Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-09 / 15. szám
(2) 1907 Április 9. 15. szám. SZINÉRVÁRALJA az Ausztriával szemben mostanában tanúsított eljárás mirészünkről közvetlen okozója a börzebukásoknak. Nem. Van egyéb ok s, amelynek bekövetkezése egyesek bukása. És ez ok elég sűrűn fordul elő. A papiros-játékot érijük. Amit egyes spekulánsok cselekszenek meg olyképen, hogy vesznek gabonát határidőre, anélkül, hogy erre fedezetük volna. A játék kész hazárdirozás. Mert a különbözetet vagy az eladó, vagy a vevő fizeti. A külömbözet pedig leggyakrabban túl megy a játékosok vagyoni határain és innen van azután a nagy krach. De ebből ered az is, hogy a nagymennyiségű kínálat folytán a gabona ára csökken, jóllehet tényleges gabonakészletben hiányt szenvedünk. Más még ennél is veszedelmesebb fajtája a börzevisszaéléseknek az, hogy zugbankárok operálnak a börzén és pedig a következőképpen: Kiadnak egy lapot. A lap tartalma közgazdasági, különösen pedig bankügyletekből származó jogesetek cikkeken való feldolgozása. Rendszerint előkelőbb közgazdasági folyóiratok ollózmányai. De a lap hírei közölt feltűnő helyen egy vastag betűkkel nyomott igen könnyen érthető cikkely van beiktatva. A kis cikk megnevez egy értékpapirost, amely folyton emelkedőben van és megírja azt is, hogy ez az emelkedés állandó és hogy ennek a papírnak a budapesti börzén legmegbízhatóbb közvetítője az a cég, amelynek hirdetését a hátlapon látja a nyájas olvasó. A hátlapon persze egy egész oldalt lefoglaló bankhirdetése van más utcával és névvel ugyanannak, aki a csábos cikket irta: a zugbankárnak. A lapot ingyen küldik széjjel olyanoknak, akikről felteszik, hogy pénzük van, hogy pénzügyi dolgokban járatlanok, hogy kapzsik és haszonlesők. De igen nagy az olvasók száma azok közül is, akik összegyűjtött néhány száz forintjukat szeretnék eredményesen gyümölcsöztetni. Dijno- kok, kisiparosok, katonatisztek és kiskereskedők a kiszemelt áldozatok. Soha egy pénzügyi szakférfiú. Ezeknek névlajstroma pedig legféltettebb titka a zugbankároknak. Érthető is; hiszen ezeknek révén van módjában évente sok százezret összeharácsolni. A lapban, meg a szerkesztői üzenetben ;is van egynéhány olyan sor, amelyek közt csak az avatott szem tudná kiböngészni a turpisságot. Azt írják üzenetképen egy gondolt személynek, hogy ezt, vagy amazt a vállalatot megváltani akarja az állam, azért emelkednek a részvényei. A hirdető pedig még azzal is kedveskedik olvasóinak, hogy díjtalan fölvilágositással szolgál. Egy nyomtatott papírlapot mellékel és kéri az olvasót, töltené ki ama rubrikákat, amely fölött ezek a kérdések állanak : Hány értékpapírja van ? Milyen vállalat papírjai? Van-e készpénze? Hol vannak azok elhelyezve ? stb. A balek beküldi a kitöltött cédulát és kap is igen szakavatott tanácsot díjtalanul. De nem tudja, hogy ez csak arra való, hogy a bank tisztában legyen azzal, menynyivel lehet ezt és amazt a megbízót megko- pasztani, Az árak önkényes beállításához kitünően értenek a jó fiuk. Rendszerint egy szolid vállalat papírjait szemelik ki. A zugbankár 2—3 különböző fajta részvényt olyan módon tud favorizálni, hogy egy cinkosával társulva, emezt állítólagos vevőnek, magát pedig eladónak kiadva, játszák a börzespekulánst, akik az adokveszek manőverével tetszés szerint felhajtják és leszállítják az árakat. Ez árhullámzás hivatalosan is jegyződik a tőzsdén és igv látszólagos legmegbízhatóbb kellékekkel felfegyverkezve indítják meg a balek zsebe ellen a rablóhadjáratot. Mert amikor megvan a fedezet, amelyet minden összegben elfogadnak a lépremenőtől, akkor előbb újabb fedezetet kérnek minden egyes áremelkedésnél a megbízótól és amikor már nem jönnek a fedezeti összegek, akkor azután az eredeti árig leszállítják a papír árát. Még az eredeti áron alul is vennének, ha a vállalat tőzsdei megbízottja megengedné. De nekik ez is elég. Ök a manőver sikere kedvéért vásárolnak egy-két ilyen papirt és ráfizetnek néhány száz koronát. De mi ez ahhoz a töméntelen pénzhez képest, amit ezek egy ilyen kompanyban a fedezet fejében kapnak. Százezrek gyűlnek össze, amiért ők Párisba és világfürdőkbe repülnek gyorsvonaton, mig a megbízó a koldusbotot szedi elő. Képviselőtestületi