Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-05-01 / 18. szám
(2) 1906. Május 1. SZINÉRVÁR ALJA 18 szám Miért? Mert folyton az intelligens osztályokkal érintkezik, miáltal feltétlenül alkalmazkodik és erősbödik az ő műveltsége is. Ha pedig a magyarságot nézzük, úgy hasonlithatlanul kielégítőbb eredményt mutat fel az iparos, mint a föld- mivelő. A legutóbbi iparostatisztika adatai szerint az önálló iparosok mintegy 60%-a magyarnak vallotta magát és a nem magyarajku iparosok közül is mintegy 577o beszéli a magyar nyelvet. Miként a múltban, úgy a jelenben is az iparososztály természetszerű védője az állam közgazdasági érdekeinek s mint ilyen, sokkal nagyobb áldozattal, adóval járul az állam háztartásához, mint a föld- mivelő osztály. Az iparos-osztály sokkal inkább tudta megtörni a téves szocialisztikus és nemzetiségi törekvéseket, mint a földmivelő- osztály. Ezek után joggal kérdezhetjük, hogy ha az iparosságnak nincs választási joga, ugyan mi az, ami őt a magyar államhoz — melyet csak terhes vér és pénzadó- íizetés révén ismer — szorosabbra fűzze. És mi az oka annak, hogy mindeme felhozott s tényleg fenálló érvek dacára a földmivelő osztályt politikai jogosultságtekintetében fölébe helyezikaz iparosságnak ? E visszásság megszüntetésére gyors intézkedés szükséges. És erre vállalkozott a jelenlegi kormány, mely szavát be is fogja tartani. Az állami lét félremagyarázhatatlan érdeke, hogy az iparos-osztály ne csak anyagilag erősittessék, hanem részére a nemzet közügyeinek irányításában feladatának és hivatásának megfelelő hely adassék és biztosíttassák. Az iparosság államfentartó erejét akkor fogjuk elismerni, ha részére teljes mértékben — természetesen a nemzetállam keretén belül — utat engedünk a választók közé. A nemzetállamban a vagyon nem képesít senkit választói jogosulttá, sem választhatóvá. Ennélfogva az iparosoknál is azon szabvánvok mérvadók, melvek•j ' < bői következtetést lehet vonni, kiben él a nemzetállam öntudata? Ennek fentartásával, az 1874. évi kapu zárva voll, abban a szent hitben élünk, hogy a bestia a házban tartózkodik. A lakók — bár legforróbb nyár van. — nemcsak, hogy a külső és belső ablakokat csukták be, de még a függönyöket is le bocsátották. Egy percig sem maradunk tovább e házban. Már nézek lakás után és mig újat nem találok, ott kell hogy maradjatok. Ölel, csókol mindannyitokat hűséges egyetlen Ignáctok.« Mikor a felesége e sorokat elolvasta, nagyot sikoltott. Kétségbe volt esve szegény férje miatt, féltette a jó. a derék, a hű, az önfeláldozó férj éleiét. És mert nem vehette lelkére, hogy szegény férjecskéje egyedül legyen kitéve a nagy veszedelemnek, mint odaadó feleség azonnal — hazautazott. A pontos férj gyanútlanul dolgozott a hivatalban, miközben ezerj balsejtelmektől gyötörve érkezett meg a hitves. A házban minden csendes volt. A régi viceházmester a »Kukorica János«-t fütyülve szokott grandezzával, rendes söprését végezte az udvarban. Dobosné ő nagysága a ház második mestere láttára, halálfélelemtől és a gyerekektől kisérve, visszafordult és rohant ki a kapun. A kapu előtt szinte kővé meredt. Férjét pillantotta meg — egy nővel karján. A feleség egyet sikoltott, a férj kettőt síkoltott, a gyermekek bőgtek, az ősbudavári tündér elröpült. Az asszony álmélkodva tekintett tizenhárom - próbás hűséges férjére, ez meg lesütötte szemét és úgy állt ott, mint az áldozati bárányka. Dehogy tudott egy kukott szólni. Turpisága kiderült. Mit tehetett ? Immel- ámmal, akadozva, mindent töredelmesen bevallott. így tudta meg a felesége, hogy a veszettség az ősbudavári dorbézolás és az esténkénti kirúgás palástolására szolgált Négiusz. XXXIII. t.