Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-05 / 45. szám

45. szám.

(2) 1907. November 5.

SZINÉRVÁR ALJA

Anyagi áldozatról szó se lehet, mert hiszen tudjuk, hogy a legegyszerűbb faragott márványnkő is rengeteg összeget emészt fel, aki pedig erre az áldozatra képes, az igazán már nem fukarkodnék a művésznek szánt liszteleteijjal sem.

Egészen másban kell tehát e jelenség magyarázatát keresnünk, és úgy hiszük, helyes nyomon járunk, a mikor, a megszokáshoz, a hagyományhoz való ragaszkodáshoz véljük ezt az okot megtalálni.

Konzervatívak vagyunk teljes életünkben, azok maradunk halálunk u'án is. És hiábavaló minden küzdelem, melyet a tnaradiság ellen folytatunk, emberi erő gyönge ahhoz, hogy e harcban győzelmet arasson.

A mint már föntebb említettünk, nem csak a disz hiánya az, mit e napon, halottak ünnepén szemünkbe ötlik, hanem még sokkal kellemetle- nebbül érint egy másik jelenség, a lelkesedés, nagyjaink emléke iránti hódolat hiánya.

A kényszerű tisztelet mit sem ér, és nincsen értelme az olyan ünnepségnek, mely nem szívből fakad.

Pedig, hogy halottaink ünnepe csak a legritkább eselben vált ki bensőséges érzelmeket a látogatókból, arra, sajna, számtalan állító bizonyságot találhatunk.

Komédia ez, kérjük szeretettel, amit ezen a napon ülnek. Nem a magába szállás, a csendes megillelődés ünnepe ez, hanem hideg formaság, melynek legelső kelléke is hiányzik, az őszinteség.

Az asztaltársaság érdemes elnöke, ki ünnepi díszben darálja le mondókáját, már beszéde közepe felé is azzal a gondolattal foglalkozik, hagymával vagy enélkül rendelje a rostélyosát vacsorára. Az alelnök ur ki ájtatos szemforgással áli mellette, azt számítja ki. mennyit fog a takarékpénztár pénze után fizetni, mikor az csak 4 napja volt benn összesen, és így foglalkozik azután sorjába mindenik a maga aprócseprő bajaival, hogy a szónoklat végével eloszolva, büszkén szaladjon a szerkesztőségbe, helyet kérve a jelenvoltak sorában.

Ki hiszi azt, hogy a halottak ilyen tisztességre reflektálnak. Ki gondolja, hogy ezzel teljesen megfelelt kötelességének, és most már egy évig nyugodtan maradhat abban a tudatban, hogy kellő fénynyel ünnepelte meg elhunyt hívei emlékét. . . . ?

Hagyjunk fel a külsőségekkel, urak!

Egyetlen módon becsülhetjük meg halottaink emlékét, ha egész életünk folyásában őket vesszük követendő például. Sokkal többet használunk a hazának, sokkal jobban hódolunk meg a nagyok nemeseinek, ha cselekedeteikben követjük őket, és nem holttestükkel üzünk dicstelen játékot.

Ne egyszer egy esztendőben gondoljunk azokra, kik a nemzetet fejlődésében előbbre vitték, ne csak halottak napján elmélkedjünk arról, mit köszönhetünk nekik, de lebegjen példájuk állandón nemzetünk előtt, csak igy felelhetünk meg azoknak a várakozásoknak, melyeket ők valaha az utódokhoz fűztek.

A legáltalánosabb baj.

Ez kétségkívül az idegesség. E betegség ezelőtt ölven-hatvan évvel még alig volt gyógyitzesságra — azt mondta a néni — sohase gondoljak; család, vagyon és szépség nélküli leány vagyok. Vájjon igaz-e? Vagy csak azért mondja, mert Sonia még csúnyább nálamnál ?

