Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-04-09 / 15. szám

Szinérváralja, 1907.

Negyedik évfolyam.

Április 9. —■ 15. szám.

SZUtfilTÍHLJi

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

SITIN’ ist•'sr^List

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Mi

r

Állami intézményeink.*)

Szomorú kép tárul a szemlélő elé, ha a szinérváraljai állami intézményeken végig tekint. Mindenütt a gazdátlanság, elhagya- tottság jeleit találja, amelyek azután nagy szomorúsággal töltik el a szemlélő lelkét.

Itt van első sorban az állami elemi iskola.

Vakolatától megvedlett falak, behorpadt, korhadt, zsindelyes háztető, himbá- lódzó csatornadarabok, kerítésnek nevezett, jobbra-balra kidült faoszlopok, korhadozó, szú ette ablakok, ajtók mutatják meg azt, hogy ez a magyar kultúra, nemzeti művelődés temploma. Mint a régi, kihalt családok ősi kúriája, hol a szél, vihar akadályt már nem talál s ahol az éj lakói, a baglyok ütöttek tanyát, úgy néz ki a mi állami iskolánk.

Igazán szégyen elmondani, hogy ez az állami intézményünk minő elhanyagolt állapotban van.

Resleli az ember s valósággal elkeseredik, hogy nemzetiségi vidéken, minő a mienk, ilyen állapotok létezhetnek, ahol az ilyen állapotoknak megszüntetése százszoros kötelességet képez.

Valósággal bűn, hogy a magyar nemzeti hierarhiának eme kifejezője ilyen állapotban lehet s már évek óta marad. De bűn azért is, mert az iskolába járó gyermekek testi épségét, egészségét veszélyezteti, mert ilyen állapotában egyáltalában nem felelhet meg annak a magasztos célnak, amely hivatását képezi.

Tudomásunk van róla, hogy a gondnokság már évek óta hiába emelte fel szavát, hiába tett javaslatokat ezeknek a szégyenteljes állapotoknak megszüntetése iránt

*, Az illetékes tényezők figyelmébe igen melegen ajánljuk. A szerkesztő.

s nem csodálkozhatunk, ha már zúg a közönség is, amely látja, hogy eredmény nincsen, hogy üres biztatásnál egyebet soha sem kap.

De hát gyerünk tovább.

Nézzük meg a másik állami intézményünket: az óvodát is. Ez sem különb a másiknál. Itt sincsen jobb karban semmi. Úgy néz ki, mint egy bitang jószág, amelyiknek nincsen gazdája, aminek egyedüli hivatása az, hogy omoljon-bomoljon, mig Carthago romjaival egyenlővé nem lesz.

Elszomorító dolgok ezek!

Elszomorítók annál is inkább, mert községünkben minden állami intézmény ilyen megbotránkoztató állapotban van.

A járásbíróság nagyszámú hivatalnoki kara valósággal odúkban végzi hivatalos teendőit. Az állami iskolák tanítói esős időben nyitott esőernyő alól tanítanak. Az óvoda növendékei pedig esős időjárás alkalmával csolnakon juthatnak csak az óvodába.

így vagyunk mindennel! De hiszen: az ország keleti részén vagyunk s ide már közel van . . . Ázsia!

Én azt hiszem,~nogy joggai kérhetjük azt, hogy azok az intézmények, amelyek ezen a vidéken egyedül hivatvák arra, hogy a magyar nemzeti állam kiépítését eszközöljék, ily elszomorító, megbotránkoztató képet ne mulassanak Joggal elvárhatjuk, hogy a magyar igazságszolgáltatás, a magyar nemzeti művelődés napszámosai ne ólakban, hanem a magyar nemzethez méltó helyen teljesítsék kötelességüket. S valóban nem csodálkozhatunk majd azon, ha ezek a jogos kérések meghallgatásra nem találnak, ha a jogos várakozások kielégítést nem nyernek, hogy ezek a nemzet napszámosai elvesztik pályájuk iránt lelkesedésüket, kihal ambiliójuk simmel-ámmal végezve

az eléjük szabott teendőket inkább ártanak mint használnak a nemzeti ügynek.

. . . iy.

A börze hiénái.

Minden közgazdasági tevékenység s minden közgazdasági alakulat helyzete a tőzsdén nyer világos átték+ntést:' A tőzsde fokmérője annak, hogy az ország mit termel javakban és mi várható a termés jóságától, vagy silányságától. Érték, vagy határozottabban pénz mutatja mindenkor egy országnak a gazdasági jó vagy rosszullétét. Ez az a csodakenőes, amely biztosan meggyógyít minden betegséget, ami támadt vagy a rossz évi termés nyomán, vagy az ipari vállalatok rossz üzletmenete folytán. Tudjuk jól, hogy még a magánéletből is a fokozódó szükségletek kielégítésére a pénzhiány nagy hiány. Ha meg is van egyéb értékben az, amit felváltani lehetne csengő aranyakra, de mikor hijjával vagyunk a módnak, hogy ezt miként foganatosítsuk, bezzeg akkor vagy a szükölködésnek, vagy a teljes élhetetlenségnek vagyunk áldozatai.

A pénz kifejezője az állami gazdálkodásnak is. Mindennek, ami a kereslet és kínálat esélyeinek ki van téve. Gondoljuk meg most, hogy mit jelent egy olyan intézmény az országban, ahová mindezek a tényezők értékre váltva egybefutnak. A modern állam mindenfajta berendezésének alapjai a pénz teszi. A hadsereg, a törvényszolgáltatás, a kulturális intézmények egész sora, a rendőrség, a közigazgatás pénzzel tartható életben. És azért nagy fontosságú a börze, ahol minden politikai fordulat egy nagy fölszisszenés vagy örömrivalgás.

