Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-11-05 / 45. szám

45. szám. SZÍN ÉR VÁRALJA 1907. November 5. (3) Áthelyezett tanító. A vallás és közoktatási miniszter Marosan János palóházi állami elemi iskolai tanítót a szatmári állami elemi népis­kolához helyezte át. Bányamérnöki államvizsga Herczegh Pál kapnikbányai tehetséges és töret vő bányagyakor­nok október hó 16 án jó sikerrel tette le a bá­nyamérnöki államvizsgát. Szerencse fel ! Halálozás Községünknek egy tekintélyes polgára zárta le szemeit örök álomra a múlt hó 27-én. Burghoffer János, vendéglős, kinek jobb kedve volt mindig, mint vendégeinek, kiből örök élet nézett ki, elköltözött az élők sorából. Teme­tése múlt hó 29-én ment végbe nagy részvét mellett. Utolsó utján elkísérték barátai, rokonai, az iparosok testületileg és szép számú résztvevő hívei : A család a következő gyászjelentést adta ki: Ozv. Burghoffer Jánosné szül. Tyuskay Pióza neje és testvérei valamint az összes rokonság nevében fájdalomtól megtört szívvel jelentik, hogy Burghoffer János ipartestületi jegyző életének 57-ik, boldog házasságának 7 ik évében folyó év október hó 27-én d. u. 5 órakor rövid szenve­dés után elhunyt. A megboldogult hült teteme f. hó 29-én délután 3 órakor fog a róm. kath. szer­tartás szerint örök nyugalomra tétetni. Az en­gesztelő szentmise áldozat, f. évi október hó 30 án reggel 9 órakor, a róm. kath. templomban fog az Egek Urának bemutattatni. Szinérváralja, 1907. október hó 28. Áldás és béke lengjen porai felett! Dákoromán pap. A múlt hó 26-án Ternován Coriolan, barlafalui gör. kath segédlelkész a szomszédos Balotafaluba ment misézni. Mise után bement az iskolába. A tanító az iskola ajtajára kis darab papírra magyar és román nyelven ezt irta: »Tanítási idő alatt idegennek tilos a beme­net « A segédlelkész ur ezt meglátva annyira meg- botránkozott, hogy az ajtóról a papirt letépve, a papíron a magyar Írást mutatva, ezzel nyitott be az iskolába; »Tanitó ur, nem tudja, hogy mi románok vagyunk? Mit fognak csinálni az ilyen segédlelkész uracskák, ha majd iskolájukon ma­gyar felírás, magyar címer és trikolor fog lengeni ? Nyugtázás és köszönet. A József kir. her­ceg Szanatórium Egyesület javára halottak esté­jén a róm. kath. temetőben 17 korona gyűlt össze. A kegyes adakozóknak, különösen pedig Gerber Irén és Kamaráth Vilma urleányoknak a gyűjté­sért, Kelemen Dezső urnák a sátor ingyenes fel­állításáért a tüdőbetegek gondozására létesült szanatórium nevében hálás köszönetét mond Szinérváralján, 1907. évi november hó 3-án í'ábián István. Fizetésképtelenség. Osztián Antal, szinér- váraljai rőföskereskedő az elmúlt hét szombatján fizetésképtelenséget jelentett. »Peszilem jól mattyarom « Egy máramarosi zsidó, kit egy szatmári kereskedő beperesitett, megkérte a céget, hogy szüntesse be ellene az eljárást. Ez utóbbi Ígéretet is tett a hitsorsos- nak, de ügyvédjének elfelejtett szólani, ki aztán folytatta ellene az eljárást. Nagyon bosszantotta tehát, mikor az ügyvéd ismét felszólította és levelet irt a kereskedőnek, melyben szemére veti, hogy nem tartotta be a szavát. — Levele a következőképen hangzik: »Küldöm egy levél dr. X-től kérnem én leszek a jüvő hónapban 5 vagy ,6-án Szatmár is és fogom kiegyezni kár a tavabbi köteleséget Sajnálom a magoki szavát hugy nem betartató hugy Szemejesen besziltönk én nem hittem az maguktól csak ígérni az irégés csak egyszer van én ha hazudik ember vagyok Mára­marosi zsidó vagyok. De magok Szatmárri urri ember csudálkozom.