Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-26 / 13. szám
(2) 1907 Március 26. SZINÉRVÁRALJA 13. szám. szükséges valamelyes szórakozás is és a legelemibb szükségletek egyikéhez tartozik a tiszta és kényelmes lakás. Ez a nagy és sokoldalú elemi szükséglet készteti a munkásokat az újabb követelések támasztására és ez oka annak, hogy az országban nyakra-főre csinálódnak a kartellek, amelyek zordul a karmaik között tartják a szabad versenyt és oly árakat csinálnak, amelyek a felsőbb vagyonos osztályt megerősítik vagyonúkban, de annál többet ártanak magas áraikkal a köznek. A fonák helyzet pedig megcsinálja a legveszedelmesebb tagosítást. Mert a nép éppen a sok munka által képtelen a magasabb szórakozásra. Mert el nem képzelhetünk egy munkás embert, akit egy irodalmilag tökéletes színmű mulattatna. Az ő mulatságának színhelye a korcsma, a mulatsága pedig az alkohol. Ez a szomorú tény okozza a népesség jó nagy részének a züllését. Ámde körülbelül igy vagyunk a középréteggel is. A hivatalnoknép körülbelül ugyanilyen szerepre van kárhoztatva. Részint a helyzetnek csekély javadalmazása, részben a művészeti eszközök hiánya okozzák, hogy ezek az emberek is az iszákosság áldozatai igen gyakran. Kínosan hat leírni ezt az igazságot, de a sebet csak úgy lehet meggyógyítani, ha ismerjük annak keletkezésének okát és fejlődését is. Menjünk csak bármely magyar városba, nem-e találunk mindig intelligens embereket a boroskancsó mellett. Miért? Mi oka ennek az elfajulásnak? Semmi más, mint a megismerés hiánya. Ezek az emberek naphosszat hivatásukkal vannak elfoglalva és igy alig jut számukra idő, hogy magukat képezzék. Soha nem voltak abban a helyzetben, hogy igazi műveltséget szerezzenek maguknak. Ami műveltségűk van, az tisztára sablonos. Iskolai. Amit bizonyos létrafok gyanánt vesznek bizonyos állások elérésére. Az alkoholnak az a veszedelme is megvan, hogy felejtet és ők felejtik nyomorukat addig, mig megint a napi munka felejtet. De ez már kész degeneráció. Ez ellen küzdenie kellene az államnak épugy, mint a társadalomnak. Mert a nemzet gerincét kezdé ki. A végokban a drágaságban kell keresnünk a fekély orvoslását. Gyermekvédő liga. A mai sivár, garasos világban, amelyben az emberek mindent csak önmagukért szeretnek cselekedni, az önérdek istenittetik minden nyomon, jól esik megemlékeznünk egy humánus célú intézményről, mely az emberszeretet nevében indult el sziveket hóditó útjára. Ez az Országos Gyermekvédő Liga. Akinek érző szivet adott az Isten, fájdalommal szemléli a társadalom azon nyomorultjait, akik — gyermekkorukban kellő gondozásban nem részesülvén, — mint felnőttek vagy a föld haszontalan terhei, vagy még ennél is rosz- szabb, a társadalom rémei, a rend felforgatói s általában az emberiség szipolyai lettek. E szomorú tapasztalat árra indította könyörületes embertársaink szivét, hogy az emberszeretet meleg hajlékába fogadják azon elhagyatott gyermekeket, akiket az állam az anyagiak hiánya miatt nem vehet gondviselő szárnyai alá. — Herr corporál Ragyák, meldi gehorsam, ma március 15-ike van. — Az ám I . . . . Felel Ragyák és fölragyog az arca. Nagy csöndetség lett. A szentséges dátum megfogta a lelkűket. Már nem mozgolódnak a pricscsen se. A