Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-01-09 / 2. szám

(2) 1906. Január 9. 2 szám. nevezetes férfiút mondhat jelöltjének, mint Föl­des Béla dr., egyetemi tanár. A jelölt és kísérete dr. Ember Elemér ven­dégszerető házához szállott, hol barátságos reg­geli várta őket. Reggeli után d. e. 10 órakor megjelent dr. Földes a Korona-szálló nagyter­mében, hogy programmbeszédét megtartsa Ká- vássy László pártelnök megnyitó beszéde után Günther Antal, az iglói kerület orsz. képviselője, a függetlenségi 48-as párt egyik alelnöke, Kos­suth Ferenc üdvözlésének tolmácsolása után bemutatta a választó közönségnek dr. Földest, mire az megtartotta programmbeszédét. E be­széd keretében röviden érinté a jelölt mindazon eszméket, melyekért a 48-as párt s igy ő is küzd. Ezek a magasztos eszmék mindnyájunk előtt ismeretesek. A tudós statisztikusra erősen rávalló beszédet nagy tetszéssel fogadta és lelkes éljenzéssel sokszor megszakitotta a hallgatóság. A jelölt után Ballagi Aladár dr., budapesti egyetemi tanár és képviselő beszélt oly tűzzel, hogy az egész hallgatóságot magával ragadta. Ily szónoki tehetség láttára nem csodálkozunk azon, hogy Ballagi Budapesten az igazságügyi minisztert képes volt megbuktatni. Ballagi után Kelemen Samu dr., a másik miniszterbuktató, Szatmárnémeti város képvise­lője lépett az emelvényre és gyújtó szónoklatában a választóközönség támogatásába ajánlotta Földest. A közönség nagy derültséggel, meg-meg- ujuló tetszéssel és éljenzéssel jutalmazta dr. Nagy Emil, szolnoki képviselő humoros dolgokkal fű­szerezett lelkes beszédét. Adomákkal tette ne­vetségessé az ellenjelölt Bay Lajos pártállását, illetve pártonkivüliségét. Az elhangzott beszédek tartalmát Simon Aurél, misztótfalusi kapszulagyáros ismertette a jelen volt román választók előtt tömören és nagy lelkesedéssel. Simon beszédének elhangzása után ismét Günther Antal lépett az emelvényre és felolvasta Kossuth Ferencnek a választókhoz intézett le­velét. Ezt a lelkes hangú szép levelet eredetiben sikerült megszereznünk, de azt — őszinte saj­nálatunkra — politikai tartalmánál fogva a mi társadalmi lapunkban nem közölhetjük. Délután 1 órakor mintegy 100 terilékü bankett volt a Koronában, melyen — a dolog természete szerint — pohárköszöntőkben nem volt hiány. Az ebéd alkalmával táviratilag üdvözöl­ték Kossuth Ferencet és az ellenzék vezető férfiait. A délután */45 órai vonattal Nagybányára utaztak a képviselők, hol Földes másnap, 7-én délelőtt programbeszédet mondott. Az előjelekből Ítélve erős küzdelem lesz a pártonkivüli Bay Lajos és Földes között. — A győzelem valószínűleg a Földesé lesz. Különben majd elválik 10-én. Háziszerek és babona. A jóságos természet számtalan növénynyel ásványnyal és egyes állati terménynyel módot nyújtott, hogy betegségeinket gyógyíthassuk, s az orvosok tudománya, azoknak céltudatos felhasz­nálásával enyhítheti vagy teljesen megszüntet, heti a fájdalmakat. Abban is óriási kulturhala- dás mutatkozik, hogy mai erősen fejlődött orvosi tudományunk, támogatva a kémia kutatásaitól, meg tudja jelölni az igazán hatásos gyógyszere­jövedelmem biztosíthatom is számára — kiált fel a »reményteljes« joggyakornok és az órára tekint, mely csendesen veri a tizenegyet. III. Piroskájék »szalon«-jában. Kopognak. Ah ! Ez »0.