Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-02 / 14. szám
(2) 1907 Március 31. 14. szám. fog jönni a sor. És ha megvalósulnak e kívánságok, még akkor felmerülnek mindig újabb kívánalmak. De valamint az elsők megvalósításához hozzásegített az Ur hatalma, akként hozzásegít majd a továbbiakhoz is. Erre bizodalmát merítünk a feltámadás napján, husvétkor. Magyarország — virágország. A cim szokatlan kissé. Tessék nekem megmondani, vájjon honnén veszi e csonka mondat második szava a jogosultságot: Honnan, amikor mi sem valami virágot kedvelő, sem virágkultuszt űző nemzet nem vagyunk. No hát éppen ez az a pont, amely körül szó esik majd az alábbi sorokban. Tudjuk nagyon jól, hogy ez az ország akiaknázható kincsek országa. Földrajzi fekvése a lehető legkedvezőbb mindenfajta kultúrtermek létrehozatalára, de népe — fájdalom — minden vállalkozási kedv hijjával való. Ne kutassuk ennek okát. Lehet, hogy azért özönlik be ide még abból is idegen iparcikk, a miből mi bátran csinálhatnánk itthon olcsóbbat és szebbet, mert nincs olyan kereskedelmünk; a mely a cikkek számára jó piacot teremtene; lehet, hogy a jó magyar tunyaság oka ennek a kulturális e’posványosodásnak, ámde bármiként is legyen a dolog, vezessük ezt akármire is visz- sza, annyi bizonyos, hogy olyan jelenség, amelynek eltüntetésén okvetlenül dolgoznunk kell. De ha már a mizériák felsorolásában vagyunk, szükséges, hogy erre is rámutassunk. A magyar agricultur nép. Jövedelmének a főforrása a televényes föld, azzal a mi rajta terem. Sokkal kisebb jövedelmi forrását képezi a földben talált érc. Inkább a gabona, a fa és a gyümölcs az, amiből a mindinkább fokozódó szükségletek nyernek kielégítést. A logika azt parancsolja, hogy ha más téren nem, a földmivelés terén kerestessék mód arra, hogy újabb és újabb jövedelmi ágak nyiljanak meg. Egy ilyen jövedelmi ágazat volna, ha mi a kertészetet vennénk intenzív munkálatba. Ha a virágot ép úgy tekintenénk értékesítendő cikknek, mint a zabot vagy a búzát. Mert ezen a téren nagyon, de nagyon hátra vagyunk, pedig a nemzeti jólét egyik fő forrását képezhetné. Az országban mindössze egyetlen szá mottevő kertészet van : Soroksáron a Berndák-féle. De — a szakemberek tudják legjobban — a vi- rágmüvelést intenziven csupán egyetlen virágfajban lehet gyakorolni. Azért Soroksáron csakis a gyöngyvirágnak van talaja. Tehát mindössze egy virágfajtánk van, amit itthon is beszerezhetünk. Csak ezt az egyet műveljük itthon, de még korántsem olyan mennyiségben, hogy rámondhatnék, ebből nem kell vásárolnunk külföldön. Mert az aránylag kis kertészet nem tudja az ország virágszükségletét még ebben az egy fajtában sem kielégíteni. Pedig lehetnénk virágország. A gazdászatok száma, ahol kertészet is van az országban ; légió. Minden jobb ura-ágnak kertésze van. aki az ud var-kertet a parkot rendbe hozza, virágokkal SZINÉR VÁR ALJA ékesíti és folyondárral vonatja be a régi udvarház ősdi falát. Sok helyütt megvan az üvegház is, ahol télen át tenyésztik a virágot, hogy átéli vendéglátások ne szűkölködjenek élővirágokban. Pedig hát egy kis jóakarat, a hagyományos pety- hüdtség levetése és átalakithatnók ezt az országot virágországgá. Minden földesur igen olcsón, házilag készíttethetne egy üvegházat, ahol egy-egy virágnemet a kereskedés számára is tenyésztethetne. A kertészszemélyzet szaporítását okvetlenül kifizetné az a jövedelem, amely az aránylag csekély befektetés után járna. Mert nemcsak a hazai szükségletet láthatnánk el virággal, hanem kiszorítanánk a bécsi virágot, az olasz és francia importot és mi lehetnénk azok a kik a keletet elláthatnánk virággal, óriási piac nyílna meg számunkra. Az egész Belkán, Oroszország nagyrésze és Németországból is jókora darab. Nem kell hozzá egyéb, mint egy kevés ön bizalom munka és vállalkozó kedv. Gazdasági folyóiratokban már többször szóba jött ez az ötlet, de a kezdő lépést nem akarta megtenni senki. Most a gazdasági fellendülés korszakát éljük. Ragadjuk meg az alkalmat és menjünk európai utón. A mit kiaknázhatunk, azt aknázzuk ki. A kertészettel biró gazdák jól teszik, ha egy jónevü szakemberhez, Wolf Hugóhoz (Budapest, VI. Teréz körút 34) fordulnak, aki díjmentesen szolgál felvilágosítással. Tegyünk