Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-04-17 / 16. szám
16. szám. Április 15. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára Iá fillér. Nyilllér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős-szerkesztő és laptulajdonos: pAbiAit istvAist A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Husvét. Nagyszerda, zöldcsütörtök, nagypéntek, Krisztus feltámadása, húsvéti piros tojás, húsvéti bárány, öntözgetés, megannyi szent sugár a szívből, megannyi mutató kéz a lélek számára, hogy merre van az ut az égbe! Es ha a hivő muzulmán legalább egyszer életében Mekkába zarándokol, miért ne tennénk mi legalább egyszer az évben egy utat az égbe, mikor az sokkal közelebb fekszik hozzánk? Ki se kell mennünk, itt van a szobánkban, körülöttünk, csak nézzünk szerető szívvel szeretjeink szemébe, ha nem látjuk-e meg benne a Krisztns feltámadásáról szóló magasztos allegóriát, kínszenvedéseivel, megdicsőülésével? Minden családi körben külön-külön ismétlődik ez a fenséges üdvösségi kép; mindegyik külön-külön viszi az élet súlyos keresztfáját a megváltás Golgothájára, mindegyik homloka töviskoronával van kö- rüífoglalva, a Kaifások sem Jiiányzanak, valamint azok sem, akik az epedő ajkakat ecettel áztatják, hányszor nem fohászkodik föl: : Istenem, Istenem, miért hagytál engem!« és mindannyiszor feltámasztja őt halottjaiból a szeretjei iránti szeretet és a küzködésben edződő magasztos üdvösségi hit és a küzdelem utáni pihenés, a hű nő a férjtől, a hű férj a nőtől támogatva és a hű szeretők végre egymásban önönmagukat megtalálva, igazi húsvéti ünnepek és a kedves gyermekek igazi húsvéti báránykák, igazi engesztelő áldozatok, melyektől a lélek megtisztul és a szív megerősödik és igazi húsvéti tojások, az ismeretlen jövő pirospozsgás jelképei — oh, szép magasztos ünnep a husvét, mikor a szív a benne rejlő magasztos igazságokat maga is át- érezte, maga is átélte. Es évről-évre közelebbre ereszkedik alá az ég a földre; nem olyan régi még annak az ideje, miko ■ azt hitték az emberek, hogy az a kék boltozat fenn a magasban az ég és azon túl kezdődik az Isten országa, ott laknak az angyalok és oda szállnak fel a meghaltak lelkei; — most mindnyájan tudjuk, hogy ugyanaz az ég. a mi fejünk fölött boltozódik, körülöttünk is van, minden iélekzetvétellel egy kis eget szivünk be és annálfogva az Isten országa is a szivünkben kell lenni és a léleknek nem szükséges az égbe szállni, mert testestül-lelkestül már is az égben vagyunk és az angyalokat is magunkban kell elszállásoltatnunk, különben nincsen is hová lenniök, pedig mi volna a föld angyalok nélkül — oh, szép ünnep a húsvéti ünnep, szinte érezni, az angyalok mint zengik a megváltás himnuszait — a szivekben. Mert Isten feltámadt! Égen-földön, hegyen-völgyön minden napsugár, zengő kis madár azt a boldogító igét hirdeti, hogy a szeretet minden évben újra éled, mikor a föld keble megdobban, ugyanakkor az emberi lélekben is minden évben feltámad újra a szeretet Istene és miként ott ezer meg ezer növény, úgy itt ezer meg ezer érzés fakad a szeretet lehelétől, ezer meg ezer nemes elhatározás kívánkozik a napvilágra, igv köti össze az összes világmindenséget, az anyagot és szellemet, a testeket és lelkeket ugyanazon egy szeretet magasztos köteléke s ezen kötelék bűbájos csokra a feltámadás szép ünnepe: a husvét, tavaszi napjával, enyhe szellőivel, a madárdallal, bimbó-nviíó bűbájával és öreg és ifjú, nagy és kicsi az összes minden- ségben egybeolvadva szeretetben, egymással vetekednek kölcsönösen kitüntetni a szeretetben való egvbeoldást, a hétköznapi gondok széjjelfoszlottak, mint a komor felhők a téli égről, a derült jókedv mosolyog a szemekből, mint a tavaszi nap az égen; az édes anya himes tojásokat fest a gyermekek számára, az apa is megkísérli újra, ha nem felejtette-é még el a régi mesterséget, czifra figurákkal díszíteni a piros tojásokat, de bizony még nem felejtette el, kivált ha a fia vagy a leánya is segít neki benne; azután következik a tojásosztogatás, jut belőle minden jóbarátnak, azután az öntözgetés, a véráldozás fenmaradt régi emléke, még abból az időből, mikor az emberek nem csupán a szivekben, hanem forrásoknál, berkekben oltárokat állítottak fel az isteneknek, igv szö\ össze múlt és jelen, pogány hit és fis? erkölcs és változik át a babona szeretetté a föltámadási hit által, a föltámadás napján, a gyönyörű szép husvét ünnepén, mely hogy minden olvasónknak, jóbarátunknak boldogságot, jókedvet szerezzen, tiszta