Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-12-03 / 49. szám

(2) 1907. December 3. tőkegyűjtéssel. Ha nem fogjuk ezt az utat vá­lasztani, akkor télő, hogy tiz év múlva még kevésbbé fogunk közgazdaságunk önállósításá­hoz, minden papiros garantia dacára eljuthatni, mert Ausztria még gazdagabb, mi pedig még szegényebbek és igy gyengébbek leszünk a harc sikeres kivivására. Midőn a többségi pártokból alakult koalí­ciós kormány egy' súlyos válság után az alkot­mány visszaállítása érdekében az ország ügyei­nek vezetését átvette, az alkotmányellenes kor­mány közreműködésével az uj vámrendszer és a vele kapcsolatos kereskedeimi szerződések már éleibe voltak léptetve, még pedig tiz évi tartammal. Ezt a helyzetet kénytelen volt a kormány és az ország elfogadni. Ily körülmé­nyek között az önálló gazdasági berendezésre való törekvésben arra kellett a kormánynak szorítkozni, hogy annak jogi struktúráját meg­megmentse, lehetőleg következetesen kifaragja, hogy többé a lényeg tekintetében se támad­hasson kétely. Autoritativ oldalról elismertetett, hogy az eddigi uralkodó felfogás és az eddigi törekvés ezen felfogás fenlartására végleszámolás alá jutott a mostani szerződéssal és többé sem befelé, sem kifelé az az előszeretettel táplált közjogi tévedés, mintha Magyarország önálló államisága tökéletlen volna, fentartható nem lesz, Más nemzetek helyzetében talán ezen ered­ménynek nem volna jelentősége, de a magyar állam önállóságának elhomályositására nemze­dékeken keresztül irányított aknamunkával szem­ben ezt az eredményt kicsinyelni nem lehet. Az ál­lami élet annyi pontján odahelyeztetett az önálló államiság jelvénye, hogy a legvakmerőbb köz­jogi rabulistika sem vonhatja kétségbe állami életünk önállóságát. Hogy már a befejezett tényekkel szemben is, a szövetség helyébe a szerződést léptették, a közösség lázitása és a magyar állam önállóságának megerősítése. Hogy ez nemcsak képzelődés, azt mutatja az a szenve délyes harc, melyet az osztrákok ez ellen foly­tattak, mulatja az, hogy annak következményeit le is vonták, amennyiben a szerződési viszony mellett, mint látni fogjuk, kedvezményeket meg­tagadlak, melyeket a szövetségesnek hajlandók leltek volna megadni. A szerződési viszonyból folyólag a szerződésen ezentúl a két állam kor­mányának aláírása szerepel, éppúgy, mint idegen államok között kötött szerződéseknél. E-eniul a többi kiilföldi államokkal kötendő szerződések nem agy, mint eddig Ausztria-Magyarország, hanem a kél állam számára köttetnek és a kél állam képviselői által iratnak alá. Ennek az a fontos következménye lesz a jövőben, hogy a külföld tudja, hogy kereskedelmi szerződéseket a magyar állam törvényes ténye­zőinek hozzájárulása nélkül egyáltalában meg­kötni nem lehet. Minthogy pedig a most kötött szerződés elvei irányadók a harmadik államok­kal szemben, ezeket a nemzetközi jog is kény­telen tudomásul venni, mi a közelmúltban elő­fordult rendeleti utón való előléptetés ismétlé­sét lehetetlenné teszi. Ha már ezekben többszö­rös biztosítékát találjuk Magyarország állami egyéniségének és a magyar önálló vámterület jogi létének, úgy az még erősebben kidombo­rodik abban, hogy az a nomeneclatura is vál­tozott, mely az egységes vámterület felfogásá­ból és fényéből következett, kidomborodik to­vábbá az önálló magyar vámtarifában, abban, hogy a vámtarifa módosítása annak idején egé­szen Magyarország elhatározásától függ, vala­mint abban is, hogy a most kötött szerződés 1917-ben automatice megszűnik, eltérőleg az eddigi szövetségtől, amelyekre vonatkozólag az a rendelkezés állott fenn: 1887 évi XXIV. t.