Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-04-02 / 14. szám
Szinérváralja, 1907. Március 31. 14. szám. Negyedik évfolyam. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: pAbiAn :est■vaList A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon küzliink. Husvét. Nem egészen véletlen, hogy a generációkra, olykor századokra, vagy évezredekre kiható vallási ünnepek mintegy szimbolizálják a természetet. A megújuló, a kora teljében levő, az őszülő és elmúló természetet hirdeti vagy kiséri egy-egy ünnep. Bármit is mondjanak a kutatók, hogy a vallás nem egyéb, mint egy bizonyos államrend érzelmi eszköze, az bizonyos, hogy nem pusztán ezt a célt szolgálja. Csak egymás mellé kell állítanunk egy vallásos embert és egy atheistát és nyomban meglátszik a hatás, amely a vallásos emberben a kultusz nevelése által megnyilatkozik. Ne értsük félre a mondottakat. Valaki lehet vallásosság nélkül is a legerkölcsösebb ember, lehet szinte példaadója azoknak, akik erős hívői egy-egy positiv vallásnak és megfordilva, egy-egy positiv vallásnak a fanatikusai lehetnek olykor a gonoszság mintái is. Arról van most szó, hogy azoknak, akik életükben mint erkölcsi alapot, a vallás szabványait vették, hogy azokban fokozott mértékben van meg az igazságszeretet, a könyörületesség, a béke iránt való hajlam és sok minden olyan tulajdonság, amely fő szellemi eszköze a lelki műveltségnek. A vallás igaz, hogy tisztára erkölcsi fogalom. De amint az erkölcsösség gyakorlata hozzá van kötve bizonyos anyagi támasztékokhoz, akként a vallás is odatapadt ceremóniákhoz és intézményekhez, amelyek támasztékát képezik. Igen jelentős támaszok az ünnepek. Az idők végtelenségében egyes hatásokat jelölnek és az emberi elmének jól esik a visszaemlékezés és lelket önt a halandóba a reménység: A jövő husvétkor bizonyára másképpen lesz, jobban lesz. Leghatékonyabb ünnepnap a husvét. Egy gyönyörű világot átfogó és az emberiség örök óhaját kifejező ünnep ez. Aki ember élt, annak jól esik a visszaemlékezés, aki élni óhajt, annak jól esik a remény. A husvét a feltámadás szent napja. A természet is föltárnád.ilyenkor halottaiból. Leveli magáról az elmúlás hideg leplét és teljes pompájában mutatkozik. A növény és állatvilág is ilyenkor szabadul föl és felocsúdik maga az ember is. Az összefüggés ünnep és természet között annyira nyilvánvaló, hogy ezt magyarázat nélkül is érzi az ember. Vagy hogy ne érezné ki a természet megnyilatkozásából az emberi lélek megnyilatkozását. Hiszen e kettő közölt a kapcsolat olyan, mint az ok és okozati összefüggés. Ámde husvét ünnepe nemcsak az egyes ember öröme, de nemzeteknek és a boldogság egyik forrása. Ama nemzetek, amelyek még nincsenek a szabadság birtokában, e naptól reményt és bizodalma! várnak, amelyek pedig kiharcolták maguknak a demokratizmust, azok hálával gondolnak a szent napra. Nekünk magyaroknak kétszeres okunk van arra, hogy husvét ünnepét a csöndes szemlélődés, a remény és a hála érzetével ünnepeljük meg. Mert még nem teljes a mi föltámasztatásunk. Bizonyos, hogy hálát adhatunk a gondviselésnek, amiért idáig hozta nemzetünket. Hálát azért, mert nem engedett eltemetni bennünket abba a hul- lámsirba, amelybe nemzetek vesztek már el. Mi is közel voltunk hozzá, hogy más, erősebb és falánkabb nép példája legyünk. Történetünk egész menetén keresztül mindenkoron ki voltunk téve annak, hogy nemzeti önállóságunkat elveszítsük, hogy vagy a török, vagy a német nép olvasszon be a saját nemzetébe. De a magyarok istene mindenkor megsegített bennünket. A husvét éppen ez okon számunkra a hála ünnepe. Hálát ad minden vallásos magyar ember, hogy nemzetét ilyen hosszú és viszontagságos időkön keresztül is megtartotta. De a reménység ünnepe is a husvét. Mert a szabadságharc, a feltámadás utáni élet még nem egészen az, mint a milyennek lennie kell. Teljes függetlenségre való törekvés, ez volt a magyar jelszava és ezt akarja kivívni mostanában is. Azért reméljünk most is a feltámadásnak e szent napján. Mert a reményre jogot ad ez az év, amikor közügyeink élére azok jutottak, akik az egész magyar nemzet osztatlan bizodalmát bírják. Ök voltak a múltban, amikor tisztára gyarmati életet élt a nemzet, annak a nagy törekvésnek a zászlóvivői, amely zászlóra a magyar függetlenség szent jelszava van írva. Az idei husvét tehát nemzeti jelentőségben fölötte áll a múlt esztendő husvét- jának, akkor reméltünk csupán, ma ez a reménység teljesedésbe