Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1907-08-13 / 33. szám

(2) 190? Augusztus 13. SZINÉRVÁRALJA 33. szám. Szervezési szabályrendeletünk. Községünknek a községi törvény alapján készült 20 éves szervezési szabályrendelete korunk követelményeitől messze elmaradt. Már évek óta érzi a közönség a községi életünk szervezetlen­ségéből eredő bajokat. Több Ízben elhatározta már képviselőtes­tületünk a szervezési szabályrendelet megfelelő módosítását, de a határozatok érvényre nem ju­tottak, miből kifolyólag a f. évi január hó 30-iki közgyűlésben elhangzott általános erélyes fel­szólamlásokra az egész szabályrendeletnek kor­szerű újjáalakítása lett elhatározva és egy bizott­ság küldetett ki annak kidolgozására. Nem tudjuk még, mikép működött a bizott­ság ; de — mert működéséről a közel jövőben tartandó rendes őszi közgyűlésben be fog szá­molni, mert községi életünk jövő jobb alapjának elkészítésére vállalkozott, — e legfontosabb köz­kérdésnek megoldása előtt a szabályrendeletnek egy oly részére hívjuk fel szives figyelmét, amely a régi elavult szabályrendeletnek egy nagy hézagát mutatja. Az esküdti állások rendezetlensége ez. Ugyanis az esküdtségek a törvény világos rendel­kezése szerint oly tiszteletbeli állások, amelyek­nek betöltői a községi bíráskodást és az elöljáróság tagjai képen a városi tanácsot vannak hivatva alkotni. A nálunk bevett gyakorlat szerint pedig az esküdtek végzik az adóvégrehajtásokat és a kézbe­sítői teendőket, mig az egész országban minden népesebb helyen az ily alárendelt functiókat a kisbirók és rendőrök teljesitik. Ez a tekintély-alacsonyitó foglalkozás, annak kellemetlenségei stb. okozzák azt, hogy városunk hazafias nagyszámú iparos, vagy kisgazda magyar polgárai közül egy sem vállalkozik esküdti állásra s igy azok folyton betöltetlenek s mint az idén is történt, április óta csupán egyetlen esküdt telje­sített tényleges szolgálatot. Ezen a bajon segíteni csak úgy lehet, ha az uj szabályrendelet gondoskodik arról, hogy az állásukhoz nem illő teendőktől megmenti az esküdteket s állásukat tisztségnek minősiti. Adjon a város nekik tiszteletdijat s megtakarítja fize­tésüket. Amit megtakarít, azt fordítsa a kézbesítő és végrehajtó közegek díjazására. Eléri az által, hogy költségemelés nélkül is lesz munkaerő az említett teendőkre és nem té­tetik szánalom tárgyául az úgynevezett városi tanácsos, aki — mint eddig és mindig — végre­hajtási iratokkal kitömött belső zsebbel és kézbe­sítésekkel telegyömöszölt külső zsebekkel, kopottas ruhában reggeltől estig fáradtan lábalja az utcá­kat és elevenen illusztrálja egymagában a »Kövéri és Soványi« ábrázatát, mert hát e közben nem kis gondja neki az sem, hogy a havi 30 korona esküdti fizetésből mire is telik és mi jut, ha jut» neki, meg családjának vacsorára. Hát a közérdek hogy érzi magát e mellett ? Mily gondolatokkal hallgatja végig a kézbesítési tehetetlenségek és rendetlenségek miatt a város­házán naponta frissen hr.ngos jeleneteket ? Egy kis számítással a következőleg vélnénk megoldhatni a kérdést. Jelenleg 4 esküdt húz évente á 360 K fizetést ................................................ 1440 K 6 re ndőr fizetése á 360 K .... 2160 K 6 rendőr ruházata belekerül évente circa 400 K Az ideiglenes végrehajtókra évente kiad a község.......................................... 500 K Ös szesen 4500 K vagyis ha az uj szervezet szerint a községi rend­őrök végeznék a kézbesítéseket és e miatt lét­számuk 6-ról 8-ra emeltetnek, az eddigi szerint 1. A 8 rendőr évi bére á 360 K kitenne 2880 K 2. Ruházatuk kerülne........................ 