Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-12 / 46. szám

TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP.

Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilllér soronkinl 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN.

A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk.

A biró.

Szinte az egész világ közvéleményét foglalkoztatták azok az ügyek, melyekkel legutóbb a berlini Schöffengericht foglalkozott Feszült figyelemmel lesték, mi lesz vége Harden pőrének, felmentés-e, vagy elitélés.

Es ugyanekkor a mi magyar glóbuszunk egynéhány napig szinte érdeklődve leste egy hazai per tárgyalását, kíváncsian, izgalommal, aminthogy politikai pereket el sem képzelhetünk a peren kívül állók kibicelése, beleszólása nélkül.

Különös, hogy mind a két per tárgyalása alkalmával a közönség körében nem az a kérdés volt legnagyobb fokú érdeklődés tárgya, elitélik-e, vagy felmentik a vádlottakat, hanem, mintha a bűnösség kérdése már eleve tisztázva lett volna, arról folyt a szóbeszéd, milyen körülményekre lesz tekintettel a bíróság ítélete hozatalánál.

És nagyban dicsérik a német bíróság függetlenségét, önállóságát, mert igazat adott annak, akinek igaza volt és épp olyan hévvel csepülik a magyar bíróságot, mert függetlensége mellett nem akart tüntetni egy felmentő Ítélettel.

Alig kell bővebben magyaráznunk, micsoda hitvány gyanúsítás és rágalom rejlik a közvélemény e megnyilatkozásában.

Arra, hogy egy védő azzal sérti meg az ügyvédi kar méltóságát, hogy tüntetőleg táblai bírónak mondja a törvényszéki bírót, ezzel akarva jelezni, milyen szempontok lebegtek az előrehaladást váró bírónak szemei előtt, mikor Ítéletét meghozta, e helyütt nem is reflektálunk, mert már magát a tényt is eléggé szomorúnak tartjuk, hogy valaki visszaélve a szólás szabadságával, felelősség nélkül rágalmaz.

Hanem igen is, hogy az egész közvélemény folyton csak azon töprengett, micsoda bofolyások fognak érvényesülni az ítélet meghozatalánál, kire és mire lesz tekintettel a biró, mikor feloldja Juszticia istenasszony szemét, hogy jobban tekinthessen maga köré.

Mivel szolgált rá bármelvik kultur- állam bármelyik bírói kara, hogy ehhez hasonló gyanúsítások érhessék?

Hiszen ha már a bíróságnak sincsen tekintélye, ha már ezt a kart is akorrum- páltság vádjával illetjük, akkor igazán nincs semmiféle célja a társadalmi életnek, akkor igaza van anarchistának, nihilistának, meg a mai társadalmi szervezet minden ellenségének. Ha annyit sem várhatunk a mostani helyzetben, hogy vagyonunk és becsületünk igazságos védelemben részesüljön, akkor csakugyan nem maradna egyéb választásunk, mint az, hogy visszamenjünk az őserdőbe és egyedül ökleink súlyára bízzuk kincseink védelmét.

Szerencsénkre azonban erre a konklúzióra nem juthatunk, mert hibás a premissája.

Nem célunk most a külföldi bíráskodásra szót vesztegetni, — de erkölcsi kötelességünk, hogy azokat a vádakat, melylyel a mi bíróságunkat illették, visszautasítsuk.

A mi bíróságunk pártatlan és független ítéleteinek meghozatalánál sem anyagi, sem erkölcsi előnyök nem csábítják, azokra tekintettel nincs és csupán lelkiismeretének szavára hallgat, amikor hivatását teljesíti.

És ha van is kivétel, úgy ez a szabályt meg nem döntheti, még az aranynak is van néha salakja.

üe nagyon rossz szolgálatot lesz nemzetének az, aki mégis vádakkal és gyanúsításokkal hozakodik elő. Tudja ön, tisztelt közvélemény, mi lehet ennek következménye? Tudja-e, hogy a legerkölcsösebb leány is végül elbukik, ha ártatlanul gyanúsítják becsületét? És ha a legigazabb ember is azt fogja látni, hogy szava hitelt nem talál, nem természetesebb, hogy végül maga is szívesen hazudik, miután már úgyis mindegy?

Meg kell szűnnie ennek az oktalan gyanakodásnak, de legelső sorban is az szükséges ehhez, hogy e tünet indító okait keressük és azokat'szüntessük meg.

Legelső ok az az általános korrum- páltság, mely egész társadalmunk életét- beszennyezi. Panama, korrupció, tisztességtelen üzelmek annyira elárasztották mocskos hullámaikkal életünk minden megnyilatkozását, hogy igazán nagyon nehezünkre esik feltenni azt, hogy akadjon még sziget, hova ezek a hullámok el nem érlek.

A másik és még ennél is fontosabb ok az, hogy éppen a bírói kar az, mely anyagilag e kevésbbé független és amelynek előmenetel sincs szabályozva, úgy, hogy bizony a megvesztegetés épp oly könnyen elképzelhető, mint a hatalom pártfogásának keresése.

