Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-10 / 50. szám
(2) 1907. December 10. 50. szám. gyár állam ezen, termelésre mélyen visszaható adókat úgy rendezheti be, mint a hogy az a magyar termelés érdekeinek megfelel és megszűnik azon visszás helyzet, hogy az egyenlő adóztatás, egyenlőtlen termelési föltételek mellett, fontos termelési ágak fejlődését megakasztotta. Mily fontossággal bir a fogyasztási adóknak az ország termelési viszonyai szerinti berendezése, azt eléggé láthattuk a cukor-ipar terén, mely ipar nálunk egy, a magyar termelési viszonyokkal számoló adórendszer behozatalával fellendült, mig mindaddig minden erőlködés ez irányban sikertelen marad. így tehát biztosan remélhetjük, hogy a fogyasztási adók önállósítása fontos termelési ágak fellendülését fogja magával hozni, még pedig oly termelési ágaknak, illetőleg iparágaknak, melyek viszont a maguk részéről kedvezően visszahatnak a mezőgazdaságra és állattenyésztésre és az intenzív földmivelés terjedésére. Azonban nagy a fogyasztási adók önállósításának politikai értéke is, mert vámok és fogyasztási adók a legerősebb kötelékek közé tartoznak, melyek azáltal, hogy a közgazdasági viszonyok egyenlősítésére hatnak, az államkötelékeket bensőleg is, életprocessusaiban egy szorosb egésszé összeforrasztják. A fogyasztási adók alkotta kötelék el- eslével mindkét állam természeti viszonyai a természetes föltételek szerint fognak differentiá- lódni, mindegyik saját élettörvényeit fogja követni, az érdeksurlódások gyérebbek lesznek, a közgazdasági egyéniség kidomboritottabb lesz és ha még hozzáveszszük, hogy ezen rendszer következtében még esetleg a kiegyenlítési adó alkalmazásának esete beállhat, úgy el kell ismerni, hogy ezzel az Ausztria és Magyarország közötti állam kapcsolatban a realunió sajátos természete teljesen kifejeződik. A szerződés a fogyasztási adók önállósítása mellett a szabad forgalomból származó egyenlőtlenségek és versenyharcok elhárilásáról gondoskodik, Az ásványolajra vonatkozólag kimondja, hogy mindegyik szerződő fél jogosítva van saját területére az egyedáruságot életbeléptetni. Pénzügyi szempontból fontossággal bírnak azon egyezmények, melyek egyfelől a kettős megadóztatás elkerülését, másfelől az adónak azon állam részére való igénybevételét biztosítják, melyből a megadóztatandó jövedelmek származnak, úgyszintén a magyar állampapirosoknak az osztrák járadékadó alóli mentességet biztosítják. Ezen törvények úgy pénzügyi, mint közgazdasági szempontból fontosak. Az üzletüket mindkét állam területére kiterjesztő vállalatok kellős megadóztatásának veszélye elhárittatik és megfelelő felosztásról történik gondoskodás az illető vállalatok által teljesített adószolgáltatás tekintetében. Azok a magyar állampolgárok, kik a legfelső udvarnál, a közös minisztériumokban és a közös legfőbb számszéknél, vagy az ő felsége személye körüli magyar minisztériumban vannak alkalmazva, vagy pedig a közös hadseregben vagy hadi tengerészeinél teljesítenek szolgálatot, a magyar szent korona országaiból folyó jövedelmeik után sem e járadékadóval, sem a személyes jövedelmi adóval meg nem róhatok. Hasonlókép nem tartoznak járadékadót fizetni az illetőkkel közös háztartásban élő házastársai és kiskorú gyermekei. Szolgálati illetmények, beleértve a nyugdijakat is, melyeket állami, udvari, országos, megyei, városi, kerületi, vagy községi pénztárak fizetnek ki, csak azon állam javára fognak adózni, melyet a kifizetés terhel. A kiegyezés keretébe helyeztetett a magyar blokknak nevezett