Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-10-01 / 40. szám

Szinérváralja, 1907. Október 1. — 40. szám. Negyedik évfolyam. SZIIERfíRiLJi TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfuetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 filler. Egyes áfa^S1?'Ifcér. Nyilltér soronkint 40 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. A’ > , Felelős^ szerkeszti és laptulajdonos: pAbiiSTVuinsr A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. dést oldott meg egy csapásra az életre­való nem tunyászkodó vidék. Megoldotta: miként lehet az élelmiszer-uzsora ellen sikeresen védekezni és megoldotta: miként lehet nélkülözni a vagy nehezen kapható, vagy méregdrága bérért kapható megbíz­hatatlan, hanyag cselédeket. A vidék azonban itt nem áfpsffieg. Van még egy veszedelmes rém s ez: a lakásdrágaság. Ez a Icám a vidéken is ott­honosan érzi magát, egyre kisért, hogy sikerült a közfigyelmet maga ellen fordí­tani és a provincia ismét módokról kez­dett gondolkodni, mint lehetne e kellemet­len, zord vendéget lerázni. A polgármesterek csak legutóbb kong- resszusoztak, a melyen bizony életbevágó kérdések kerültek felszínre. így a lakás­kérdés is, mely immár elviselhetetlen a vidéken, hol egy csomó mérsékelt javadal- mazásu hivatalnok, iparos, tanító él, kik nehezen tudják az aránytalanul nagy ház­bért megfizetni. A polgármesterek gyűlésén szóba ke­rült ez a mizéria és tervezetet nyújtottak be vidéki olcsó lakosak építkezésének le­hetőségére)]. A vidékVh"tömérdek üres te­lek van, melyet egyes városok, helységek megvásárolnának és parcelláztatnák vagy pedig lakóházakkal, olcsó, mérsékelt laká­sokkal beépíttetnék. Kérnék az állam tá­mogatását, de mindenesetre a hatóságok, az érdekelt és illetékes körök magok tá­mogatnák leghalhalósabban ezen eszmét a kivitelben. Ennél nem veszíthetnének a városok, helységek, mert hát a lekóházakra fordított kiadások szépen megtérülnének és emellett előmozdítanák a sok intelligens ember, a nagyszámú hivatalnokok olcsó lakhatását. A fővárosban is szó esett városi lakó­házak, illetve olcsó lakások építéséről, de mikor lesz ebből valami és mi az, ha a város ad 300—350 lakást. A vidék azonban megfogja csinálni az olcsó lakásokat is, hogy az adófizető, tisztességes, munkában görnyedő, kisfize­tésű polgárok nyugodalma, tehát boldog­sága meg legyen. Az egészséges, üde szellem, mely a vidéket a múltban is áthatotta, a tiszta, hamisítatlan vér, mely lüktetett benne, továbbra is, sőt még fokozva, fennállani fog és praktikus, életbevágó, modern gon­dolataival megszégyeníti a fásult, mindent hamar megunó, a külföldi rossz szokáso­kat majmoló fővárost. Azelőtt a vidék Budapestről nyert impulzust, erőt, vérkeringést, most meg elsenyvedt, energiátlan, akaratgyenge fő­város a vidékről, a vidék utján fog felfris­sülni, megifjodni, elevenséget, üde szelle­met és tetterőt nyerni. A vidék maradisága már rég túlhala­dott álláspont. Józan gondolkodása meg­hozta azt, hogy szerte az országban góc­pontokat létesítettek, melyek egymással összeköttetésben állván, élénk virágzásnak induii a vidék. És a mai szociális bajok gyors és öntudatos orvoslásánál látni, hogy a vidék igen halad a korral, minden tekintetben modern; — emellett és ez alegmegbecsül- hetőbb benne — nem tér el nemzeti vol­tától, ténykedéseiben, cselekedeteiben ott van a magyar jelleg, ott lüktet a magyar erő, ott pezseg a magyar vér és kidom­borodik a magyar józanság. Az üzleti szellem felébresztése. Az ország szomorú gazdasági helyzete meg­kívánja, hogy minden hazafi teljes munkaerejé­nek felhasználásával a gazdasági bajok orvoslá­sán fáradozzék. Lüktető erő a vidéken. A féktelenül dúló határt nem ismerő drágaság és a vele járó tengernyi mizéria nem szorítkozott csupán a fővárosra, ha­nem átcsapott a vidékre is, ahol ugyana­zok a bajok, nyomorúságok és elviselhe­tetlen állapotok feltalálhatok, mint Buda­pesten. Ami annakelőtte olcsób volt a pro­vincián, mint az ország szivében, az olt most jóvalta drágább; a miből kevés van a fővárosban (tehát borsósán, sőt papri­kásán kell megfizetni), abból egyáltalán nincs a vidéken, vagy ha van, csak a ki­váltságosok jutnak hozzá horribilis árak mellett. Mig Budapest