-c. XXIII. cikk: »Ezen vám- és kereskedelmi szö­vetség 1888. évi január hó 1 tői 1897. évi dec. 31-ig terjedő időtartamra köttetett és ha fel nem mondatik, a következő tiz évre és igy to­vább, tiz évről tiz évre folyton fennállónak is­mertetik el« Fontosságai bir az önálló gazdasági beren­dezkedés szempontjából az is, hogy az összes kereskedelmi szerződések lejárata 1917. decem­ber 31-ére biztosiitatott és ezen intézkedést semmikép megváltoztatni nem lehet, úgy, hogy Magyarország 1917. után minden irányban, az összes szerződéses viszonyban álló nemzetek­kel szemben az önálló berendezkedés álláspont­jára helyezkcdhelik, Szabatosan formuláztattak a közös szerződéssel intézendő ügyekre vonat­kozó homályos szabályok és legszűkebben álla­píttattak meg azon ügyek, melyeken kívül más közösen intézendő ügy nem lesz, holott e téren az osztrákok részéről újabb és újabb kiterjesz­tési törekvésekkel kellett találkozni, Ezek és egyéb az ország államiságát he­lyesebben kifejező vívmányok alapján mond­hatjuk, hogy a szerződést és az eddig napiren­den levő kétértelműségek egész sorát gyökeres­tül kiirtja. Mihez járul még az, hogy az erre vonatkozó megállapodások szerződésbe foglal­SZI NÉRVÁRA L J A látván és Ausztria részéről is törvénybe iktaltat- | ván, többé nem egyoldalú fölfogások szeszélyes i játékának tárgyát képezhetik, hanem a nemzet­közi jog erős talajába horgonyoztattak. Közjogi vívmánynak, melynek azonban tartalmilag is jelentősége van a szerződés által szabályozott ügyek körül felmerülő vitás kérdé­seknek a közigazgatási útról választott bíróság elé utalása. Ezzel is államiságunk kifejezést nyert és a súrlódást és elkeseredést elkerülő módozattal egyúttal a vitás kérdéseknek részre- hajlatlan és a hatalmi erők megoszlásától füg­getlen elintézés biztosíttatott. Áttérve a szerződésnek az egyes termelési ágakat érintő részére, ami mindenekelőtt mező- gazdaságunkat illeti, a kiegyezés előnyeinek mérlegelésénél szem előtt kell tartani ama fon­tosságot, melylyel az oszlrák piac a magyar mezőgazdák szempontjából bir. Magyarország kiviteléből esik több mint 30 y0 a következő három cikkre: lisztre, ökörre, búzára. Ezen há­rom cikkből esik az 1904-iki év adatai szerint (az 1905-iki évieket a politikai helyzet visszahatá­sának zavara miatt mellőzzük): lisztre 199 4 millió K, ebből Ausztriára 170 1, Németországra 3-3, ökör 130 1 millió K, ebből Ausztriára 1017, Németországra 26 7, búza 741 millió K, ebből Ausztriára 73 9 Németországra 0 07 Látni ebből, hogy Magyarországnak ezen három legfontosabb kiviteli cikkében elért ki­vitel több mint 850/„-a esik Ausztriára, amely arány azujabb vámpolitikai korszak alatt még emelkedni fog, minthogy az azon egyetlen cikknél, mely Né­metország felé még némi jelentőséggel birt, a mar­hánál hanyatlást fog előidézni, Ily körülmények között fontossággal bírnak azon intézkedések, melyeket a megállapodások tartalmaznak és ezek között az állatforgalomra, mint Ausztriával való forgalmunk egyik legfontosabb tényezőjére vo- natliozó intézkedések. Ezen intézkedések meg­felelnek az érdekellek által sürgetett és már előbbi egyezmények utján biztositolt elveknek, melyek azonban több tekintetben az uj szerző­désben hatályos kiegészítést nyertek. Ezek közé tartozik az, hogy megszűnik az osztrák autonom testületek állal telszésszerinti intézkedés és az azzal járó bizonytalanság, valamint azon nem kevésbé fontos elv, hogy egyik állam sem nyújt­hat könnyítéseket az adatforgalomban egy har­madik államnak a másik állam hozzájárulása nélkül. Egyetértő eljárás biztosittalott azon esetre, midőn a bevitel vagy