Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-02-27 / 9. szám
- • 'k \ Szinérváralja, 1906. Február 27. — 9. szám. Harmadik évfolyam. TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Előfizetési árak: Egész évre 6 korona. Fél évre 3 korona. Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egy^s^sráíti^ ára 12 fillér. Nyilltér soronkütCs'O föléé. \ MEGJELENIK M fN T)Élíf^K!&^D E N. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: ISTVÁN A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Beborult. Nem mindig tiszta az ég, a nap sem árasztja egyformán éltető melegét. Sugarait elfogják előlünk komor felhők, melyek összecsapnak felettünk. De ki nem tudja azért, hogy a nap még is forog a nagy világűrben s hogy előbb-utóbb ismét ki fog sütni? S ha a felhők iszonyatos robajjal törnek reánk, ha minden okos ember ilyenkor fedett helyet keres, félnek-e akkor az emberek és hiszik-e, hogy ütött az utolsó Ítélet órája ? Ha a szélvész féktelen dühében gyökerestül kiszakítja a leghatalmasabb fákat, ki aggódik, hogy holnap már nem lesz erdő ? Sivár, kietlen a jelen képe. Bár tisztán társadalmi szempontból tekintjük is mai közviszonvainkat, szomorúan kell tapasztalnunk, hogy ilyen felfordult világot rég éltünk. Minden működésűnk, minden munkánk meg van szorítva s a leg- igvekvőbb fáradozást alig kecsegteti siker. Beborult . . . Ki kérdezheti csüggetegen, hogy lesz-e még meleg napsugár? Van-e olyan magyar, a ki elveszítheti hitét a boldogabb jövőben? Nem hajó a magyar közélet, melyet kivisznek a nagy tengerre, hol a vihar kénye-kedvére megtépázhatja, roncsokra zúzhatja és örök időkre eltemetheti feneketlen fenékre. Sziklaszilárd épület az, melyre rácsaphat a zuhogó eső és melyen a zordon zivatar apróbb-cseprü károkat ejthet, de meg nem ingathatja — soha! A nagyság, a hatalom fokmérője nem volt sohasem a boldogság, a jóllét ideje. A szenvedés mutathatja meg csak igazán, ki az erős. A kicsi, bátortalan lelkeket elpusztítja a legkisebb szerencsétlenség — a hős nyugodtan tűri a sors csapásait. Egy ezredév viszontagságait tűrte a magyar! Több, mint ezer esztendeje, hogy küzd, hogy élethalál-harcot viv a balszerencsével. Ez a nehéz küzdelem azonban nem sorvasztotta el, — ellenkezőleg edzette, erősítette. Mindannyiszor győzedelmesen legyűrte a sors fonákságait, a nap széjjel kergette a nagy robajjal dörgő felhőket s mindig újból kiderült a magyarok ege. Ez a tudat az, a melybe törhetetle- nül bizhatunk. Ez a tudat vezessen minden tettünkben, ez óvja meg higgadtságunkat, nyugodtságunkat. Mi közemberek, kik kezünk munkájával, tehetségünk latbavetésével szolgáljuk édes hazánkat, ne is igen törjük a fejünket azon, hogy lesz, mint lesz? A feleletet erre a kérdésre megtaláljuk, ha lapozgatunk történelmünkben. Mindenki teljesítse a kötelességét! — ez legyen a jelszó s a siker el nem maradhat. Gondolja meg mindenki, hogy a ki most nem teljesiti a kötelességét, a ki a veszély pillanatában eldobja fegyverét — az nem érdemes a magyar névre. A mi erősségünk, a mi hatalmunk a kötelesség pontos teljesítésében rejlik. Ez a kötelesség lélremagyarázhatlanul írja elő, mit kell tennünk s mit nem. Ha mindenki ehez fogja tartani magát és rendületlenül fogja szeretni hazáját, bátran szembe nézhetünk a legnagyobb veszélynek s nem kell tartanunk attól, hogy a szenvedések súlya alatt el fogunk görnyedni. Mert van az emberek kicsinyes tusakodásait irányitó, magasabb, isteni erő: az igazság! A ki pedig az igazság jegyében harcol, az bizhat a győzelemben! A szegény gyermekek bálja. Régen nem látott az öreg Korona-szálloda nagyterme olyan nagyszámú szép közönséget, mint szombaton este, a szegény gyermekeket segítő egyesület bálján. Csak úgy szorongott egymás mellett a nagy publikum, melynek soraiban ott láttuk a szinérváraljai bálok összes helybeli és vidéki közönségét. Bár hiányzott egypár megszokott állandó alak, de annál teljesebb számban jelentek meg a többiek, akik a mi báljainkat fel szokták keresni. De láttunk sok olyan vendéget is, akiket először csábított ide a váraljai táncmulatságok kedélyességének hire. És úgy hisszük, hogy az uj vendégek nem csalódtak, de mi, régiek is elmondhatjuk, hogy ritkán láttunk itt ennél jobban sikerült mulatságot. Az idei farsang három táncestélye közül kétségkívül ez volt a legkedélyesebb. Hogy miért, azt is megmondjuk. Nemcsak a táncot megelőző szinielő- adásért, bár ez nagyban fokozta az est sikerét, hanem főleg azért, mert ez a mulatság volt a legdemokratikusabb. Ebben képviselve volt a társadalom minden rétege. Mert hiába, korunkban nemcsak a politikai, de még a báli sikereknek is elengedhetetlen feltétele, hogy minél szélesebb rétegekre támaszkodjunk. Nagy városokban nincsenek exchusiv természetű mulatságok. A városi ember nem barátja a társadalmi elzárkózásnak. Vidéken, kisebb helyeken gyakran találkozunk ezzel a törekvéssel a táncmulatságok rendezésénél, de ez mindig megbosszulja magát. Bizonyságul hívhatjuk fel erre a helybeli közönséget. A szombati bál sikere tehát kétségkívül a rendezőség érdeme, (a műkedvelőké mellett), amely abba igyekezett belevonni a város egész lakosságát. