Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-24 / 52. szám
Szinérváralja, 1907. December 24. — 52. szám. Negyedik évfolyam. SZINÉRVÁRALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 4Q fillér. MEGJELENIK MIND EÍfr' KEDDEN. A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Karácsonyi gondolatok. Hívjuk a karácsonyt, várjuk a karácsonyt, nagy szükség van a karácsonyra. Vigasztalan szenvedők vagyunk, boldogtalanok a földi téreken, nincsen hitünk, kevés a reményünk s a szeretet is csak fogalom előttünk, amelylyel senki sem él, amely mindenütt kicsinyléssel találkozik. A szeretet már egyenesen ki van áLkozva, ki van közösítve. Humanizmusról csak írnak az emberek, emberszeretetről csak beszélnek az emberek, de emberséges cselekvésről szó nincs. Hogy is legyen ? Kufár ez a világ ! önérdek bogozza mindenkinek a cselekedetét. A hatalmas, az anyagi javakban dúskáló kihasz- náljaa tehetetlent, a szegény meg azt szeretné, hogy a gazdagok megosztanák javaikat velük. Örökös dulakodásban, civódásban él az emberiség. Egyenlők akarnának lenni, akiket sem rang, sem születés, sem vagyon egymástól nem különböztetne meg. Le akarják dönteni a válaszfalat ember és ember között, de azt nem gondolják meg, hogy annak kivívását csak egy ügyes hadi fo- gássaLTehetne biztosítani. Egy ügyes taktika célra vezetne. Szeretettel, szeretetteljes bánásmóddal kellene közelíteni az embereknek egymáshoz; szeretettel kellene lekenyerezni a gyülölködő- ket, a lázitókat, a felforgatókat. A szeretet izzó sugaraival kellene bevilágítani a sötét pinceodukba, a földalatti üregekbe, barlangokba, füstös, nedves hajlékokba, hol az élet hajótöröttjei, a sors elitéltjei lakoznak. He nem cinikus körmönfontsággal ám, se szemfényvesztéssel, se szemforgatással, hanem emberséges igyekezettel. Meg- kövesült hagyomány a hízelgés, a jóságmutatás, az álszenteskedés a szegények viskóiban. Az éhesek ma már nem telnek az üres malaszttal. Az éhezőknek ma már érettük való tett kell; tett, amely lendít a dolgukon; tett, amely nemcsak reményleni engedi a napsugarat, hanem beszivárogtatja a vizes falak közé. Nevetséges a bőségszaruját csak mutogatni, ha abból egy haszontalan papírmasé se hull alá. Hasonlókép tesznek igy karacsonytáj- ban is. A békeség napján igazán béke- séget akarnak adni, a szeretet ünnepén az igazi szeretetet akarják kultiválni. De csak ezen a két napon. A boldog karácsonyestén, kevés kivétellel, a szegények valamennyiének meggyujtják a karácsonyfát. A gyermek az ő bohó, korlátolt eszével, ha szegény porontja is, ha egész esztendőn át kenyérrel, meg rántott levessel táplálkozott is, meglátván a díszes fenyőgalyat, azt hiszi, megvalósult álmának álma. Azonban a proletár-szülőt csak ilyenkor fogja el az aggodalom, ilyenkor csorog alá könnyűje, mikor látja, mikor tapasztalja, milyen csodálatosan szép is, jó is az élet, ha elül a gond, ha pihen a nyomor, ha dőzsöl a jóllét, ha mosolyog a szív, ha tapsikol a gyermek a sok csecsebecsének, lim-lom cifraságnak, papirkato- náknak. Egy pillanatra rózsába pirkul a halvány arcszin, de a másik percben már ismét elkomorul, mert ez a gyönyör, tudja, hogy múló semmi, tudja, hogy porszemnyi aranyos minta abból íz életből, amilyennek ő az életet elképzeli. El van készülve rá hogy karácsony múltával ismét elkerül az élet nélküli élés. A jómódúak ugyan tovább folytatják a megkezdeit ezeregyéj meséit karácsony után is, de ők, páriák, csak emlékezhetnek rá. Az Isten-ember valóban isteni ajándékot adott az embereknek. Örök ige gyanánt hozta nekünk a szeretetet, amelynek üdítő ezerjófüvét bár nem élvezzük a maga hamisítatlan tisztaságában, de amelynek éltető melegét várja minden halandó. Várjuk azt a szeretetet, melyet a betlehemi csillag jelez nekünk, hogy nem messze már, hogy közeledünk feléje, minden karácsonykor öntözzük azt a reményt, hogy nem mindig lesz egyivásu az idő, lesz kor, amidőn az ezüstös-aranyos szabadságiak nem fognak cserben hagyni bennünket, a szabadság születése napján fog teljes szinpompájában ragyogni, égni, tündökölni. Ma a szabadság egy szép álom, módosnak épp úgy, mint kevésbbé módosnak. Árvagyermekként él ay emberek szivében, küzdenek érte, problémáznak fölötte, építik, rontják, alapozzák a fundamentumot, de a munka hiábavaló, az emberek nem értek meg rá. Tiilekedők, ügyes stréberek harcolnak a szabadságért, de voltaképen pro forma a szabadságért; lepel az, mely önző céljaikat takarja. Mig a szabadságból uzsorakamatot liuzgálnak, facsarnak ki, addig nem lesz szabadság. A szabadságnak