Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-09 / 2. szám

Szinérváralja, 1906. Január 9. — 2. szám. Harmadik évfolyam. SZINERViRALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyilltér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK 311 N D E N KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: PÁBIÁ 1T 1ST "V-éL 1ST A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztő­ségéhez Szinérváratjára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Képviselőválasztás. A nagybányai választókerületben e hó 10-én képviselőválasztás lesz. A pár­tok fölvonulnak. Egyiket a lelkesedés, má­sikat a rideg számitás, a harmadikat ta­lán a szomszédja, vagy más jó embere viszi az urnához. Semmi közünk hozzá. Feleljen érte mindenkinek a lelkiisme­rete. Mi politikával nem foglalkozunk. Pártokon kívül, vagy ha tetszik, fölül ál­lunk. Társadalmi la]) másként nem is te­het, mi pedig társadalmi lapot Írunk. Egyet mégis meg kell itt jegyeznünk. Megjegyezzük azt, hogy a nagybányai kerületnek voltak neves képviselői, kiket mi szívesen támogattunk. Akadtak név­telenek is, akiket szintén támogattunk. Amióta képviselőt küldünk a parlamentbe, ki képviselte a mi érdekeinket? Mi lelke­sedünk, mi előnyöket biztosítunk egy embernek, aki minket képvisel. Mondja meg nekünk főár ki is, hogy ebből csak egy hajszálnyi előny háramlott-e Szinér- váraljára valaha? Semmi nyomát sem találjuk. Gazdasági és kulturális tekintet­ben nem ott állunk-e ma is, ahol ezelőtt negyven évvel álltunk ? Mutasson fel ne­künk valaki valami előnyt, mit valame­lyik képviselőnk vívott ki Szinérváral- jának! Elismerjük, hogy egy képviselő mű­ködését a kerületnek korlátok közé szo­rítani nem lehet; de annyit joggal meg­követelhetünk, hogy a hazát, a nemzetet általánosan érdeklő nagy kérdések mel­lett a mi különleges érdekeink is képvi­selve legyenek. Megkövetelhetjük ezt any- val is inkább, mert képviselőink a kerü­let más községeinek, p. o. Nagybányának, Felsőbányának nevezetes előnyöket biz­tosítottak, mi azonban mindig faltól ma­radtunk. Minket felhasználtak, minket ölelgettek, szorongattak a választás meg­történtéig mindenkor és eldobtak, mint a kifacsart czitromot mindenkor a vá­lasztás után. Emlékszünk egy esetre, mi­dőn Szinérváralja küldöttségét a kegyel­mes képviselő ur arra sem méltatta, hogy kegyelmes színe elé bocsássa, pedig az a küldöttség a községnek egy igen fájó sebére kért gyógyirt, pedig az a kegyel­mes képviselő a választás előtt puszi­pajtásunk volt. Most is képviselőválasztás előtt ál­lunk. Most is olyan bárgyúk vagyunk, mint voltunk eddig. Avagy jutott-e vala­kinek eszébe, hogy a képviselőjelöltek­nek lelkűkre kösse Szinérváralja érde­keit? Néma gyermeknek az anyja sem érti a szavát. Ha mi nem hangoztatjuk sérelmeinket,kívánalmainkat,ki fogjaazo- kat észrevenui, orvosolni, teljesíteni? És mi nem hangoztatjuk. Vagy talán nincse­nek is sérelmeink? Nincs semmi vágyunk, törekvésünk, mely hazánk mellett közsé­günk és vidékünk érdekeinek előmozdi- tására vonatkoznék? Dehogy nincs? Itt van a polgári iskob mely Szinérváraljá- nak és vidékének annyira szükséges, mint a mindennapi kenyér. Itt van az avasi vasút, mely nélkül nehány év múlva ipa­rosaink letehetik a kalapácsot, kereske­dőink bezárhatják a boltot. Mire, kire várunk, ha magunk nem tárjuk fel se­beinket? Bizony legfőbb ideje volna már, hogy képviselőnk tudomást vegyen Szinérvá- raljáról is Ideje volna, hogy megismer­tesse mostoha helyzetünket az illetékes tényezőkkel. Ma hallgatunk, ha semmit sem kérünk, joggal gondolhatja képviselő is, jó lélekkel hihetik az intéző körök is, hogy mi valóságos Eldorádóban élünk, kiknek a fűzfáról is kifli potyog, a hegy is tejeskásából van és kolbászból a sövény. Mi egymagunkban hasztalan küzdünk, hasztalan jajgatunk. Ha polgártársaink nem törődnek a saját, a község és a vi­dék érdekeivel, a mi szavunk a pusztá­ban kiáltó szó marad. Mire való vezető embereink, miért követelik a tekintélyt és tiszteletet maguk iránt és miért kap­ják azt, ha csak a saját érdekűkkel tö­rődnek, a közérdeket meg szóra sem méltatják? Álljanak elő ilyenkor! Ne vesz­tegesse meg őket egy-egy kézszoritás, mit honoráriumként egyik-másik jelölt­től kapnak, hanem emeljék fel szavukat a község, a közönség s a vidék érdeké­ben is. A magunk erejéből képtelenek va­gyunk megvalósítani azon törekvést, mely anyagi és szellemi előhaladásunkat cé­lozza. Segítségre van szükségünk. Ezt a segítséget eszközöljék ki számunkra elő­kelőink, kikre a jelöltek támaszkodni szoktak. Az egész világ halad, világosodik. Ne maradjunk mi egyedül az egyiptomi sötétségben,!