fásult egykedvűséggel lomha közönnyel szemléli a mai viszás és lehetetlen viszonyokat és közömbösen engedi srófolni az élelmiszerek, a lakások és mi egymás árait, addig a maradiságá- val csúfolt vidék megmozdul, eszmél és nem tűri némán a rajta esett sérelmeket. A főváros közönsége csak jajveszékel, sirán­kozik; a vidék megmellőzi a szentimen tális hangokat és cselekszik. Mert hát a szó is, az irás is elröppen, tova száll és marad minden a régiben. Itt tenni kell, itt cselekedni kell. A vidék kezdeményezte a kollektiv háztar­tás remek intézményét. Nagybecskerekről indult ki a közös konyha eszméje, és hogy mennyire bevált az ötlet, mennyire tért hódított a praktikus terv, élénken doku­mentálja azon körülmény, hogy gyors egy­másutánban létesülnek ilyen közös kony­hák a vidék megannyi részeiben. És ebben az irányban nap-nap után még folyik a szervezkedés. Ezzel az intézménnyel két égető kér­A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Megbocsdtsz-e ? Ha zugó fergeleg szeszélyes játéka Egg nyomorult viskót a földig lerombol, Az éhező család égre emelt kézzel, O hatalmas Isten, rólad mit is gondol? S midőn a dúsgazdag selyempárnái közt A láztól gyötörve már-már alig liheg. Mondd, örök jó Isten, áldja-e a sorsot, Hogy itt lent a földön a hatalom tied? És ha egy iflju, éllet, boldogságot, Mosolygó kék szempár sugarától remél, Megbocsátsz-e neki, ha egy föld-sifhantnál Trónod felé dörgi, hogy Isten már nem él? Bartók Antal. köszönhető, hogy ez a járvány nem hurcoltatott hazánkba. Sőt kivételesen köszönettel lehetünk Becsnek ezért a kis járványért, mert némileg hozzájárult a tömérdek számmal levő orvosaink jövedelmének gyarapításához. Igen az orvosok nem várt akluálitásra tettek szert. Egyszeriben legelfoglaltabbakká leltek. Az emberek csak úgy megrohanták a sok ezer orvost, ezek meg megrohanták az oltóanyagot árusító intézetet. Mindenki sietett, hogy beoltássá magát. Ez azonban nem ment oly simán Aki látott már iskolai beiratkozásokat, válasz­tásokat és fáklyás meneteket, az valamelyes fogalmat alkothat, hogy mily tömegek lepték el az orvosok lakásait és környékeit. A fővárosban minden második háznál csoportosulások vannak. Az idegen kérdezőskö- déseire egykedvűen válaszolják: — Itt kérem beoltanak. Minden második ház kapuján feltűnő ezé- dulák fityegnek, ezzel a felírással: EC i m. lő o 1 t á s naponta nappal és éjjel, vasár- és ün­nepnap. attakot eredményez az orvos lakása ellen. Tehát előjegyzési sorrendben ollatnak a jelent­kezők. Az orvosok emberfeletti munkát végeznek. Tényleg kora reggeltől kora reggelig talpon vannak. Nem érnek rá aludni, nincs idejük enni. így nem csoda, hogy miközben az egyik orvos gyors egymásutánban, verejtékezve be­oltja embertársait, hű hitvesse a szájába gyö­möszöl egy-egy sonkás zsemlét, csirkecombot és miegymást. És ha egy pillanatra abban hagyja a beoltást, akkor sem szűnik meg oltani, tudniillik — szomját. Hát még hogy jár az, aki lakására ren­deli a háziorvosát. Az illető vár egy nap, két nap, vár egy hétig, mig végre a második hét derekán, éjfél után, midőn a família a legbol­dogabb álmát aluszsza, becsöngetnek. A gazda fanyar ábrázatlal ébredezik, törli az álmot a szeméből és rögtön a himlőre, az oltásra gondol. — No ugyan — mormogja — a doktor is a legalkalmasabb időt választotta. Éjjeli fél egy órakor jön beoltani. Tévedett. A sürgönykézbesitő jött. Táv­iratot hozott. A házigazda töprengve, izga­tottan bontja fel. Ez áll benne: Beoltottak-e már téged? A kedélyes fink asztal- társasága. Nem tudja nevessen-e vagy bosszankodjék. Legénykori barátjai éjszakának idején igy meg- tréfálják. A himlő-járvány. Régi dolog, hogy Ausztriából, illetőleg Bécsből semmi jó sem ered. Fölösleges elő­sorolni a tömérdek kellemes dolgot, amit a Faj than túlról kapunk, de egyről mégis meg­emlékezhetünk: a himlőről, mely van is, nincs is. Nagyobb volt — hála az égnek! — az ije­delem, mint a baj, a nagy óvintézkedéseknek EC i m. lőoltás naponta nappal és éjjel, vasár- és ün­nepnap. Ez még semmi; egyes ügyesebb orvosok arra figyelmeztetik a nagyközönséget, hogy legcélszerűbb, ha előjegyzik magukat, mert a 1 megnyilvánuló óriási oltási kedv valóságos

Next

/
Thumbnails
Contents