hat osztrák baka lelke kiszökött az őrszobából és hazafutott gondolatok szárnyán egy-egy fatornyos magyar faluba, egy-egy tisza- menti városkába. A nagypiacon a nagytiszteletü ur beszél . . . Feje fölött a szél háromszinü lobogóval játszik. Csudás időkről regél. Ezren is hallgatják, ahogy csengő szavakkal gyönyörűséges képeket fest. Csillog a szeme a nagytiszteletü urnák és ez a csillogás átfut a hallgatók arcára is. Ragyog az arca a nagytiszteletü urnák és ez a ragyogás átszökik a hallgatók arcába is. És mintha láthatatlan tüzet ontana szájából . . . hogy melege lett mindenkinek, mire kimondta ... és megszületett a szabadság . . . Ennél a gondolatnál hirtelen komor felhő ugrott Ragyák káplár arcára. Leikébe szállt a fekete gondolat, hogy nem igaz, amit a nagytiszteletü ur mondott. Nem született meg az a magyar szabadság. Nem. Hiszen kétfejű sas van a csákómon. Kétfejű sasos fekete-sárga zászlóra esküdtem. A császár adott nekünk fekete-sárga zsinóros ruhát. Osztrákországban szolgálunk német kommandóra. — Te Biczó! Hiszen nem is ébredett föl az a szabadsági! Hazudott a tiszteletes ur!! Szól a gefreiter felé nagy elkeseredéssel Ebből a célból alakult egy nagyszabású gyermek- védelmi kör, a Gyermekvédő Liga, mely már eddig is áldásos tevékenységet fejtett ki a humanitás terén. Magasztos céljának elérésére olyan módot s essközöket választott a Liga vezetősége, melyek által működésének sikere biztosit!atik anélkül, hogy tagjaira terhet róvna. Meghonosította ugyanis az úgynevezett gyermeknap intézményét. A gyermeknapokon a kereskedők, iparosok, munkások, lelkészek, ügyvédek, tanítók, orvosok, gazdák, tisztviselők, kávéházak, vendéglők, szállodák stb. tulajdonosai, szóval mindenféle állású egyének önként kötelezik magukat arra, hogy ezen egy napi bevételöknek tetszés szerinti hányadát a gyermekvédő alap javára befizetik, ami által belépnek a ligába. Gyermeknapul ez évben április hó 2. és 3 ik napja tűzetett ki. A Gyermekvédő Liga működését Szinér- váraljára is ki akarván terjeszteni, itt a gyermeknap rendezésére egy bizottságot alakit, melynek szervezésére cikk Írója kéretett fel. Ezért felkérem mindazon jószívű emberbarátokat, kik a ligának tagjai óhajtanak lenni, hogy a március hó 29-én délután 4 órakor a községháza tanácstermében tartandó alakuló gyűlésen megjelenni szíveskedjenek Addig is, mig a bizottság megalakul, már most felkérem a t. vásároló közönséget, hogy 'bevásárlását lehetőleg április 3. és 3-ára halasztani s akinek tartozása van, a fizetést e napokra szorítani legyen szives, mert az e napokon bevett ösz- szeg előre megállapított hányadát a kereskedők a liga javára fordítják. Végül még arra is felkérek mindenkit, hogy csak azoknál a kereskedőknél vásároljanak április 2. és 3-án, akik tagjai a ligának, tehát akiknek kirakataiban a tagságot jelentő plakátokat kifüggesztve látják. Ilyenek idáig Wilkovits Miksa és Neumann Testvérek Hiszem és reményiem, hogy a 29-iki alakuló gyűlés oly népes lesz és a ligának annyi tagja jelentkezik, amennyit Szinérváraljától méltán megkövetel az a humánus cél, mit a Gyermekvédő Liga maga elé tűzött. Addig is jelentkezzék minden rendű és rangú egyén, akinek szivében az emberszeretet tüze ég, alulírottnál, ahol