már egyszer olyan lépéseket is,ami a mi javunkra szolgál. Imre. Az arcbőr. Mi sem árt annyira a bőrnek és általában az egész test egészségének, mint a kenőcsök és a különféle vegyészi pepecselések, melyekkel bekenik, mégis szükséges néha némi egyszerű szereket használni, hogy a bőrt a kívánt épségében és finomságában megtartsuk, vagy annak lágy és egészséges külsejét visszaállítsuk Aki csak kissé figyelemmel kisérte az em- ! béri test alkotását, tudja, mily fontos szerepe jut a bőrnek, mely burokja az egésznek, a szerves gépezet léteiében és belálja, mily gondját kell viselni. Először is a megtartási módokat mondjuk I el; mert az áll, mint oly sok helyütt máshol, hogy könnyebb a megtartás, mint a visszaszerzés. Fontos szabály, hogy — amennyire feltü- j nés nélkül lehetséges — kerüljük a nap forró sugarait és a szelet, mert mindkettő szárítja és durvítja a bőrt. A füst is igen ártalmas, azért a gazdasszony, ki a tűzhely mellett foglalkozott, elövigyázóan cselekszik, ha arczát és nyakát finom kendővel óvatosan megtörüli. Ugyanazt kell tenni, ha oly helyen fordul meg az ember, ahol por van. Az izzadságot is szorgalmasan el kell távolítani, de korántsem dörzsölés által, mely in~ gerli és rontja a bőrt, hanem kendővel való gyöngéd nyomkodás által. Óvakodjunk mosdás után közvetlenül a szabad levegőre menni, vagy mosdás közben so- ká g száradni hagyni az arcot. én véremmel preparált nyulszerum. Ha a gyerek az enyém, akkor úgy a gyerekből lecsapolt vér- csepp nyomban lecsapódást eredményez. Ha azonban tiszta marad a szerűm, akkor nem én vagyok a gyerek apja. A teremben kínos csönd lett. Az esküdtek és a törvényszék tanácskozásra vonultak vissza és elhatározták, hogy a törvény- széki orvos utján fölvilágosittatják magukat a reakció értéke felől. Attól az orvostól kívántak felvi'ágositást, aki Lindenschlag számára a preparátumot is megcsinálta. Ez az ur Schlaghammer dr. nem minden önérzet nélkül adta elő a vívmány korszak- alkotó fontosságát. Szaporán, lelkesen beszélt; a védő keresztkérdéseire alig hederitve. Még a vádlott kétségbeesett pillantásai sem téritelték őt el a lelkes beszédtől. A kíváncsiság már nagyon fölcsigázódolt és az esküdtek között már nagy volt az izgalom. Az esküdtek a törvényszéki elnök tanácsának ellenére is kívánták a tudományos bizonyítást. Lindenschlagné sirógörcsöket kapott. Ki kellett vezetni őt a teremből, miközben az orvos előkészületeket csinált a demonstacióra. Egy ro- busztos, erős leá y behozta az alvó gyermeket a tárgyalóterembe. Az orvos egy finom tüt fertőtlenített. Az elnök ötperces szünetet kért, hogy rm- birja az asszonyt a bizonyítás végignézésére. Ö maga ment a szomszéd szobába. Az asszonyhoz lépett és izgatott, de tompa hangon mondta neki: — Végünk van, de azért csak gyere a terembe, a tudomány már gyakran csődöt mondott. De bármi történjék is, hallgatni, hallgatni, hallgatni. Az asszony magánkívül volt. Nem is hallotta az elnök szavait, aki visszament megint a terembe. Utána a védő jött és esengett az asz- szony fülébe: — Lelkem, Terkám, gyere a terembe. Ezt a komisz doktort az ő pokoli reakciójával bár vinné el az ördög! Látod, ugy-e megtnondtad. hogy ő nem fog ártani neked, hogy jó barátod és szives ismerősöd. Látod, mit tesz ellened?! — Aljas fickó, dühöngött az asszony — ennek a komisz fi átérnék leszedem az álarcát. Csak ő, egyedül ő az én szerencsétlenségem oka. Az asszony megtörölte könnyeit és egy energikus mozdulattal fölkelt, Védője karján a terembe lépett. A teremben ünnepélyes csönd. Schlaghaum- mer a tűvel a gyerek hüvelykujjába szúrt olyan gyöngén, hogy a gyermek tovább aludt. A tűt a nyulszérumba is bemártotta. A szérum kristálytiszta maradt. A teremben halotti csönd honolt; Az esküdtek, a törvény- széki elnök, a hallgatók és maga Schlaghaumer dr is elhalványodtak. Mereven néztek a kis asz falra, amelyen a preparátum állott. Egyszerre hirtelen egy mag leesik a pohár fenekére, majd több követi az elsőt, néhány másodperc és az egész preparátum zavart volt. A teremben szűnni nem akaró taps és éljenzés dörgölt végig. Mintha minden rend felbomlott volna. A védő magánkívül szorongatta a fiatal asszony kezét. A férj pedig a hallgatóság újabb tetszésnyilvánítása