Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-03 / 49. szám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilttér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos:

PÁBIÁ1T 1ST 'V^L 1ST

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

Földes Béla nyilatkozata a helyzetről.

Ugv értesültünk s vártuk is, hogy szeretett képviselőnk november hónapban lejön hozzánk s élőszóval tájékoztat és győz meg bennünket a mostani politikai helyzet helyességéről, avagy helytelenségéről, valamint az ily viszonyok között ő általa helyesnek Ítélt eljárásról. Földes Béla oly súlyos egyéniség most is, hogy őt egyáltalán nem nélkülözhetik s éppen ez okozta, hogy most nem jöhetett el hozzánk. Egyébiránt álljon itt Földes helyett az ő levele és nyilatkozata a helyzetről.

Budapest, 1907. nov. 28.

Igen tiszteli Elnök Ur!*)

A »Nagybánya és Vidéke« nov. 24-diki számában addig is, mig személyesen válasz- lóimmal érinlkezhelem, ami remélem, a legközelebbi hónap folyamán megtörténhetik, a napirenden levő fontos politikai kérdésekről elmondtam véleményemet. Nagyon lekötelezne, ha szeretett választóimat erre figyelmeztetni szives volna.

Hazafiui üdvözlettel

igaz hive Földes Béla.

Tiszlelt választóimhoz 1

Bár gondolatommal mindig azok körében vagyok, kiket az országgyűlésen képviselni szerencsém van, s már régen óhajtom közvetlen találkozásban választóimat a politikai helyzet iránt tájékoztatni, felfogásukat a napirenden levő kérdések iránt ismerni, de egyébként is örömeikről és bajaikról tudomást szerezni, mivel azonban az országgyűlés munkarendje, a rám bízott több rendbeli fontos feladatok azt e pillanatban meg nem engedik, ez utón akarom t. választóimat a most napirenden levő legfontosabb kérdés, a kiegyezés iránt, elfoglalt álláspontomról tájékoztatni, azon reményben, hogy t. választóim számolva az ország komoly helyzetével, az elintézést igénylő életbevágó kérdések sokaságával, a kiegyezésnek több rendbeli közjogi, közgazdasági és pénzügyi viszonyaival, azt helyeselni fogják.

Igaz. hogy a függetlenségi programmot nem valósítja meg a kiegyezés. De arra nem is tarthatunk igényt, minthogy a koalíció időtartama alatt minden párt pragrammjának végrehajtását felfüggesztette. Különben is a függetlenségi programm közgazdasági követelményei közül az egyik, t. i. a külön vámterület, már ki volt véve a kezünkből, mikor a koalíciós kormány megalakult, a másik, az önálló magyar jegybank a kiegyezésből kikapcsoltatott és igy szabad rendelkezésünk megvédelmeztelelt. Sőt egyenesen az volt a helyzet, hogy a kiegyezésben a magyar állami önállóság kidomboritása ami a függetlenségi párt követelménye volt és az önálló gazdasági berendezkedésnek 1917-ben föltétien bekövetkezése volt az egyedüli ok, mely miatt az osztrák kormány sok kedvezményt megtagadott, amit szívesen megadott volna, ha a közös vámterület további fentarlása iránt biziosittatik, mely biztosítékot a 67-es pártok készséggel megadták volna, de amit az ország érdekében a függetlenségi párt nem adhatott.

Az 1867-iki nagy alkotás Magyarország önelhatározási és önrendelkezési jogát a közgazdaság terén nem támadta meg és habár e tekintetben egy vámszövetség létrehozását kívánatosnak tartja, ennek létre nem jötte esetére, Magyarországnak e téren teljes szabadságot