-c. az iparosokra vonatkozólag akképen módosítandó, miszerint válasz- | • tói joggal bírjon minden képesítéshez kötött önálló, magyar honos iparos, bármilyen csekély adót fizessen is. Akiben él s éber a nemzet szelleme, ám intézze közvetlen a maga sorsát, a nemzet ügyét! Védjetek meg a gyermekeket. Vannak szemeink — és nem látunk; vannak füleink — és nem hallunk! Közömbösen sietünk legtöbbször az utcákon ; a saját ügyeinkben értékes nekünk az idő, s nincs tekintetünk, figyelmünk oly dolgok iránt, melyek sokszor fontosabbak, mint apró teendőink, amelyek elintézése érdekében annyira sietünk. Gyorsan elhaladunk a tolakodó koldus mellől, aki utunkat állja, figyelemre alig méltatjuk azt a másik halvány alakot, mely nyomorúságában félénk tekintetével észre akarja vétetni. A gyermekek kétszeres gyámoltalanságára se bederiti'mk, nem • törődömséggel látjuk őket az utcán, nem figyelünk a kisebbek fizikai tehetetlenségére, amint ügyet nem vetünk a nagyobbak erkölcsi kicsapongásaira, akiknek neveletlenségeit, rakoncátlankodásait mindaddig észre sem vesszük, mig azok nekünk közvetlenül nem esnek terhűnkre. Nem minden anyának, csak a legkevesebbnek áll módjában a gyermekekre az utcán személyesen felügvelni. Ä fiatalabbakat cseléddel küldik el, az iskolás gyermekek maguk járnak az utcán. A gyermekeknek a cselédekkel való sétá- lása közben gyakran fordulnak elő jelenték-- teleiteknek látszó esetek, melyek súlyos következményeket vonnak maguk után. A sok közül csak egyet említünk: Az utón kél cselédleány sélálgat; az egyik úgy visz egy apró babát a karján, amint nem kellene vinnie ; a másik maga után vonszol egy lassan csoszogó, elfáradt gyermeket. Ha érzi, hogy a gyermek ránehezedik a kezére, úgy egy rángatással, mely az Ízületben és a hátgerincben kellemetlen utóérzést kelt, gyorsabb menésre serkent. Ez a cselédleány sikeresen működött a jövő számára — megvetette alapját a zsenge, fejlődésben levő teremtés gerincferdilésének. A nagyobb gyermekek utcai viselkedése is sok megfigyelésre ad alkalmat. Az iskolában véget értek az eladások. A tanító, a tanítónő az iskola kapuja elé vezették az osztályokat, még egy utolsó, sok esetben aggályos tekintetet vetnek a tanulóseregre, mely minden irányba el- széled. A gyermekek hosszú időn át nyugodtan ültek egy helyen, az ifjúsági élénkség túlteng, s illetlen módon tör ki. Itt egy pajkos fiú lerántja egv másik halvány, gyenge szervezetű fiú sapkáját, melylyel labdázik. Emitt két cseperedő fickó Antik harcosok módjára birkózik, csakhogy éppen ehhez az utca nem a megfelelő aréna. Az utcasarok mellett borzas, kócos hajú, mint könnyüszárnyu Alalanták futkosnak, futóversenyt rendezve. Amott egy halvány legény ke áttör azon a csoporton, amely egy »műkereskedő alacsony műfajtáju képeiben gyönyörködik, egy másik fim mohón meggyujtja azt a szi- varcsulakot. melyet egy arra haladó eldobott. A zsákmány még egy másik fiút is csalt oda, aki azt elakarja tőle venni. Miként oldalról homeri szitkok özönlenek, mig nem nyúlnak a fegyverekhez, egy tankönyv, egy vonalzó röpülnek a kemény fejekre, szerencsére csak ezek az áldozatai a heves csatározásnak. Mi meg elmegyünk mellettük és nem látunk, nem hallunk, s mégis mily könnyű volna minden felnőttnek, megmondani ezeknek a gyermekeknek. hogy magaviseletük illetlen, tisztességtelen, hogy az utca nem gyülekezési hely, a drága pénzen vásárolt ruhadarabok és taneszközök sem játékszerek, sem fegyverek. A legbitellenebb hatást lehet elérni, sokkal nagyobbat, mint tanítók és szülők elérhetnek, ha megmagyarázzák a gyermekeknek, hogy viselkedésük, cselekedeteik idegenek megbotránkozását idézi fel. Ahhoz szokva vannak már a gyermekek, hogy az iskolában, amint hiszik, szükségességből csendre és illemre intik őket; megértik, hogy a szülők, első sorban takarékossági szempontból a ruházat és iskolaszerek kímélésére szorítják. Hogy azonban valaki, akinek semmi érdeke nincs e mellett, törődik ezzel, az jelentékeny, sokszor hosszú időre kiható benyomást gyakorol reájuk. Azért, felnőttek, védjetek meg, oltalmazzátok a gyermekeket, vegyétek pártfogásotokba a kiskorúakat, kik az emberbarátoknak kell hogy érjenek annyit, mint az állatbarátnak az állatok, melyeknek érdekében minden körben, sőt hatósági körökben is, annyi védelmi intézkedést tesznek. Krónika a hétről. — Fővárosi levél. — (Az Országos Kaszinó ünnepe. — Uj rendszer, uj emberek. — A politikai perek eltörlése. — Üdvözlések. — A Tulipán-szövetség. — Küry Klára szerződtetése. — Választási mozgalmak. — Fedák Sári gyüszüi.) 