Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1906-02-27 / 9. szám

(2) 1906. Február 27.

hetővé tenni azt, hogy az első huzs helyet már jóelőre lefoglalják maguknak az előkelőségek? Abban a teremben minden helyről egyformán jól lehetett hallani és látni az előadást. Egy bál rendezőségének pedig nem lehet feladata, hogy előmozdítsa egyesek azon nevetséges igyekezetét, hogy épen az első sorban foglaljanak helyet. Gondoljuk meg, hogy mindenki a legnagyobb urnák tartja magát, (s ebben végre igaza van), az első sorban pedig csak kevesen férnek el. Ámde a közönség nem nagyon respektálta a számozott helyeket, a ki előbb jött, bizony elfoglalta a más helyét, bármilyen szám fityegett is a székén.

Láttunk sok intelligens úri nőt és férfit, akik a maguk jószántából helyezkedtek el a hátsó padsorokban és épen olyan jól élvezték az előadást, mint a kik az első sorban ültek.

Ezek azonban nem érdembeli kifogások, csupáu a jövőre nézve jegyezzük meg. Egyébként a legnagyobb elismerés hangján szólhatunk a rendezésről, amely igen ügyes és tapintatos volt,

A szinielőadás kitűnő volt. Nem akarunk arról újságírói, konvencionális dicsérő stílusban írni; természetes, hogy a kritika fegyverét sem használhatjuk műkedvelőkkel szemben, a kiket csak elismerés illethet azért, mert a közönség mulattalásáért áldozatot hoznak. (Gondolom, hogy nem lehet könnyű feladat a dilettánskodás, én magam ugyan nem próbáltam.) Ha mégis fogunk egy kis kritikát gyakorolni, ezt csak azért tesszük, mert a mi műkedvelőink — mondhatom — professionátus dilettánsok, akikkel már több év óta találkozunk a mulatságokon s a kiknek rutinossága már elbírja a kritikát. Különös elismeréssel kell megemlékeznünk Bojthor Annus- káról, Stec Erzsikéről és Domokos Istvánról.

Az előbbiek kész művésznők. Értelmesen, folyékonyan szavalnak. Magatartásuk ment minden feszességtől és mesterkéltségtől. Domokos pedig született kedélyes apa. Kár, hogy a nemzet napszámosa helyett nem lett inkább Thália papja. Stec Erzsiké fiatal menyecskéje kifogástalan volt. Annyi természetességgel játszotta a szerelmes asszonyt, hogy nem csoda, ha partnere Jeney gyakran zavarba jött és bátortalanná lett az értelmesebb kitöréseknél. (Nb. a felesége is ott volt az első sorban.) Esztegár Lászlóne hálátlan szerepet kapott. Egy vén, de nagyon vén kisasszonyt keltett neki játszani, holott ő fiatal is, meg asszony is s különösen az előbbi tulajdonságát nem sikerült teljesen elrejtenie, azért megmutatta, hogy át tudja érteni szerepét s minden esetre nem sok jót jósolunk annak az urnák, aki egykor anyósának fogja »tisztelhetni.« Baum Karolytói mar láttunk klasszikus alakítást, olyat, amelyért sok színész irigyelne. Ez úttal nem volt olyan szerepe, hogy érvényesíthette volna kiváló képességet. Tomasevics Dusán nagyon intelligens alakítást nyújtott. A férfiaké között az ő játékát kellene első helyre tenni, ha kissé szlávos dialektusa nem lett volna ellentétben az általa személyesített alak jóízű magyarságával. Mikor Esztegár László a »kitűnő vendég« és a »nagy kvétó na« a színpadra lépett, minden ember a zsebéhez kapott s Bárány Béla polgármester ur nagyon természetesnek találta, hogy az előadás alatt eltűnt az órája a zsebéből. Csak később, mikor az előadás után a pad alatt meglelte, csak akkor hitte el, hogy Esztegár csak műkedvelő.