Ezrek, százezrek biza,tvák annak a bírónak a kezére, ki végre 2000-3000 koronás hivatalba kerül 5—8 évi jog- gyakornokoskodás után. Existenciák, családok élete és becsülete fölött dönt az a biró, kinek legalább anyagilag, saját existenciája, saját családjának megélhetése imminens veszedelemben forog.

Soká életben maradhat hat az a fényű, kit alattomosan őröl a titkos, rejtett szú, mig kivül pedig rágalom és gyanúsítás, mázsányi fejszékkel döngetik?!

Nem. Össze fog roskadni, porba fog dőlni, ha idejekorán nem gondoskodunk segítségről.

E segítség pedig csak egyféle lehet. Teljesítem kell a bírói kar minden jogos kívánságát.

Annak nem szabad tovább is megesnie, hogy napszámbérlet mellett Ítélkezzék a biró. Nem szabd emberfeletti nélA „SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA.

A cár szerelme.

(Folytatás.)

K . . . hercegné meghívása volt a legsürgetőbb, sőt mondhatni, parancsoló. Ezt el kellett fogadnia. így telt el ismét két év gyönyörű dús éleiben, élv és öröm között.

Csodálták őt, körülrajongták, a cárt gyakran és hosszasan iátla, majd tündéri, ragyogó udvari mulatságokon, majd vadászati erdei kirándulások alkalmával, gyakran bizalmas családi körben és gyakorta egyedül négyszem közt. Ilyen alkalomkor a cár szavai andalító zenének hangzottak, pillantásai oly forrók, oly bensőségtelje- sek voltak, hogy a leányka szivébe hatottak és emésztő lángot gyújtottak abban. Reszketett, a boldogságos szűzhez imádkozott és szive elszorult ily pillanatokban.

Az 18 . . év őszén volt, mikor K. hercegnő, aki fiatal védencével Baden-Badenben töltötte a nyarat, igy szólt: »Mit gondolsz, Katharina, hátha mi is elmennénk Krimiába ? A pétervári évad még nem kezdődött meg, innét is elvouult már a jobb társaság, az orosz udvar pedig Kri- miában időzik. Ott az égalj pompás, szórakozni

fogsz, mert úgy látszik, két havi fürdőn tartózkodásod dacára levert és gyengélkedő vagy.«

Ki volt boldogabb Katharinánál!

Saltoban látta viszont hat havi távoliét után a cárt. Szebbé, kifejlettebbé lett; szerelme, melylyel úgy küzdött, mint egy titkos, makacs ellenséggel és mely fölött még mindig tudott uralkodni — gyermekded megjelenésének bizonyos érettséget kölcsönzött, mely hasonkoru leányoknak rendesen nem szokott sajátja lenni.

Derült és vidám volt, ha látta a cárt, nem bírta volna egy haragos vagy aggódó pillantással megbántani, mindent meg kellett tennie annak az embernek kedvére és óhaja szerint, kinek vállára egy egész világ gondja nehezült, s akinek élete gyakran forgott veszélyben.

Lágyan, hízelgőn suttogott a szellő, a virágok pompája édes illattal áradt szerteszét, a madarak zenéje andalítóan hangzott és a nap aranysugara ragyogott a zölddiszben pompázó fák sudarán, midőn a cár Katharinával a sürü erdőben lovagolt egyedül, csendesen, bizalmasan ; csak távolról követte őket egy szolga.

Amit a szív érez, attól arad a nyelv. Katharina egész szivével hallgatta a cár szavait, meg- ittasult, el volt ragadtatva. Ö, a szegény árva leány, lábai előtt látta egy majdnem végtelen birodalom uralkodóját. Fogva volt, nem birt ellenlállani . . .

A csendes élvek közepette számos év telt el. Kalharinának nem volt szüksége a világra, a gyönyörökre, más emberekre. Aggodalom nem volt már szivében, leküzdötte a szivét egykor emésztő harcát. Sokan irigyelték, környezete boldognak magasztalta. S boldog szép órákat töltött az ő Sándorjával, a külföldön mindenüvé követte, vadászatain, utazásközben, háborúban folyton mellette kellett lennie; osztozkodott a cár bánatában, örömében, vigasztalója volt nehéz óráiban elsimította a redőket, melyeket a kormányzat gondjai vontak barázdaként homlokára.

Ekkor meghalt a cárné, Katharinát barát- jai unszolták, hogy bírja reá a cárt — házasságra.

II. Sándor, ki nem bírta egy kívánságát se megtagadni, könnyen hajlott. Hat héttel a cárné halála után ment végbe egész csendben az esküvő Zarskoe-Seloban.

Barátai, rokonai ezután gyakran unszolták Katharinát, hogy bírja rá a cárt arra is, hogy megkoronáztassa, de ő állhatatosan ezt viszonza :

— Én nem vágyódom biborfény és korona után. Boldog vagyok, ha Sándorom homlokáról elűzhetem a gondot, ha ima és folytonos őrizet által elháríthatom fejéről a veszélyt.

Elérkezett 1881. március elseje.

— Ne hajts a lovardába — esdeklé Katharina. — Engedj kérésemnek,én rosszat gyanítok;