kivitel akadályozása kívá­natos és az egyik állam intézkedéseit többé a másik állam meg nem hiúsíthatja. Biztosítva van egyfelől különös veszélylyel járó betegségek fel­lépésénél rendkívüli intézkedések megtétele, — melyek iránt az exportáló és importáló állam illetékes szakférfiakból álló vegyes bizottsága, esetleg a vám- és kereskedelmi konferencia tesz javaslatot azon állam földmivelési minisztere illetékességének helyes megóvása mellett, amely állam kiviteli érdekeit a felmerült konkrét eset érdekli, — biztosítva van másfelől kevésbé ve­szélyes betegségek szórványos fellépésénél a forgalom korlátozásának a minimumra szorítása. Az állatforgalom érdekeinek felel meg azon intézkedés, mely szerint állatvásárokról kivitelre kerülő tenyész- és haszonállatok különös ismer­tető jelekkel ellátandók, mi elejét veszi annak, hogy járványos betegségek fellépését olyankor is a másik államból tö* télit állatbehozatallal hozzák okozati kapcsolatba, amidőn azok erede­tileg bennszülött állatokon jelentkeztek s hogy folytatólag kellőképen meg nem okolt módon korlátozzak az állatforgalmat a másik állam területéről. A két szerződő államban érvény­ben levő állategészségügyi ■ törvények és a végrehajtási módozatok csakis közös egyet­értéssel változtathatók meg, tehát ama biztosíté­kok, melyek az állatforgalom akadálytalan le­bonyolítása érdekében kölcsönösen nyujtatnak egyoldalúan meg nem változtathatók. A megálla­podások leglojálisabb kezelése különösen hang­súlyoztatok A magyar bortermelés érdekében telt meg­állapodások is jelentőséggel bírnak A magyar bor kivitele 281 millió koronának felel meg (1904). ebből 249 millió esik Ausztriára Ma­gyarország vitális érdekét képezi a természetes bor védelme, és minthogy e tekintetben Ausz­tria újabb bortörvénye teljesen megfelelő, sőt szigorúbb, mint a magyar, a megállapodás lé­nyege abban rejlik, hogy Ausztria magát köte lezte ezen szigorú, de helyes törvényét, a vám­szerződés egész tartamára változatlanul fenlar- tani. Ezen megállapodásból kifolyólag Magyar- ország is kötelezte magát, hogy bortörvényét a szigorúbb követelményeknek megfelelően átala­kítja, miáltal a bortermelők és a bortermelés egy régi kívánsága leljesittelik. A borok kirá­lyának, a tokaji bor elnevezésének biztosítása iránt lett megállapodások is a magyar érdekek védelmét, a tokaji bor régi hírén az insolid közvetítők által ejtett sérelem megtorlását jelenti 49. szám. A mezőgazdaságot érintő intézkedések közé tartozik még az őrlési forgalom megszüntetésé­nek föntartása és a budapesti tőzsde üzleti for­galmának szabályozására történt megállapodás, melynek célja a játékügyletek jellegével biró tőzsde ügyletek megakadályozása, egy reform, melyet nemcsak egy gazdaközönség ország­szerte óhajt, de melynek szükségességét maga a tőzsdetanács elismerte és mely abban az irány­ban mozog, amelyet elismerésre méltó módon magának a budapesti tőzsdének vezetői kezde­ményezlek, t. i. az irreális és játékszerü üzletek korlátozása olykép, hogy a tőzsdei ügyletek, anélkül, hogy ezek az üzletek úgy mint Német­országban a lajstromba felvettek privilégiumává váljanak, az erre hivatottak körére szorittassa- nak. Ugyancsak a mezőgazdaság érdekében mindkét állam alkalmas intézkedéseket fog tenni arra nézve, hogy a két szerződő állam­ban a mezőgazdasági termelés céljaira szolgáló cikkek hamisítása megakadályoztassék. Az ipar terén is, a szerződésnek bár a kö­zös vámterület mellett kevesebb eszközök álla­nak rendelkezésre, mégis több intézkedést ta­lálunk, melyek nagy horderővel bírnak. Ide tartoznak először magának a vámtarifának azon