a jelentkezésről levelezőlapok állíttatnak ki. Fábián István. A hét története. (A helyzet. — Kossuth Lajos emlékezete. — Magyar katholikusok a francia kultúrharc ellen. — A déli vasutasok mozgalma. — Zsidómészárlás Romániában. — Letartóztatott pénzhamisitók.) A képviselőházban a hét elején részleteiben is megszavazták az állami tanítók fizetésrendezésére vonatkozó törvényjavaslatot, majd sietve elintézték az ügyvédi rendtartás reformjáról szóló javaslatot. Apróbb ügyek elintézése után a képviselőház kapui két hétre bezárultak, — megkezdődött a húsvéti vakáció. — A helyzet súlypontja a kiegyezési tárgyalásokon nyugszik. Az osztrák miniszterek Budapesten időztek és ugyancsak ki- és beforgatták a kiegyezés kérdését, s noha a tárgyalásokról pozitív tudósítás Ragyák, mintha az is követte volna az ő gondolatait. — Nem a. . . Fölébredett. Futott haragos szeme elől a német Branyiszkónál, Vácznál, Isa- szegnél, Nagy-Sallónál, Szolnoknál .. . Meg mindenhol. De egyszer csak jött a muszka. Megállította a németet a szaladásban és azt komman- diroztatta vele:... »Schiesen !«... És lelőtték a magyar szabadságot . . . Ezekkel a fegyverekkel itt ni! Azután lelőtt véres testét megrugdosták, szidalmazták, úgy, ahogy káplár ur a rósz regrutákat szokta.........Ezért nincs most magyar szabadság! ............................... Ra gyák káplár szeme vad csillogásban mered a fegyverekre. Szeretne közéjük vágni. Vad gyülölség torzítja el arczát. Ökölbe szorul a keze. A kétfejű sas Biczó csákójáról rávigyorog. — Te Biczó!! — tör ki Ragyák elkeseredett leikéből — Nem jól van ez igy! . . . — Nem........ El hallgatnak. Nagy, bánatos csöndesség száll közéjük. Egyszerre csak Biczó nótába fog. Megered leikéből mintegy önkéntelenül. Sírni kezdi a nagy vigasztalást: »Ne sírj, ne sirj Kossuth Lajos . .. lesz hazánknak szabadsága.« A busongó, bánatos melódia belekap a lelkűkbe és összeforrasztja őket. Már együtt dúdolják mind. Ragyák ott az asztalnál két kezébe temetve fejét, a többiek fél kézre könyökölve a priccsen. Kiszűrődik az ajtón, ablakon. Keresztül száll az éj sötétjén az avisopostig. Ez fülel. A szokatlan hangok húzzák őt az ablak felé. Ott megáll. Meglepetve hallgat egy ideig, azután ő alig jutott a nyilvánosságra, annyi mégis konstatálható, hogy a kiegyezés végleges megkötésétől még huzamos idő választ el. Kossuth Lajos halála napjának tizenharmadik évfordulóján az egész ország hálás kegyelettel emlékezett meg a nemzet lánglelkü reformátoráról. Kossuth sírjára ezrével tették le az emlékezés virágait, maga Kossuth Ferenc már kora reggel megjelent atyja sírjánál, hol a függetlenségi párt is helyezett el koszorút. A függetlenségi párt Kossuth-emléklakomát is rendezett, a melyen nagy számmal jelentek meg a párttagok s amelyen a Kossulh-serleggel Batthyány Tivadar gróf mondott felköszöntőt. A magyar katholikusok szatmári megnyilatkozások után most Budapesten is elitéliék a francia kultúrharcot. Ezúttal a katholikus körben elmondott éleshangu beszédek nem konklu- dáltak határozathozatalra, hanem csak arra, hogy a magyar katholikusok a francia katholikus egyház szomorú helyzetéből levonják a tanulságot. A Déli vasút munkásai beszüntették a pasz- sziv rezisztenciát, mert arról