csak akkor csaphatunk ünnepet, ha a karácsonyt állandósítjuk. Ha az egyik napot épp úgy átlengi a karácsony magasztos szelleme, mint a másikat. Ha Istennek minden napján azok a kis fehérszárnyu angyalok lágy, zengzetes danájára hallgatunk, melyből a szeretet, jóság, a nemesség ezüsthárfa hangon csilingel a fülünkbe. Erre az égi dallamosságra kezünk mintegy imára kulcsolódik, a világ vasári zaját feledjük, a köznapi bajokat elföldeljük, sirvermet ásunk a gyűlölködésnek s a béke és szeretet szép gyümölcsét élvezzük. Ezért hívjuk a karácsonyt, ezért várjuk a karácsonyt, ezért van szükségünk a karácsonyra. Vármegyei tisztiijitás. Csütörlökön volt — dec. 19-én — a vármegyei tisztujitás élénk érdeklődés mellett, mintegy 400 bizottsági tag részvételével. A választás 10 és fél órakor d. e. Falussy Árpád elnöklete mellett kezdődött, aki ez alkalommal festői szép diszmagyarban jelent meg a gyűlésen. A főispán Stoll Bélát Férte fel ez alkalomra a jegyzőkönyv vezetésére. Égly Mihály már szintén elfoglalta a jegyzői széket, amikor eszébe jutott, hogy mint t. főjegyző nem esküdött föl s azért a jegyzői tollat ezúttal nem fogadhatta el. A jelölő bizottság megalakítása és a szokásos alakiságok után alispánná egyhangúlag Ilosvay Aladárt választották meg, aki az esküt letette s magvas beszéddel köszönte meg a kitüntető bizalmat. Egyhangúlag megválasztották a következőket: Péchy István főjegyző, Schönpflug Richard dr. főügyész, Almássy Ignác alügyész, Ilosvay Ferenc árvaszéki elnök, (kivel szemben Bornemisza Gézát és Gáspár Pált jelölték, de szavazásra nem került a sor.) Madarassy István nagykárolyi főszolgabíró, Damokos Ferenc nagybányai, Dr. Képessy László csengeri, Jékey Sándor fejérgyarmati, Csaba Adorján szatmári, Péchy László m.-szalkai, Péchy Péter nagysomkuti főszolgabirák, ez utóbbival szemben jelölték Neupauer Jánost és Teleki Jenőt, de szavazásra nem került a sor. Az erdödi főszolgabírói állásra Eötvös Róbert, Kovács Sándor, Jeszenszky Béla, Domahidy Pál voltak a jelöltek. Eredmény: Eötvös R. első szavazásra 180-at kapott 339-ből, a többiek 22-őt, 68-at és 69-et. Erős küzdelem volt Bay Miklós és Gal- góczy Árpád között a szinérváraljai főszolga- biróságra, Bay győzött végül 190-nel, Galgóczy 166 szavazata ellen. Amily igazságos volt, a népakaratnak ez az ítélete, éppoly igazságtalan és érthetetlen az árvaszéknél az az eljárás, hogy Komoróczyt és Bornemisszát kibuktatták, ezeket a régi, jóravaló, érdemes embereket. Áz árvaszéknél Gáspár Pál, llyés Olivér egyhangúlag lettek ülnökökké. Gellért Endrét Kozma Gergelylyel szemben jelölték. Megválasztották egyhangúlag Gellért Endrét. Gulácsy Tiborral szemben Sepsy Sándort jelölték, megválasztották Gulácsyt egyhangúlag. Komoroczyval szemben Luby Bélát jelölték, kapott Luby 154, Komoróczy 139 szavazatot. Bornemissza Gézával szemben jelölték Galgóczy Józsefet, aki 6 szavazattöbbséggel győzött. A jegyzői kar kővetkezőkből áll: 1. Mangu Béla, II. Kerekes Zsigmond, III. Szintay Gábor. IV. Luby László, V. Német Béla, VI. Gyene Pál. Ez utóbbit Dienes Dezsővel és Pavelia Sándorral szemben jelölték s egyhangúlag választották meg. Első osztályú szolgabirák leltek: Kovács Sándor, Jékey István, Neupauer János, Jeszenszky Béla, Galgóczy István, dr. Teleky Jenő és Domahidy Pál, akit Kallay Szabolcscsal és N. Szabó Istvánnal szemben szótöbbséggel választottak meg. II. oszt. szolgabirák lettek : Kállay Ödön, N. Szabó István, Tóth Tibor (Bálhy Lajossal szemben), Galgóczy István, (Serly Istvánnal szembén), dr. Gyene Pál Dienes Dezsővel szemben, aki közben visszalépett. A főispán Stoll Bélát, Miskolczy Sándor drt t. főügyészszé, dr. Vass Gyulát t. ügyészszé, Égly Mihályt, Farkas Jenőt, Mangu Bélát t. főjegyzőkké nevezte ki. A tisztviselők, úgy a választottak, mint a kinevezettek az esküt letették, csupán Gellért Endre és Égly Mihály nem esküdtek föl ez alkalommal. Maga a választó gyűlés egész a késő esti órákig elhúzódott. Szeret vagy nem szeret? Tarka virág, zöld pázsit a róna. Patak-parton nyílik a vadrózsa. Napfény, illat, báj az egész vidék, - Mosolyogva borul rá a kék ég. A kis palak bűvös habjainál, Egy szó'ke lány zöld koszorút csinál. S amint tépi a virág levelet, Azt susogja: »Szeret vagy nem szeret?« Orkán űzi, hajtja a felleget, Dörgő villám hasítja az eget. Kopár völgyben vérpiros a szikla, Elhullt hó'sök ömlő vérét iszsza. Átlőtt mellel, összetett kezekkel, Égre emelt, könnyező szemekkel, Halvány ifjú nézi a felleget, Azt susogja: »Szeret, vagy nem szeret?* Bartók Antal.