ment, de mégsem annyira, hogy most már kizárólag a hála ünnepe legyen a feltámadás nagy napja. A nemzetek életében nincsen megállás. A fejlődés nagy folyamata megnyilvánul mindenfelé és nem áll veszteg egy percig sem. Minden beteljesült remény egy újabb reményt vonz maga után és minden újabb kívánság megtörténte egy frissebb kívánságot szül. Ha elértük is azt, hogy vezetőink azoknak soraiból kerültek ki, akik nemzeti ambíciónk hűséges szószólói voltak a múltban, azt még sem tagadhatjuk, hogy a nemzeti ambíciók megvalósítására csak most A „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. Május. Május közeljsz ? Erdő, mező, patak, A zsarnok tél gyászos múltán nevet, S mért zokogom a verőfény között Egyedül én fájdalmasan neved. Nekem a tél volt éllem-boldogságom, S védő szentem a zivatar hava, Elzárván őt a léha külvilágtól, Hozzám is volt néha egy nyájas szava. De te május! Te rügy fakasztó Isten, Elárulod, hogy százszor szebb Magadnál; De velem együtt zokogni fogsz te is . . . En elhagyott s te legyőzött maradtál. Bartók: Antal, Az élettan törvény előtt. A tárgyalóterem megtelt. Már hetekkel előbb széjjelkapkodták a belépőjegyeket, minthogy egy egész család existenciájáról, egy szép asszony jó hirnevéről, amelyet a legjobb barátnők sem mertek volna gyanúba fogni és egy tudományos találmány megerősitéséről volt szó, amelynek most először kellett átesnie a tüzpróbán. A hallgatók visszatartott lélekzettel, lázas izgatottságban ültek és feszült érdeklődéssel hallgatták Lindenschlag Frigyes gyáros, a panaszos előadását. Vádját megismételte az esküdtek előtt és éppen bizonyítékait adta elő. Az aszott, koravén férfi rekedt hangon és izgatottan beszélt, majd a földre szegezte tekintetét, majd a vádlottak padján ülő feleségére vetett zord pillantásokat. Teréz asszonyt két esztendővel ezelőtt vette feleségül és a szegény suszterleányból hirtelen gazdag urinő lett. És Teréz nemcsak gazdag, de okos is lett és szerződést csinált a férjjel, amely szerint minden vagyon a feleségé lesz abban az esetben, ha a Gondviselés egy ivadékkal áldaná meg a frigyet. A nagy szerelmi mámorban az öreg Lindeschlag mindent megcselekedett. A szerelem azonban nagyhamar átváltozott fagyos közönynyé. És mégis egy váratlan eset következett ke ; az asszony anyának érezte magát és a hatvannyolcas gyáros nemsokára Win- gerode városa legszebb gyermekének atyjaként büszkélkedhetett. Csakhogy büszkesége is nemsokára más, jóval kellemetlenebb érzésekre változott át. A házába egész halom levél érkezett, anomin aláírással és a kisváros pletykáját, az egyetlen szórakozást, amit az ilyen helyeken kul- tiválnak, a levélhordó az ő lakására hordozott. Házának tiszta légkörét a gyanú, mint a klóéból felszállt pára úgy mérgezte meg. A bíráknak éppen most panaszolta rekedt hangon : — Minden levél egy újabb gyanút úgy állított oda, mint kész tényt. Majd ez, majd amaz volt, akivel feleségem becsapott. Olyan férfiak kik egyszer futólag beszéltek vele, [olybá lettek feltüntetve, mintha házibarátjai lettek volna. Ne kelljen nekem ez aljas komiszságokat részletesen felsorolnom. De ha feleségem iránt mégis vádat emeltem házasságtörés és idegen magzat csempészése miatt, akkor ez azért történt, mert e gyermek atyasága iránt atyai szivemet kételyek marcangolják. Azonban nem titkolhatom el feleségem iránt érzett tiszteletemet sem. Tisztelem benne a szerény, az egyszerű nőt. Egyetlen hibája hogy fiatal, és tudom, hogy önök erre azt felelik, hogy korábban gondoltam volna meg a dolgot, még mielőtt megházasodtam volna. Az elnök megszakítja a gyáros előadását: — Kérem ez nem tartozik a tárgyra, tessék a vád tartalmához tartania magát. A teremben ülő elegáns hölgyek egymásra néztek. Mintha azt mondták volna: »igaza van.« A törvényszéki elnök egyébként kedvence volt a vingerődi hölgyvilágnak. Szép, daliás, rokonszenves ember, akinek már régen elhunyt a felesége. Kitűnő lovas és vadász és olyan kellemez szórakoztató, amilyent csak gondolni lehet. Lindenschlagot egy pillanatra kihozta sodrából a figyelmeztetés. De azután akadozva folytatta : — Jó, tehát visszatérek beszédem legfontosabb részére. Uraim! A tudománynak nagy vívmányai vannak. Önök bizonyára hallották már a vérrokonságnak élettani reakciójáról. Ha egy kellőkép preparált nyulszerumra a megvizsgálandó egyén egy két vércsöppjét adjuk, akkor a közeli rokonság esetében a kristálytiszta Szérum azonnal zavaros lesz. íme itt van egy az