­........ Ké pviselők Szinérváralján. Annyi képviselőt nem látott még Szinér­váralja egy bokorban, mint a mennyi e hó 6-án megtisztelte őt látogatásával. A 48-as független­ségi párt jelöltje, Dr. Földes Béla tartotta ekkor programmbeszédét. A jelöltet négy képviselő kisérte hozzánk. Günther Antal, Ballagi Aladár Nagy Emil dr. és Kelemen Samu dr. kíséreté­ben reggel S órakor érkezett meg a tudós jelölt Szinérváraljára. A vasúti állomáson dr. Ember Elemér körorvos rövid, de lelkes üdvözlő be­széddel fogadta a jelöltet szép szánni választó közönség jelenlétében, Ötszörös éljennel adtak kifejezést a fogadásra megjelentek azon nagy örömnek, hogy a nagybányai választókerület oly A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Ninette. Szegény voltam. S te gazdagot kerestél. Bár esküvél, hogy engem szereltél Boldog vagy-e? ó mondjad szép Ninet', A pompa, fény megér egy hű szivet? Szegény vagyok. S neked ruhád selyem, Kelet gyöngye csak számodra terem. Tied a nap, a hold, a csillagok, S az egész meny szemeidben ragyog. Arczod rózsás! Termeted lenge nád. Ünnepelnek ! Agg, ifjn imád. S én odaállok, elvonulva félre; A múltaknak emlékein élve . . . Gazdag leszek! S te elhagyott Ninet’ Az évekkel fogy a szépség, hiszed ? Es majd akkor elédbe borulok : Ninet’1 Ninet’, most is tied vagyok. ______ Bartók Antal. Piroska és Bérezi. — Irta: TÜRR A. VIKTOR. — Bérezi és Piroska a tűzoltók vigalmában meglátják a jótékony nőegyleti bálban megisme­rik és a jogászok mulatságán rettenetesen meg­szeretik egymást. Felesleges tán mondanom, hogy Berci fess i fiatal ember, homlokára borult bajjal és kis ba- juszszal; Piroska pedig igen csinos leányka, ha­mis fekete szemekkel, csintalan mosolylyal s borzas, szintén homlokra fésült hajjal, a mely olyan »herczig« kifejezést ad fejecskéjének. Egy álarezos bálban azután örök hűséget és szerelmet esküsznek s fogadnak egymásnak — egyelőre azonban csak önmagukban. Az ajkak tehát hallgatnak s sóváran epedö égető szemek azonban mindent megmagyaráznak. A két szív — a dominó alatt gyorsan ösz- szeforr. Mikor elválnak, pihegve, lihegve, susogva s pirulva igy szólnak : — A viszontlátásig! — Ö vagy senki! rebegik az ajkak. Egy leírhatatlan mosoly, egy gyenge, de azért kincseket érő kézszoritás és azzal elválnak. Fáradt lábakkal, álmos szemekkel, borzas fővel, sápadt arccal, ketyegő szívvel, boldog re­ménynyel érkeznek haza. Piroska turbékoló galambokkal, Berci an­gyalokkal álmodik. — Legyen boldog ébredésük. I. Piroska otthon. Vasárnap van. Tizenegy óra délelőtt. Piroska a pamlagon ül és a helyi lap báli tudósítását szeretné olvasni, ha gondolatai más­felé nem kalandoznának. Fekete fürtös fejecskéjét, harmatcsöppen- tette kis kezecskéjére hajtva, mélázva ábrán­dozik. Feltűnnek előtte a báli szép emlékek cso­portjai. Arca el-elpirul, szive meg-megdobban. Látja a karcsú alakokat, deli férfiak kar­jain, látja önmagát Berci karjaiba s hallja a sut­togó, édes szavakat. Piroska ajka mosolyog, szive gyorsabban dobog, ezen aranykeretü képek szemlélésével. Én Istenem! hogyne, mikor még csak 17 éves s először szerelmes. Szép idők, boldog álmok. I. Berci otthon. Vasárnap van. Tiz óra délelőtt. Berci egy ruganytalan széken ül, kopott tintás Íróasztala mellett. Szivar helyett pennája végét tartja szá­jában. Szivaráról . . . azaz tolltartójáról a hamut akarván leverni — egész kezét betintázza. Átkozott való! Tegnap és — ma! Arca elborul, lábával nagyot toppant. Látja a szép alakokat, a csiszolt padlaton végig ba- lancirozni, mi több, látja önmagát trabucoval szájában, Piroska oldala mellett — teázni. Berci nagyot sóhajt. Szőke fürtéit ugyan­csak fésüli tintás ujjaival. Berci szive lassabban ver, ha rá gondol a múltra. Én édes Istenem, hogyne, mikor huszon­egyedszer szerelmes és csak 22 éves! Bírnom kell őt, ha mindjárt 300 frt évi

Next

/
Thumbnails
Contents