Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-05-21 / 21. szám

Szinérváralja, 1907.

\

\

Május 19. +- 21. szám.

Negyedik évfolyam.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes^szám ára 12 (fitté*. Kyilllér soronkint 20 fillér.

M E G J E L E NI K M I N D E N TteTD DEN.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: FÁBIÁN I ST1ST

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a ,,Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Pünkösd.

A virágok poétikáé ünnepe, a természet teljes pompájában való ragyogásának, zsendülésének, a fénynek, a tündöklésnek, a pompának az ünnepe, a piros pünkösd napja. Légy üdvöz gyönyörű szép ünnep, virágos, piros pünkösd napja köszöntünk!

Mert te elhozod magaddal a derűt, a napfényt, a ragyogást; elhozod magaddal a szelid, szebbnél-szebb virágokat, elhozod magaddal a boldogságot, azt a boldogságot, mely manapság vajmi keveseknek adatott meg és amely után annvian és olvan sokan áhítoznak.

Künn a szabad természetben, hol tiszta és egyszerű minden, Isten szabad ege alatt, a szépséges virágok között megszállja az embert a áhitat, a hit magasztossága. Künn a természetben az ujjázsendülésen, a derűn, a fényen meg- ujhodunk, újjászületünk; lelkűnkről lekopik a hétköznapi zománc, lelkűnkről levedlik a mindennapi salak, amely az elért folyó tusában, a kenyérért dúló harcban hozzátapad.- Az élet tele van megannyi próbával, egyébből sem áll, mint ádáz küzdelemből, kenyéririgységből, nagyravágyásból, ünzésből; tele van kajánsággal, gyűlölködéssel és csak egy elv szerint haladnak előre: aki bírja, marja.

Kell egy kis megtisztulás néha-nap- ján az emberiségnek, kell olykor egy- egy magasztosabb ünnep, mely visszatereli őket emberi mivoltukhoz, mely feltartóztatja az ellévelődések utján, mely

megállítja őket a fokozatos romlás, züllés ösvényén.

Virágos piros pünkösd napján, künn a természetben, az Ur hatalmas végtelen templomában szálljunk magunkba, elmélkedjünk a földi gyarlóságról, és tisztuljon meg a lelkünk. Amily egyszerű, hamisítatlan a természet, oly hazugságnélküli, oly álnoksághiján lévő legyen az életünk; tanuljunk meg hinni és ha ezt megtanultuk, tanuljunk meg szeretni, tisztelni és becsülni embertársainkat. Ha tiszteljük és szeretjük őket, magától megszűnik majd a tömérdek ocsmány és emberieden érzés; nem lesz gyűlölködés, irigység, nagyzási hóbort, meggazdagodási vágy, hanem megelégedettek, igazán boldogok leszünk. Megelégedünk a magunkéval, beérjük tisztességes kenyér- keresetünkkel.

Jövel gyönyörű piros pünkösd ünnepe, mely felújítod a szíveket és elméket, mely jóságot, szelídséget lövelsz a szívekbe és fényt sugároztatsz az elmékbe. Jövel és maradj közöltünk; taníts meg bennünket hinni és bízni, szeretni és jóttcnni,-remélni és megelégedettnek lenni, jövel és hozd magaddal a boldogságot!

Községünk tűzrendészete.

Lapunk 19. számában ismételten szóvá tettük községünk tűzrendészet. Losonczy Gyula képviseló'testületi tag ebben a tárgyban a következő' indítványt nyújtotta be a községi bíróhoz a képviselőtestületben tárgyalás céljából:

»Indítvány.«

»Határozza el a képviselőtestület, hogy Szinérváralja nagyközség közönségét felkéri arra

vonatkozólag, hogy mentői számosabban jelentkezzenek önként, kik a tűzoltás legelemibb szabályait, a tüzifecskendő szerkezetét, a csövek összeállítását és annak vezetését rövid idő alatt elsajátítani óhajtják.

Evégből lépjen érintkezésbe a szatmári vagy a nagybányai tüzoltótestülettel, felkérve őt arra nézve, hogy küldjön ki kebeléből egy szakképzett tagot, ki illő díjazás mellett a jelentkezett egyéneket a fent jelzett dolgokra egy pár nap alatt kitanitaná.

Ezen oktatás a közrendőri személyzetre tétessék kötelezővé. Egyúttal a község által felfogadott és alkalmazott éjjeli őröknek büntetés terhe alatt tétessék kötelességévé, hogy az éjjel történendő tüzeseteket a községházán azonnal jelenteni tartoznak, (Kinek? Szerk.) mit ha sürgősen tenni elmulasztanak, fizetésűk bizonyos hányadát elvesztik. Ezáltal az éberebb őrködésre is serkentve lesznek.

Továbbá határozza el a képviselőtestület legalább 8- lü darab, a tűzoltásra alkalmas veder beszerzését, melynek használatát a tüzeset alatt a községi rendőrök ellenőrizni tartoznak.

A lófogattal bíró s a közmunkához hozzájáruló polgárok felváltva havonként tartozzanak a vett értesítés után azonnal a fecskendőbe be- togni s azt a helyszínére szállítani, mely teljesített munka egy közmunkanappal egyenértékű legyen.

Az önként jelentkezett s a szükséges tudnivalókat már elsajátított polgárokból havonként felváltva jelöltessék ki egy-egy személy és annak helyettese, ki a tüzeseteknél az oltási munkálatot vezeti. Erről pedig az illetők minden hónap utolján előre értesittessenek.«

»Mivel hogy mindnyájunkat érhet baleset s egyikünknek sincsen homlokára Írva, hogy épen melyikünk lesz az, ki az előre való gondosságnak leghamarább hasznát veszi, különösen most, a nyári hónapokkal járó nagy szárazság alatt, mikor még a legnagyobb elővigyázat mellett is már nem egy viruló község pusztult el és nem egy család lett máról-holnapra koldus, szegény; szükségesnek láttam ezen inditványoA „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA.