— Nem, valóban nem hiszem — szólt a tükör elé állva — termetem délceg és szabály- szerű, vállam vakító fehér, hajam szőke — de szőke haj és barna szem bizonyára nem össz- hangzók — valamiben mégis csak kell a hibának rejlenie. Nem, nem hiszem, hogy csúnya vagyok, a néni azt csupán irigységből mondta. De hát miért is kínlódom jövőm miatt? Az árvák mindig a jó Isten gyermekei!

Ilyen és hasonló elmélkedésekkel telt el az ideje, mig az álom angyala lágy lehelletévei homlokán csókolá e gyermeket, aki egyedül, árván állott a világban, akinek nem volt semmije, csak gyengéd, odaadó szive.

— Tudjátok mi az újság? kérdék másnap az intézet legidősebb növendékei barátnőiktől . . K . . . hercegné a jövő vasárnapra meghívta ebédre az egész első osztályt, fiatal urak is lesznek, táncolni fogunk, pompás esténk lesz.

S elérkezett a vasárnap. A leánykák fehér ruhába öltöztek, színes szalagokkal. Minek az ifjúságnak a cicoma, mikor bájainak teljében van ?

Midőn az asztal körül vidám, jókedvű játékra gyülekeztek, hirtelen belépett a cár.

Vidáman és szeretelreméltóan, — ilyen volt mindig, elegyedett a játszók közé, ingerke- dett a fiukkal és tréfálódzott a leánykákkal. Ismét Katharina volt az, akire különös figyelmet fordított, s akinek szőke selyemhaját egy Ízben hailkan, majdnem észrevétlenül megsimitá. I

ható. Igaz, hogy akkor még ritkábban fordult elő, mint napjainkban, de másrészt az orvosi tudomány éppen ezt győzi le legkönnyebben.

Mielőtt azonban gyógyításáról szólanánk, legyen szabad néhány szóval elmondani, mitértünk voltaképen »ideg« és »idegesség« alatt? Mert habár, sajnos, igen sokan szenvednek idegességben, mégis kevesen tudják, mi az.

Az emberi test minden részét egy fehéres szürke, hol elvékonyodó, hol megvastagagodó hálózat vonja be, mely a külső behatások, valamint bármi más okból származó érzéseket az észrevevés központjához, az agy velőhöz vezeti.

Ez az idegrendszer, mely annál rendesebben működik, minél jobban tápláltatik és edzés állal minél több ellent álló erűre tesz szert. Ezt elé rendő, kívánatos, hogy a gyermek már kicsi korától fogva minél többet tartózkodjék szabad és friss levegőben, igen sok és különféle testmozgást tegyen és valahányszor megéhezik, lakjon jól. Minden zajhoz, erősebb és gyengébb hangokhoz — szokjék hozzá, ijesztgetés által ne allerál- tassék s igy tovább. Idegzete ez által igen erős és egészséges lesz és örök időkre megmenekül az »idegesség« néven ismert és korunkban any- nyira elharapódzott betegségtől, még az esetben is, ha sok szellemi munkát kellene végeznie.

Ha azonban az idegrendszer nem kap elég táplálékot s azonkívül még nem is edződik, elgyengül és ez az állapot az, mit »idegesség«-nek neveznek.

Az idegességben szenvedők épen azért, mert idegeik vérszegények, gyengék, igen könnyen izgulnak s miután ez nagyon gyakran fordul elő náluk, az idegrendszer izgatott állapota visszahat az egész szervezetre és ha idejekorán nem fognak hozzá gyógyításához, nagyon megrövidíti az életet.

Tisztába jővén igy a baj mivoltával, mellőzhetjük az orvos által fog matositandó gyógymód leírását, ahelyett annak a megbeszélésére szorítkozunk, mit tehet magi a beteg bajának elhárítására.

Mindenek előtt azt leheli, hogy lehetőleg kímélje magát az indulatoskodástól; mire a környezetnek tekintettel kell lennie és óvni a beteget az izgatottságtól. Mozogjon gyakran és lehetőleg sokat a szabad levegőn; használjon hideg fürdőket, hideg zuhanyokat; igyekezzék önuralma - val legyőzni azoknak az okoknak a hatását, melyek őt felizgathatnák, testi erőinek fejlesztésére fordítson kellő gondot ne aludjék puha ágyban, táplálkozzék jól s ha teheti, tartózkodjék hegyek között, erdőben és vizek közelében.