« A hazai bábaképezdékre nézve elrendeltem, hogy az 1907/8. tanévtől kezdve a téli tanfolyam okt. hó helyett szeptember 1-én, a nyári tan­folyam pedig március helyett február hó 1-én vegye kezdetét s ehez képest az előbbi jan. hó végével, az utóbbi pedig jun. hó végével fejeztes­sék be. Kivétetnek a pécsi és nagyváradi bába­képző intézetek, melyeknél kivételesen külön kérelmükre átmenetileg a régi rend tartatott fenn. Ehez képest felhívom tehát a törvényható­ságot, intézkedjék sürgősen aziránt, hogy a meg­változott tanítási rendről a Törvényhatóság fen- hatóságához tartozó összes hatóságok és köze­gek tudomást vévén, azt megfelelő módon köz­hírré tegyék. Budapest, 1907. szeptember 21. A miniszter helyett Molnár s. k. államtitkár. A benzinmotorral dolgozó kisiparosok és kisgazdák részére szükséges adómentes benzin piaci és mérsékelt eladási árának szabályozása tárgyában a az 1905. évi december hó 3-án Ad. 67749. szám alatt kelt rendelet kapcsán értesítem alispán urat (városi Tanácsot), hogy a fent említett adómentes motorbenzin mérsé­kelt eladási ára folyó év augusztus hó 1-től a folyó év november hó 30-ig terjedő időszakra, illetőleg további intézkedésig métermázsánként 24 (huszonnégy) koronában állapíttatott meg, amit a benzin piaci árának tekintélyes emel­kedés tett szükségessé. Mindazonáltal, a most megállapított mérsékelt eladási ár a benzin je­lenlegi piaci árával szemben lényeges és pedig mintegy öt-hat korona engedményt képez. Egy­ben értesítem, hogy a szóban forgó egyez­ményt újabban két petroleumfmomitó gyárra kiterjesztettem, úgy, hogy a fentjelzett rendele- temben megállapított árak mellett kisiparosok és kisgazdák részére adómentes motorbenzint mérsékelt áron a következő gyárak fogják szállí­tani : 1. Kőolajfinomitógyár r. t. Fiume és Brassó. 2. Budapesti ásványolajgyár r. t. Budapest; 3. Magyar petroleumipar r. t. Budapest. 4. Bi­har—Szilágyi olajipar r. t. Mezőtelegd. 5. Szab. Osztrák Magyar Államvasut-társaság magyar bányái, huttái és uradalmainak kőolajfinomitó gyára Oravicza. 6. Olló kőolajfinomitó gyára r. t. Pozsony. 7 Orsovai petroleumfmomitó gyár r. t. Orsóvá. 8. Baruch Jeremiás petroleum- gyáros Marosvásárhely, 9. Felsőmagyarországi kőolajfinomitó r. t. Turóczszentmárton. 10. Első sátoraljaújhelyi petroleumfmomitó r. t. Sátor­aljaújhely. 11. Hazai kőolajipar r. t. Budapest. Felhívom alispán urat (városi tanácsot), hogy erről az I. fokú iparhatóságokat és a községi elöljáróságokat haladéktalanul értesítse. A mi­niszter helyett : Szterényi s. k. államtitkár. Tömeges belépés az Országos Gazdasági Munkás- és Cselédsegélypénztár tagjai sorába. A nagybányai m. kir. főerdőhivatal kebelében fennálló társpénztár közgyűlése azon határoza­tot hozta, hogy saját kebelében temetkezési egyesületet alakit. A főerdőhivatal vezetősége azonban, reá mutatva az ily egyesületek élet­képtelenségére, utalt az 1902. évi XIV. t.-cz. ál­tal alkotott III. csoportjára, amelybe való beirat­kozásokkal az óhajtott cél teljesen elérhető. A főerdőhivatal főnöke Molcsány Gábor m. kir. erdőtanácsos, ki alantasainak sorsát mindenkor szivén viseli, belátván az Országos Gazdasági Munkás- és Cseléd-segélypénztár nyújtotta messzemenő jótéteményeit, méltó segítőtársá­val, Ocsárd Károly m. kir. erdőtanácsossal, Janovszki Imre pénztári igazgatósági megbízot­tal karöltve, igazán fáradságot nem ismerő buzgalommal behatóan megmagyarázván azt, oly eredmény éretett el a felvételre való je­lentkezéseknél, amely eddig egy helyen sem fordult elő. Ezen fáradhatlan, lelkiismeretes és népies nyelven történt felvilágosításoknak kö­szönhető, hogy az erdőmunkások teljesen meg­értették a javukra szolgáló intézmény célját é§ tömegesen jelentkeztek a fölvételre és pedig: az I. és II. (nyugdíj) csoportba 204 kincstári erdőaltiszt, munkás és részben nejeik is, a III. (temetkezési segély) csoportba 114 kincs­tári altiszt, munkás és azok nejei; a rendkívüli (baleseti) csoportba pedig 43 erdei munkás. Az I. és II. csoportba belépettek (14 és 35 évesek) biztosítottak maguknak nyugdijat halál­eseti (temetkezési) segélyt, baleseti segélyeket a baleseti (400 K haláleseti segélyt, a III. cso­portba 14—50 évesek) belépettek pedig 1 egy a korukhoz mért baleseti (temetkezési segélyt) mig a rendkívüli tagok sorába belépettek a bal­eseti segélyekre és a baleseti (400 K) haláleseti segélyre tarthatnak igényt. CSARNOK. Egy gyászolóhoz. Irta : Temérdek. (Jeszenszky Z)anó.) Meghalt, akit