kérdés is, melynek megoldásával egy évtizedek óta húzódó vitás ügy lekerül a napirendről és mint a kormány hangsúlyozza, épp az a törekvés is indokolja elhatározását, hogy a két állam közölt függő és súrlódásokat előidéző kérdések számát amennyire lehet apaszsza. A* magyar blokk ügye valószínűleg más elintézést nyert volna, ha annak idején a két állam között tenforgó pénzügyi és állam- hilelügyi kérdésekre nézve a választott bíróság elve felálliltatott volna, mint ahogy igen helyesen a magyar blokkal kapcsolatosan ez megtörtént. Természetesen akkor is bizonyára elintézést nyert volna a blokk kérdése, ha 1867- ben a Magyarország által az osztrák államadóssághoz szolgáltatott kamatjárulék tőkeértéke megállapiltatoll volna, mint azt egyesek az ellenzéken kívánták. Mind ez nem történt. Sőt az írott szó annyira kategorikus, hogy az jóformán minden interpretálási művészetet csúffá tesz. Az 1867. évi XV. t. c 1. §-a igv szól: »állandó, további változás alá nem eső járulék« Még súlyosbítja a helyzetet, hogy a magyar és osztrák törvény szövege egy pontban eltérő, végül az, hogy a magyar kormány több alkalmat elmulasztott, midőn abbeli felfogását, hogy a kamatteher csökkenésével saját járulékának is csökkennie kell, vagy egyáltalában nem, vagy SZINÉRVÁRALJA nem kellő szívóssággal érvényesítette. Ezen kedvezőtlen helyzet dacára Magyarország államhitele és állami terheinek csökkenése szempontjából hiba volna a vitának elintézetlenül hagyásával elmulasztani az esetleges alkalmat terhének csökkentésére. Minthogy pedig teljesen elérhetetlen volt az osztrák kormányt a magyar felfogásnak megnyerni, mely szerint a tőkésítés a kamatteher átvétele idejében irányadó 5"/0- nyi kamattétel mellett eszközlendő, de még az erdeti effektiv kamatélvezetnek megfelelő 4 65 mellett sem és minthogy Magyarország ezen kamatteher könnyítésénél nagy mértékben Ausztria támogatására van utalva, amennyiben az illető címletek legnagyobb része osztrák kézben van. a kormány a 4325’/o alapon megállapodást létesített. Csak annyi engedményt volt képes a magyar kormány elérni, ami szemben az eredeti osztrák állásponttal 4.0,974.045 korona 49 f lőkeengedmériyt képvisel, de természetesen messze marad attól, mely a magyar felfogás győzelme mellett mutatkozott volna. Kötelezett- séget vállalt az osztrák kormány a magyar államadósságok címletek kibocsátása érdekében megfelelő névértékű egységes járadékkölvénve- ket felmondani és ezen címleteket adó- és bélyegilleték tekintetében állandóan, időhöz nem kötötten oly elbánásban részesíteni, mint az osztrák járadékadósság címleteit, befektetési célra, úgy gyámoltak, mint gondnokoltak elhelyezésére bocsátani. A rendezés előnyeinek méltánylásánál természetesen tekintetbeveendő az annak idején a megváltás utján elérhető évi teherkönnyebbilés, melyet a kormány mérsékelt számítás szerint 2'/2 millió koronára becsül. A blokkal együtt rendcztetelt a dominiális jószágok kérdése is, minek folytán a kölcsön törlesztése után elesik évi 300.000 korona hozzájárulásunk a kölcsön törlesztéséhez és elesik évi járulékunknak az a része, amely ennek a kölcsönnek a kamataira szolgál és amelyet egyezségileg 1,980000 koronával állapítottak meg. Végül rendeztetett az 1867. előtti időből származó és magyarországi pénztárakban elhelyezett tiszti biztosítékok ügye is. Súlyos megterheltetését képezi a kiegyezési műnek főleg a parlament állal eddig még el nem fogadott felemelt kvótának újból 2°/u-kal való felemelése. Nem is pénzügyi hatása képezi legsúlyosabb