Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-24 / 52. szám
Í*L 1907 December 24. 52. szám. Karácsony. Fenyögalyas szép karácsony, szivünkből köszöntünk ! Áhitjuk ünnepi hangulato dat, a te nagy napodat, mely a hétköznapi élet harca után bevezet a költészet birodalmába. Mert mi más a kora estének szürkületében kigyuló karácsonfa és ezer apró gyertyafénye? A csöngetésre megjelenő gyermekek méla csodálata, megihletődése és kitörő, harsány kedve, — vájjon mindez nem a legszebb költészet-e ? Az olimpiai ünnepeken Homér szárnyas igéin lendült egy ó-kori nemzet és vitte hangulata a legtisztább életörömök közepébe : a művészet légkörébe. Ma, mikor a kereszténység kétezer éves szírijét nyaldossa végig a vele ellentétesnek látszó uralkodó eszmék áramlata: mégis a Megváltó születésére ritka lélekrokon- ságban együtt találja az embermilliókat. Csodás égi nagy alkotás a Názáretinek hitalapitása: változatlan szeplőtlenségben hinti a karácsony hangulatát ezredév óta és ha mégugy rombol is ki belőlünk minden hitet a kicsinyes, irigy és léha kor, áhitjuk a karácsony hangulatát, a lelki megtisztulásnak csodás napját. Nem fér ez ünnephez az a különben hétköznapi, de találó hasonlat, hogy ez az ünnep olyanforma lelki enyhületet, derűt s megelégedést okoz, mint az a jó testi érzés, mikor a munkaközben viselt ruhát átcseréljük. Magyar ember ünneplőnek hívja ezt a ruháját és mily igaz, csodásán kifejező népi szólás, hogy Így hívja. Nem féltjük ezt a nemzedéket, mert vannak ünnepi hangulatai. A közélet hullámain sok piszkos szemét sodródik, a bűn meztelenül mutatkozik, a nyomor kegyetlen tettekre készteti szenvedőjét : a fényűzés hallatlan erkölcsi züllésnek okozója, a munka kerülése, a könnyű élet vágya mind többeket vonz bűnös körébe, de ne féltsük olyan dekanciátólja mi nemzedékünket, amely mindezekből a saját erejéből meg nem tisztulhatna. Ne féltsük öt, mert vannak ünnepi hangulatai és tud ünnepelni. Csodás fenyögalyas karácsony ! Köszöntünk tégedet ihletett érzéssel. Az élet, a művelődés egyenlösit mindent és legszentebb hagyományainkat is megtöri, feledésbe dönti, a te karácsonyi szent hangulatod most is ép és erős. A karácsony marad az erkölcsi megtisztulásnak varázsos napja. Nemcsak isten-ember született ezen a napon, de születése örömére megszületik azóta e napon tizennyolcszáz év óta a szivekben az enyhület, az emberszeretet, a megadás, a családi otthon édes varázsa és a vágy érte. Aki a szent karácsony estén a gyermekörömök láttára nem érez valami szent, valami fenkölt. valami kimondhatatlan érzést, annak nincs szive. Végezhet szervezete valami állati feladatot a négy kamráju husdarab is : de ez nem a gondolkozó, az érző embernek tesz szolgálatot. És valóban csak üres léháskodás a dicse- kedőnek olyan beszéde, hogy az ártatlan gyermek- örömök, a karácsonyfa lángja reá hatással nincsenek. Mindenkire hatással vannak. És pedig erkölcsjavitó mély hatással. Az embernek szüksége van erre a hatásra, erre a karácsonyi hangulatra. Minél zordonabb, zajosabb a közszellem, annál áldásosabb hatása van a karácsom ünnepnek. És ne higyjül<; hogy a karácsonyi ünnepi hangulat csak egy estre, az estének csak egy-két percére terjedő. A szeretet nagy érzése nem terjed percekre. Munkál, nemesit, korlátoz. Munkája állandó, ha öntudatunkat nem is izgatja. Az élet nehéz küzdelmével, verítékével, a korszellem irigységével, felszínességével, gőgjével gyilkosai ennek az érzésnek. A lélek harcot viv szüntelen. Gyönyörűen fejezi ki ezt Madách, amidőn a gondviselés hatalmával szemben minden más akarat, úgy az emberi küzdelem meddő voltát fejezi ki a következő költői képben : i-------— — Az végzetem. Ho gy harcaimban bukjam szüntelen, De uj erővel fölkeljek megint. Az élet mellett ott van a halál. A boldogságnál a lehangolás. A fénynél árnyék, kétség és remény. A karácsonyi este fénye mellett ne lássuk meg az árnyékot. Adjuk át magunkat az ünnep hangulatának. Boldog szép karácsonyt ! Benne feltámadó reményt, hogy nem lesz ilyen sivár, ilyen élettelen, ilyen pangó karácsonyunk soha többé. Nemzetünk erős lesz. Az ország népe boldog! Segítsük a hajléktalanokat. A szegény szerencsétlen hajléktalanokra igen