlása alól. Bármiként is lesz, egy bizonyos, az általános választói jog megválasztása egyre késik, egyre tolódik, holott már időszerű volna ennek letár- gyalása, a mi nálunk valószínűleg nem lesz sima lefolyású és nem megy majd oly gyorsan, mint odaát Ausztriában. Közben meg a közoktatásügyi kormánynak hazafias kötelessége legyen a népoktatás ügyét a leghathatósabban felkarolni, az igazán haza­fiasán érző és gondolkodó tanítók, -anyagi hely­zetét szanálni, hogy révükön olyan választó- polgárok kerüljenek ki, kik csak hazát és nem­zetet ismernek, kik nem rontják meg a töme­geket, de kiket nem is lehet majd megtéveszteni észre, hogy fél szemére kancsal és örökösen szipog, mintha lubákolna ? Igazán nem tudom elképzelni, hogy olyan szemfüles férfi, mint ön is édes Endre, mindezt hogy tudta figyelmen kívül hagyni . . . Szegény Baby »baronessze.« terád ugyan rád rakták a szépség és bölcsesség min­den kellékét . . . Apropos 1 Frenchék is jelen voltak a zsuron. Mit szól Frenchnéhez? — Ah Frenchné a szerénység mintaképe. Mondhatom kedves nő . . . De talán ideje volna a mesére . . . — Hagyjuk még! Frenchné és a szerény­ség ? Valódi ellentétes fogalom. Ha valahova be­teszi a lábát, alig lehet hazaluszkolni és annyit eszik, mint egy elefánt. Nálunk is a múltkor felét a tortának ő ette meg és utánna küldött vagy tiz darab krémest. Képzelje csak, azt be­széli rólam ez a »kedves nő,« hogy én önnel gyöngéd viszonyt folytatok, pedig . . . — Ah édes Melánie, ha ez igaz volna a földi menyországot . . . — Hagyjuk ezt kedves Endre. Tömjéncz- zen csak maga Montreauxnénak, meg a kis Baby- nak és Frenchnének, Ezek ön szerint a terem­tés remekei; azonban én . . . én Melánie, csak a férjemnek legyek jó bolond és azután semmi és ismét semmi. — Nem, drága Melánie. Ön legyen kegyes hozzám is s akkor mit nekem Monlreauxné, Baby, Frenchné és a többiek? — Ha például megengedném, hogy keze­met megcsókolja, akkor Monlreauxné? (Ajtó nyillik és Kevermessy Alfréd ur, Melá­nie férje vígan, fütyörészve lép a terraszra. Egye- nesen neje felé tart, kit homlokon csókol, s aztán barátságos kézszorilással üdvözli Endre urat. A meglepetésnek nyomát egyiken sem le­het látni) — Remélem nem unatkoztál édes, — szólt gyöngéd czélzással a férj. — Nem, de azt hiszem te sem ! — És honnan gondolod ezt? — Tudom jól; hallottam, hogy Nagypala- kiné körében szoktad délutánjaidat tölteni, aki ugyancsak ért a hozzád hasonló gimplik fogdo- sásához. Ah, nem hiába ölt magára naponként mélyen dekoltált ruhákat, van is szeplős nyaká­nak számos bámulója. (Endre ur jónak látja elkolródni, előbb azonban tüzes ajkával kezet-csókol a bájos Me- 1 lánienak.) — De fiam, - válaszol a férj. az egészből egy szó sem igaz. Mondd meg inkább, miért legyeskedik körülötted ez a fajankó ? — Ha, ha, ha! ez igazán eredeti kérdés Hát egyszerűen azért, mert szeret. — Mert sze . . . . e . . rét ? — Nos igen, mert szeret. Talán nem is tetszik? — Én megölöm ezt a ... . — Soli’se heveskedjél kedves Alfréd. Nagy­pataki sem görbíti meg egy hajszáladat sem ; meg aztán ha mindnyájan akik érdekelve vannak, a megoldásnak ezt az útját választanák, akkor vége-hossza sem lenne a tragédiának, alig ma­radna ember a világon . . . (Vacsorára csengetnek. A bájos Malánie önhitt büszkeséggel lépdel legyőzött férje oldala mellett az ebédlő felé. A vacsora alatt szép egyöntetűséggel határozzák el, hogy a legköze­lebbi alkalommal pompás tábltablentut rendez­nek Montreaux, French, Nagypataki családok és Endre ur tiszteletére.) hazafiasságuk, felvilágosodottságuk és tiszta gon­dolkodásuk révén. Segítsünk a tanítókon, nyissunk minél több iskolát ép erőssé, egységessé kell lenni nemze­tünknek, hol pedig minden időben széjjel húz­tak a nemzet fiai és azért nem haladhatnak oly mértékben előre, amint kellett volna. