Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-13 / 33. szám
Szinérváralja, 1907. Augusztus 13. — 33. szám. Negyedik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 koron. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér Nyilttér soronkini W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: fAeiAist istvAist A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. A cigánykérdés. A dánosi rablógyilkosság ismét felszínre vetette a cigánykérdést. Kétségtelen, hogy nehezebben megoldható dolog, mint a vándorcigányok garázdálkodásának megfékezése s ezzel a közbiztonsági állapotokon élősködő eme rákfenének kiirtása, nem igen fordulhat elő az állam szociális életében. Átlag 90000-re tehető a vándor oláh cigányoknak a száma. Ez a tömeg épen elegendő ahhoz, hogy egy államban a köz- biztonságot állandóan veszélyeztesse s ezzel annak lakosait állandó rettegésben tartsa. A múlt napok története mutatta ezt meg legjobban. A dánosi s ennek következtében kiderült többi gaztettek, az egész országot izgatottságba hozták, az egész ország közbékéjét felforgatták. Vájjon, ha ezen rég megoldásra váró kérdést, az illetékes tényezőknek rövidesen megoldani nem sikerül, minő következményektől tarthatunk? Szerény nézetem szerint ez egy általános lázadást is előidézhet a cigányság ellen s akkor már nem lesz hatalom, amely gátat vethetne a cigányság kiirtását célzó üldözéseknek. Nem is látom messze azt az időt, amikor már a faluba tévedő vándorcigányokat a falu népe egyesült erővel megtámadja s őket kegyetlen módon leöldösi, nem látva bennök embertársukat, hanem egyedül a vagyoni és személybiztonságot állandóan veszélyeztető fenevadakat. — Nem látom messze azt az időt, amidőn egy újabban kiderülő rablógyilkosság esetén a már teljesen ellenszenvessé váll cigányfaj ellen az amerikaiak rendszerét: a lincselést fogják alkalmazni. Egyes lapok értesítése szerint a belA „SZ1NÉRVARALJÁ" TÁRCÁJA. Nyári szerelmek. — Levél a szerkesztőhöz. — Mélyen tisztelt szerkesztő ur! Az elmúlt hónapban majd megfagytam és most majd megsülök, ügy érzem magamat, mint. a Sahara kellő közepén volnék és sehol, semerre egy oázis. A vérem forr, az agyam ég, a szivem ha lángol, csupán a zsebem hideg, rideg. (Néhány meleg napsugarat löveljen feléje,édes redaktor ur!) Általában a szerelem a hőségben burjánzik vadul. Minden szeret és mindenki szeret. A föld, az ég, a zöld lomb, a dalos madár, a virág, a nap, a hold és a kisleány, a méltóságos asszony, a szobalány és a füszeresné, a szalmaözvegy és a többszörös családapa, a diák és a nagymama, a huszár és a kéményseprő, a szakácsnő és az udvari tanácsos. A szivek fennen dobognak és szerelemért áhítoznak. A bakfis a nem szokatlan utón megismerkedik egy fess bajuszü fiatal emberrel, a hentes özvegye éltesebb komoly űrért rajong; a férj elküldi a feleségét nyaralni, de nem küldi el a szobacicát; a feleség elmegy üdülni, persze nem egyedül. A szerelem éli világát, a szív hévül, fő forrong, ég, bomlik, kavarog, sistereg, sustorog, csattog, pattog. Hja, ez a szerelem nyáron. ügyminiszteriumban már elkészüllek a cigány kérdés megoldását célzó javaslattal, amely a kényszertelepités elvén alapszik. Magát a javaslatot nem ismerem s igy annak részleteihez szólni nem tudok; a kényszert.elepitést azonban elhibázott dolognak tartom, azért, mert az a cigányok fékezheíetlen, vad természetét tekintve sikerre nem vezethet. A cigányfajt a legszigorúbb, mondhatnám a legkegyetlenebb eszközök alkalmazásával sem lehet nomád természetéről leszoktatni. Viszont az egész faj mai rom- lollsága lehetetlenné teszi azt, hogy azok egyes helyekre internálva, ott a személy- és vagyonbiztonságot ne veszélyeztessék, hogy átalakulva, a telepítés helye lakosságának életmódjál, szokásait magukévá tegyék. Biztos vagyok benne, hogy ha ma a cigányokat szerte az ország minden részében letelepítik, holnap már lopott lovakon, szekereken, karavánokká alakulnak s ismét megkezdik előbbi életmódjukat. De ez máskép nem is lehet. A magyar állam nem rendelkezik annyi rendőrrel, a telepítés szerencséjében részelit községek pedig oly anyagi erőkkel, hogy a közzéjök került cigányokat a megszökéstől visszatartani, a természetükben meggyökeresedett nomád életről leszoktatni, a szintén természetükké vált gonosztettek, kegyetlenségek elkövetésétől visszatartani s a magyar társadalomnak hasznavehető tagjaivá átalakítani képesek volnának. A cigánykérdés megoldhatóságát tehát más, szigorúbb intézkedések által vélem elérhetőnek. Még pedig: a férfi népre nézve a kényszer-katonáskodást tartom legalkalmasabbnak. 