kevesen gondolnak. Ott lézengenek az utcákon, éhesen, rongyosan. Némely jobb szivü ember részvéttel nyújt uekik egy két fillért, amivel tovább tengetik nyomorult élelöket. Legtöbben pedig megvetésed fordulnak el tőlük, úgy gondolkodván; nem ________SZ I N É R VÁRALJ A___ érde melnek pártolást, mert dologkerülők, rosszak. Hát ugyan kitől tanulhattak volna jót, akiknek nincsen otthonuk, nincsenek vagy nem voitak szerető gondos szüleik, kik jóra oktatták volna okét. Nyomorban születtek, vadon nevelkedtek, mint a gyom, erkölcs és vallás ismerete nélkül, pedig Isten képére teremtett és halhatatlan lélekkel felruházott emberek. De nem ismerve rendeltetésük célját: az erényt és a munkát, vétkes tétlenségben töltik napjaikat és ahol reájuk esteledik, ott keresnek éjjeli szállást, szemétdombokon vagy hídfők alatt a zordon téli időben dideregve. A karácsony, a kereszténység e legszentebb ünnepe, mindenkinek örömet hoz, csak nekik nem. Majdnem minden háznál kigyul a karácsonyfa, csak náluk nem, mert nekik nincs otthonuk, nincs családjuk, melynek körében megemlékezhetnének annak a Megváltónak eljöttéről, aki üdvöt hozott közösen a világ népeinek és törvényt alkotott, melynek főparancsa a szeretet. Ha széltekintünk e világban, elszomorodva kell tapasztalnunk, mily hiányosan teljesitik a szeretet parancsát s mily kevéssé gyakorolják a keresztényi kötelességet: a jótékonyságot. Gyakran éppen azok, kiket legbővebb áldásaival árasztott el a gondviselés, azok nem akarják megérteni, megismerni és enyhíteni a szenvedők sorsát; telhetetlen vágyukban mindig többet kívánnak, inkább áldoznak a hiúság, mint a jótékonyság oltárán! Pedig minden földi dicsőség, rang és kincs, mint közpréda oszlik szét az élet végcéljánál, hol a halál jégkezével int felénk és hova csak egy kísérője van az embernek, mit magával vihet: a tiszta lelkiismeret. Azért legyünk könyörületesek a szerencsétlen szenvedők iránt s tőlünk telhelőleg segítsünk a szegény hajléktalanok szomorú sorsán! Karácsony. Alföldi rónaság sik tájait járom, Csillogó hólepel fekszik a határon. Egy-két veréb csacsog köröttem a réten, Varjak serge károg fölöttem a légben. A füzes lehajtó, földig érő ága Keskeny barázdát szánt a hó bársonyába ; Csöndes, kihalt a táj, szélzúgás se hallszik, Vastag kérge alatt a Tisza is alszik. Egyszer csak valami tündéri hang rezdül. . . Harangszó zsong lágyan a légen keresztül. Közeli falucska idelátszó tornya Hiveit imára hívja, hívogatja. Megmozdul a szivem . . . Lelkem lelérezdül, Rég nem érzett gyönyör száll rajta keresztül, Valami édes-bús, részegítő mámor, Gazdag emlékezés tűnő ifjúságból . . . Itt álmodtam merész, nagy jövőt a múltban S ragyogó álmaim mind eltűntek sorban . . . Bűvös harangszóval, fehér tündér szárny on Csak te térsz meg újra gyönyörű karácsony / Ballá Miklós. HÍREK. Kedves olvasóinknak és munkatársainknak boldog karácsonyt kívánunk Bay Miklóst megválasztották. A december 19-én tartott törvényhatósági gyűlésen óriási küzdelem után s nagy lelkesedés mellett megválasztották szinérváraljai főszolgabíróvá Bay Miklóst. Ez a tény magában olyan természetszerűen következik; de ha figyelembe veszszük, hogy a főispán és alispán, valamint a parancsszóra szavazó hivatalos személyzet állást foglalt Bay ellen, s ha nézzük azt, hogy hónapokon át ez ellen az egy ember ellen folyt a küzdelem az egész vármegyében, s ezen óriási és méltánytalan küzdelemben nem vették tekintetbe B ly Miklósnak sem múltját, sem jelenéi, sem azon határozottságot, rnelylyel annak idején talán egyedül talán, az elbukásra biztos kilátással, de a becsületes magyar férfiú egész határozottságával melléje szegült a nemzeti harcnak: a Bay Miklós győzelmét örömmel kell fogadnunk. Itt győzött a személy. És nekünk a személy küzdelme jólesik. Vizsga. Herskovits Alfred Adolf a szatmárnémeti kir. törvényszék bizottsága előtt f. hó 16-án a bírósági végrehajtói vizsgát sikerrel létedé. A megyegyülésből. A vármegyei gyűlés mindig érdekes. Érdekesebb, ha választások vannak napirenden, de még érdekesebb akkor, ha az al- ispánságra pályázik valaki és ezt nem jelölik. Blazsek Antal pályázott és nem jelölték. Itt vannak az iratai: Nagy tekintetbio Szatmárvármegy, Megyei Törvényhatósági Bizotsághoz Pályázati kérvénye, a pályázók közzé felvétel s felolvasását kérelmezi Blazsek Antal arad m. Govosdia lakosnak ; jogtalan becsületünk »tehábilitálva mint a családunk »majorátusa« a melyben e f. évben megujitandó Szatmár vármegyei »ali.