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — Ismét megnyílt a parlament. Megint mil­liókról esett szó, csakhogy most az egyszer nem a katonaságnak adják a tömérdek pénzt, hanem a vasutasok fizetésrendezésére fordítják. Kossuth Ferenc, kereskedelmi miniszter a Ház nagy éljen­zése mellett nyújtotta be a vasutasok fizetésrende­zéséről szóló törvényjavaslatot. Megnyugodva le­hetnek tehát a vasutasok, kik oly sokáig vártak erre a segítségre. Kossuth Ferenc tehát beváltotta eb­beli ígéretét, bár némely lapok hangoztatták — és ezzel tüzelni akarták a vasutasokat, hogy bi­zony a fizetésrendezésből nem lesz semmi. Annál nehezebben fog megszületni az uj cselédtörvény, mely nem tetszik a munkások­nak, és nem tetszik az uraknak. Most légy okos Domokos ! A koalíció együttes ülésén nagy za­varok voltak e miatt. Mindegyikük más tervvel állott elő. Egyik elodázni akarja a cselédtörvény tárgyalását, a másik általánosságban óhajtja le­tárgyalni Mezőssy Béla, földmivelésügyi állam­titkár méltatlankodik a nagy egyenetlenkedés láttára és azt mondotta; hogy kénytelen lesz le­vonni a konzekvenciákat, ha bizalmatlansággal viseltetnek minisztere, Darányi javaslatával szem­ben. Valószínűleg ismét szent lesz a béke. A sajtótörvény reformja tárgyában összeült ankét nap- nap után serényen dolgozik. Az eddigi felszólalások közül legnagyobb jelentőségű volt kétségkívül Vázsonyi Vilmos beszéde, a ki tar­talmas, ötletes és magvas felszólalásában védte a sajtó szabadságát. Vele szemben egy néppárti képviselő igazi reakcionárus beszédben a sajtó- törvény legnagyobb megszorítását hangoztatta, de alaposan lehurrogták a néppárti honatyát, ki véleményével, amúgy is egyedül állott. Igen ér­dekes volt Rákosi Jenő felszólalása is, a ki szin­tén védte a sajtószabadságot. A demokraták, a kiknek egyik sarkalatos programpontjuk az általános titkos választói joga Vázsonyival az élükön Ausztriába utaztak, tanul­mányozni az ottan most folyó képviselőválasz­tásokat, melyek immár — oh szerencsés Ausztria ! — az uj választási törvények alapján folynak. Minden nagykorú polgár választó és a választás titkos. Természetesen nagy meglepetések van­nak és a jelöltek száma légió. Eddig a keresz- tény-szociálisták vezetnek, de tért hódítanak a szociáldemokraták is. Adj a tótnak szállást, kiver a házadból. Körülbelül igy tennének a mi édes horvát test­véreink, a kik az utóbbi időkben nagyon sokat kaplak, talán többet mint reméltek és ettől fe­jükbe szállott a mámor és egyre követelődzőb- beké lesznek. Nem akarnak egyebet a szegény és alattomos horvátok, mint elhorvátositani egész Horvátországot és Szlavóniát. Fiúmét akarnák, a horvát nyelv hivatalos használatát mindenütt, a magyar nyelv - teljes kiküszö­bölését stb. effélét. Végre is itt az ideje, hogy az ilyen szemtelen követelődzésekből kiábrán­dítsuk a testvéreket, mert engedékenységünk még sokra fogja vinni a horvátok határt nem ismerő igényeiket. A fővárosi hatóság végre komolyabb lé­pésre szánta él magát, nevezetesen a háziurak ellen lépett fel, a kik az utóbbi időkben fej, ész és megállapodás nélkül emelték a lakbére­ket. Szegény lakók kénytelenek voltak fizetni; mert a hajléktalanok menhelyén elvégre nem mindenki akar tanyát ütni. A zúgolódások mind- nagyobb mérveket öltöttek, úgy hogy a városi tanácsnak meg kellett hallania a panaszhango­kat. Tett valamit, a mi nem sokat ér, de első lépésnek elegendő a lakásuzsorások ellen, ugyanis a hatóság kimondotta, hogy a háziúrnak egy éven belül nem szabad lakójának a lakbérét emelni, vagyis abban az árban egy esztendeig lakhat a bérlő, a mily árban felvette a lakást. A tisztelt háziurak ez ellen akként fognak cse­lekedni, hogy mindjárt oly horibilis árban ad­ják ki a lakást, mint mintha fertályonként emel­nék. Ki fog e szerint jól járni. Ismét a házi ur A lakó meg tovább fizet és zúgolódhat. A fővá­rosi hatóság meg ismét egy jót alszik majd erre. HI RE K. Doktorrá avatás. Luby László tb szolga- birót — Luby Béla orsz. képviselő fiát — a Il-ik államtudományi szigorlat letétele után a budapesti tudhmánv egyetemen f. hó 8-án dok­torrá avatták

Next

/
Thumbnails
Contents