« Berci belép. Piroska fülig pirul — Berci elvörösödik. Édes zavar! Zavart édesség! Piroska »bársony« ajkain »drága« mosoly- lyal fogadja Bercit és »ezüst csengésű« hangon üdvözli. Méltőztatik látni, hogy ebben az anyagi világban, még a szerelmesek között is van min­dennek értéke. Bársony ajak, drága mosoly, ezüst hang. — Van szerencsém tiszteletemet tenni! — rebegik Berci rózsástalan ajkai, Berci ezúttal természetes állapotban jelenik meg; amennyiben a bálokban természetellenes, fölsütögetett gyürös fürtéi, most már saját gyü- rütlenségökben fogják körül koponyáját. Piroska ellenben most még bajosabb, ameny- nyiben háziasán felöltözve nagyon jól fest; mert a bálokban tündériesen »kiöltözve« volt, — mint azt különben a divat parancsolja. És e szerény toilettea Berci nagyobb gyö­nyörrel nyugtatja szemeit, mert most csak sejt, de akkor látott. — Azt hittem, hogy már el is felejtett ben­nünket, — zengedezi Piroska piruló arccal. SZINÉR VÁRALJA két és a modern orvos tudja immár, mely szer­nek van a sok, emberemlékezet óta használat­ban levők közül gyógyító hatása. Még ma is azonban nagy szerepet játszik a babona és a tévhit, mely az úgynevezett házi­szerekben látja a gyógyítás sikerének egyedüli előfeltételeit, úgy, hogy hasztalan kérdezzük, váj­jon az újabb kor vívmányai, napjaink előrehala­dottsága nem voltak-e elegendők, hogy a tudat­lanság és babona zagyvalékét eloszlassa? Az emberek tapaszlalat révén, legtöbb- nyire véletlen következtében ismerték meg némely növény és némely állati és ásványi ler-, mék gyógyító tulajdonságát és ennek ismeretét sikerrel alkalmazták hasonló vagy hasonlónak tetsző ese'nél. Ahol ilyen gyógyszernek alkalma­zása a hozzá használt anyagnak igazán hatásos alkatrészére vezethető vissza, lelkiismeretesen csak azt lehet tanácsolni, hogy alkalmazását egy szakférfiú, az orvos írja elő, mert könnyen megtör­ténhet, hogy a laikus legjobb gyógyszerrel érzékeny kárt okozhat,, ha azt nem a beteg konstitucziójá- nak vagy a betegség fellépése szerint használják. Ám itt is még egy lépéssel tovább mehe­tünk, minthogy vannak elismert jó és amellett ártalmatlan háziszerek, melyek üdvösen hatnak és igen sok esetben sikeresek is —- véletlenül, mert mindig újból kell hangsúlyozni, hogy az egészség bajainál csak orvosnak szabad és lehet­séges a kezelés. Hársfabimbó, kamilla, bodzafabogyó, armika és számtalan más növény nagy néprétegekben töltöttek be és töltenek be még ma is, fontos szerepet az egészség ápolása tekintetében; bár­minő zsiradékkal való bedörzsölés nem ritkán enyhítheti a fájdalmakat és ezeknek felsorolását hasábszámra lehetne folytatni. A gyógytudomány ilyetén empirikus, utón könnyen kapható segitő- szerekkel való kezelése, bizonyos fokig legalább enyhébb megbirálás alá eshetnék. Másképp áll azonban a dolog, hogy közbe­játszik a babona és olyan anyagokat használnak gyógyítás céljából, melyeknek soha nem lehet semmiféle gyógyító hatásuk. A beteg ilyenkor a legundoritóbb anyagokban, melyeket a tévhit si­kereseknek tart, keresi a szert, melylyel meg- ronlott egészségét helyreállíthatja; bízik a babo­nában és