szívből kívánjuk! A szemek egészségtana. A szemek ápolásánál első főfellélel gondoskodni kellő és elég világosságról és kerülnünk a tulerős, vakító fényt. Kerülni kell továbbá a szemek túlságos megerőltetését apró tárgyak által, mint a milyenek apró kis betűk olvasása, finom kézimunka. Ha teljesen kerülnünk nem lehet a finomabb munkát, úgy szokjunk hozzá félórai megszakításokkal dolgozni, amely szünetek alatt a szemeket egv-két percig való lezárás, vagy a távolba való pillantás által pihentetjük. Ha szemeink fáradságot árulnak el, a munkát hagyjuk abba. Munkaközben gondunk legyen a test egyenes tartására, a tárgyak legkevesebb 25 cm. távolságra legyenek szemeinktől és körülbelül ugyanannyira távol a mellkastól. Kerüljünk mindent, ami vértódulást okozhat a fej felé (előrehajlolt testtartás, a fej alacsony fekvése alvás közben, szűk gallérok, túlságos sok szeszesital, hideg lábak, kemény szék, gőzfürdők gyakori használata slb.) Kerülnünk kell végre mindazt, mi szemeinkre nézve kellemetlen amiről maga a szem ad legjobb tájékozást, minden ember „A SZINÉRVÁRALJA" TÁRCÁJA. A bűnjel. Jámbor Jeromos spanyolviaszkban, a felesége meg kalandokban utazott. Tehette, volt elég alkalma és ideje hozzá. Mig a férj az esztendő legnagyobb részét a vonalon és a vevőknél töltötte, addig őnagysága szorgalmasan ellátogatott a fővárosban bőven lévő kávéházak egyikébe, hol a képes újságok forgatása közben azon forgatta eszecskéjét, hogy mi uton-módon űzhetné el bus magányosságát. Minthogy azonban az a kávéház, melyben Jámbor Jeromosné őnagysága törzsvendég volt, az ismerkedés primitiv módon való nyélbeütésére nem volt alkalmas, de meg a hevülő urakban sem volt meg a kellő bátorság a társalgás megkezdésére, tehát — manapság már nem szokatlan módon — történt meg az ismerkedés Jámborné és egy ifjú között. Egv őszi délután Jámborné miután végig lustálkodott a kanapén egy órácskát, szépen felöltözködött, kicicomázla magát, teleaggasztotta testrészeit csillogó-villogó ékszerekkel s azután megindult a törzskávéházba. Ma különösen kalandszomjas volt. Megitta szokásos világos kávéját sok habbal, öt darab cukorral és három süteménnyel és azután kérte az illusztrált lapokat. Egy ideig egykedvűen lapozgatta az újságokat. mikor szembe vele a szomszédos asztalnál letelepedett egy kifogástalan öltözetű, kikent, kifent bajszu ifjú. Kezdődött a néma társalgás. A szempárok enyelegtek, beszéltek, szerelmi vallomásokat röpítettek egymás felé. Azután csend. Megértették egymást. Következett tehát a folytatás. A fiatal ember az előtte fekvő »Über I.aud und Meer« cimü képes lapra ezt irta: — Angyal! Jöttem, láttam és megszerettem. Egek a vágytól önnel megismerkedni. Ha úgy tetszik, úgy esti 7 órakor a Kossuth Lajos-utca és Ujvilág-ulca sarkán várja — Imádója. Az asszonyka megértette. Odahívta a pincért és elkérte a szóban forgó lapot. Megkapta, elolvasta Válaszképpen ráírta: »Uram! Nem bánom, olt leszek.« Most meg az ifjú kérte el a lapot s megtudta belőle a randevú elfogadását. Miközben ezek történtek, a háttérben egy szőke ur élénk figyelemmel kisérte az asszony és a férfi szemjátékát és levelezését. Idegesen fészkelődön helyén, fel-felugrott, majd vissza- hanyatlolt, arca lüzpirban égett, szemei vadul villogtak, majd halálsápadt lelt, végül csörömpölt a poharakon, oda híván a pincért, — Önök eltalálták, hogy ez a férj volt. A pincér jött. — Parancsol! — Kérem az összes képes lapokat! — Kérem ássan. Csakhamar előtte heveri az illusztrált lapok halmaza. Ideges nyugtalansággal lapozta végig valamennyit, mig ráakadt arra, amit keresett. — Oh, én szamár, — mormogta, miközben fölugrott. Cilinderét fejébe, a képes lapot hóna alá csapta és siető léptekkel kifelé tartott. Valaki erősen megrántotta kabátját. Megfordul, hát a fizető pincért látja maga előtt. — Mit akar? — rivalgott a férj. A fizetőpincér ráförmedt: — Nyomorult, gazember! Először is fize- tésnélkül akar távozni, másodszor a lapjainkat lopdossa. Maga tehát a tolvaj! Nap-nap után eltűnnek a drágán fizetett újságjaink és nem tudunk a tolvaj nyomára jönni. Hallatlan vakmerőség, rettenetes impertinencia kell ahhoz, hogy ily uton-módon lop. Eddig hol kivágtak egyes részeket a lapokból, hol elvitték az egész lapot, de hogy rámástul, mindenki szem ( láttára akarja valaki elsinkofálni egyik újságunkat, no ez már pofozni való. A fizető pincér már kezét emelte az ütésre. Az egész kávéház fel volt lármázva, valameny- nvien odasereglettek. Közben Jámbor Jéremösné