oldalát. Mert pénzügyi hatását ellensúlyozza az a körülmény, hogy a kiegyezési mű mérlege legalább ugyanannyi javulást is mutat Magyarország részére, valamint az, hogy az uj vámtarifa pénzügyi eredményei minden valószínűséggel az emelkedést részben kiegyenlítik. Továbbá bizonyos az, hogy minél kisebb Magyarország előnye a közös vámterületből, annál könnyebb lesz az átmenet a külön vámterületre. Súlyos a kvótaemelés főleg any- nyiban, mert ezzel Ausztria mutatja, hogy az elemi igazságosság követelményei előtt sem hódol meg, mert hiszen számszerűleg ki lett mutatva, hogy már a mostani kvóta Magyarország viszonylagos teherviselési képességét meghaladja. Ha Magyarország mégis a kiegyezést elfogadni hajlandó lenne, azzal csak annak ta- nujelét fogja szolgáltatni, hogy államiságának és közgazdasági önnállósága politikai exigentiáit számbaveszi, a nemzetiségi helyzet tisztázását még áldozat árán is kész előmozdítani. A kormány előterjesztésében kifejti, hogy három irányban folytak a tárgyalások. Először biztosítani kellett az önálló vámterület legalább jogi állapotát és kifejezésre juttatni állami és gazdasági önállóságunkat. Másodszor gondoskodni kellett arról, hogy jelenlegi kényszer- helyzet teremtette gazdasági lekötöttségünk megszűntével semmiféle kényszerítő körülmény ne álihasson .elő, mely abban az időpontban a tényleges önálló vámterületre való áttérésünket megakadályozhatná vagy nehezíthetné. Harmadszor anyagi ellenértékeket szerezni esetleges anyagi áldozatokért. Mindhárom irányban megfelelő eredményeket sikerült biztosítani. »Nemcsak nem adtunk lel semmit, sőt újabb jogokat szereztünk: a közgazdasági élet külömböző oly terein szereztük vissza törvényhozásunk önálló rendelkezési jogát«, a melyek eddig közösen voltak intézendők. Ez tehát az eredmény. 1 agadhatallan, hogy fontos kérdésekben és érdekekben, jogos követelések tekintetében engedni kellett, újabb terheket el kellett vállalni. Szerzett előnyökről le kellett mondani. Törvénybe. szerződésbe ütköző sérelmeknek, mint a tiroli gabonavámnak, megszüntetésétől el kellett államink. Mindannyian mást óhajtottunk, jobbat reméltünk gazdasági életünk fejlődése, nemzetünk megerősödése, közgazdasági szervezetünk önállósága. érdekében. De végre nem óhajok, nem vágyak irányítják a politikát, hanem a pos- sibilitások. A politika, mint Széchenyi hirdette, a számitó, a nyugodt ész munkája. Ez a számitó, nyugodt ész azt mondja nekünk, hogy a kiegyezési mü nem tökéletes mü, sőt fogyatékos mü, de olyan, melynél jobbat az adott körülmények között létesíteni nem lehetett, egy modus vivendi, mely állami életünknek nagyobb cselekvési szabadságot, több állami önállóságot, nagy kulturális feladataink megoldására újabb pénzügyi kutforrásokat biztosit. HÍREK. Küldöttségünk a vármegyén. A vármegyei tisztujitás e hó 19-én lesz. Az egész tisztujitás- ban a szinérváraljai főszolgabírói állás körül lesz nagyobb harc, mert Bay Miklóst egy fiatal szol- gabiró, Galgóczy Árpád, ki akarja buktatni. A szinérváraljai járásbeli megyebizottsági tagok a múlt hó 28 án megtartott értekezlet határozatából kifolyólag e hó 7-én tisztelegtek Dr. Falussy Árpád, főispánnál és Ilosvay Aladár, alispánnál abból a célból, hogy a Bay Miklós megválasztását a járás, a közigazgatás, az igazság és a méltá nyosság érdekében elősegíteni szíveskedjenek. A küldöttség, mit Ujfalussy Miklós vezetett, mindkét helyen kedvező fogadtatásban részesült s a kért támogatásra határozott Ígéretet nyert. Gyűlés. A megyei függetlenségi párt Szat- máron