Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-02-19 / 8. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: j A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A „SZINÉRV AR ALJA“ TÁRCÁJA. Az oroszlánkölyök. Ott ült a szép asssony lábainál, alacsony, kis taburetten, s szenvedélyesen csókolgatta annak hamvas, fehér, gömbölyű kezecskéjét, — Az. Istenért, Laci! Csak nem akar nekem komolyan udvarolni! — kacagott fel a szép, fekete, tüzesszemü asszony, kacérul hátravetve gretchen frizurás, érdekes fejét. — Dehogy nem! Sőt egész komolyan elva- gyok rá tökélve ! — felel az ifjú, húsz éves korának minden merészségével. Komolyan a szeme közé nézett annak az incselkedő tündérnek, kinek szavaiból mindenki inkább biztatást olvasott volna ki, mint elutasítást. — És ezt még a szemembe meri mondani apprehendált az asszony. — Tudja-e, hogy most, ezalatt a két hónap alatt, mióta idejött hozzánk vakácziózni, én a maga mamája vagyok ? Hova fajulnak el magában a fiúi érzelmek? — Kegyed iránt csak akkor tudnék fiúi érzelmekkel viseltetni, ha Ödipusz sorsára akarnék jutni, asszonyom ! A szép asszony meghökkent. Ennek a húsz éves tacskónak a beszédében annyi merészség, annyi férfiasság nyilatkozik meg, mint a mennyit ő a kis garnizon huszártisztjeiben keresett, de nem talált. Ösztönszerüleg kihúzta kezét az ifjúéból s először dukta a háta mögé, mikor a bolondos gyerek ajkához akarta vonni. Eddig látszólag duzzogva bár, de mégis szívesen megenmagyarázatát. De van ezenkívül célja is: megóvni a társadalmi rend tekintélyét és elriasztani a leggonoszabb lelkületüe- ket hasonló cselekmény elkövetésétől. Ennek tulajdonítható, hogy a halálbüntetés egyes államokban, köztük hazánkban is, érvényben maradt. Mióta azonban az igazságszolgáltatás eltért attól a szándékától, hogy a bűntetteket megbosszulja és a humanitás ösvényére lépve a büntetések kiszabásánál főleg az erkölcsök javítását tartja szem előtt, a legtöbb állam törvényei megelégszenek azzal, hogy a társadalomra veszélyes egyéneket távoltartsa embertársaitól. Sőt olyanokat, kikről jogosan fel lehet tételezni, hogy kisebb bűntetteket csak pillanatnyi botlásból követtek el és kikről remélni lehet, hogy a javulás útjára térnek, csak akkor büntetik meg, ha visszaesők lesznek. Az emberélet kioltását pedig mint törvényes büntetési eszközt teljesen törölték s helyébe az életfogytiglani szabadságvesztést tették. A statisztika kimutatja, hogy a halálbüntetés eltörlése nem vonta maga után a gyilkosságok szaporodását. Nálunk épp mostanában foglalkoznak a büntető-törvénykönyv módosításával és szívesen látjuk, hogy a külföldön már bevált újítások a novelláris törvényben is felvételt találtak. A módosítás céljából egybehívott anketten különösen az akkori igazságügyi államtitkár és mostani miniszter: Günther Antal lépett sorompóba e humánus újítások védelmére. Ez a körülmény garanciát nyújt arra nézve, hogy a módosított büntető- törvénykönyben tényleg meg is fogjuk találhatni az óhajtott újításokat. Egyelőre azonban még hat gonosztevő áll az esküdtbiróság előtt, remegve gedte neki ezt az ártatlan mulatságot, s most először jött arra a gondolatra, hogy ez a kis »oroszlánkölyök« — mint ő tréfásan nevezni szokta — tán mégis veszedelmesebb kissé a kelleténél. De nem bánta Izgatta ennek a húsz éves gyereknek szenvedélyes szerelme, őt majdnem istenitő imádata. Addig, mig kis mopszliként követte s örült, ha ruhájához dörgölőzhetett, csak olyan játéknak tartotta, mint valami ölebecskét. Így is hitta. De mikor a szép asszonyból kiáradó kábító melegség, az önkéntelenül is forró kézszoritások merészszé tették a gyerekben a felébredő férfit, tréfásan »oroszlánkölyökké« avanzsáltatta az ő kis ölebecskéjét. S az ifjú örült nagyon ennek az avanzs- mannak. Középlermete, feltűnően kreol-szinü bőre, kondor, gesztenyeszinü haja, s apró macskaszemei voltak ennek a kölyöknek, de azokból az apró macskaszemekből annyi elszántság, akaraterő és merészség villogott, amennyi még olyan udvarláshoz szokott könnyüvérü asszonyt is megfélemlített,mint a milyen ő volt Ott ült az alacsony taburetten és éles, kutató tekintetével mintegy szuggerálni iparkodott az asszonyt. Az pedig kerülte a tekintetét. Még mindig azon a merész mondáson járt az esze. Felelni akart valamit, de az ifjú közbevágott: — Ne akarjon kigunyolni, asszonyom! Tudja — hiszen százszor elmondta minden tekintetem, minden sóhajom, hogy szeretem. Én viszont tudom — igaz, hogy ön nem is csinál titkot belőle — hogy gyűlöli a férjét. Azt is elmondta, hogy engem nála sokkal jobban szívelhet. Mi áll tehát várva a kötél általi halált. Hat emberélet — mint a