Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-10 / 50. szám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: fAbiAit istvAft A lapra vonatkozó mindennemű közieméi.y és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Földes Béla nyilatkozata a helyzetről. (Befejező közlemény.) A kiegyezésnek forgalmi politikánkra való kihalása első sorban a vasúti tarifapolitika iránt létrejött megegyezésben tükröződik vissza. A vasutpolitika terén, minthogy Ausztria-Magyar- ország között most nem szövetség, hanem csak szerződés áll fenn, a messzebbmenő kedvezmé­nyeket, mint amelyek a Németországgal kötött szerződésben foglaltatnak és melyek a legna­gyobb kedvezmény elvén alapulnak, nem akar­ták megújítani. A legnagyobb kedvezmény ma­gyarázata tekintetében nézeteltérés merült fel, amennyiben a vasúti díjszabás terén bizonyos szállítmányok megszerzése érdekében távolabbi pontoknak nagyobb előnyök nyujtatnak, mint természetesen a saját állampolgároknak. Ezen alapon osztrák részről csak annyi kedvezményi akartak a magyar szállítmányoknak nyújtani, amennyit élveznek osztrák állampolgárok, de nem annyit, mint amennyit esetleg idegen (álla­mok termelői élveznek. Vasulpolitikai és vasut- pénzügyi szempontból az osztrák álláspont ki- fogásoihatatlan. Ha egy osztrák vasút egy ezer kilométernyi vonalhosszra képes nagy orosz szállítmányokat megszerezni, melyek különben a tengeri utat keresnék fel, lehetetlen kívánni, hogy ugyanazon kedvezményt nyújtsa a közel­fekvő magyar állomásnak. Alig is lehetett vol­na ezen általánosan elismert igazsággal szemben Magyarországra nézve kedvező elbánást bizto­sítani, ha nem sikerült volna annak idején Szélinek egy igen szerencsés és Magyarországra nézve előnyös megállapodást létesíteni, ameny- nyiben egyszerűen a fennálló díjrészletek rög- zitteltek. Azonban eltekintve attól, hogy el kell ismerni, miszerint egy állam sem képes vitel- dijpolitikai fenségi jogáról teljesen abdikálni, a Széll-Körber féle egyezmény már első alkal­mazásánál is nagy nézeteltérés és inlerpretalio- nalis nehézségek keletkeztek. Magyarországra nézve pedig nem bir fontossággal, hogy Auszt­riát a Magyarországot nem érdeklő viteldijak megállapitasában gátolja, hanem csak az, hogy a nagyobb távolságból származó provenienciák az olcsóbb differenciális dij alapján a magyar termelő versenyképességét alá ne kösse. A kormány által kötött megállapodás ezt elérte és igy biztosítva van az, hogy olyan kedvezmények, melyek a magyar termelés ver­senyképességét csökkentenék, csak úgy adhatók meg, ha azokat a magyar szállítmány is igény­be veheti. Azonkívül a helyi díjszabás terén is biztositialoit a magyar közgazdaság érdeke, úgy hogy még arra a bekövetkezendő eshető­ségre is, hogy Ausztriában egy viteldijreform következtében a viteldijak emeltetnének, ez a magyar közgazdaság mai helyzetét meg nem vállozlatandja. Ezen fontos megállapodásokkal tehát eléretett az, hogy Magyarország méltá­nyosságból nem ragaszkodott a Széll-Körber féle egyezményhez, azaz annak Magyarországra nézve nem értékes részéről lemondott és csak olt és azon esetekre biztosította magának an­nak fentartását, ahol az Magyarországnak reá­lis előnyt nyújt. Kielégítő módon oldattak meg a tarifáíis nehézségek a bruck—marchegg—wieni vonalra vonalkozólag, amelynek díjszabására eddig semmi közvetlen befolyásunk nem volt. Ennek azért van jelentősége, mert az említett rövid magánvasuti vonalak az osztrák államvas- utakra Wienen át menő forgalomnál ki nem kerülhetők s mert azokon különösen az utolsó esztendőkben dijrészesedések folytonos emelé­sére irányuló és a magyar kivitelt hatásukban megnehezítő tendenciák nyilvánultak. A magyar kivitel részére rendelkezésre bocsátandó szállí­tási dij a minden egyes magyar állomástól Pás- sauig, az osztrák államvasutak állomásairól a m. kir. államvasutakon át