500 K 3. Egy végrehajtó írnok évi fizetése lenne 800 K 4. A négy esküdt tiszteletdija volna á 100 K 400 K Összesen 4500 K közigazgatási kiadással oly beosztást lehetne életbe léptetni, amely semmivel sem emelné a községi kiadásokat és mégis megadná az egyedüli módot arra, hogy az a siralmas és keserves állapot, amely az egész vármegye gunytárgyául teszi ki községünket, — örökre megszűnjék. Ha a rendőröket évente a képviselőtestület fogadja fel, akkor tisztességes elemet kapunk és nem látunk a városház körül néha gyanús alakokat lézengeni. Nyolc arra való rendőrből egész nap a kézbesítéseket végezheti 4 ember is ha kell, 4 éji szolgálatot tehet. És mivel nem vesz igénybe minden nap 4 embert a kézbesítés, marad belőlük, ha szükséges, a végrehajtó szá­mára is két állandó tanú és egyúttal bátorság­Ugyanis az sehol sincs törvénybe Írva, hogy esküdtek nélkül nem működhetik, hanem a végre­hajtási törvény csak egyszerűen két tanút ir elő, hogy azokkal járjon el a végrehajtó. A legjobb két tanú pedig a mindig kéznél levő rendőrök­ből kerül ki. Szervezzen hát községi végrehajtói állást is a fentiek szerint a képviselet. Ossza be a hivatal­nokok mindnyájának a munkáját, mert más módon nem remélheti a várva-várt rendet. 7 Az idei tanév eredménye. Azon kezdhetjük, hogy maga e cikkely cime nem egészen helyes, mert az idén nem annyira ered­ményről, mint inkább eredménytelenségről lehet beszélni. Szomorú valóság, de igy van. Felette rossz eredménynyel végződött az idei tanesztendő. A tanulóság mintegy 22%-a elégtelenül végezte, a mi igen elszomorító, sőt egyenesen megdöbbentő jelenség. Hát emelkedés, helyett hanyatlás mutatkoz­nék a tanulás, a tudás terén? fejlődés, haladás, helyett visszaesés tapasztalható? szigorúbbak lettek a tanárok, nehezebb lett-e a tananyag vagy pedig oly sok gyenge felfogású, avagy ta­nulni nem akaró fiatal egyén lett volna az idén? Nyilván valóan az utóbbi eset áll fenn Rosszabbadnak az erkölcsök, kora vénné lesznek az ifjak, fejük nem a tanuláson, hanem haszon- talanságon van. Ilyeneknél meg nem csodálható az iszony a tanulástól, az ilyen nem törődik a jövőjével, nem tekinti ama áldozatot, mit a szü­lők hoznak érette, halad a maga nem egyenes utján és feltétlenül elzüllik. Ezek a rosszak, a romlottak; de hány van a bukottak között, kik tanulni akarnának, mohón szeretnének előre jutni; kínlódnak vergődnek, iparkodnak és — mégse boldogulnak; elégtelen eredményt érnek el. Ezek a gyenge felfogású korlátoltabb eszü, alapjában, véve nem rossz tanulók. Fájdalom még azon a ponton vagyunk, hogy a tudás a mérvadó az iskolákon. Ha valaki korrekt válaszol a kérdésekre: jó, ha nem tud felelni: bukik. És főleg itt van az ósdi és káros érettségi, a mely egyenesen ellensége, sőt meg- rontója a gyengébb agyú tanulóknak. így kény­telen a tanár kizárólag a felelet után indulni és ez mindig végzetes a gyengébb tanulóra. Ha nem lesz érettségi, ha nem lesz osztályvizsga, ellen­ben a tanároknak is mód nyujtatik, hogy be­hatóbban megösmerkedhessenek tanítványaik fel­fogásával, szorgalmával, akaratával; ezeken elin­dulva, nem fogja megbuktatni a gyengébbeket, kik akarnak, de nem képesek úgy tudni, mint a gyors, eleven felfogásuak. Feltétlenül el kell vetni már az avult, kor­hadt szokásokat, melyek csak béklyóba verik az ifjúság elméjét, megszenyvestik testét, lelkét ; örökös izgalomban, rettegésben tartja a bukás félelme. És e nyavalya annyira megőrli a fiatal idegzetet, hogy esztendők múlván se heveri ki az olyan ifjú. Akiben van akarat, buzgalom, tudnivágyás, bár gyenge tanuló, nem szabad megbuktatni, mert az ilyen megbecsüli magát, a jövőjét; idővel többet tanul és igen hasznos és tevékeny tagjává lesz a társadalomnak. És ez a fő. A hanyagok, lomhák, bár jó felfogásuakka! szemben kell kellő szigorral eljárni, mert ha ezek nem becsülik meg magukat ifjan, ha romlottak, renyhék, haszontalanok már az iskolában eltöl­tött esztendők, alatt, vajmi kevés reményt fűzhe­tünk jövőjükhöz. Már pedig hazánknak munkás, dolgos, tett­erős, vasszorgalmu és akaraterős férfiakra van szüksége, kik garanciát nyújtanak, hogy továbbra is megtartják épen és csorbítatlanul ezt a földet, melyet őseink megszereztek és apáink megtar­tani tudnak. Krónika a hétről. (A svinemündi találkozó. — Vasúti katasztrófák. — A spiritizmus áldozata. — Szélhámos kereskedő. — Gyil­kos merénylet az