Szinérváralja, 1907 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-06 / 32. szám
TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 koron. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér Nyilltér soronkint W fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: IF1 .zíL ZBI-Á.3ST IST"V_Á_ 2ST A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő ségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Helyes választás. Helyesen választani — már tudniillik két baj közül — és e választást illetőleg minél gyorsabban tisztába jönni: ez kétségkívül nagy mesterség. Olyan képesség ez, melyet az embernek kicsi gyermekkorában már gyakorolnia kellene, mely nem születik az emberrel, hanem gyakorlás, gondolkodás és éber figyelem által kell azt elsajátítani. Azok az egyszerű esetek nem éppen fölötte sűrűn fordulnak elő az életben, ahol két cselekmény között választhatunk, melyeknek egyike nyilvánvaló előnyt, a másik meg szintoly hátrányt vagy kárt von maga után. Ilyen esetben a legkorlátoltabb észnek is könnyű a választás. De ahhoz már több kell és pedig fontos estekben kiváló lélekjelenlét, éles és világos Ítélő tehetség, hogy gyorsan felismerhessük a két baj közül melyik a kisebbik, ha mind a két felől hátrányok és kellemetlenségek mutatkoznak. Ha figyelemmel észleljük az élet folyamát, bizonyára észre kell vennünk, hogy e felismerésre, egy kisebb bajnak önkéntes elvállalására, mi által a nagyobbat kikerülhetjük, majdnem minden órában szükségünk van, sőt bátran lehet állítani: életünk főfeladalainak egyike az, hogy kél baj közül mindig a kisebbiket válaszszuk. Olyan esetekről nem is szólunk, ahol a választás annyira könnyű és magától értetődik, hogy szükségtelen a meggondolás. Ki ne venne be bármi rósz izü gyógyszert minden habozás nélkül, ha az által valami betegségtől meggyógyulhat? Ki gondol arra, hogy tán meghűli magát, ha valakit a vizbefulástól megmenthet? De vannak más, komoly életkérdések, melyek gyakran felmerülnek, mikor mind a két baj egyenlő nagynak, egyenlő súlyosnak látszik s melyek egyikét semmiképen sem lehet kikerülni s melyekben nehéz felelősség is rejlik s helyes vagy helytelen »választásunktól« saját, vagy szeretteink boldogsága vagy boldogtalansága függ; igaz, hogy ilyen kérdéseknél legritkább esetekben szükséges a hirtelen elhatározás, ami nagy szerencse is. ,|( VSl ^ Ilyen fontos esetekben vesszük legjobb hasznát a meggondolás képességének. Itt ugyancsak össze kell szednünk minden észbeli tehetségünket, minden legcsekelyebb körülményt, minden viszonyt és lehetőséget mérlegelni kell, meggondolni, megvizsgálni, megfontolni, higgadt vérrel, nyugodt lélekkel, nem szabad elfeledni, hogy igen gyakran a csekélynek, hitványnak vélt okok, melyeket figyelemre nem méltatunk, épen a legkárosaabb következményekkel járnak. Nem a lezuhant óriási szikla idézi elő a legagyobb veszedelmet, mert hiszen az messziről látható, de egy ökölnyi kő, melyet gonosz kéz — vagy tán a véletlen is, a vágányra helyezeti, kivetheti helyéből | a gőzmozdony kerekét és az egész vonat, emberekkel és szállitmányokkcl együtt a mélységbe zuhan. De aki gondolkodni és meggondolni tanult, aki tanulta: gyors elhatározással, bizton, két csekély baj közül a kisebbiket kiválasztani, az helyesen fog határozni nagy, komoly, messzire kiható kérdésekben is. A létért való küzdelemben akkor vívhatjuk ki a diadalt, ha kora ifjúságunktól kezdve ahhoz szoktatjuk magunkat, hogy nemcsak a pillanatnyi ötletnek, az indulatoknak és vágyaknak, de a józan észnek is helyet adunk a tanácsban; pedig az elnöki szék legyen az övé, midőn az élet jelentéktelenebb mindennapi eseteiben határoznunk kell; ha ezt megsznktuk, akkor fontosabb kérdésekben is hallgatni fogunk az elnöklő ész szavára és ha annak józan szavára és sugalatára hallgatni tanultál a fontosabb kérdésekben, akkor meg lesz könnyítve az elhatározás a legfontosabb kérdésekben is. A legfontosabb kérdések pedig az élettársnak és a kenyérkereseti pályáknak a megválasztása, mert ezeknek helyes vagy helytelenségétől függ az emberek életboldogsága, vagy boldogtalansága. Drága a pénz. Mi drága édes hazánkban? Édes hazánkban drága : a lakás, a ruházat, a hús, cukor, liszt, kenyér, petróleum, az adó, a lélegzetvétel, a levegő, a viz; dráfa minden, sőt legújabban drága a pénz is. Igen a pénz is drága, mert nincs is pénz. A kevés nagytőkések szorosan ötven zár alatt tartják millióikat. A kevésbbé pénzesek és a szegények tehát még pénzhez