értesültek, hogy a békés megegyezés kilátásban van. Azonban minden eshetőségre készen akarnak állni s ezért értesítés ment minden állomásra, hogy esetleg miként viselkedjenek. Erre alig lesz szükség, mert a békés megegyezés valószínűnek látszik. Romániában ismét kezdik üldözni a zsidókat. Kifosztják a zsidók boltjait és lángba borítják, a városok, a huligánok pedig rabolnak és gyilkolnak. A kormány tehetetlen a zavargásokkal szemben, mert nem rendelkezik eszközökkel, hogy a nyugalmat helyreállítsa. Botosán várost a parasztok egészen elpusztították. A mozgalom a határszéli Burgnjemi községre is kiterjedt. A zsidók tömegesen menekülnek Járkányba s sok ezren, többnyire nők és gyermekek lépik át a határt. A zendülés aggasztó mérveket öltött. Országosan szervezett, veszedelmes pénzhamisítókat tartóztatott le a budapesti rendőrség. A banda tagjai ötven, húsz — és ötkoronásokat gyártott és terjesztett szerte az országban még pedig igen nagy mértékben. A rendőrséget egy Risztics János nevű szerb kertész vezette nyomra. Riszticsnek hamis ötvenkoronásokat kínállak megvételre, s ő szinleg el is fogadta az ajánlatot, tényleg azonban feljelentette a kínálót. Ennek révén aztán sikerült kinyomozni a veszélyes banda tagjait. HÍREK. Törvényhatósági közgyűlés lesz e hó 28-án Nagykárolyban. A gyűlésnek 302 tárgya van. Eljegyzés. Osztián Antal szinérvaraljai kereskedő e hó 17-én jegyezte el néh. Trautman Márton tartolczi lakos leányát, Mariskát. Egyzázmegyei gyűlés. A nagybányai ev. ref. egyházmegye ez évi tavaszi rendes közgyűlését április hó 25. és 26-ik napján tartja meg Nagybányán. Szatmár város vagyonát a belügyminisztérium a következőleg állapította meg: a cselekvő vagyon 13,227 K 80., szenvedő vagyon 3 228,214 K 24 f,, tiszta vagyon 9.999,605 K 56 f. Egyúttal a múlt évi zárszámadást jóváhagyta. ; is megfeledkezik magáról és együtt énekel az ablakfélfának dűlve az őrszobabeliekkel. A kis őrség nem tudja, hogy most magasztos ünnepet tart. Elfelejtette, hogy e pillanatban sárba tiporja a császár szentséges reglamáját. Lassan, óvatosan bontakozik ki az éj sötétjéből egy homályos alak. A fölcsillanó gombok sora tisztet sejtet. Most az őrszobából kiszűrődő világossághoz ért Kvatky oberst, a rettegett sárkány, a vizitáló garnizios tiszt, ügy áll ott, mint egy szobor. Elképedve bámul a kötelességéről megfeledkezett avisopostra, aki neki hajolva az ablaknak, még egyre énekel. Nincs rettenetesebb bűne a dienstregla- mának, mint amit ez az avisopost követ el. Nincs rettenetesebb kép, egy vizitáló tiszt szemében, mint egy éneklő őrszem. Mint a tigris, ki rajta éri, hogy a fészkét dúlják, apró kölykeit fojtogatják, az eáredes dühtől felpuffadt arccal kardja markolatát szorongatja, hogy összeapritsa azt a haszontalan legényt, ki ezredének féltett becsületét ilyen vakmerőén meggyalázza. >Ne sirj, ne sirj Kossuth Lajos . . . Lesz hazánknak szabadsága!« E hangokra visszahőköl az ezredes. Mintha váratlan ütés-csapás érte volna. A szégyen és a harag majd megöli, oly ádáz erővel hat rá a bűnös ének. De hirtelen, mint mikor viharfelhők közé fut a tüzes napsugár és széjjel veri azokat erős melegével, úgy futott nagy haragban kavargó gondolatai közé: »Vén katona, ilyen rebellis volt