Keresse a vig társaságot, nagyobb mérvű bajnál igen jót tesz az utazás. A fürdők használatát illetőleg szakértő orvos véleménye kérendő ki, mert csak ő tudja, milyen fördő használhat legjobban.

A környezet minden egyes tagja óvakodjék a beteget izgatni, mert ez csak súlyosbítja a bajt.

Legjobb a szervezet és idegek edzését a gyermekkorban megkezdeni és következetesen folytatni mindaddig, mig a fejlődés és növekedés be nem fejeződik. Ez a legbiztosabb ellenszere az idegességnek.

Mint villám, úgy cikázott át ez az érintés a laányka lelkén Csendessé, álmodozóvá lett naphosszat, s midőn este a szent képek előtt térdre borult, áhítattal imádkozott: »Boldogságos szűz anya, könyörülj rajtam !«

Egy egészen uj, előtte homályos, meg nem határozható érzés fogta el.

— Mi lesz az én sorsom? — gondolá magában; tán még se lesz oly zordon, mint ahogy a néni mondta folyton.

. . . így telt el az utolsó két éve a kolostorban. A cár nem merészelte őt a meghatározott idő előtt, mely szerint a fiatal leányok nevelése tizennyolcadik életévükben ér véget — onnét kivenni. Ö, a világ hatalmas ura, akinek egy szavától milliók élete függött, nem merészelt e leánykának parancsolni Ifjúsága ártatlansága, védtelensége tisztelettel töltötték be lelkét iránta. De őt látni, látásában gyönyörködni, igen azt tehette s tette is, a hányszor az illem csak megengedte.

Mikor Katharina tizennyolc éves lett, el kellett hagynia az intézetet. Ekkor ismét eléje lépett az aggasztó kérdés: Mihez fogjak most? Visszamenjek e néném házához? Mi lesz belőlem?

0 persze nem tudta, hogy miért bánnak vele oly kiváló előzékenységgel, mióta a cár különös figyelmet fordított reá. Az ártatlan gyermek mindent környezete szivjóságának tulajdonított, de a tapasztalt világi delnők jól tudták, mit jelent a cár kegye.

Még mielőtt Katharina csak gondolt is rá már több oldalról, csupa hercegnőktől, kapott meghívást, hogy tekintse házukat a magáénak.

I

(Folytatása következik.)

Krónika a hétről.

(A helyzet. — Lengyel Zoltán pőre. — Németország szenzációja. — A csernovai vérfürdő. — Vaggonhiány.

— Visszavándorolt magyarok.)

Vasárnap az ország több helyén politikai gyűlések voftak, melyeken egyes képviselők referálták az aktuális helyzetről és főként a kiegyezésről. Bécsben pedig a közös miniszterek tanácskoztak az 1908. évi költségvetésről és teljes megegyezést értek el. A kiegyezés kérdése egyre izgatja a közvéleményt és a képviselőket. Annyi bizonyosnak látszik, hogy a miniszterek megállapodásának radifikálása simán nem fog végbemenni, sőt tartanak attól, hogy a kormány válsága elkerülhetetlen lesz. A képviselőház elfogadta az alkotmánybiztositékokra vonatkozó törvényjavaslatokat és folytatta az indemnitás fölötti vitát.

Kétnapi tárgyalás után döntött a bíróság abban a porban, melyet az ismeretes aktacsempészés ügyében Lengyel Zoltán képviselő és az időközben fegyelmileg elbocsátott Hajdú Gyula irodatiszt ellen hivatalból indítottak. A bíróság Lengyel Zoltánt két napi, Hajdú Gyulát pedig két heti államfogházzal bünteti.