*) A függetlenségi pártelnökről van szó. Szerk,

engedett. Közel ötven évig, sem kormányok, sem a parlamenti többségek, az önálló gazdasági berendezkedés felé nem törekedtek, hanem nagyjában, kevés módosítással fentartották a köz- gazdasági élet azon kereteit, melyeket az Ausztriával kötött kereskedelmi és vámszövetség szabott. Mi sem természetesebb, mint hogy a függetlenségi párt többségre jutásával, mint amely párt az önálló gazdasági berendezkedést politikai programmjának egyik leglényegesebb pontjául vallotta, a helyzet lényegesen megváltozott. Mert habár a koalíciós kormány az ügyek vezetésének átvételénél a közgazdaságot érintő legfontosabb intézményre vonatkozólag, a kereskedelmi szerződések és vele kapcsolatosan a közös vámterület tekintetében befejezett lényeket talált, mégis világos volt, hogy a politikai terület még le nem tarolt részén a gazdasági berendezkedésre való törekvés a kormányzat irányát fogja képezni. Es ha már eddig a kereskedelmi és vámszövetség megkötése nehézségeket okozott, előrelátható volt, hogy a kormány azon eltökélt szándéka, bogy a szövetségi viszony helyébe a szerződési viszonyt állítja, hogy a fogyasztási adóink terén az állam adóztatási fenségjogát korlátlanul kezelni és minden téren a magyar államiságot kidomborítani óhajtja, a másik szerződő fél visszatorlási törekvését kiváltani fogja. Éles jelszavakkal, fenyegetéssekkel, sőt teltekkel feleltek a magyar kormánynak határozott szándékára, hogy forgalmi, közgazdasági és pénzügyi téren mindent meg akar tenni, hogy a magyar L ízgazdaság önálló, szabad, összhangzatos fejlődését biztosíthassa. Ausztria látván, hogy az önálló gazdasági berendezkedésre Magyarország most leteszi az alapköveket, a megfélemlítés minden eszközével fegyverkezett fel, mire gazdasági viszonylatunkban a pénzpiac kedvezőtlen alakulásában és más körülményekben erős fegyvertársakra akadt. Ily helyzetben folytak, mint tudjuk, a tárgyalások. Hogy ily tárgyalásokból tökéletes mű nem származhatik, hogy ily helyzetben sokat el nem érhettünk az természetes. Ezt már az alku természete is kizárja, melynél minden félnek bizonyos vívmányokat el kell érnie. A felelte kedvezőtlen helyzet dacára Magyarország több becses eredményt ért el úgy közgazdasági, mint pénzügyi és közjogi téren.

Javasolja a kiegyezési mű elfogadását azon körülmény, hogy lehetetlen észre nem venni, miszerint Ausztriában deslrucliv és a dualismust létföltételében megtámadó pártok egyenesen Magyarország integritására törnek, pártok, melyek a két állam viszálykodásában erős tápot találnak és melyeknek politikai értéke is abban az arányban nő, amint a két állam mai dualisztikus helyzetéből állandó viszályok, politikai nehézségek származnak, mig értéke csökken, ha ezek a viszályok, ezek a nehézségek csökkennek, monarchia nemzetközi helyzete megszilárdul. Ha a kiegyezési műnek egyéb haszna nem volna, minlhogy államiságunk ellenségeinek reményeit csökkenti, erejüket gyengíti, szövetségeseiket eltántorítja, már akkor kell, hogy ránk annyi értékkel bírjon, hogy azt elfogadással honoráljuk.

Ami különösen a függetlenségi párt helyzetét illeti, be kell ismerni, hogy a létrejött alku nem felel meg azon politikai programúinak, melyet az évtizedeken keresztül hirdetett. Azonban talán nem is várhatta senki a mull mulasztásával szemben, hogy a függetlenségi párt még akkor is képes lett volna ezt a programmot egyszerre megvalósítani, ha egyedül volna az ország sorsának intézésével megbízva. De hiszen tudva van, hogy a függetlenségi párt más pártokkal együtt viszi az ország ügyeit, azon föltétel alatt, hogy az együttes ügyvitel ideje alatt, mindenik párt azon különös politikai programmjának alkatrészei. Sőt éppen abban találjuk a helyzet előnyét, hogy a függetlenségi párt képes volt a többi pártok közreműködését oly kormányprogramm megvalósításához megnyerni, mely tekintettel van a függetlenségi pártprogramra követelményeire. Nem is tekintve azt, hogy egy politikai programm megvalósítása a körülmények által van föltételezve. Északame- rikában a demokrata párt a szabad kereskedelem pártja, de azért egyetlen e párthoz tartozó elnökség alatt a szabadkereskedelmet nem merték megvalósítani. De a függetlenségi pártnak sikerült az Ausztriával való viszony szabályozásánál minden kétértelműséget kiküszöbölni, a közjogi nomenelaturát a magyar államjog követelményeinek megfelelően helyesbíteni, minden téren, mely lekötve nem volt, a magyar állam gazdasági önállóságát, szabad elhatározási és rendelkezési jogát hathatósan körülsáncolni. A közjogi marasmus, mely évtizedeken keresztül már-már a magyar államiságot egy tartományi autonómiává leszállítani fenyegette, meg van törve és államiságunk teljes kidomboritása már csak idő kérdése. Azért a kiegyezési mű a függetlenségi párt szempontjából is, ha nem is hozta elveinek győzelmét, de mint egy első állomás a további haladás utján, nemcsak vissza nem utasitható, hanem megnyugvással a párt politikai vívmányainak aktiv saldojára irható.