Schwärmer Rudolf, egy paraszt birkatenyésztő személyesitője, annyira természetes volt)

a páratlan szép ruháért, melyben tegnap brillíroztam és Pukkasztottam Stellt és azt a csúf német majmot. Olyan kajánul nézlek rám, szinte felfalni akartak. Mikor felléptem, még azoknak az ékkövekkel megrakott zsidó-dámáknak is meg- merevültek szemeik. Az egész orfeumban egyetlen hölgynek nem volt az enyémhez hasonló toilletje. Alig várom a napot, hercig kis gyermekem, mikor együtt utazhatunk messzire, mesz- szire, elegáns gazdag fürdőközönség közé, ahol boldogan járok oldaladon és fitymálva nézem a sok bohó udvarlót, kik közül csak te vagy az én egyetlenem, te, te, kit igazán szeret és ölel gonosz kis Micid.

Apropos ! Hát az Ígért utiruhát megren- delted-e.

(Ujságmetszet.)

Az öngyilkosságok sorát ez úttal egy jobb sorsot érdemlő fiatal mérnök gazdagítja, kinek tehetsége és megnyerő egyénisége a legszebb reményekre jogosította. Az altala kezelt és műszaki célokra szánt összegen legújabban néhány ezer forintnyi hiányt fedeztek fel. Mielőtt azonban vizsgálatot indítottak volna ellene, a szerencsétlen fiatal ember főbe lőtte magát. Környezete tapasztalta, hogy utóbbi időben munkakedve lankad és hivatalába nem a legpontosabban jár el. Egy orfeumbeli dívát emlegetnek, kire ilyen bőkezűen költekezett. Valószínű, hogy ez volt a szegény áldozat megrontója.

S Z I N É R VÁ R A L J A

hogy az első sorban sokan birkaszagot véltek érezni, e sorok írója pedig egész előadás alatt kitűnő ürücombról ábrándozott.

Mikó Lajos sokoldalúnak bizonyult az előkelő idegen és a Marci kocsis szerepében. A »Megjött a papa« cimü darab pikáns meglepetése volt, hogy a Böske szobalány helyett Tóth adógyakornok, tudós professzor alakja jelent meg a színen. Még két »mükedvelő«-ről kell megemlékeznünk, a két rendőrről, a kik a »kitűnő vendég« cimü darab végén jelennek meg. Érdemes rendőrségünk két tagja volt. Mondanunk sem kell, hogy ők voltak a legjobbak, de nem is csoda. Hiszen nekik az az élethivatásuk, hogy mindig dilettánskodjanak Szinérváralja közrendészete körül. A közönség zajos tetszésnyilvánítása persze nem maradt el; de ez nem konvencionális udvariassági tény volt, hanem a tetszésnek őszinte megnyilvánulása.

Előadás után egy pár perc alatt eltűnt a színpad. Oláh Feri bandája rgymás után húzta a ropogós nótákat. A díszes hölgyközönség nagy száma dacára sem pihent s kedélyesen folyt a mulatság a reggeli órákig. S ha a czigány miatt sem támadt volna egy kis kunapépör és meg- hasonlás, a jó kedvű fiatalság még most is járná a Kukorica Jánost, midőn e sorokat leírjuk.

Színészet.

Szinérváralján színészek vannak. Radó Béla színtársulata határozta el inasát azon, fölötte nehéz feladatra, hogy Szinérváralja közönségét a színművészeinek megnyerje. Két előadását láttuk ennek a társulatnak. Megelégedéssel mondhatjuk, hogy úgy az igazgató, mint a társulat minden lagja derekasan megállja a helyét és a színművészet iráni csak legkisebb mértékben is érdeklődő közönséget képes megnyerni e nemes élvezetnek.

Régi panasza közönségünknek, hogy pártolásra érdemes színtársulat nem keresi fel városunkat. Nos, hát most el kell hallgatnia ennek a panasznak. Mintha közönségünk műizlését akarná kipróbálni, oly dicséretes buzgalommal igyekszik Radó társulata szép feladatát megoldani. Most már közönségünkön múlik a dolog. Ha példát mutat arra, hogy van Ízlése, ereje és hajlandósága egy pártolásra érdemes társulatot támogatni, úgy bizonnyára máskor is felkeres bennünket egy egy jó társulat és a tél komor estéi között egy-két élvezeteset is nyújt közönségünknek.