elmulasztja, hogy idejekorán az orvos­hoz forduljon. Ha a statisztika ezt az ágot szá­mon tartana, az áldozatok ijesztő számáról nyer­hetnénk tudomást. A különféle néprétegekben mindennemű magyarázatokkal áltatják magukat, csakhogy az érthetetlen szerek gyógyító hatá­sába vetett hitet fenntartsák s más körülmé­nyeknek tulajdonítják mindig újból bebizonyo- suló sikertelenségüket, ahelyett, hogy nyíltan be- railanák, mikép ismét áldozatot hoztak a bal­gaságnak és a babonának. HÍREK. Kovács Gusztávra, a most szomorú körül­mények közt híressé lett debreczeni főispánra, nálunk kevesen fognak visszaemlékezni. Pedig az 1880-as években sokáig működött várme­gyénkben néhai Balogh Samu, volt kir. adófelü­gyelő mellett, mint pénzügyi fogalmazó, illetve titkár. (3 vezette 1882. évben az akkor megye- szerte nagy szenzációt keltett méhteleki adósik­kasztási ügyben a vizsgálatot Stern Mór, a mos­tani ilobai körjegyzővel, mint kirendelt leszá­Berci melodikus hangon válaszolja ? — Ah, hogy gondolhat ilyet, kisasszony. — Én Istenem, a férfiak oly hamar feled­nek, — vélekedők Piroska. — Lehet, de nagy Bertalan — soha, ha erre okot nem adnak — szavalja Berci. IV. Ä mama előtt. — Szeretsz tehát angyalom, drága ked­vesem? — Tied vagyok örökre, édes Bercim. És a boldog frigyre ráüti a forró szeretet az édes csókokat. Az első után következik a második, hogy annál erősebb legyen a pecsét. A A harmadik vagy századik után belép — a mama. Piroska kisasszony oly piros, mint a rózsa, Berci ur mint a pipacs. A mamának azonban nem kell magyarázat. Az ő gyakorlott és tapasztalt szemei eleget hittak, hogy — kimondja a szentenciát. Ki is mondja, rögtön sietvén a szerelmes fiatalokat me'egében megáldani : — Legyetek boldogak 1 A függöny legördül; a vígjáték, amely há­zassággal végződik, — be van fejezve. Lesz ugyan még folytatása, de ahhoz ne­künk semmi közünk. móló biztossal, a mely vizsgálat egyhuzamban 111 napig tartott. A különben szimpatikus, de hivatalában tulszigoru finánc sakszor a közigaz­gatási-bizottság ülésein is résztvett és — állító­lag — egy itt támadt konlliktusa következtében lett vármegyénkből áthelyezve. A harmadéve bezárt m.-szigeti jegyzői tanfolyamnak is ő volt az igazgatója. Az ellene Debreczenben elkövetett merényletről annál nagyobb részvéttel értesül­tünk, mivel a nálunk köztiszteletben és szeretetben álló Gerber- és Kamaráth-családdal közeli ro­konságban áll. Kérelem. A szatmár—nagybányai vasút igaz­gatóságát tisztelettel kérjük, hogy az állami al­kalmazottak arcképes igazolványának érvényét a szatmár—nagybányai vonalra is szíveskedjék kiterjeszteni. Kérjük ezt nemcsak azért, mert a féláru menetjegy igazolványt az igazgatóság min­den egyes esetben úgy is megadja s a sok ké­relmezéssel önmagának is, meg az igazolványt kérőknek is felesleges munkát okoz, hanem kér­jük azért is, mert halomszámra feküsznek előt­tünk erre vonatkozólag a panaszos levelek s élő­szóval is sokan tettek emlitést az igazgatóság ilyen, nem célszerű intézkedéséről. Ha az arc­képes igazolványok érvényének kiterjesztése sza­bályokba ütközik, tessék ezeket a szabályokat úgy módosítani, ahogy azt az állami tisztviselők s a vasút érdeke megkívánja. Mi oly