mellett ölelgette és csókolgatta fiatal feleségét. Néhány percet vettek még a formaságok igénybe. A vádlottat fölmentették. Ha ez óvatossági szabályokat híven megtartjuk, — a tisztaságot itt nem is említve, — nem sok mesterséges szerre van szükségünk, hogy a bőrt épen tartsuk. A mértékletesség a bőrre nézve igen hasznos, különösen, lehetőleg kevés sós, savany tartalmú vagy fölötte, zsíros ételt együnk. Ennek figyelembe nem vétele sok szép arc rózsáit leszedte már, valamint az éjjeli virrasztások is, melyek után az egész test szenvedése, bágyadt- sága az arc bőrén látszik meg. Akinek bőre körülmények vagy hanyagság által elvesztette finomságát és a gondoskodás megkettőztetése helyett inkább külső szereket óhajt használni, saját érdekében cselekszik, ha legalább festő — vagy nagyon sok alkatrészből összeállított szereket nem használ Ha már éppen használni akar, hát válasszon egyszerűeket, mert máskülönben meggondolatlanságát nagyon megbánhatja. Gyermekek és fiatal leányok különösen semmi más mosdószert ne használjanak, mint tiszta vizet; hetenkint kétszer, háromszor megengedhető nekik házi-szappan használata vagy dörzsölés egy darab flanellel, ami különösen tisztítja a bőrt. A szabad levegőnek folytonosan kitett bőr erősítésre és lágyitásra is szorul; amazt el lehet érni némi szeszes folyadékkal, pálinkás és kölni vízzel vagy benzoe-tinkturával; emezt pedig tej, mandula-olaj, mandula-tej, ugorkakenőcs és liliom - vízzel. Hogy melyik fajtát használjuk ezek közül, az a bőr minőségétől függ. Gyuladékony, száraz és ingerlékeny bőrnél előnyösek az, enyhítők; olyan bőrnél azonban, mely könnyen felcserepedik és kisebesül, jobbak a szesztartalmu szerek. A bőrápolás elhanyagolásából számtalan bőrbetegség keletkezik, melyeknek igen kellemetlen, nem ritkán végzetes lefolyásuk szokott lenni. Mindenkinek érdeke tehát, hogy bőrének, különösen pedig arcbőrének épségben tartására, kiváló gondot fordítson, azt soha, semmi szin alatt el ne hanyagolja és minden a bőrén előforduló rendellenességet késedelem nélkül azonnal gyó- gyittasson. A hét története. — Fővárosi levél. — Ezt a hetet egy gyalázatos világesemény foglalta le. A románok, a régi római nép söpredéke megint sokat beszéltetett magáról. Csodálatos exempluma a román annak a tanításnak, a faji tulajdonságok még évezredek után sem tűnnek el. Akármifajta politikai, néprajzi, vagy akár helyi változáson is menjenek keresztül, lemosni róluk nem lehet egy könnyen a lelkűk legmélyén 'appangó gonoszságokat. Tudvalevő, hogy a római nép hivatásos gonosztevőit Dániába, a mai Romániába telepitették. Azóta hosszú évszázadok peregtek le, az elődökből utódok lettek. A rablónép államot alakított és egy kulturnemzet uralkodó családjából hoztak királyt is maguknak. Királynéjuk a világ legnemesebb költőinek egyike, de azért ha az ősök halottaikból feltámadnának bátran keblükre szoríthatnák a késői unokákat, akik vadság, elAz asszony sirt örömében Schlaghaumer doktor hozzálépett és fölajánlotta kíséretét. Az asszony elfogadta és kocsin hazahajtattak. Bent a kocsiban mondta azután: — No, ugy-e ezt fényesen cselekedtem meg? Tudod-e, hogy az öreg hogy jutott kelepcébe? Úgy, hogy az ő preparátumával egyidőben a magam véréből is csináltam preparátumot és tárgyalás, előtt kicseréltem az övét az enyémmel. — Úgy, hát mégis ő az apja — gondolta Teréz asszony, de nem szólt egy árva szót sem. Egy meleg kézszoritás volt a válasz. Azután a magával vitt csecsemőre tekintett. Vonásokat fedezett fel, amelyek hasonlatosak voltak a doktoréval. Az asszony is hitt az éllettani reakció tanában. Emericus Adomák. — Felsült poéta. Egy versfaragó ment Vol- tairehez, hogy nézze meg a versét, melynek minden sora egy-egy régi jeles költő müvéből volt lopva. Voltaire olvasás közben folyton hajlongott. — Miért csinál ön annyi komplimentet ? — kérdé az újdonsült poéta. — Csak a régi ismerősöket üdvözlöm! — felelt Voltaire. — A külömbség. Egy fiatal ember, ki nagyon szerette a tréfát, ekként mutatta be barátját egy hölgynek : — Van szerencsém Máléfi urat bemutatni, s biztosíthatom, hogy nem oly ostoba, mint a milyenek látszik. — Nagysád, — mondá erre a bemutatott ifjú, éppen ez a külömbség köztem és barátom közt,