Sajnos, mi keveset bízunk abban, amit reményleni szeretnénk. Úgy tapasztaltuk ugyanis, hogy komédiának, csepürágásnak van nálunk közönsége; de a színművészeinek, mely tisztul- tabb Ízlést tételez fel, az úgynevezett úri közönségnek is csak egy jobb része a támogatója, míg a köznép teljesen távol tartja magát tőle. Csak a May-féle mozgófénykép mutatványait említjük fel. Ennek telt háza volt minden este. A színház mindig kong az ürességtől.

Örömmel mondhatjuk, hogy a Radó színtársulata nem számolt ezzel a körülménynyel és fél ház előtt is ugv játszik, mintha egy esti kassza százakat hozna a konyhájára.

Csütörtökön az »Aranyvirág«-ot adták eléggé jó pártolás mellett. Pénteken »Páholy« került szilire pompás előadásban. A közönség minden egyes szereplőt zajos tapsokkal honorált. Meg is érdemelték.

Nagyobb pártfogásba ajánljuk ezt a derék társulatot.

Krónika a hétről.

■— Fővárosi levét. —

(Az országgyűlés egybehivása. — Nyiri Sándor királybiztos. — Polgármesterek lemondása. — A szabadkai gyilkosság. — A fiumei sztrájk.)

A legutolsó pillanatokig azt hitte mindenki, hogy talán mégis sikerülni fog a megegyezés, nyélbe ütik majd a békét; csakhogy sajna, ez nem sikerült, minden kísérlet meddő maradt s megjött az országgyűlés egybehívását tartalmazó királyi levél, mely szerint február hó 19-ére hívta össze őfelsége a parlament két házát. Most már nyilvánvalóvá lett, hogy ezen egybehivás azért történt, hogy egyidejűleg feloszlassák a parlamentet.

Ugyancsak ekkor jelent meg a hivalalos lapban Nyíri Sándor vezérőrnagynak teljhatalmú királyi biztossá való kinevezése, kinek hivatása volt a parlamentet feloszlatni.

A bekövetkezendő zűrzavaros állapotok hírére a főváros polgármesterei egymás után nd- lák be lemondásukat, kérvén egyúttal nyugdíjaztatásukat is. Így Márkus József főpolgármester, Halmos János polgármester és Matuska Alajos alpolgármester lemondottak állásaikról, tudván már előre — s a mi legutóbb be is következett

9 szám

— hogy Rudnay Béla főkapitány kerül a főváros és Pestmegye törvényhatósága élére királyi biztosként, szintén teljes hatalommal Rudnay Béla utóda valószínűleg a debreceni volt kormány- biztos, dr. Boda Dezső főkapitányhelyettes lesz.

Annak idején rövidesen a második eset volt, hogy nyilt utczán agyonvertek országgyűlési képviselőt. Az első eset Nagybecskereken történt és az itteni gyilkosság elkövetőit, a Silbul testvéreket felmentették ; a második eset Szabadkán játszódott le, a mikor Ulrich agyonverte Milo- szavljevits képviselőt, a ki — épp úgy mint az előbbi esetnél — állítólag szintén kifosztotta volna vagyonából a merénylőt. Az esküdtek verdiktje alapján a merénylőt 15 évi fegyházra Ítélte a bíróság.

A közel napokban nagyszabású sztrájk játszódott le Fiúméban. Kezdték a bérharcot a hajók fűtői, legényei, folytatták az egyes gyárak munkásai, a kik szolidaritást vállaltak az előbbiekkel. Már-már végzetessé kezdett válni e nagyszabású sztrájk, már ropogtak a puskák, egynéhány áldozat vére is festette a földet, a mikor

— meg elég jókor — megegyezés jött létre a munkaadók és munkások közt s a sötét fellegek, a melyek mind sűrűbben tornyosultak, szétfosz- lottak ; a munkásság követelését teljesítették.