előzékeny­nek ismerjük a szatmár—nagybányai vasút igaz­gatóságát. hogy ezen kérelmünk teljesítését teljes bizalommal merjük várni. Baleset. Máre Juon Tursza, mózesfalusi la­kos december 29-én késő éjjel egy szán fát szállított haza lakására az erdőből. Midőn a la­kása közelében levő nagy patakon akart keresz­tül jutni, a nagy esőzéstől megáradt patak vize a fával terhelt szánt, a szánba fogott 2 lovat és Máre Juont elsodorta. Csak Máre Juonnak sike­rűit élve menekülni, a lovakat a viz megölte, a szánt összetörte s darabjait a fákkal együtt el­sodorta. Ez mind annak köszönhető, hogy a kérdéses patakra Mózesfalu község lakossága egv hidat nem épit. A »Szatmárvármegyé«-böl vesszük át a kö­vetkező jóizü történetet: Ujfalussy Miklós szat- márvármegyei főispán korában a még fennállott Kővárvidéknek is kapitánya volt. Rövid idővel székfogialása után közgyűlést hirdetett Som kútra. A mint belekezd az elnöki megnyitóba, feláll az oláhság egyik főkolomposa s kéri, hogy vezesse a kapitány oláh nyelven a tanácskozást. Ujfa­lussy összeráncolja a homlokát s kereken meg­tagadja a kívánság teljesítését, melynek sem a nemzetiségi, sem egyéb törvényben nincs semmi alapja. A szónok nem enged. — Még ha nem is volna, — úgymond — szigorúan törvényes alapja kívánságunknak, ak­kor sem lehet az elől ridegen elzárkózni. Mi, románok, a közgyűlésnek több mint háromne­gyed részét képezzük. Magyarul nem tudunk, de nem is akarunk. Hát jogállam-e az, melyben egy törvényhatóság gyűlését olyan nyelven lehet ve­zetni, a melyet a tagoknak csak egy csekély töredéke ért? És igy tovább. Ujfalussy végig hallgatja, majd egyet gon­dol s a mint a szónok zajos helyeslés közt be­fejezi beszédét, kijelenti, hogy a felhozott mél­tányossági okoknak enged s oláh nyelven fogja vezetni a tanácskozást. Viharos se treasca kiáltások, — a nemze­tiségi vezérek megelégedetten összemosolyognak: Na, ezt ugyan könnyen lefüleltük. Ujfalussy beszélni kezd, Ígérete szerint oláh nyelven. Ámde a mély csendet melylyel a be­szédet hallgatják, már az első mondatok után feszélyezett nyugtalanság váltja fel. A vezérek zavartan néznek egymásra, itt is, ott is megle­petve sugdosó csoportok alakulnak. A főispán úgy tesz, mintha nem venne észre semmit. Rendületlen nyugalommal beszél tovább, folyik ajkáról a szó hatalmas periódu­sokban, de nem a nálunk ismert és beszélt ku­lináris oláh nyelven, hanem azon a kifinomitott, franciás irodalmi nyelven, melyet Bukarestben is csak a legműveltebb társaság használ. A közönség pedig egyre türelmetlenebb, a vezérek halkan kérdezősködnek egymástól, ám a felelet, mindig csak tagadó fejrázás. Végre befejezi a főispán majd egy órás megnyitó-beszédét. Halotti csönd. Körülnéz és ime némi huzakodás után feláll ugyanaz a ve­zér, aki az oláh nyelvű tanácskozást indítvá­nyozta s szól, kissé restelkedve : — Méltóságos főispán ur, minthogy az el­nöki megnyitóból egy szót sem értettünk, kér­jük, méltóztassék azt még egyszer elmondani —- magyarul. — Hát értenek az urak magyarul? — Értünk. —- Akarnak is érteni? Rövid habozás, egy kis összesugás után egyhangúlag: »Akarunk.« — Senki sem kívánja, hogy a tanácskozás oláh nyelven vezettessék?

Next

/
Thumbnails
Contents