Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-26 / 13. szám
Szinérváralja, 1907. Március 26. — 13. szám. Negyedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: fAb i-Ansr istvAu A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A nagyhét. A böjt utolsó hete: a nagyhét magában foglalja zz összes földi szenvedés jelképét, de egyúttal feltárja előttünk egy boldogabb élet kapuit. A töviskorona fájdalma eltörpül a feltámadás magasztos ünnepe mellett; a Gol- golhához vivő ut kínjait enyhítik azok az örökbecsű, szeretetteljes tanok, melyeket a Megváltó a föld egész kerekségére elhintett, mig földi pályafutását, keresztre fesziive, befejezé. A nagyhét nem a csüggedés, hanem a magábaszállás ideje; nem töprenkednünk, nem aggódnunk és félnünk kell a meg- viseltetések csapásai alatt, hanem remélnünk és bíznunk a jobb kor feltámadásában. Maga a természet is feltámadásának ünnepét üli. Az éltető nap kicsalogatja a föld méhében szunnyadó életerőket, hogy a föltámadás ünnepében ők is részt vegyenek. Hogyne tapadna rá az ünnepi hangulat az emberiségre is, mely Üdvözítőjének befejezett munkáján örvend! Könnyebbnek tetszik a gond súlya, elviselhetőbbeknek a terhek, ha látjuk a nagyhét eseményeit, melyekben oly kicsinyes szerep jut az emberi téves felfogásoknak és oly dicsteljes, glóriás fény az isteni gondolatnak. Apró herce-hurcáskodásaink, törpe tépelődéseink, a mindennapi küzdelem hevében ejtett tüszurások, mik ezek ama kínokhoz képest, miket az istenfiának el kellett tűrnie, hogy megmutathassa nekünk az utat, amelyről az emberek parányi torzsalkodásait nézve, bátran haladhatunk az igazi boldogság felé? Sok baj nyomja a magyart; sok viszontagság közepette tengetjük életünket. A kellemetlenségekből, a nyomorúságokból kitellik annyi, hogy képes lehetne megingatni lelki egyensúlyunkat. Krisztus útmutatására, példájára vagyunk utalva, hogy épségben tarthassuk bizodalmunkat égy jobb kor hajnalhasadásában. S nekünk úgy tetszik, hogy a feltámadás már nem soká fog váratni magára; hogy el fog tolatni az a nagy kő, mely vágyaink sírja fölött van s meg fognak győződni még a hitetlenek is, hogy van egy erő, mely hatalmasabb az emberinél és a mi véges látókörünkben lehetetlennek látszó dolgokat is lehetővé tudja tenni. Nagycsülörtök, nagypéntek, nagyszombat: e három nap leiketemelő jelentősége nem veszhetett el az évszázadok folyamatába. A haszonlesés, az árulkodás, a hamis vádaskodás, általában a gonoszság megmaradt mind a mai napig, de az emberi gyarlóságok felett épp úgy győzedelmeskedik ma is az igazság leküzdhetlen ereje, amint diadalra jutott közel két évezreddel ezelőtt — dacára a leggaládabb eszközöknek, melyekkel örök időkre ki akarták végezni. Az igazság befutja a maga útját, bármi akadályokat is gördítenek elibe egyes emberek. S az igazság a. boldogsághoz vezet. Törjenek bár ellené "lándzsákkal, feszítsék keresztre, temessék mélységes sírba és gurítsák fölibe a legnagyobb követ: ismét csak feltámad az, mint feltámadott Krisztus, aki hirdette. Ne féltsük tehát a mi igazunkat; ne tartsunk attól, hogy a szenvedések kora örökéletü lesz. A tan, mit a nagyhétből meríthetünk, megcáfolja ezt a csüggeteg hiedelmet Erős kézzel ernyedetlenül folytassuk nehéz munkánkat; viseljük türelmesen szenvedéseinket és ne veszítsük el bizalmunkat, mert nemcsak a bibliai, hanem nemzeti történelmünk is megmutatta, hogy a magyar igaz ügyét — ha előbb, ha utóbb — mindig diadalra tudta vinni. Lesz még feltámadás a golgothai ut után, a megviseltetések kora után lesz még egy szebb kor, amelynek kikeletjében mindannyian örvendeni fogunk! Az áremelés nemzeti veszedelem. Nincs talán ország a kontinensen, ahol nagyobb volna a drágaság, mint Magyarországon, az pedig kétségtelen tény, hogy a fővárosnál drágább várost keresve sem lehetne találni. Az áremelkedések tiz év óta tartják következetesen izgalomban a városnak és az országnak különösen közép és alsóbbrangu néprétegét. Statisztikailag van már kimutatásos bizonyítékunk, hogy az elmúlt évtized alatt a háztartási cikkek költségei 83"/o*al nőttek az országban, nem is szólva Budapestről, ahol az árak megduplázódtak, sőt egyes élelmi cikkek háromszoros árban kelnek el. Tudjuk, hogy legjobban a munkást, a kisiparost, a kiskereskedőket, a gazdálkodót és a rosszul fizetett tisztviselői kart sújtja a drágaság. Minthogy egyedül ők azok, akik máról holnapra élnek. Ok azok, akik dolgozva keresik meg a megélhetéshez legszükségesebb kellékeket. Bármely élelmezési cikkek egységmértéke akár egyetlen fillérrel is ha megdrágul ez a kis ember költségvetésében igen jelentékeny összeget képvisel. Vagy le kell szorítania igényeit és be kell érnie a megszokottnál silányabb