automobilon. — Holttest az utazó ládában.) Mig a belpolitikai élet a nyári vakáció alatt szünetelve uj erőt gyűjt, a külügyi politikai ese­mények közül különösen a svinemündi találko­zás vonja magára a közfigyelmet. Az orosz cár és Vilmos német császárnak e találkozása sok­féle kombinációra szolgáltató t alkalmat, de ab­ban az egyben megegyeznek a vélemények, hogy a két hatalmas fejedelem szívélyes érintkezésé­ben a béke újabb biztosítékát lehet találni. A lefolyt hetet jellemzően a vasúti katasztró­fák hetének lehet nevezni. Francziaországban, Les-Ponts-de-Cé mellett egy kirándulókkal telt vonat a folyóba zuhant. Eddigi megállapodások szerint huszonnégy személy vesztette életét, akik közül tizennyolcnak a holttestét megtalálták. — Graz közelében, Spielfeld állomás mellett a trieszti gyorsvonat beleszaladt egy tolató-gépbe. Az összeütközés következtében a két gép, a két szerkocsi és a gyorsvonat postakocsija összetö­rött. A tolató-vonat, fűtőjének mindkét lábát el­vágta az összetörött gép és néhány perc múlva meghalt. A két lokomotív vezetője és két fülő súlyosan megsebesült. — Nagy vasúti katasztrófa történt Tremessénben, Posen tartományban is. Itt nyolc emberélet esett áldozatul és igen szá­mosán súlyosan megsebültek. Eranosz István dr fővárosi ügyvéd tragé­diája szóbeszéd tárgyát képezi az egész ország­ban. Az ügyvédet, Uennari Giuseppe vivómesler hipnotizálás segélyével teljesen hatalmába kerí­tette, amit önös céljainak előmozdítására hasz­nált fel. Megfosztotta az ügyvédet tekintélyes va­gyonától, úgy, hogy az özvegye minden anyagi támogatás nélkül maradt és e miatt megörült. A haláldöfést azzal mérte Gennari szerencsétlen áldozatára, hogy megtiltotta neki az evést, s az egykor dúsgazdag Eranosz ennek következtében éhen halt. A lelkiismeretlen vivómester ellen megtették a bünfenyitő feljelentést. Nagy port ver fel Ligeti Miklós katonai szabó csalási esete. Az élelmes szabónak, kinek semmiféle vagyona nem volt, sikerült egy nyu­galmazott honvédfőhadnagyot, Szemző Artúrt annyira befonni, hogy utóbbi, mintegy százezer koronányi vagyonát Ligetire bízta. Ligeti azon­ban rutul visszaélt a belé helyezett bizalommal és rövid idő alatt a nyakára hágott a reá bízott összegnek. Most azzal kell beérnie a kárvallott főhadnagynak, hogy bírói utón keressen magának elégtételt. Ligeti immár biztos zár alatt van, — de a neki átadott péznek már csak bottal lehet ütni a nyomát. Krausz Henrik bécsi automobil-kereskedő ellen titokzatos merényletet követett el egy ma­gát »dr Steiner igazgatódnak nevező egyén, automobilvásárlás ürügye alatt, weidlingaui er­dőbe csalta Krauszt egy eladandó automobillal együtt, s itt bűntársával együtt nekitámadt a kereskedőnek. Több ütést mértek Krauszra, aki azonban a chauffeurjével együtt kétségbeesetten védte magát és revolverét használta. A lövésekre összecsődült a nép és a gyilkos merénylők ha­marosan kereket oldottak. Krausz állapota igen komoly. A rablókat keresik. Párisban egy hölgy és egy hatvan évesnek látszó férfi, kik a marseilli pályaudvaron érkez­tek, megbíztak egy hordárt, hogy podgyá- szukat Londonba adja fel teheráruként. Amikor a hordár felakarta adni a ládát, észrevette, hogy vér folyik ki belőle. Feljelentette az esetet a rendőrségnél, mely konstatálta, hogy a ládában egy női hulla van. A gyanús párt természetesen rögtön letartóztatták. Azzal védekeznek, hogy a nőt a lakásukon Montecarlóban a szeretője lőtte agyon s ők csak azért tették a holttestet a lá­dába, hogy meneküljenek az ártatlanul való meg- gyanusitástól. HÍREK. Esküvő. Dr. Keller Salamon, keresett ügy­véd e hó 20-án esküszik Kepes Gizikével, Ké­pes Sándor, sirkőgyáros, a helybeli ipar-testület elnökének leányával. Házasság Földényi Mihály cs. és kir. fő­hadnagy e hó 6-án esküdött örök hűséget özv. okolicsuai Okolicsányi Eéláhé urhölgy leányának Ida kisasszonynak. A Rákóci-zászló felszentelési ünnepélyére nagyban folynak az előkészületek. Mintegy 50

Next

/
Thumbnails
Contents