gyűlés. Szinérváralja nagyközség képviselőtestülete szépen látogatott közgyűlést tartott a múlt hó 24-én. 21 tagja jelent meg a képviselőtestületnek, ami az általános nemtörődömséget tekintve — szokatlanul szép szám. A közgyűlés Gyarmati Sándor indítványára kimondotta, hogy Kávásy László halála felett érzett mély részvétének jegyzőkönyvileg is kifejezést ad. A szatmárvármegyei rauzeum eszméjének terjesztésére vonatkozó 1807/1907. számú alis- páni körrendelet tudomásul vétetett. Özv. Szappanos Gergelyné, szül. Korbuly Lucia részére a f. évre havi 10 korona segély szavaztatott meg. A nagy port felvert hajsza került ez után napirendre, mit Uray Bertalan, községi jegyző ellen az ő alkalmazottai, különösen pedig Derestye György, volt. Írnoka indított. Az ellene tett feljelentések alapján úgy a közigazgatási hatóság, mint a kir. pénzügyigazgatóság megejtette a vizsgálatot, de sem az egyik, sem a másik még fegyelmi okot sem birt megállapítani. A képviselő- testület ennek tudatában- és Uray Bertalan egyéniségét, valamint eddigi tisztességes működését ismervén, neki a támadásokkal szemben egyhangúlag bizalmat szavazott. Minthogy pedig Derestye György nyilvános téren, a »Szamos« cimü lapban is megtámadta Urayt, felhatalmazta őt a közgyűlés arra is, hogy a bizalomnyilvánilásról a »Szamos« szerkesztőségét értesítse. A községi jegyző lakáspénzét a közgyűlés a lakbéremelkedésre tekintettel az előre nem látható kiadások terhére 170 koronával felemelte Kepes Sándornak a vágóhíd építésénél felmerült többlet munkáért 500 korona pótlást szavazott meg a képviselőtestület. Kovács Anna szinérváraljai illetőségű volta nem ismertetett el. Özv. Funecán Jánosné 3 kiskorú gyermeke részére az elöljáróság által eddig kiutalt havi delmes iratot készített és elmondta benne körülményesen a szomorú históriát. Az árvaszéktől válasz jött. írná meg a gyám, hogy mikor ette meg a koca a kölykeit. A gyám válaszolt. Azután megint jött kérdés. Vájjon miért is ette meg a kölyköket a koca ? A hosszadalmas hivatali indiszkretio kihozta a sodrából Szőllősit. Kurtán válaszolt a kérdésre : »Azért ette meg a kölyköket, mert érezte halálát közeledni és nem kívánta, hogy malacai a tekintetes árvaszék gondnoksága alá kerüljenek.« A szamárfejek. A paraszt feleségestül felrándult egyszer a fővárosba. A földmivelésügyi minisztériumban volt valamelyes dolga, amit ahogy elvégzett elment az asszonyával kirakatot nézni. Mindenütt néztek, de még be is mentek a boltokba, ahol kérdezősködtek. Ez mibe kerül, amaz mibe, hol csinálják, sokat adnak e el, vagy keveset és a többi és a többi. Valahogyan egy irodába is betévedtek. Nem volt benne más, csak az irodafőnök és a gyakornok. Azoktól is megkérdezte: — Hát mit is árulnak a fenébe? — Mit, szamárfejet, volt a válasz. — Szamárfejet? Biz akkor sok elfogyhatott máma, mondta a jóképű paraszt, mert nem maradt több ennél a kettőnél amit itt látok. A sonka és a feleség. A kerületi kapitányságra egy fiatal leányt hoztak és egy élemedett csavargót. A leány arcán meg rajta volt a vidékről hozott tudutlan- ság. Ennek köszönhette, hogy törvény elé kellett állnia. Kvártélyba ment egy gyanús helyre, hogy onnét szolgálatba menjen valahová. De a sors úgy hozta, hogy harmadnapi ottlétekor az egyik kvártélyos megosztotta véle a lopott sonkát. A rendőrség rájött a lopásra, elővette a tolvajt és mint fogyasztót, bűnrészes gyanánt a kis parasztfruskát is. — Hogy hívnak — kérdezte hivatalos hidegséggel tőle a rendőrtiszt. — Gál Annának instálom — felelt, a leány az ijedtségtől elpityeregve. — Hát aztán sokat ettél a sortkából? — A csülkit ettem meg — válaszolt a helyes kis szőke leány még siróbb hangon. Mintha a jóizü sonkacsülköt gyászolta volna. — Aztán mi viszonyod volt neked Haviár Jánossal ? A leány könnyes szemeit fölemelte és kérdően nézett a vallató rendőrlisztviselőre. — Nohát azt akarom tudni, hogy mije voltál te annak a tolyajnak. — Semmije se voltam instálom, csak kvártélyon voltam vele az Éderli asszonyságnál. — És semmi közösség nem volt köztelek? A leány megint csak fölemeli nedves szemeit a kétcsillagos urra, de nem tud felelni. A fogalmazó látja, hogy egy teljesen naiv leánygyerekkel van dolga. A kényes kérdésre körülírással úgyse tudna választ kapni, hát világosan fogalmazza meg a vallalókérdést. — Azt szeretném tudni fiam, felesége voltál-e annak az embernek? 