-páni« állás elnyerésére pályázati kérelmét a bent felsorolt indokok alapján előterjeszti. 1 drb. kivonat melléklettel. Nagy tekintetű Szatmár vármegye Törvényhatósági bizottság Nagyméltóságu főrend, méltóságos Gróf s Báró.Tekinteltes földbirtokos, megyei közigazgatási mint bírósági hivatalt viselő hivatalnok, de beválasztott t. bizottsági tag urunk! 1875 ik évben Szatmár tn. Mezőpetri község szülő községi en május 25 orkán szél mellel t kiütött tűzvész alkalmával, gyermekek élete mentése közben arczom, szemeim nagy mérvű égést szenvedtek, — szemeim gyógykezelés mellett Dr Fokk Ignácz járási orvos ur kezelése mellett nyertek gyógyullást. 1876 ban rendes 3 évi tettleges szolgálatra nyertem besoroztattásomat, mely három év alatt ocupált tartomány »Boszniai« elfoglalása alkalmával három baloldali borda csont törésen kívül az ottani beosztott orvosok miudkétt lábamat amputálni szándékolták; mely amputálás elöl menekülve, de koránt sem hátra, hanem az előttem álló küzd tér felé, — néhány heti gyógykezelésem melyet nagyobb rész józan belátásom szerint kezeltem, felgyógyulást nyertem. 1877 évben a katonai téren, és pedig a német nyelven éretségi vizsgát, pénzösszeg ajándékozás mellett tettem, — mig 1888 évben a magyar nyelven, még pedig a m. kir. csendőrségi testületben, — holl úgy előbbeni, mint utóbbinál, csakis a szorgalmas, s buzgó fáradalmak árráu lehet elérni. 1889 évben a családunk éltessebb tagja, kihez biztositá.-skép letett tömeges pénzkészletünk még 1871 évben kezelés és gyarapítás végett elli- szüléink ulján jutattva lett, — kinek elhalálozása is, a legnagyobb gyanúsítást követő állápon következett be, hova egy aljas, családból, felbérelt czenzárok utján, — nagyzási hazugság elő állításával behizelgelt, Szilágyi István nagykárolyi pénzügyi hivatalnok, egy beteg nő testvéremet elcsábítva házasságra, a tömeges pénzkészletünket, beérkezésünk előtt, nevelő anya özv. Duha Jánosné és társaival megloptak, mit az saját kezű otfelejtett leveleikkel igazolni, — de szerény személyem ellen akár csak »Papp Béla eseteként« felbérelt gyilkoságára alkalmas egyéneket bérelt volt fel. Mindannak daczára, hogy azt annak idején az illetékes tek szaimárnémethi kir. törvényszéknek, úgy nemkülömben az akkori volt t. Nagy László alispán, és Illosvay aladár m. főjegyző jelenlegi alispán urnák tudomásokra hoztam, s az általam lett jelentéseimet, megvesztegetéseket is a szatmárnémethi T. kir. törvényszéken beigazoltam, boszuként velem szemben, mint a családunk »majorátusával« — szemben a legaljasabb meghurczoltatás, de 4o hónapig jogtalan gondnokság p.lá helyeztettek, csakhogy e tolvajt szipolyozhasák, mig 219 cat hold. teher mentes birtokból, ezen aljas megvesztegetések, s hamis iratok alapján a már általam kezelt 1899 év őszén elvettett, 1900 év tavaszi veltéseket is bevégzet, összes kész terményektől, sertés állománytól megfosztottak, s azt egy a megye területén a legnagyobb közveszélyessé vált, felbujtó a törvény sértésekre, és gyújtogatásokra veszé- lgeséget magam bejelentettem, Lázár Jenő volt Patóházi lakos — jelenleg Hiripi lakosnak, erőszakos utón bérbe jutatták; ki is társaival e tehermentes birtokban tettemes megkárosításokat idézett elő. Blazsek Antal nagyatyám, ki is 1830 években telepedet Szatmár m. Mezőpetri községben le, ki mint ny ezredes a lengyel foradalotn után tért vissza magyarországba 12 kocsi rakomány, arany és ezüstéi telt (3) három záros szekrényeket hozott magával, melynek egyrésze elföldelve, egyrésze a szatmári rom. calh püspökségnél, mig egy része mint feuen emlilém meglopva s vizsgálat folyama alatt áll, s hogy azoknak kellő ellenőrzését, gyakorolhassam, de a tek. törvényszéket mely a t. közigazgatási hatóság és árvaszékkel egyetemben tévútra, de beigazolható módon tévútra vezetve vannak, sőt a szatmári t. kir törvényszék már miuősilvényi táblázatomat a m. kir. csendörségtől