Különfélék.

Kinevezés Kótay Károly szatmári kir. törvényszéki jegyzőt albiróvá nevezték ki Halmiba.

Áthelyezés. A király Ujfalussv Dezső dr máramarósszigeti kir. törvényszéki bírónak a szatmárnémeti-i törvényszékhez saját kérelmére leendő áthelyezését megengedte, ürömmel üdvözöljük a jeles fiatal birót törvényszékünknél.

Áthelyezés. A m. kir. igazságügyminiszter Nagy Lajos helybeli járásbirósági Írnokot a szatmári kir. törvényszékhez hasonminőségben áthelyezte.

Vármegyei ügyek. Február hó 22-én Nagy László főispán eltávolíttatta hivatalából Uosvay Aladár, vármegyei főjegyzőt, alispánhelyeltest, mivel llosvav a felfüggesztő rendeletnek engedelmeskedni és a Majos Károly főjegyzői helyettesítésére vonatkozó kinevezést elismerni vonakodott. Rónay László várnagynak neveztetett ki. Az ezek következtében előállott teendők megbeszélése céljából a 60-as bizottság e hó 24-én ülést tartott. Erről még eddig — sajnálatunkra — tudósítást nem kaptunk.

Gyászlobogók voltak kitűzve e hó 19-én városunk több magánépületére. A gyász e külső kifejezése iránt tudakozódva, azt az értesítést nyertük, hogy a gyászlobogók az alkotmány temetését jelentik.

Március 15. Városunk hazafias polgársága az idén is, mint régebben, meg akarja ünnepelni a magyar szabadság hajnalhasadásának évfordulóját. Az ünnepség programmjáról falragaszokon értesittetnek az érdeklődők.

Erőszakoskodás. Mint a »Szatmárvármegye« Írja, Bencsik Andor, nagypaládi lakos, oki. jegyzőt a régi, megszokott módon mellőzte a közigazgatási hatóság, az ugocsavármegyei csepei körjegyzői állás betöltésénél. Az eljáró szolgabiró dacára előbb tett ígéretének, a választók jelöltjét, Bencsiket nem jelölte, hanem a saját jelöltje mellé stohmannokat jelölt. A választók azonban hamar átlátlak a szitán s ha már Bencsiket nem választhatták meg, megválasztották az — egyik stóhmant, Bérezi Józsefet.

Halálozás. Antal Dániel kereskedelmi tanácsos, szatmári takarékpénztári igazgató, városi bizottsági tag, a társaskör alelnöke, f. hó 20-án reggel háromnegyed 9 órakor meghalt. Májbaja, mely már régen kínozta, utóbbi hetekben oly erősen lépett fel, hogy a 70 éven felüli kora dacára is erős szervezetét teljesen tönkre tette. A polgár mintaképe hunyt el benne, ki a közügyeknek, társadalomnak, családjának mindig tudta mivel tartozik.

Ujitás a távirat feladásnál. A kereskedelmi miniszter érdekes tervvel foglalkozik. A távirat feladásoknak a módját akarja megkönnyíteni olyképen, hogy azt éppen ugv, mint a leveleket az utcákon levő postaszekrénybe dobják be. A táviratozás diját posta bélyegekben róná le a feladó. Ez az ujitás minden tekintetben életre valónak bizonyul s nagyban emelné a posták távirati forgalmát.

Uzsora miatt elitélve. Mint részvétellel értesülünk, városunk tekintélyes polgárát, Burg- hoffer Jánost a szatmári kir. törvényszék nyolc napi elzárásra és pénzbírságra Ítélte uzsora miatt. Az ítélet felebbezés alatt áll.

hl. oszt kocsi a gyorsvonaton. Mint egy ipari szaklap jelenti, a kereskedelmi minisztériumban értekezlet volt, mely Vörös László el- nöklele alatt végleg elhatározta, hogy a gyorsvonatokhoz az ipari s kereskedelmi utazók számára 111. oszt. kocsikat csatolnak.