Szinérváralja, 1906 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1906-12-11 / 50. szám
Szinérváralja, 1906. December 1 í. 50. szám. Harmadik évfolyam. SZINÉRVÁRALJA TÁRSADALMI, GAZDASÁGI ÉS SZÉPIRODALMI HETILAP. Elöfizetés^áral^Egés^évr^^^koron^^^^^^^íá?^^^ Negyedévre 1 korona 50 fillér. Egyes szám ára 12 fillér. Nyiltlér soronkint 20 fillér. MEGJELENIK MINDEN KEDDEN. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: FÁBIÁN ISTVÁ NT A lapra vonatkozó mindennemű közlemény és küldemény valamint az előfizetési dijak a „Szinérváralja“ szerkesztőségéhez Szinérváraljára küldendők. Hirdetéseket mérsékelt árakon közlünk. Gazdasági irányban nevelés, i. Amíg nálunk a közigazgatási bizottság által a vallás- és közoktatásügyi minisztérium rendeletéből lélesittetni szándékolt s az újabb nemzedék mostoha gazdasági és erkölcsi viszonyainak javulására jótékonyan közreműködő gazdasági ismétlő- iskolára képviselő-testületünk azt mondja Paló Pállal : »Ej, ráérünk arra még*« ; addig hazánk olyan vidékén, ahol a mienknél még kedvezőtlenebb viszonyok közt élnek, egy róm. kath. plébános, Máthé József javaslattal lép a nép érdekében a nyilvánosság elé az »Erdélyi Gazda* cimü lapban. Ezen javaslatokban erős hazafias érzés, a fölei mivelő nép iránt való szeretet és viszonyainknak, meg az azok javítására ható intézkedéseknek ösmerete nyilvánul meg. Vannak benne részben megvalósultak, vannak uj és figyelemre méltó eszmék is. A nép gazdasági szakismereteinek fejlesz!ése a közjó érdekében égetően szükséges. Az élettapasztalat eléggé igazolja, hogy a tudatlanság mily sok rossznak kutforrása. Úgy magán, mint közügyi dolgokban csak úgy tudunk célt érni, ha megadjuk Istennek ami az Istené s az embernek, ami az emberé. A magyar haza földje is megkívánja, hogy értelmes, szorgalmas, rendszeres munkával műveljük meg, ellenben a műveletlen föld gazt terem. A nép anyagi jólétét s ezzel kapcsolatosan a földművelés ügyét nálunk szerény véleményem szerint a következő módon lehetne kiválóan előmozdítani: 1. A falusi népiskolákban a valláserkölcsi és hazafias nevelés mellett a fő súlyt arra kellene fektetni, hogy a nép gyermekei alaposan tanulják meg, mi a főkötelessége a jó gazdának és a gazda- asszonynak. Nagyon kívánatos, hogy a fiúból jó gazda, a leányból jó gazdasz- szonv legyen. Ezen élethivatásuknak meg- felelő oktatásra van szükségük. A lehetőség minden községben a nép igényeinek megfelelő mintagazdaságot kellene berendezni, ahol a nagyobb iskolás fiuk gazdasági, a leányok konyhakertészeti gyakorlati aktusában részesülnének. Eddig a cikk írója. Szinérváralján nem tartják szükségesnek, hogy az alsóbb néposztály ezen tudnivalókat elsajátítsa, pedig ha a mezőgazdaság terén szükséges tudnivalóktól eltekintünk is, gyümölcsfa és szőlőtenyésztés tekintetében igen, igen el vagyunk maradva, mert egy ilyen nagy gyümölcstermelő vidék, mint a mienk, ha lakosai csak Máramaros példáját követnék is, gyümölcseiknek helyes-, okszerű kezelésében, gyümölcseiknek értékesítésében messze túlhaladnék Máramaros vármegyét, ahol a statisztikai adatok szerint e f. évben kiszállított 71 2080 kilogramm terméséből Máramarossziget 1533, Técső város 3303 kocsirakományt szállított ki részint 'Tiazái, részint külföldi vevők részére. Mindezen adatokat nem lehet Pató Pálos „Ej, rá érünk arra még“ féle érvekkel megcáfolni és sutba dobni, mert az a kiadás, amelyet az ismétlő gazdasági iskolára előlegezni kell, csak látszólagos teher a községre nézve, de egy évtized múltán már bőven kamatozik. E mellett ismét az a statisztikai adat bizonyít, hogy Técső városában nincs olyan polgár, aki adós lenne; de igen is túlsúlyban vannak, akik betevők és a téesői pénzintézeteknél már nem képesek felesleg pénzeiket elhelyezni, de más pénzintézeteknél teszik azt. Ne csodálkozzék tehát a mi igen tisztelt képviselőtestületünk ha én — meggyőződvén és pedig magam tapasztalataiból merítve azt, — gyenge érveiket e lapokban felsorolt érveimmel kisértem megcáfolni, mert kézzelfoghatólag be lehet bizonyítani, hogy a kis gazdának sokkal, de nagyon sokkal többet jövedelmez a gyümölcstermelés és annak értékesítése, mint az ő földjeik termése gyümölcstermelés nélkül. Ezen értékesítés által nem csak magunknak, de számos helybeli, keresethiányában lévő egyénnek nyújtunk megélhetést. Nem említem, a gondos gyömölcs- szedés által hány napszámosnak adunk kenyérkeresetet, de a diós szilva készítés csak magamnál mintegy 200 gyermeknek juttatott pár heti megélhetést. A gyümölcs- termeléssel pedig már elértem azt, hogy Szinérváralja gyümölcseit hazánk számos megyéiben tettem ösmeretessé, kedveltté s már nem is kell azt