tételei, melyek Magyarországon is már nagyobb jelentőséggel biró iparcikkeket véde­nek. Ismeretes, hogy ilyen iparágaink nem épen csekély számban vannak, sőt olyanok is, me­lyeknek épen Ausztriában vannak piacaink, úgy, hogy itt közvetlenül Ausztriával szemben érvé­nyesül a magyar ipar védelme. Továbbá az iparfejlesztés szempontjából kiváló fontossággal bir a fogyasztási átlók önállósítása, különösen a sör- és szeszipar érdekeit a szerződés több irányban előmozdilja. Ugyancsak az ipar érde­keinek szolgálnak a tisztességtelen verseny el­len mindkét államban történendő óvintézkedé­sek, szolgál továbbá a szabadalmi, minta- és védjegyügy szabályozása, és teljes függetienitése, az Ausztria által e téren per nefas gyakorolt jurisdikció megszüntetése, a védelemnek egy államban való megszerzésének lehetősége, mely intézkedések véget vetnek annak a nagyon el­terjedt felfogásnak, mintha az ipari tulajdon­jogok oltalma is a két államnak közös ügye volna, felemlítendő különösen a fogyasztók fél­revezetésére az osztrák gyárosok által használt, akár történelmi nevekben, akár másban kifeje­zésre jutó nemzeti motívumokkal való vissza­élések tilalma. A magyar iparnak szolgál a ma­gyar lisztnek Dalmácziában diíferentiális meg­adóztatásának megszüntetése, szolgál az osztrák vándor-ipar és házalás versenyének megszün­tetése, a cukorsurtaxe beszedésének biztosítása, a cukorbehozatal contingenlálása és még több egyéb intézkedés. Eontos az ipari törvényhozás teljes függetlenségének elismerése mellett az iparosok és kereskedők, keresk. társaságok, va­lamint kereskedelmi utazók számára az egyenlő elbánás biztosítása és az utóbbiaktól eddig kö­vetelt ipari- és fémjelzési engedélyek elejtése, a házalást és vándor-ipar teljes önállósítása. Áttérve egyes iparágakra, különösen kieme- iendők az egyezmények fontos intézkedései a sör- és szeszipar tekintetében, amennyiben ez intézkedések ezen iparágak fejlesztését hatható­san fogják előmozdítani. A söripar terén különö­sen a kisebb serfőzdéknek adbató külön ked­vezmények fogják remélhetőleg ez iparág megerő­sítését előmozdítani. Sokkal nagyobb fontosság­gal bírnak azonban a szesztermelés iránt hozott határozatok. Mindkét fél teljes szabadságot biz­tosítván magának, a szesztermelés fejlesztése érdekében az állam szabad tért nyert. Szabadon állapítja meg a contingenst és amennyiben a megadóztatott szesz behozatala esetére azon állam contingensének leszállítását követelheti, ezzel az osztrák szesznek behozatala korlátok közé szorul. A hitelügy terén legfontosabbak a jegybank­ügy iránt történt megállapodások. Az osztrák kormány tudvalevőleg a legnagyobb határozott­sággal védelmezte a junktimot. A magyar kor­mány a junktimot határozötlan visszautasitoila és már a kiegyezési mű teljes meghiúsulása fe­nyegetett, midőn az utolsó órában sikerült az osztrák kormány eilentállását legyőzni. Így a bankkérdés a kiegyezéstől elválaszíalott. Ha ez csak negativ eredmény is, de az adott helyzet­ben vívmány, mert Jenlartja a lehetőséget az önálló jegybank felállítására. Most a nemzet kezébe van letéve, az fog dönteni azon, vájjon a legközelebbi tiz évben miként tartja célirá­nyosnak a bankügyét rendezni. Hogy itt poli­tikai reflexiók is belejátszanak, kétséget nem szenved, sőt jogosult is. De tagadhatatlanul sze­repelnek fontos közgazdasági szempontok. Mert habár el kell ismerni, hogy a magyar osztrák jegybank ma egy hatalmas pénzintézet, — ezen erős pozitióját mellékesen megjegyezve, rész­ben a magyar oldalról sürgetett valuta szabá­lyozásnak köszöni, — habár el kell ismerni,

Next

/
Thumbnails
Contents