se juthatnak vagy nehezen vagy egyáltalában nem. A bankokban kevés a pénz, tehát az intézetek egyre emelték a kamatot, hogy pénzt adjanak a tőkések és ennek ellenében nagy kamatláb mellett is adnak kölcsön. Szóval drága, igen drága a pénz és a százezrek koplalnak, verejtékeznek, alig tudják megszerezni a betévő falatjukat és ha bármily becsületesek és jóravaló munkások, ha netán pénzszükségben lennének, felette nehezen kapnának kölcsönt. A nagy bankok bizony nem adnak ilyen kisebbrendü kölcsönöket, mig az apróbb intéze- tecskéknek nincs pénzük, illetve nincs annyi pénzük, hogy rendre-módra kölcsönöket nyújthatnának, de akiknek adnak, azoknak prímának, elsőrendű jónak kell lenni. Na már most mit csinál a tömérdek sok kisember, kiskereskedő, kisiparos, kiknek egyik éltető elemük a hitel, mely nélkül bajosan ekzisz- tálhatnak, mely nélkül kisded foglalkozásukat csak nagy nehézségekkel és nagy gondokkal folytathatják. A kisemberek igenis ráutalva vannak a hitelre ; egy kis hitel révén, melyet tisztességgel törleszthetnek, igen szépen folytathatják üzletüket ; forgalmuk van, van jövedelmük, telik adóra, bérre, megélhetésre és még szépecskén törleszthetik az adósságot. Szóval a drága pénz, illetve nincs pénz, de azért a semmiből élők, illetve a nagyuraskodó semmiháziaknak van pénzük, vígan élik világukat A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Egy levelet kaptam. Egy levelet kaptam Reszketős írása Jó édes anyámnak a keze vonása. Gömbölyű betűit de régen ismerem, Sok-sok jó híradást közöltek már velem. Mért kuszáit vonásod ? Édes anyám valid meg ! Távollétem alatt tán valami baj lelt ? »Fiam, te messze vagy ! Régen voltál már hon! S igy ugy-e nem tudod? Lagzi volt valahon. Kicsiny udvarunkon holdvilágos este . . . Örök esküvéstek jó anyád hogy leste . . . S most ismét esküdött. Ott voltam! Hazudott! Reszket az írásom! Jó fiam! Hazudott!!! Bartók Antal. A sorsjegy. ’ Egy szép kis gyermeklányka feküdt a zöld rácsos gyermeknyoszolyában Arca égett a láztól, zavaros, kékes fényű nagy szemei megállották, mintha megijedt volna valakitől. S egy percre még a heves lélekzete is elakadt. — Ilonkám, aranyom ! — nyöge mély sóhajjal az édes anya, kinek kisirt szeméi, mosolygó ajkai mulatták, hogy mekkora az anyai fájdalom ! — Apuska mindjárt itthon lesz. Hoz beszélő babát. Két óra — és az állam még sem ereszti haza beteg leánykájához az édes apát — mert ez a nagy állam, ki tudja, talán még betegebb. Mosolyogva, lábujjhegyen, óvatos hajlongá- sokkal, melyekből kilátszik a remény és egy egészséges munkás fiatal férfi élet kedve — siet szeretteihez a családfő. Megöleli szép ifjú nejét, ki alig bírja a gondtól, bánattól lehajtott fejét fölemelni és egy forró csók után a kis gyermekre tekint. — Ilonka hogy van? — susogja az apa. — Oh, Istenem! — Mit óh Istenem? Nem kell mindjárt olyan messzire menni A gyermek felgyógyul, biztosra veszi a doktor — hanem mondok valamit Hagyjuk Ilonkát, hadd pihenjen. Ha én nem félek, te se félj. És törekszik a férj tréfával űzni el az aggodalmakat, s vidámsággal mutatni meg, hogy hol kalandoznak egy államhivatalnok fellengős vágyai. — Jer. jer, Katinkám. A sorsjegyünk — — Oh Istenem! Talán húzták? Ne tréfálj, az Isten megfizet. Nincs egy tisztességes tavaszi ruhám, a fekete kabátom kopott, abban már kinevetnek — és tudod e, hogy egész télen szalmakalapban jártam?! — Hogy? — ügy, hogy vastagon bevontam csipkékkel, díszítésekkel — de nem bánom, csak ennek a kis lelkemnek ne legyen nagyobb baja. — Az öreg Szováthy megálmodta, hogy a sorsjegyünk kijött- No, Miska pajtás — mondom én, ha megnyerem a húszezer koronát, négy a tied belőle. — És lehet ilyen lelkes ember a világon, hogy a családjától elvonja és másnak adja? — De kérlek! — Mikor nincs egy kimenő becsületes ruhája. — De ugyan mire való az a nagy tűz? — Mikor a cselédet nem tudjuk fizetni, mikor a szén, a fa elfogyott és mindjárt itt lesz a házbér. — De mi az, abból ígérni, ami nincs? Aztán értsd meg — — Anyám is álmodta, én is álmodtam — a sorsjegy okvetlenül kijön — és én, mikor nyakig ülünk az adósságban — tegnap Weisz megint itt volt a négyszáz koronás váltó törlesztése miatt és te négyezer koronát csak úgy kidobsz az ablakon. — Ne sírj, az Isten áldjon meg! — Ne sírjak, mert négyezer koronáért nem lehet sírni — lelketlen! — Hisz az ígéret még nem váltó. Mondhatom, hogy tréfáltam csak. — Apámtól is egy ilyen tréfa-fogadásért h tjlotlák el a tehenünket. Minden szerencsétlen-