A kiegyezési művel a magyar államiságot elhomályosító és a cenlralismus önámitását táp látó kétértelműség megszűnt, a közjogi fraseolo- gia teljes purismussal és öntudatosan keresztül vitetett. Többé kétséget nem szenvedhet, hogy a külföld a magyar állammal csak a magyar állam közegei utján juthat megállapodásokhoz. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a vám- és kereskedelmi szövetségnek szerződéses vi- szonynyá való átalakításával járnak bizonyos következmények, melyek nekünk talán kellemetlenek. Mert a szerződéses viszony a szövetség helyett azt jelenti, hogy ma Ausztriával köz- gazdasági tekintetben csak úgy vagyunk, mint más államokkal és igy tőle többet, több előzékenységet nem várhatunk, mint más államtól. Sokat adunk a szövetséges társnak természetesen, amit meg nem adunk az egyszerű szerződő félnek. Nem élvezhetjük egyszerre a szerződé ses viszonyban kifejezett teljes államiságot és a szövetséges viszonynak tatán áldozattal járó előzékenységet. Ép ezen helyzet magyarázza a lefolyt tárgyalásokat melyek, mint tudjuk, nem egyszer formális harcokká fajullak el.

Ismeretes mindenki előtt, hogy a magyar kormány a kiegyezési műnek szerényebb eredmények alapján való befejezésére tekintettel arra határozta el magát, hogy az országot különösen a hitelügyi függőségénél nagy katasztrófa fenyegethetné. Gyengének tartották Magyarországot azon fegyverekkel szemben, melyekkel Ausztria fenyegetett. Ez a felfogás, mely mint Damokles-kard lebegett a magyar kormány lépései felett, nemcsak subjektiv, hanem objekti- tényálláson alapult, habár a közgazdasági érdekeknek napjainkban nagy érzékenysége mellett bizonyára az általunk Ausztriával szemben alkalmazható eszközök is, habár fegyvertárunk talán nem lett volna olyan gazdag, de nagyok is elegendők lettek volna fegyvereink a súlyos retorsióra is, annál is inkább, mert Ausztriának épenséggel nem állhat érdekében Magyarország közgazdaságát veszedelmes rázkódtatásoknak kitenni, De még ezen keserű tanulságot is a kiegyezés aktívumára írhatjuk. Az azelőtt folytatott tárgyalások, melyek többé-kevésbé a status- quo fentartására irányultak, a helyzet felismerésére nem nyújtottak alkalmat. A függetlenségi párt kormányrajuttatásával érvényesülő erélyes törekvés a gazdasági önálló berendezkedésre alkalmat nyújtott arra, hogy lássuk, miszerint oly nagy a jórészt földrajzi fekvésünk functióját képező függőségünk Ausztriától, hogy törekvéseink azonnal meg nem valósíthatók, hogy lássuk továbbá, miszerint az intézményes gazdasági függetlenségnek megvalósítását meg kell előznie a tartalmi függetlenségnek, az ország meggazdagodásának, azaz a gazdasági függetlenség előkészítését magunknál kelt kezdeni termelésünk átalakításával, jövedelmeink szaporításával, kiadásaink csökkentésével, intenzív