6 koronányi segélyezést tudomásul vette s azt f. é. máj. 1-ig folyósította, Szaszarán Gergely illetősége ügyében 2307. 1907. szám alatt hozott alispáni véghatározat megfelebbezését elrendelte a közgyűlés. Papolcy Bélának a vásárvám szedetésére vonatkozó indítványát a f. é. április hó ll-én tartandó közgyűlésre halasztotta a képviselőtestület. Ezzel a közgyűlés véget ért. Itt említjük meg, hogy április hó 4-én csekély érdeklődés mellett ismét közgyűlést tartott a képviselőtestület a vármegyei telefonhálózat ügyében. Minthogy a vonatkozó leiratokból arról győződött meg a képviselőtestület, hogy a telefonhálózat a községnek mint ilyennek semminemű előnyt sem biztosit, (Hát a közigazgatási intézkedések gyorsabbá tétele, a közrend és a többi biztosítása? Szerk.) arra az 1905-ik évben már felajánlott 400 K készpénzen és 200 kézi napszámon kívül semmit sem ad. A legközelebbi közgyűlés április hó ll-én lesz Virágkötészet. Vélekednünk kellene, hogy a természet nem tartozik a divathoz alkalmazkodni, de ezért ez igy van, még pedig a természet legbájosabb gyermekeivel — a virágokkal! A virágokat is alávetjük különböző divatoknak, legyenek a kertben, legyenek mint ékesség vagy a virágkötészetben, utóbbi különösen sokszor változtatja formáját és színét. A mostani divat a természetes, mindenesetre a jobb, mert finom természetes Ízlés rejlik benne. Amig a sodrony csak néhány évvel azelőtt még a virágkötészetben nagy, sőt a legfontosabb szerepet játszotta, mivel az összes virágok csokrokhoz rövid szárra vágva sodronynyal keresztül- szurva csak sodronyszárral használtattak és sűrű összeállítások természetellenes formákban csináltattak, aminők ugyancsak művészies munkák közé nem számíthatók, mivel a virágok természetes sajátnemüségük nem juthatott kifejezéshez és mivel őket rendszerint kemény papirkézelőkbe kellett dugni, — addig a mai modern Ízlés fokozódó módon a valódi természetes virágkötészetet karolja fel. A mai modern csokrok csakis hosszuszáru virágokból készülnek, a virágok valódi formájával szabad, kecses, könnyű módon valóban művészies kötéssel és nem sűrű csomóba összeszoritva; a süvegalaku tölcsérkézelők helyett ma csipkék és szalagok, könnyen, elegánsan díszítik, ahogy azt azelőtt sejteni sem lehetett. Az . ilynemű munkákhoz azonban az azelőtt csokorkötéshez tenyésztett virágok nem adtak alkalmas anyagot, mert rövidszáruak voltak s miután az utóbbi években a hangulat határozottan a sodronyköt.és ellen fordult, a tenyésztést olyan növényekre kellett átvinni, melyek virágaikat hosszú száron hordják. Mint ilyenek a legalkalmasabbaknak a szabadfö'di évelők talátattak, azután a reinontán szegfűk és az újabb tenyésztésű theahybridrózsák még a szegény márciusi ibolyáklól is hosszú szárakat kívánunk, mert nem akarjuk őket nélkülözni. Gál Anna piros perkál kendőjét mélyen lehúzta az arcába. Azután elővette a kötényét és megtörölte- a szemét. A kérdésre akart is, nem is akart válaszolni. A tisztviselő már kijött a béketürésből. Zordul rárivalt. — Na beszélj már, a teringettét 1 — Hát kérem alázattal, — felelt a leány, fejét a földre szögezve — felesébe voltam neki, de csak — egyszer. A kinai császár. Egy berlini diáktársaságban történt a minap a következő épületes kis eset: A társaság egy nagyobb vendéglőben mulatott és az egyik diák rózsás kedvében valahogy, amikor a császárról beszélgetett, hangosan elszólta magát: — A császár már megint ostobaságokat beszélt, a teringette. A társalgás tovább folyt, amikor hirtelen a »burs« mögött termett egy vállas ur, aki szigorú határozottsággal követelte, hogy mondja be a nevét a fiú, mert ő hallotta a felségsértést és mint rendőrségi detektivnek kötelessége megcsinálni a jelentést a rendőrségen. Első pillanatra megszeppent a gyerek, de hamar feltalálván magát, kurtán visszaszólt: — Bocsánat, én nem a német császárt gondoltam, hanem a kínait. A detektív arca mosolyra szélesedett és már mentegelődzni kezdett. — Bocsánat uram, hogy alkalmatlankodtam, de igazán megvallva, soha sem tudtam, hogy a kinai császár is mond ostobaságokat.