Németországban a legutóbbi napokban a legnagyobb szenzácziót a Harden-pőr keltette. Harden több udvari és katonai méltóságot újságjában pervezitással vádolta A megvádolt férfiak lemondtak állásaikról és kénytelenek voltak az udvar könnyezetéből távozni. Egy ezek közül, Maltke Kisno gróf, abban az igyekezetében, hogy a bűnt erénynyé avassza, a feketét fehérre mosva és bízva előkelő társadalmi állásában, pörbe fogta a bátor újságírót. Azonban pórul járt. Hardent felmentette a bíróság a becsület- sértés vádja alól és ezzel megbélyegezte egyúttal a vakmerő vádlót és nagyúri társait.

A liptómegyei Csernova községben vasárnap délelőtt templomot kellett volna fölszentelni ; e helyett azonban az egybegyült ünneplő nép nekitámadt a csendőröknek, kik kénytelenek voltak fegyverüket használni. Tizenkét ember azonnal meghalt, másik tizenkettő pedig halálosan megsebesült. A zavargás azért tört ki, mert a tót lakosság azt kívánta, hogy a templomfelszenteléssel várjanak, mig a pánszláv izgatások miatt elitéit Hlinka András pap börtönéből kiszabadul és a felszentelést ő végezheti. Ebbe a felsőbb papi hatóságok nem egyeztek bele. A csernovai vérfürdő interpélláció tárgyát képezte a képviselőházban. sőt az osztrák reichsrátban is, hol ezt az alkalmat a magyarok elleni durva kirohanások ellen használták fel.

Nagy közgazdasági baj fenyegeti amúgy is zilált viszonyainkat. Az államvasutaknál az időben már szinte megszokottá vált vaggonhiány az idén sokkal nagyobb, mint eddig volt. Alig lehet a szállítási forgalmat csak megközelítőleg kielégítő mértékben lebonyolítani, ami rengeteg kárt okoz kereskedőknek, gazdáknak, gyárosoknak Több gyár vezetősége már kénytelen volt kijelenteni, hogy rövidesen elbocsátja munkásait; hogy a kész-árut nem tudja elszállítani.

A sok szomorú esemény közt némileg örvendetes jelenségnek mondható, hogy a kivándorlás csökkentésére van kilátás. Nem talán azért, mert idehaza javultak a megélhetési viszonyok és a kikivánkozásra nincs már többé ok, hanem egyszerűen azért, mert Amerika nem képes már többé befogadni az odaözönlő rengeteg munkásnépet; már Amerikában sincs annyi munka, hogy a végtelenségig folytatni lehetne a munkások foglalkoztatását. Mit csináljon tehát a szegény ember, aki a jobb kereset reményében átkél a Nagy-óceánon és ott csalódottan tapasztalja, hogy nem kap munkát vagy csak olyant, mely súlyosabb is, silányabbul is fizetik? Kénytelen visszajönni hazájába, amit még akkor is kedvező jelenségnek tekinthetünk, ha az okkal, amiért ez történik, nem is vagyunk megelégedve. Hétszáznegyvenhat ilyen csalódott munkás érkezett e héten vissza Fiúméba. Ez az első tömeges visszavándorlás a sok, túlságosan sok, tömeges kivándorlás után. Remélhetőleg lesz még több nagyobb arányú visszavándorlás, csak az a kérdés, lesz-e idehaza annyi kenyér, amelylyel a visszaérkezettek jól fognak lakhatni ?

HÍREK.

Kinevezés. Az igazságügyminiszter Lettlin- ger Jenő szatmári kir. törvényszéki és Balázs Béla rozsnyói tkvi dijnokot a szatmári kir. törvényszékhez Írnokká kinevezte.

Hymen. Dr. Vájná Géza, szatmári ügyvéd okt. hó 27-én, vasárnap tartotta meg eljegyzési ünnepélyét Biki Kornélia urleánynyal, Biki Károly szatmári ev. ref esperes leányával.

Kinevezések a megyénél. Falussy Árpád dr. főispán Égiy Mihályt, Nagybánya város főjegyzőjét tiszteletbeli vármegyei főjegyzőnek, dr. Jarmy Béla fehérgyarmati ügyvédet tiszteletbeli megyei tiszti főügyésznek nevezte ki.