december hó 11-én délelőtt 11 órakor a Károlyiház fogadó helyiségében pártgyülést tart a tisztujitás alkalmából elfoglalandó magatartása ügyében. A párt tagjait ezúton kérem fel a megjelenésre. Luby Géza megyei pártelnök. Erdővasut az Avasban. Hirsch Jakab, dr. Simon Miksa és társai Mózesfalu határában a Reu völgyében vásárolt erdőik kitermelésére Bikszád vasútállomáshoz keskenyvágányu vasutat építenek. — A vasúti vonal hossza 9 kilométer, A terveket Gál Jenő mérnök készítette s azok alapján rövidesen megtartják a közigazgatási bejárást. Gyászhir. Egy fiatal élet sajkája kötött ki korán az öröklét révében e hó 2-án. Gyermekei, férje és ismerősei mély gyásza kisérte sírjába a még csak 30 évet élt asszonyt, kinek haláláról a következő gyászjelentés szól: Alulírottak úgy a maguk, mint a nagyszámú rokonok nevében is a megrázó csapás által porba sújtott, fájdalmas szívvel tudatják, hogy Sólyom Sándorné, szül. Kövér Zsuzsánna 1907. évi december hó 2-án délután 1 órakor kétheti súlyos szenvedés után elhunyt. A drága halott földi részeit e hó 4-én délután Ya 3 órakor a ref. egyház szertartásai szerint helyezzük örök nyugalomra a szinérváraljai ref. temetőben. Áldás és béke lengjen sirja felett, emléke legyen örökké szent! Szinér- váralján, 1907. december hó 3 án,Solyom Sándor, férje; Sólyom Ilonka, Lajos, Sándor, és Béla, gyermekei. Kövér János és neje szül. Mikolay Róza, szülei. Kövér Klára férj, Décse Lászlóné; Kövér Sándor, Anna, Róza és Juliska, testvérei. Halottnak vélték Az apahegyen Székely Gábor szeszfőzdéjénél történt a napokban, hogy özv. Szilágyi Györgyné 17 éves fia Szilágyi Demeter a pálinkafőzésnél annyit talált inni a szeszes italból, hogy a végén öntudatlanul elnyuj- tózott és magáról semmit sem tudott. Két ember ölben vitte haza édes anyjához. Az anya kétségbeesetten jajgatott fia halálán s az emberek is nagy részvéttel voltak. Másnapra mégis csak belenyugodtak valahogy a változhatlanba. Készültek a temetésre. A rokonokat meghívták és mindent elkészítettek a temetésre. De harmadnapon, mikor a temetés határnapja volt, reggel a fiú felébredt. Előbb a rémület, később az öröm leírhatatlan volt. Az egész dologban azt sajnálta legjobban a jó édesanya, hogy szemfedőre, koporsóra meg virrasztóra oly sokat költött. Szerelmes pap. Szilágyi Viktor, géczi g. kath pap a napokban szolgálójával Amerikába szökött. Szökéséről Brémában kelt levelében értesítette a híveket és fiatal feleségét. 25 éves évforduló. A Széchenyi-társulat f. hó 4-én Madarassy Dezső társulati igazgató elnöklete alatt szükebb körű gyűlést tartott, melyen a társulat 25 éves fennállása megünneplésének módozatai kerültek napirendre. A gyűlésen megjelentek: Vajay Károly polgármester, dr. Fechtel János. Mihály Ferenc igazgató, Faragó Jenő segédtanfelügyelö és a helyi sajtó képviseletében hárman. A gyűlés a következőkban állapodott meg. Az ünnepség jan. hó 19 én, vasárnap lesz megtartva valószínűleg a Pannóuia nagytermében, ha az a drapéria-próba alkalmazásával megfelelőnek fog bizonyulni. A bizottság mindent elkövet. hogy ezen hazafias egyesület ünnepi sikerét biztosítsa és a közönség érdeklődését felkeltse. A közoktatásügyi kormányt, Tóth János és Mezőssy Béla államtitkárokat is külön meghívja a társulat vezetősége, hogy megjelenésükkel az ünnepség fényét emeljék. A diszgyülést dr. Boromissza Tibor megyés püspök elnök nyitja meg. Ünnepi beszédet dr. Fechtel János tart. Faragó Jenő társulati titkár az igazgatóság évi jelentését olvassa fel. A zárbeszédet pedig dr