keletre irányuló for­galom díjszabási elbánás pedig Zimonyig és Orsováig érvényesülő Dunaverseny mérvadása szerint határoztatik meg. Magáliapittatott továb­bá az egyes vasútvonalak dijrészesedésének melyek a maximális és minimális tételei. Az egyezmény felsorolja azon árucikkeket, melyek­re vonatkozik és ott megtaláljuk mindazon áru­kat, melyek Magyarország nyugateuropai kivi­teli forgalmában számottevő mennyiségben elő­fordulnak. Mindazon megállapodások azon ered­ményre vezetnek, hogy a magyar kivitel részé­re az eddigi közvetlen szállítási dijak nehány állomás kivételével, változatlanul érvényben lesznek hagyhatók és igy kivitelre dolgozó ter­melésünk a szállítási dijak címén semmi káro­sodást sem fog szenvedni, továbbá, hogy a m. kir. államvasutak részesedésében az osztrák államvasutak javára mutatkozó csekély, legfel­jebb évi 200.000 koronányi eltolódásokkal szem­ben az Ausztriából magyar vonalokon át kelet­re irányuló áruforgalom díjtételeiből a m. kir. államvasutaknak biztosiiható nagyobb részese­désben megfelelő kárpótlás kínálkozik. A viteldijpolitika mellett a forgalmi poli­tika egyik legfontosabb része a vasúti jog, mely­nek egyik forrását az üzleti rendtartás képezi. Itt is Magyarország gazdasági önállósága a szerződésben teljesen érvényre jut, amennyiben az üzleti rendtartás a közösen intézendő ügyek sorából kivétetett s igy annak az ország viszo­nyaihoz és jogi felfogásához, gazdasági szükség­leteihez való alkalmazkodásának többé semmi sem áll útjában. Áttérek a kiegyezésnek a kassa—oder- bergi vasútra vonatkozó megállapodására. — A kassa-oderbergi vasút vonala Magyarország éle­tében úgyis mint kiviteli vonal, úgyis mint beviteli vonal — különösen szénbevitel — kiváló fontossággal bir. A magyar forgalom lebonyolítása e vonalon nagy nehézségekkel jár, melyeket mindenesetre osztrák részről az osztrák forgalomnak előnyösitése még jobban fo­kozott. Vitális érdeke az országnak, hogy ezen a bajon mielőbb segiítessék, Ez két féle módon történhetett. Az egyik mód az annabergi csat­lakozás, mely a magyar vasúthálózatot közvet­lenül bekapcsolná a porosz vasúthálózatba. Ez­zel persze a forgalmi nehézségek és magyaror- szág sérelmei redukálódnának, habár szem előtt kell tartani, hogy ezen vonalrész is természete­sen osztrák területen halad át és akár államo- sittalik a vonal, akár osztrák részvényesek kezé­ben van, az annabergi csatlakozással sem nul- lifikálhaljuk teljesen az osztrák befolyást. A má­sik megoldás a mostani vonal olyatén berende­zése, felszerelése és oly kötelező lekötések, melyek teljes mértékben biztosítják a magyar forgalom érdekeit. Minthogy az osztrák kor­mány az annabergi csatlakozást egyáltalában nem, vagy legfeljebb nagy rekompenzációk fejében volt hajlandó engedélyezni, a magyar kormány elfoglalta és elfogadta a másik pozí­ciót anélkül, hogy a magyar forgalmi politika érdekeiből bármit áldozott volna. A megállapo­dás által biztosítva van egy másik vágány Teschen és Jablunka között, ahol a forgalom lebonyolítása most nagy nehézségekkel jár, biz­tosítva van egy kisegítő csatlakozás Dzieditznél, biztosítva van egy nagy rendező pályaudvar létesítése, melybe az Annabergből a magyar vonalra szánt vonatok belefutván, egyenesen folytatják útjukat a kassa-oderbergi vonalon, anélkül, hogy előbb az oderbergi fejállomásba kerülnének és ami talán a legfontosabb, kon- tingenlállátott a szállítandó vonatok minimuma, amennyiben naponta 94 vonalot kell továbbí­tani, ami a személyvonatok leszámításával a jelenlegi teherforgalom kétszeresét teszi. Azon­kívül ki lett kötve, hogy oly áruk, melyek forgalomképessége csekély, pedig ezek a ma­gyar kivitelben elég nagy szerepet játszanak, a legrövidebb idő alatt továbbitandók. Ezzel kie­légítést nyertek a magyar forgalmi érdekek A kassa-oderbergi vasút kérdésével bizo­nyos kapcsolatban