20—40 évig minden erre alkalmas cigány a katonasághoz soroztassék be s ott éppen a szolgálati idő hosszúsága folytán oly alkalmazást nyerjenek, amely azután Fiatal hölgy siet az utcán. Én utána. A kirakat ablakokból észreveszi, hogy követem, de mégse bizonyos benne. Kezdődik a játék. Átmegy a túlsó oldalra; utána. Megáll egy bolt előtt; megállók egy másik bolt előtt. Visszatér az előbbi oldalra, visszatérek. Bekanyarodik a mellékutcába, utána. Kikanyarodik egy újabb útra. utána, Bemegy egy házba, utána. Kijön a házból, utána. Végre künn vagyunk a városligetben. Leül egy padra: izzad, verejtékezik. Én is ülök és szintén törülöm izzadó homlokomat. Leejti a zsebkendőjét. Felveszem. Ez a bevezetés. — Köszönöm, — mondja ő. — Szívesen — mondom én. — Olyan ismerős uraságud előttem. — Nagysád is. — Nem hívják Fekete Andornak ? — Sőt éppen ellenkezőleg: Fehér Elemér vagyok, de az nem tesz semmit, azért nagysád mégis csak kedves és örülök, hogy megösmerked- hetem Önnel. — Részemről a szerencse. A nevem Sudár Aranka. A papám Sudár Béla, villamvasuti ellenőr. Jó dolga van, mindig utazik, a mama varr. Én kijártam hat polgárit. Most pihenek. A gyors- irászatot és könyvelést fogom tanulni és irodába megyek. Van három testvérem. De mit szól ehhez a meleghez. Olyan szomjas vagyok. — Friss, hideg málnaszörpöt tessék venni. Egy pohár három krajcár! — kiáltott egy asszony. — Szereti a málnaszörpöt ? — kérdezi ő. 15—20 évi szolgálat után a polgári életben is tisztes foglalkozást biztosítson nekik, így a katonaságnál szükséges ipari foglalkozásokat mind a hosszú időre besorozott cigányok végezhetnék, akiknek azután a hosszú idő alatt ezen ipá i foglalkozások természetükké válnának s a polgári életben is megmaradnának megszokott foglalkozásuk melleit. Az itt előadottakat már azért is helyesnek tartom, mert morális szempontból feltétlen jó hatása volna s a cigányság megvetett állapotát is idővel megszüntetné. A férfi népnek katonai szolgálatra nem alkalmas részét, valamint az asszonyokat erre a célra felállított állami intézetekben helyezném el, ahol szigorú katonai őrizet és fegyelem alatt rendes családi életet élhetnének ugyan, azonban úgy a férfiak, mint a nők, hajlamaiknak megfelelő ipari munkákkal, esetleg bizonyos idő múlva, amikor már a rendes életbe beletörődtek, mezőgazdasági munkákkal volnának foglalkoztatva. Végül úgy a fiú, mint a leánygyermekek állami menhelyeken helyeztessenek el, ahol azok már kora fiatalságoktól fogva a rendes vallásos életre szoktatott iparosokká képeztetnének ki. Ezek a megoldások természetesen az államra tetemes kiadásokkal járnának, tekintve azonban a nap-nap mellett mind- nagyobb mérvben fellépő munkás-hiányt, idővel a kellő gyümölcsöt is meghoznák. Hiába, csak erős, mondhatnám kegyetlen eszközökkel érhetjük el a cigánykérdés végleges megoldását, ami azonban a kor humánus felfogását annál kevésbé sértheti, mert az eredmény, amit ezen eszközök alkalmazásával elérni fogunk, éppen a cigányfaj morális és társadalmi megmentésére vezet. — iy. — Én semmiféle szörpöt nem szeretek, — szóltam elhülve. — Én igen, — mondá ragyogó szemekkel és hol rám, hol a szörpös asszonyra tekintett. Megértettem. Fájdalom, mint rendesen, most is megveszekedett krajcárom nem volt, hát el kellett terelni a figyelmét a málnaszörptől. — Édes kisassonv, ha egyszer sok ideje lesz, megtekintheti a Stefánia-uti villámat kedves mamájával, megnézheti fogataimat, autonobil- jaimat . . . — Maga smucián ! — mondá a leány — engem akar becsapni, mikor leolvasom a pofájáról, hogy olyan szegény, — mint a templom egere és még egy pohár málnaszörpöt se tud rendelni számomra. A pir elöntött. — Szörpös asszony! — kiáltottam, — adjon ennek a kis lánynak egy pohár málnaszörpöt, ő nem mer rendelni, mert fél, hogy én fizetem, ellenben én megrendelem, de a kisasszony fogja fizetni. Valóban önérzetes kis lány. Miköben a leány nézett, bámult, csodálkozott, majd szólni akart valamit: kámfor lett belőlem. Hogy ez a jövőben elő ne fordulhassák, sürgősen egy nagyobb összeget várok és maradok készséges hive Levelező Teofil.