A ki jobb másoknál.

(Modern csevegés.)

— Irta: Vadász (Veverán) Lajos. —

(Japonicával befuttatott terrasz. Közbül fehér márvány asztal. Az asztal mellett a ház úrnője, a bájos Melánie s vele szemben X . . . . Endre földbirtokos, intim házibarát. Melánie lorg- nettjét hanyagul dobálja jobbra-balra, majd hangos nevetésben tör ki.)

— De édes Melánie, kérem, csak nem gondolja.

— Ah dehogy! Nem nevetség tárgya kedves Endre, de ez a mélységes hallgatás, ez a siri csend, valami komikus .... Nem tudom nevetés nélkül megállani . . . Beszéljen hát, az ég szerelmére kérem, mert nevető görcsöket kapok.

— Jól van édes Melánie, beszélek, azonban engedje meg, hogy a thémát én válaszszam.

— És az a théma ?

— Az ön gyönyörűséges két szeme.

— A la boneur! Lássuk hát, milyen poéta lett volna belőle.

— »Hol volt, hol nem volt. Volt egyszer egy graciőz asszonyka Ennek a . . .«

— Ugyan hagyja abba Endre; csak nem gondolja, hogy holmi dajka mesével engem mulattatni is lehet ?

— Hát honnan tudja édes Melánie, hogy dajka mesékkel akarom traktálni ? Várja be kedvesem a végét s akkor Ítéljen.

— Már a kezdet sem sokat igér, bizonynyal a vége sem lehet különb. De ha mindjárt különb lenne is, mesét egyáltalában nem akarok hallgatni. Mondja el inkább, hogy mulatott tegnap Montreauxéknál.

— Kívánsága parancsolat. Szívesen válaszolok kérdésére, de csak azzal a föltétellel, ha azután mesémet is kegyes lesz végig hallgatni.

— Legyen, de előre is kijelentem, hogy ha meséje valami unalmas lesz, a faképnél hagyom. Halljuk, hogyan töltötte a tegnapi napot ? ...

— Hát képzeljen maga elé kedves Melánie egy előzékeny mamát, egy gyöngéd papát, meg egy cukros Babyt, akkor tudni fogja az egészet.

— Nos csak ennyi ? Kedvem volna az alkut megmásítani. Hát Frenchék ?

— Ok csak statisztáltak. Azaz: magasztalták velem együtt a jeges kávét, a tortát és a Kugler-féle süteményeket. Aztán nagyokat bókoltunk a kis Babynak, meg a bodros pincsinek, amely a kereveten nagyokat ásítva nyújtózkodott.

— De voltak talán a kertben, a lugasban is? Montreauxné el sem engedné addig vendégeit mig százszorszépjeit, jáczintjait, tulipánjait, meg nem dicsérték.

— Úgy van édes Melánie. Voltunk a kertben is . . . de hisz mindent olyan jól tud, hogy szinte fölösleges tovább beszélnem erről s thé- máról. Talán inkább a mesél mondanám már?

— Nem, kedves Endre! Mondja csak, minőnek találja maga Montreauxnét?

— Szellemes, kedves úrnőnek. Előzékenységével annyira lebilincseli az embert, hogy szívesen keresem fel máskor is Olyan enni való, filigrán asszonyka mint . . .

— No lám, lépre került. Persze, persze! Magok, férfiak hamar elkábulnak. Pedig észre kellett volna vennie, hogy ez a szellemes úrnő féltékeny férje urára ; kokett az istenadta, akárcsak a kakadu. Egyébként közönséges provecei, aki nagy gyönyörűségét leli abban, hogy mások szemében keresse a szálkát.

— Az mind meglehet, de én nem tapasztaltam. Honnan is tudnám én mindezt édes Melánie, mikor alig pár bét óta ismerem Mont- reauxnét?

—- No, csak hagyja, ne szépitgesse a dolgot.

Önt zsentlemannak ismertem mindig, s azért föl se tételezem, hogy kételkedni akarna abban, amit mondok. Különben hétfőn maga mondta, hogy mikor Montreaux háza mellett elment, éktelen lármának lett véletlenül fültanuja s ebben a szóharcban Montreauxot hűtlenséggel vádolta a felesége, pedig hát . . . Mondja csak kedves Endre, minő véleménynyel van maga Montreaux úrról?

— Ő egyike a legszeretetreméltóbb és önfeláldozó férjeknek. Kitűnő gazda, józan életű és takarékos. Nejét, leányát bálványozza. De talán a mesét édes Melánie ?

— Ha, ha, ha! ... . Sohse hittem volna, hogy magának Endre annyira szűk a látköre . . . Montreaux egyike a legdurvább férjeknek. A szeretetreméltóságot és önfeláldozást csak színlelésből, félelemből gyakorolja. Jaj volna neki, ha nem úgy tenne. Aztán józan életű és takarékos!!! Ha, ha, ha!!Szegény Montreaux! Annyit iszik és kártyázik, hogy senki többet. Férjem beszéli, hogy Montreaux valóságos papucshős, aki keresztet vet magára, ha az utcán nővel találkozik . . . Valóban eredeti . . . De mondja csak kedves Endre, minőnek találja maga Babyt, azt az elkényeztetett tollseprüt?

— Igazi amazon, édes Melánie. Életemben szebb lányt Babynál még nem láttam. Finom előkelő modora a született baronesszekre emlékeztet s úgy látom, hogy azok közt meg is ál- laná a helyét.

— No szegény, szegény baronesszek ugyancsak meg lennétek vele áldva. De hát nem vette