élelmi, vagy ruházkodási, vagy lakásbeli szükséglettel, vagy pedig fokozottabban kell kifejtenie azt az ipari készséget, amelyet megtanult. Mind a kettő határozottan káros. Piklernek van egy gyönyörű könyve, amelyben kifejti, hogy az ember minden vágyakozása és minden szükségleteinek fokozására és tökéletesítésére irányuló törekvése a megismerésen alapul. Aki megismerte a jót, az igen könnyen felejti a régi rosszat és csak a körülmények rendkívül nyomasztó hatása alatt képes megint a régebbi életmód fölvételére. Azért egy rosszabb életmód foglalására senki el nem határozza magát. Megmarad tehát a másik föltétel, az, hogy többet dolgozzunk. Ami még károsabb a fizikumra, mint a silányabb étrend. Minden socialis intézménynek alapját az képezi, hogy az ember minél kellemesebb és lendületesebb életmódhoz jusson. Azért játszik a bérharcokban a munkaidő leszorítása olyan nagy szerepet. Az ember nem lehet egy rabszolga, vagy háziállat szerepére kárhoztatva. Az embernek A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Éjjel a vártán.*) — Irta: Kurucz Miklós. — — Auf! Dörgi virrasztástól megviselt arccal Ragyák Pista wachkommandant. A bakalegények hangos horkolásban csak alusznak továbbra is. Noha kemény az ágy, a prices. Fából van még a párnája is. — Auf! A szűk kis őrszobát kétes fényű petróleum- lámpás világítja be. Ennek bűzétől és a komisz dohányfüsttől terhes a levegő. A piszkos füstön át, úgy fut a wachkommandant nyers parancsa, mint gomolygó felhőkön keresztül a menydörgés. De csak nem ébrednek a fiuk. A két órai őrtállás, odakünn a fagyos éjszakában,nagyon megviselte őket. Összegémberedett, szuszogó, horkoló alakjukat sajnálkozással nézi Ragyák Pista a káplár, pedig, úgy tartják, hogy neki még a fánál is keményebb a szive. Kvatky. Kinek éles pillantása úgy vág a legények leikébe, mint a borotva. Hangja nyers és durva, mint a kötél. Ha megpaskolt vele egy-egy *) Mutatvány szerzőnek legközelebb megjelenendő »Szabadság szikrái és egyéb mesék« cimü novellás kötetéből. — Megrendelhető szerzőnél (Nagybánya, Vörös- kereszt gyógytár). Ara kötve 1 -K 20 f, vászonkötésben 2 korona. rapportra került bakalegényt, jobban megtört ettől, mintha két órai gúzsbakötést kapott volna. Még álmaikban is megremegnének a legények, ha csak a nevét mondaná nekik. Ezeket ahogy végiggondolta Ragyák, fölébredt benne a félsz és ennek nyomán a kötelességtudás, hogy most már a puskatussal és bakkancsával ad nagyobb súlyt parancsának. — Auf! Ein! . . . Zwei! . . . Mozogjatok, a rézangyalát a poros fületeknek! Mozognak már az erélyes ébresztésre a legények. Nehéz zörgésben, lomhán tápászkodnak föl a kemény faágyon, amely oly keservesen nyikorog alattuk, mintha szive volna és sajnálná a szegény gyerekeket. Ezek csak igazítják a mundért, hogy még az éj sötétjében se legyen hiba rajt. Szemükben ott ragyog szürke pislogásban még az álom, fakó arcukra piros csikókat rajzolt a fapárna. Az álomból ébredők didergésével emelik vállukra a fegyvert és hangtalanul követik a káplárt a márciusi fagyos éjszakába. A bécsújhelyi lőporraktár oldalán a csillag- talan est sötétjében két órája jár föl s alá az őr: Infanterist Doma. Átfázott a teste is, meg a lelke is, úgy áhitja már az őrszobába menést, mintha édes anyja által fosztott puha, pelyhestollu ágy várná ott. Áhitja azt a kemény faágyat, amely kétszeresen kemény neki, magyar gyereknek, mert a császár terítette alája. — Halt! Wer da ? Kiált és fegyverét lövésre készen tartja a közeledő, homályos alakok felé. A szuronyok csillogása elárulja neki, hogy a felváltás jön, a várva- várt megváltás az éjszaka fagyos ölelgetéséből. — Wachkommandant! Halk hangon felel Ragyák, mert igy kívánja a regula. — Feldruf? — Kaisertreu. — Losung ? — Wien. — Richtig, passirl . . . szól, vállára emeli a fegyvert infanterist Doma és tiszteleg. Továbbra is halk suttogásban megy az átadás, nehogy a szél elkapja a szentséges jelszót és az őrzés titkait. így ment végbe vagy öt helyen a felváltás. Kicserélődtek a szerepek. Álomtól didergő legények kerültek a fagytól vacogok helyébe. Ezeknek nyomán friss, üde levegő tódult az őrszobába és hatalmas felhőkben gőz csapott ki onnan. Ragyák káplár az asztalhoz ül, hogy folytassa a virrasztást. Négy bakalegény ledül a pricscsre, hogy aludhassék. Mozgolódnak a kemény faágyon, de biz az nem akar megpuhulni, mire szitkozódás, dör- mögés szól a faágy recsegésébe. Gefreiter Biczó nem kívánja a pricscset. Ö, mint aféle »öreg szentség« megszokta már a virrasztást. Tömi, tömi a pipáját kaiserliche bakadohánynyal, miközben tudja az ég, merre kalandoztak el gondolatai. Talán a közeledő megszabadulás napjai, számlálgatla . . . hogy egyszerre csak kitört belőle :