áll a likai vasul, illetőleg dalmát csatlakozás. A horvát vasút építését ré­gebben a kormány Horvátországnak bizonyos föltételek alatt kilátásba helyezte, hogy ama tel­jesen elhanyagolt szegény vidék fejlődését elő­mozdítsa. A dalmát csatlakozás a forgalmi há­lózatba való bekapcsolás nehezen megtagadható követelménye volt. A vasút építése minden­eseire tetemes áldozatot követel, mely ama vi­dék csekély fejlettsége mellett kevés ellenérté­ket nyújt. Politikai szempontból talán értékkel bir az, hogy Dalmácia, mint a magyar szent koronához tartozó terület, a magyar vasúti há­lózattal összeköttetik. Az az aggodalom, hogy ezen vasút Fiúmét károsíthatná, nem jogosult, mert általában a vasút a tengeri ut olcsóságá­val alig versenyezhet. Inkább arra van kilátás, hogy Fiume forgalmára előnyösen fog hatni; a mennyiben a messze jövőben kedvezőtlen alakulás mutatkoznék, Fiume ép úgy fog véde­kezni, mint ahogy az osztrák a reá nézve rend­kívül fontos Triesztet védeni fogja. A forgalom szempontjából még fontos a magyar postának, távirónak és telefonnak teljes önállósítása, mely intézmény még min­dig félig-meddig közös ügy természetével birt, most pedig befelé és kifelé teljes önállóságot nyert, főleg szerződéseket a külállamokkal önál­lóan köthetünk Ausztria nélkül; fontos továbbá a segélyezett folyamhajózási vállalatok paritásos eljárásának biztosítása, mi különösen a magyar hajózási vállalatoknak Ausztriában szenvedett sikanirozása miatt fontos, a hajózás versenyké­pességének előmozdítása a szállítási adó alól való felmentésük következtében. A conzulátusi ügy terén a legfontosabb uj intézkedés az, hogy a külföldi szaktudósitók intézménye a törvény szövegébe fel van véve, bár még mindig hiányosak azok az intézkedé­sek, melyek ez intézmény teljes elismerését és igy actióképességét biztosítanák. A két állam gazdasági önállósága természetesen visszauta- sithatatlanul követeli, hogy ott, hol annak szük­sége fennforog, előbb-utóbb mindkét állam kü­lön saját konzulai által legyen képviselve. Uj és talán nem egészen irreleváns azon intézke­dés, hogy a konzuli jelentések egyidejűleg köz­lendők mindkét állam kereskedelmi és földmi- velési minisztereivel. Gondoskodás történik a két állam külkeres­kedelmének és egymásközti forgalomnak sta­tisztikájáról. Sajnálattal nélkülözzük azt a régen óhajtott intézkedést, hogy a külkereskedelmet tárgyaló egységes munkálat magyar nyelven is kiadandó. Áttérvén a kiegyezési mü pénzügyi részé­re, ez a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására kötött szerződés meg­kötésénél azzal együtt bírálandó el, mert, habár részben önálló egyezményekben talált kifeje­zést, de úgy a belső összefüggésnél fogva a kiegyezési mű elbírálásánál figyelmen kívül nem hagyhatók, de külső összefüggésüknél fogva sem, amenyiben az egyezmények szövegéhez csatolt úgynevezett nyilatkozatok szerint ezek hatálybaléptének feltételét a kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozására vonatkozó szerződésnek és a gőzhajózási szállítás haszná­lata után járó adónak megszüntetéséről szóló törvénynek létrejötte képezi. Legnagyobb fon­tosságot kell tulajdonítani nemcsak pénzügyi, de különösen közgazdasági, sőt politikai szempont­ból a fogyasztási adórendszer függellenitésének. Ezen vívmány pénzügyi jelentősége könnyen érthető; ez abban áll, hogy Magyarország álla­mi szükségletének kielégítésénél a fogyasztási adók tekintetéből ugyanazon szabadságot fogja élvezni, mint az egyenes adóknál. Ez pedig an­nál nagyobb fontossággal bir, mert az egyenes adók úgy magasságuk, mint nyomasztó termé­szetüknél fogva eljutottak azon ponthoz, mely­nél azok ruganyossága megszűnvén, itt nagyobb állami szükségletek kielégítésére további tarta­lékot nem találunk. A közgazdasági jelentősége ezen újabb rendezésnek abban áll, hogy a ma­

Next

/
Thumbnails
Contents