még ki nem korrigált“ ósdi igazságszolgáltatás áldozata! A gyorsan, lihegve rohanó haladás tán megelőzhetné a törvényhozás alapos lassúságát és a humanitás már ez esetben is jogaiba léphetne! Ám törjenek pálcát az elvetemült gonosztevők fölött — de ne végezzék ki őket! Lökjék ki őket a társadalom köréből, amelynek testét meg- fekélyezik, tartsák őket örökre távol embertársaiktól, de ne adjanak többé munkát a hóhérnak, akinek úgynevezett »hivatala« (!) a többi államban is feleslegesnek mutatkozott. A szkioptikon fénye Szinérváralján. Nagyon érdekes és életrevaló dolgot akarnak e sorok a helybeli közönség b. tudomására hozni. Néhány évvel ezelőtt Molnár Viktor, az Uránia Magyar Tudományos Egyesület ügyvezető alelnöke a közgyűlést megnyitó beszédében azon eszmének adott kifejezést, ter- jeszsze ki az Egyesület tudományos és közművelődési akcióját a vidékre is. Az eszme megvalósult és fölötte üdvösnek, életrevalónak bizonyult. Ma ugyan már | alig van vidéki város, vagy falu, ahol nem volna kaszinó, gazdasági egylet, olvasókör, stb. s ezek mind iparkodnak megvalósítani azokat a feladatokat, amelyektől társadalmi jólétünk és szellemi haladásunk függ, vállvetve munkálkodnak a nemzeti művelődés feladatain; de másrészt tagadhatatlan az is, hogy ezen intézmények munkájában jórészt hiányzik az egyöntetűség, a rendszer és összekötő kapocs. Még nagyobb városokban is nehéz egy pár közérdekű felolvasásra a megfelelő szakembert megtalálni, arra megnyerni és a szükséges eszközöket előteremteni ; kis városban, faluhelyen pedig csaknem lehetetlen. Ezen a bajon kívánt az Uránia Egyesület segíteni, midőn közművelődési tevékenységét a vidékre is kiterjesztette és módot nyújtott arra, hogy ismeretterjesztő, tudományos és gyakorlati előadásai a vidéken is visszhangra találjautjában boldogságunknak ? Miért nem akar meghallgatni, asszonyom? Gonosz tűz villant meg a szép asszony szemeiben! — Azért, mert azt akarom, hogy a kivel megcsalom az uramat, arra legalább féltékeny legyen! Hogy ő is szenvedjen annyit, a mennyit én szenvedtem. Hogy szembe kelljen néznie azzal a férfival, kiről mindent gyanít, de a kiről semmitsem tud! Hogy küzdjön a vetélytársával mellettem és ellene! Akitől fél s a kit bámul, s nem a kit komolyan sem vesz, mert — gyereke nek tart! Szilajul rázta meg a fejét, dacosan körültekintett és izgatottan járt föl és alá szobában. A »gyerek« pedig nem szólt semmit, hanem némán meghajtotta magát és eltávozott . . . Odahaza elővett egy illatos kis levélpapírt, s balkézzel a következő sorokat irta rá: • Uram ! Amit mindenki lát és ?. mit mindenki tud, az ön előtt, úgy látszik, még titok, az ön felesége van olyan zseniális asszony, hogy önt nem valami házibaráttal csalja meg, hanem azzal a kis fiatal emberkével, kit ön, valami távoli rokonság révén, oly szívesen lát házánál mindennapos vendégül. Ezt az önre nézve örvendetes körülményt figyelmébe ajánlja jóakarója Aliguis.« A levélre ráírta a szép asszony férjének czimét, postára adta, s aznap nem ment oda látogatóba. Másnap olyan közömbös arccal kopogtatott a kis szalon ajtaján, mintha csak a tegnapi be I A halálbüntetés. Mármarosszigeten törvényt ülnek hat rablógyilkos fölött. Petrova és Vissóvölgv között megtámadták a postakocsit, a postást és a kocsit kisérő csendőrőrmestert; miután pedig a rablók meggyilkolták ezt a két embert, kifosztották a postakocsi harmincezer koronát kitevő tartalmát. Meggyilkolták! A minden jobb érzéstől meg nem fosztottak megborzadnak e gondolattól. Egyik ember a másik ember élete ellen tör, csakhogy aljas célját elérhesse. A civilizáció több ezer esztendő óta tartó munkája nem volt még annyira átható, hogy az em- : berben szunnyadó állatias ösztönöket és hajlamokat teljesen és tökéletesen kiölje. A gyilkolás cudar tette ellen felháborodik igazságérzetünk. Az ilyen elvetemült gonosztevők felkeltik a'boszut és a biblia szavai jutnak eszünkbe: »Fogat fogért, szemet szemért!« Fájdalom, igazságszolgáltatásunk sem haladt még annyira, hogy az ősrégi bibliai elvtől eltért volna, "mert a jelszó még mindig: »Életet életért!« A gyilkosság bűntettén kívül ugyan alig létezik bűntény, melyet vele teljesen azonos megtorlással lehetne büntetni, — a tolvajtól nem lehet büntetésképp lopni, a csalót nem lehet azzal megfenyíteni, hogy őt megcsalják, — ám a halálbüntetés : megmaradt, lévén minden gyilkosnak élete, melyet a másik kioltott életéért számon lehet kérni. A törvény itt nemcsak a gonosztetthez szabott büntetést, hanem teljes leszámolást követel. Az ilyen drákói és igazságérzetünket nem is túlságosan sértő büntetés a gyilkosság bűntettének aljasságában leli