hirdetnem, enélkül is számos megkeresés és elismerésnek örvendtem. Az tehát az én óhajtásom, hogy ez az elismerés és ezek a megkeresések ne csak nekem, de jussanak ez egész határnak osztályrészül. Ez pedig csakis azáltal valósulhat meg, ha az ifjú nemzedéket a gyümölcstermés, a szőlőin ívelés, a gyümölcsök és csemegeszőlők értékesítése, az ahoz szükséges eszközök előállítására, a kosárkészités elsajátítására kiképezzük, illetőleg ezen kiképzésre módot és alkalmat nyújtsunk. Gerber Ölön. Művészei és üzlet. Manapság, ebben a megdöbbentően nagy egoisla korszakban, mindenben és mindenből a kereskedői szellem, a kapzsi nyerészkedési vágy dominál. Bármily dologról is essék szó, üzleti szempontból mérlegelik ezt az emberek. Igaz a szálló ige, hogy az üzlet — üzlet nagy igazság van ebben; de más a kérdés, hogy minél, mikor és mennyiben alkalmazzuk. Minden tekintetben üzlet az üzlet a kereskedelmi életben, ott nyereségről vagy veszteségről lehet szó; ha veszünk vagy eladunk valamit A „SZINÉRVÁRALJA“ TARGAJA. Lilly csókja. — lrla: Benedek László. — (Folytatás és vége.) — Becsüllek Lilly, hogy igy beszélsz. Ily nagy őszinteség tehozzád illő. Igazad van, vagy nincs, nem kutatom. A tény az, hogy tisztában vagy pályáddal és erős jellemednél fogva igen tiszta képet alkottál magadnak. Becsüllek. — És becsülni is fogsz ? — Foglak. — Azután is? — Igen. Mert a le bukásod nem lészen bukás. Az újságíró távozni készült. Kalapját még a szobában feltette és kezével a kilincset fogta. — Lillykém, csak most jut eszembe valami, mikor a te bájos, kipirult arcodat látom. Előre megjegyzem, hogy kérésem talán naiv, de . . . Imre közelebb lépett a leányhoz és teljes komolysággal mondta: — Meg akarom csókolni a szádat. Válaszra nem várt s már magához akarta vonni a leányt. Lilly meglepődlen nézett az Íróra és szelíd kék szemeit reáfüggesztve, korholni kezdte; — Mi ütött egyszerre beléd? Te is csak olyan vagv, mint a többi! — De . . . — Nem lehet, Imre. Nem teszem meg, csak annak a még ismeretlen férfinek. Ajkaim szüzek még s #ő« lesz az első. Imre keserűen válaszolt: — Ezt még nem tagadta meg tőlem leány. Eddig csak olyantól kértem, akit becsülök és akiről tudtam, hogy engem is becsül. — Ostobaságokat beszélsz, szivem. Hanem azért ünnepélyesen Ígérem neked, hogy egyszer fogsz tőlem egy csókot kapni. De az reám nézve fájdalmas csók lesk. S mikor majd a szám oda- lapad a tiédre, tudni fogod, hogy elértem azt a pontot, mit imént rajzoltam magamnak. De az első nem lehet a tied; ha megcsókolnálak most, nem tartanám becsületesnek magam. — Szigorú vagy, Lilly. — Tudom. — Még valamit. Megigéred-e, hogy szerelmedből nem adod senkinek az elsőt. A leány kis kezét a férfi kezébe telte és alig hallhatóan ígérte; — Esküszöm neked. Akkor bizonyára nem gondolt Henre Fleurieurré. * * * Valamelyik színház igazgatóság egy heti vendégszereplésre szerződtette a népszerű francia színészt. Henri Henrieur egyenesen Párisból utazott a magyar fővárosba,r ahol egy-két év előtt annyi ünneplésben volt észe. A budapesti közönség igen szeretetreméltóan fogadta s mindjárt az első fellépésén zsúfolt ház tüntetett mellette. A jobboldali szinészpáholyban Lilly kis kacsói egészen pirosak voltak már a tapstól. Nézte a | művészt, mig kis szivecskéje hevesen dobogott, mintha sejtette volna, hogy a közel jövőben nagy izgalmak fogják érni. Äz előadásnak vége volt s egyszerre a kulisszák mögött találta magát a leány." Maga sem tudta, hogy került oda. Csak ment, talán azért, mert a környezete is oda tartott, vagy talán vonzotta valami. A művésznek igen jó memóriája lehetett, mert mikor Lillyt megpillantotta, már messziről köszönt. Udvariasan viselkedett és tört németséggel egy-két bókot is mondott. Aztán beszélgetésbe elegyedett a leánynyal. Lillly vele szemben is megpróbálta fegyvereit alkalmazni. Kacérkodott, mosolygott reá folytonosan és ingerelte a férfit. Lassanként egyedül maradtak s már a lámpákat is oltogatni kezdték A francia azonban egészen magánkívül volt. Lilly kezeit szorongatta és mindenféle bókokat sugdosott a leány tűiébe. 0 csak hallgatta. Az jutott eszébe, hogy tudná-e szeretni azt a férfit? (Pedig már szerette is.) Henri Fleurieur közelebb simult a leányhoz és szenvedélyes hangon beszélt hozzá saját anyanyelvén. — Mademoiselle, vous éles trétes jolle! Je pourrai vous aimer mérne je vous aime déja. Lilly nem tudott franciául; nem tudta, hogy mit jelentenek ezek az idegen szavak, de azért megértett belőle mindent. A szerelmi vallomás átrezgett egész valóján és lázba hozta szivét és lelkét. Ittas volt a gyönyörtől. Nem törődött azzal, hogy meglátja valaki, két karjával átfonta