oly forrón szerettél, Sokkal jobban, mint önmagadat. Boldog voltál, boldogtalan lettél, Roskadozol a nagy kin alatt. Kong áztatja halovány orcádat, Zokogsz ott is, hol senki se lát; Úgy érzed, hogy örök lesz e bánat S öröm többé nem mosolgg le rád. Még az is fáj. hogy oly jő volt hozzád, S keserű most, ami édes volt; Mért nem volt rossz, vennéd most nagy Ily kétségbe ejt a siri bolt. [hasznát, Óh ! békiilj meg. A szálló idővel Száll feléd egy láthatatlan kéz: Mely gyöngéden egy lágy keszkenővel Könnyeidet letörölni kész. Letöröl az elsőn csak egy csöppet, S már egy könnyel szárazabb az arc, Másnap kettői, aztán mindig többet És a szívben csillapul a harc. A Főnök ur becsülete. Nap sütött a körút baloldalára és Ditrich főnök ur kiállt a boltja elé. Tenyerét a szeme fölé tette és úgy nézte az embereket és a kocsi­kat. A másik kezével az óraláncát fogta, hogy valaki ki ne lopja az órát a zsebéből. Drága lehetett, feleségétől kapta az első gyerekük szüle­tése után. A túlsó oldalról integetett valaki. Széles váilu, szakállas ember. Ditrich főnök ur össze- szoritotta a szemed, úgy látta, hogy neki integet. Átmenjen-e? Ha ez az ember akar tőle valamit, hát csak jöjjön be az üzletébe. Kényel­mes külön helyisége van és puha bársonyszékek vannak benne. Úgy látszik, az az ember nem akar átjönni. A naptól félti a szakállát vagy mi? Ditrich ur a zsebébe mélyeszti a kezét és kényelmesen lépked át a kocsik között. — Parancsol valamit? Megemelte a sapkáját, ahogy az üzletben szokta, ha szép asszonyok jönnek látogatóba. — Fölvilágositást kérek Ditrich ur. Ditrich ur csodálkozva nézte ez embert és megzörgette zsebében a huszfilléreseket. — Nem pénzt kérek, kedves Ditrich ur, én a volt pénztárnoknőjének a vőlegénye vagyok. — Nos és ? — Nos és kedves Ditrich ur, a menyasszo­nyom szép leány . . . hm, nagyon szép leány . . . — Kinek mi az ízlése. Nekem nem tetszett. Nos és ? — Ugyan, ugyan, kedves Ditrich ur . . . az­előtt . . . hm, tetszett önnek. Ditrich főnök ur vállát vonta. — Nos és, hát jól van, tetszett. — Kedves Ditrich ur. A világ könnyelmű. Azaz, hogy a világ azt mondja, hogy más köny- nyelmü. Különben nem magyarázom önnek. A mennyaszonyomról, hm, hogy is mondjam csak .. • Ditrich főnök ur fontoskodó arcot vágott. — Tudom . . . értem .. . kedves barátom. Nyugodt lehet. Én mondom. — Hiszen azt mondom-tudom, kedves Dit­rich ur. De hát holmi virágok, meg karperecek .. . — Az már más. Talán máshova fordulna. A szakállas ember idegesen rángatta a szakállát. — Tévedni méltoztatik Ditrich ur. Tudom, hogy jó helyen járok. A világnak éber a szeme. Hiába van a zárt helyiség és sok minden. Ditrich főnök ur szúrós szemekkel nézte a szakállas embert, aki három fejjel magasabb volt mint ő és vastag sétapátcát forgatott az ujjai között. — Hallja, mit akar? Rágalmazni akar? Egész életemben becsületes voltam. Még a fele­ségemnek se vettem karperecét. Látja ezt az órát? Ezt is ajándékba kaptam. A magam pén­zét nem szántam volna rá. Ne rágalmazzon mert bepörölöm. Törvény elé állítom az egész világot. Érti ? A szakállas ember Ditrich főnök ur vállára tette a kezét. — Jól van, kedves Ditrich ur. Én nem bánom. De ha nem akar vallani, majd vall a bíróság előtt. A felesége, tudom, nem fog örülni. Ditrich főnök ur hátra ugrott és lóbálta a kezeit. — Hallja maga, a feleségemet ne bántsa. Két gyermeknek az anyja. Rágalmaző ! Becsülettipró !! Érti!?. És átfutott az üzletébe. A pénztárnál fiatal leánya ült. Odaállott melléje. — Hallja kisasszony. Van e vőlegénye. Nincs ?! Hát ne is legyen. Én mondom. Vagy férjhez akar menni?! Akkor lépjen ki azonnal. Külömben is átalakítom az egész üzletet. Csak férfiaknak valót tartok ezentúl. Ide asszony többé be nem teszi a lábát. Még a feleségem se. Nem tűröm a rágalmakat. Halja! Érti!? Csinos szőke asszony lépett az üzletbe. Ditrich főnök ur megemelte a sapkáját és bókolt úgy, ahogy szokott: Mit parancsol, nagyságos asszony?! Szifka Manó.

Next

/
Thumbnails
Contents