Politikai életünk mostanában elég sivár ahhoz, hogy a közgazdasági tényezők ne játszódjanak a legkedvezőbb oldalokról. Az Ausztriával való kiegyezés huza-vonája nagyon is meglátszik úgy a kedélyeken, mint magán az üzletek megkötésén. Lassan, lanyhán megy minden és a közvetítés fürgesége, a forgalom elevensége mintha megdermedt volna.

Első veszedelmes tünete már meglátszott e jelenségnek akkor, amidőn a napokban egy tekintélyes tőzsdeügynök bejentette fizetőképtelenségét.

Csakhogy nem mindig olyan fekete az ördög, mint amilyennek föstik. így ne gondoljuk, hogy

A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA.

Arabeszk.

Rakosgatja: Szabó Imre.

Asszonyvúlasztás.

A fiatal Omár kalifának hire bejárta az egész keletet. Igazságos vaia és jószivü. Soha senki iránt részrehajló, mert gazdag is volt és semmi oka arra, hogy az igazság mérlegébe hamis súlyt helyezzen.

Bíborvörös, aranyhímzésű párnáján mélyen elgondolkodva ült a khalifa. Nagy oka volt az elmélkedésre, hiszen ma kellett választania az ország leányai közül, a legszebbek és legnemesebb lelküek hárma közül egyet.

Olt voltak hárman a khalifa szobájának előcsarnokában. Mindegyik finomszagu mirrhával kente be testét, díszesen felöltözködött és lesve várta, hogy nyíljék az ajtó.

Az ajtó megnyílt. Fejedelmi termet lépett rajta be. Magasan ivezett homlokáról büszkeség és ész sugárzott, szemei bátorságot árultak el. Odament egyenesen a trón mellé:

Ámor megszólitá :

— Nézd Fetme a két fejéket. Az egyik aranyból drágakövekkel kirakva, a másik vasból készült. Válassz !

A leány büszke fejét dacosan hátradobva felelt;

— Próbára akarsz tenni khalifa. Ez sem hozzád, sem én hozzám nem méltó Nem választok.

Ámor csodálkozva nézett a merész nőre és elkomolyodva mondá:

Királynőnek kitünően beválnál, de jó asz- szony sohasem lenne belőled.

Az ajtó újra megnyílt és egy másik szépség jött az első helyébe. Bájosabb a távozónál ; csupa kecsesség és merő báj. Alig kérdezte őt a khalifa, már odalejtett gyerekes örömmel az ékszerekhez, fejére tette a gyémántos karikát és hivalkodva szólt:

— A szebbikkel■ ékesítem magam, hogy tetszésed megnyerjem.

— ITizelgés nem takarja el előlem a, nő hiúságát — mondá a khalifa. Még egyszer intett és jött a harmadik.

Szőke volt. Fiatalabb és gyöngédebb az első kettőnél. Egyszerű és kedves, akárcsak egy galamb. Szemeit lesütve, karjait mellére fonva leste Omár szavát. Bövid meggondolás után választott és pedig a vasból való fejdiszt.

— Megvan! kiáltott a khalifa boldogan. Megfogta a leányt és homlokára hosszú, mély csókot nyomott. Majd az egész nép előtt kihirdette, hogy megtalálta az igazi, a jó feleséget. Megvan a szultánné. A nép ujjongott és dicsérte a khalifa bölcseségét,

Egy napon, bizalmas epy(ittlétben gyöngéden simult feleségéhez a khalifa. Enyelegve kérdezte ifjú nejét:

— Ugyan ki taníthatott rá az egyszei ü vasékszer választására, mint drága, jó szived ?

A fiatal asszony nevetett. A bölcs férfiú keblére hajlott szemeit elbájolóan meresztette

férjére és visszagondolt dajkájának arra a meséjére, amely arról szólt, hogy a khalifák hogyan választják feleségeiket. .

Esztétika.

Egy apró gyerek jött a faluból egy művész bácsijához. A művész — színész volt — bevezeti a kis emberkét szalonjába. A gyerek csodálkozva nézi a képeket. Mindegyikre van megjegyzése. Majd a szobrokat vette szemügyre és sokáig-nézi a mesztelen márvány szobrokat és a kis bronz művészi alkotásokat. Ahogy elfáradt a nézésben, odafordul a bácsi felé:

— Ugy-e kedves bácsika, ezek a nénik azért meztelenek, mert szépek és nem kell szégyenkezniük ?

A koca és kölykei.

Bató Pál uram meghalt szegény, rövid időre rá, hogy hitves társát a föld alá bujtatták. Két árvája maradt a jó embernek, akikről gondoskodott a vármegye. Az árvaszék gyámot jelölt a Bató uram hagyatékára : a két apróságra, meg az itt maradt némi ingó és ingatlanra, Szől- lősi Gábor uram személyében, aki valamelyes atyafiságban volt a megboldogulttal.

Maradt pedig a hagyatékban egy koca, amely két malacnak adott életet Adta nekik és mihamar el is vette. Mert harmadnap a koca nagy éhségében fölfalta a saját magzatait. Azután pedig kimúlt ebből a világból.

Szőllősi uram annak rendje és módja szerint bejelentette az esetet az árvaszéknél. Terje-