0 Szép estéje volt az elmúlt héten az Országos Kaszinónak, amikor elnök-igazgatóját, We- kerle Sándort ünnepelte. Az ünnepében jelen volt a kormány valamennyi tagja Gulner Gyula üdvözölvén a kormányelnököt, Wekerle érdekes beszédben válaszolt. A kormány tagjai kö- ! zül még nagvértékü beszédet tarfolt Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter, ki erősen hangoztatta, hogy a jelenlegi kormány mindenkor alkotmányosan, tisztességesen, és becsületesen fog kormányozni. Nagy tetszést aratott még Apponyi Albert gróf beszéde, ki minden tekintetben megerősítette Kossuth kijelentéseit és fejtegette, hogy erős nemzeti irányban fog a kormány munkálkodni. Az uj rendszer bekövetkezése minden vonalon észlelhető. A kormány' hozzáfogott a nagy lisztitó munkához, megkezdte a gvomlálást, amiről a hivatalos lap, úgyszólván mindennap is tanúskodik. Egymásután mentik fel a régi rendszer embereit, s tömegesen nevezik ki az uj főispánokat olyan egyének személyében, kik derekasan megállották helyüket a nagy nemzeti küzdelemben. Különösen érdekes és valóban érdemes kinevezés történt azzal, hogy Oberschal Adolfot a kúria II. elnökét a kúria elnökévé; Bernálh Géza volt igazságügyi államtitkárt pedig a kúria II. elnökévé nevezte ki őfelsége, valamint igazságügyminiszteri államtitkár lelt Günther Antal, volt országgyűlési képviselő; belügyi államtitkár pedig, Hadik János gróf. A király Polónyi Géza igazságügy miniszter előterjesztére hozzájárult, hogy 1905. évijunius hó 21-től 1906. évi április 15. között indított összes politikai perek eltöröltessenek, amelyeknek ugyancsak tekintélyes a számuk és se vége, se hossza nem lelt volna' a tárgyalásoknak. A kormány tagjait még egyre üdvöziik az egyes testületek, körök, egyesületek. Nagyobb jelentőségű az összes kereskedelmi és iparkamarák küldöttségének tisztelgése Kossuth Ferencnél, ki válaszában a kereskedelmi és ipari érdekek mindenkori hathatós felkarolását, megvédését és fejlesztését hangoztatta ; ugyanilyen értelemben válaszolt a kereskedelmi miniszter az Országos Iparegyesüleí küldöttségének. Hogy a nemes mozgalom, mely a legválságosabb időben indult, most. hogy csend és rend van, nem aludt el, hogy a tulipánkert gyönyörű eszméje fennen ragyog, bizonyítja, hogy megalakult a Tulipán-szövetség, melynek élén a társadalmi élet legkiválóbb hölgyei és férfiai állanak. Most, hogy a tulipánmozgalom szövetséggé nőtte ki magát sokkal hathatósabban karolhatja fel kitűzött feladatát s fokozottabb mértékben elérheti célját. Küry Klára hosszas hányattatás után ismét visszatér szülőhazájába. Belátja, hogy — ámbár — mindenütt jó, de legjobb odahaza. Nagy sikerei voltak a külföldön; ünnepelték Bécsben, Berlinben; de azért szívesebben működik édes hazájában, hol már már mellőzésben volt része. Tekintve, hogy Fedák ősztől kezdve a Népszínházhoz szerződött; a Királyszinház Küry Klárát szerződtette; ami kétségkívül e színházra nézve mondható nyereségnek. Immár nehány óra választ el a választásoktól s minél közelebb jutunk a nagy napokhoz, annál mozgalmasabb az élet az egyes kerületekben. Ki hitte volna, hogy ilyen élénk választásokra lesz kilátásunk. Különösen a nemzetiségek mozgolódnak erősen, amiért a nemzeli- séglakta vidékeken erős katonai kirendeltség fog vigyázni, hogy rendzavarás ne történjék. Általában a jelöltek száma légió s óráról órára szaporodnak. Most már valóban érdekes választásokra van reményünk, annál is inkább, mert még a hivatalos jelölteket se igen respektálják s lehet mondani, hogy alig van kilátás néhány egyhangú választásra. Egy bizarr embernek az a furcsa ötlete támadt, hogy Fedák Sárinak ajándékba 1/4 millió i gvüszütt küldött. A művésznő egyet gondolt s elhatározta, hogy a Tulipán-Szövetség javára elárusítja azokat. Az első elárusilás megtörtént egy Kossuth Lajos-utcai üzletben, hova csak úgy dűltek az emberek. A gyüszü ára 10 fillér; de igen sokan tulfizették, ugv, hogy az első nap két órájában nem kevesebb, mint 980 korona folyt be. A művésznő mindaddig folytatja a gyüszük sajátkezüleg való eladását, mig a készlet tart. Gazdagok és szegények, férfiak és nők vegyesen reflektálnak a Fedák-féle gyüszükre s rövidesen egész Budapest el lesz árasztva gyü- sziivel, melyet a kedvelt Fedák Zsazsa adott el.