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a rendezőség legjobb igyekezete dacára sem tudta teljesen elkerülni azon tévedéseket, melyeknek szülője az elzárkózásra való törekvés. Azt kérdjük a tisztelt intézőségtől, mi szükség volt arra, hogy a színi előadásra kétféle helyet rendezzenek be, elsőt és másodikat? Mi szükség volt arra, hogy egyik hely olcsóbb legyen, mint a másik. Kár volt ezzel az intézkedéssel a mulatság anyagi eredményét kevesbbiteni. Ha csak egy hely lett volna, akkor mindenki 2 korona belépési dijat fizetett volna, igy ellenben a helyek egy részét 1 korona 20 fillérért árulták. Azt kérdjük továbbá, miért kellett megszámozni az ülőhelyeket ? Miért kellett a rendezőségnek let A „SZINÉRVÁRALJA“ TÁRCÁJA. Tragédia levelekben. — Irta : Szabó Imre. — 1886. szeptember. Drága jó fiacskám! Egy hónapja majd, hogy elszakadtál közülünk. Én, de különösen az édes anyád hidd el, nagynehezen váltunk meg tőled és ha a tisztelendő ur nem unszol, elállók vala attól, hogy a városba küldjelek. Itthon fogtalak volna a mesterségemre. Minek is ilyen gyönge gyereket idegenbe? sopánkodék unos-untalan édes anyád és én csak biztatom: no meglásd, milyen ember válik majd a Menyhértből; még a szolgabiró is megsüvegeli! Azért édes jó fiam, iparkodj is mentül több örömet szerezni jó anyádnak, aki a hűs időjárásban nagyon gyengélkedik és ezt a kis ennivalót is csak azért tudta ily betegen elkészíteni, mert az irántad való nagy szeretet kölcsönzött erőt gyönge kezének. Edd jó étvágygyal és tanulj mellette nagy szorgalommal, hogy ne volt légyen kidobott a mi keservesen megkeresett pénzünk és hiábavaló a te drága időd. Nehezen várjuk a karácsonyt, amikor megláthatjuk a tanár uraknak rólad adott írást és karjaink közé ölelhetünk tégedet, aki egyedül vagy éltető reménye anyádnak és szemefénye atyádnak. Csak tanulj fiam és imádkozz, hogy édes anyád mikorra hazajösz, egészséggel borítson el csókjaival. Szerető hű atyád Gábor. 1887. május. Édes kis Menyusom! Tegnap éppen vasárnap kaptunk választ attól a szemüveges, barátságos úrtól, hogy iskolatársaid között legjelesebb vagy úgy discidiuában, mint tisztes magaviseletben. Gondolhatod, mennyiszer olvasta át anyád e levelet és mennyi örömkönnyüt hullatott rá. Látszólag javul a betegsége, és hiszem, hogy a tavasz enyhülést hoz szegény jó anyádnak. Nagynehezen várjuk megérkezésedet fiacskám, szinte számoljuk óráról-órára a napot, a percet, amikor visszaszállsz ide, szüleid szerető karjai közé, az árnyas lugasba és a jó falubeliekhez. A viszontlátásig is fogadd szerető szívvel a magam és anyád hű csókjait. Hű atyád Gábor. 1893. november. Kedves jó fiam! Gondolhattad, leveled tartalma mily örömet okozhatott nálunk, pedig ez egyszer csalódtál. Nem vettük jó néven, hogy mások támaszát vállaltad magadra, azért, mert könnyíteni óhajtottál rajtunk. Mi már csak elbírjuk ezt a terhet addig, mig befejezed iskoláidat és saját szárnyaidra kerülsz. Az anyád attól fél, hogy gyönge szervezetedet megerőlteted a másokkal való vesződéssel. Azért kedves fiam, hagyj fel vele és gondolj inkább arra, hogy mentül jobb eredménynyel kerülj a főiskolába. Nem volt olyan rossz az idei termés, hogy akár három esztendőn át ne küldhessünk élelemre. Maradj csak a régi életmód mellett fiam és igyekezz hű maradni szorgalmadhoz. Anyád csókoltat és arra kér, hogy melegen öltözködj ebben a lucskos, egészségtelen időben. Hű atyád Gábor. 1898. julius. Kedves Menyhért fiam ! Nem tudom mivel érdemeltük meg, hogy a várva-várt időből, melytől öregedő életünkbe fénysugarakat reméltünk, még derengő világosságot sem juttatsz. Leghőbb vágyunk beteljesült, ma már ember vagy a magad talpán, akit tisztel környezete és akire bizalmi állást ruházott fel az állam. Mi kedves fiam, szívből örülünk a jólétednek, de viszont érdemelünk annyit tőled, hogy Írással legalább látogattál vön hozzánk. Az anyád folyvást szemrehányásokkal illet, miért hogy urnák neveltettelek. Közel érzem halálom — úgymond — és nem fogja le gyermekem keze szemeimet; talán emlékem is kihal vélem . . , Anyád ereje immár fogytán. Ha e földön akarsz még egy rövidke paradicsomot szerezni neki, akkor szeretett gyermekem, siess haza, nehogy szülőanyád ajkán átokkal szálljon sírba. Igaz, hűséges atyád Gábor. 1898. julius. Kedves kis szöszikém! A kijelölt helyre most nem jöhetek ; a próbák éppen ez idő szerint folynak legvadabbul. Pedig mennyire szeretném összecsókolni az én kis szöszikémet azért
